Az egész nép romlott
1 Bárcsak lenne a pusztában
egy kunyhóm az út mentén!
Elhagynám népemet, elmennék tőle,
mert mindenki házasságtörő,
hűtlen társaság!
2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,
hazugsággal biztosítják hatalmukat az országban,
nem pedig igazsággal!
Egyik gonoszságot teszik a másik után,
de engem nem ismernek
– így szól azÚr.
3 Óvakodjék mindenki a felebarátjától,
még a testvérben se bízzatok!
Hiszen a testvér is
mind rá akar csak szedni,
rágalmakat terjeszt
még a felebarát is.
4 Becsapják egymást az emberek,
nem mondanak igazat.
Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket,
folyvást romlottságon fáradoznak.
5 Lakóhelyed álnokság tanyája;
az álnokság miatt
tudni sem akarnak rólam
– így szól azÚr.
6 Ezért így szól a SeregekUra:
Megolvasztom, megvizsgálom őket,
mi mást tehetnék népemmel?
7 Gyilkos nyíl a nyelvük,
szájuk álnok módon beszél,
békességről beszélnek egymással,
de magukban cselt szőnek.
8 Ne kérjem számon ezeket
– így szól azÚr–,
és ne álljak bosszút az ilyen népen?
A próféta siratóéneke
9 Zokogva siratom a hegyeket,
gyászolom a puszta legelőit,
mert kiégtek, ember sem jár arra,
és nem hallik a nyájak bégetése.
Az ég madarai és a jószágok is
elbujdostak, elköltöztek.
10 Jeruzsálemet kőhalommá teszem,
sakálok tanyájává,
Júda városait pedig
lakatlan pusztává teszem.
11 Ki az a bölcs ember, aki ezt megérti, és hirdetni tudja, amit azÚrszája kijelentett neki:
Miért vész el az ország?
Miért ég ki, mint a puszta,
ahol senki sem jár?
12 Megmondta azÚr: Mivel elhagyták tanításomat, amelyet én adtam nekik, nem hallgattak szavamra, és nem aszerint éltek,
13 hanem megátalkodott szívvel követték a Baalokat, amire elődeik tanították őket,
14 ezért így szól a SeregekUra, Izráel Istene: Ürömmel etetem meg ezt a népet, és méreggel itatom meg őket.
15 Szétszélesztem őket olyan népek közé, amelyeket nem ismertek sem ők, sem elődeik, és fegyvert küldök a nyomukba, amíg csak meg nem semmisítem őket!
A halott nép elsiratása
16 Ezt mondja a SeregekUra:
Gondoskodjatok siratóasszonyokról,
hívjátok őket, hogy jöjjenek!
Üzenjetek a siratáshoz értőknek,
jöjjenek ide!
17 Sietve kezdjenek elsiratni minket;
a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe,
a mi szemünkből is omoljon a könny!
18 Mert siratóének hangzik a Sionról:
Jaj, hogy elpusztultunk,
de nagy szégyen ért bennünket!
El kellett hagynunk ezt a földet,
feldúlták lakóhelyünket!
19 Halljátok hát, asszonyok,
azÚrigéjét,
figyeljetek arra jól, amit mond!
Tanítsátok lányaitokat siratóénekre,
egyik asszony a másikat erre a gyászénekre:
20 Bemászott ablakainkon a halál,
betört palotáinkba;
kiirtotta a gyermekeket az utcáról,
az ifjakat a terekről!
21 Beszélj! – így szól azÚr:
Úgy hevernek ott az emberek hullái,
mint trágya a mezőn
vagy mint gabona az arató mögött,
amelyet nem köt kévébe senki.
A helyes dicsekvés
22 Ezt mondja azÚr:
Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs,
ne dicsekedjék erejével az erős,
ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!
23 Aki dicsekedni akar,
azzal dicsekedjék,
hogy érti és tudja rólam,
hogy én vagyok azÚr,
aki szeretetet, jogot és igazságot
teremtek a földön,
mert ezekben telik kedvem
– így szól azÚr!
24 Eljön az idő – így szól azÚr–, amikor megbüntetek minden körülmetéltet és körülmetéletlent:
25 Egyiptomot és Júdát, Edómot és az ammóniakat, Móábot és mindazokat, akik körülnyírt hajúak, és a pusztában laknak. Mert mindezek a népek körülmetéletlenek, Izráel egész háza azonban körülmetéletlen szívű.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/9-e5abddb3c9e7c654637d58168191452e.mp3?version_id=920—