A csillagimádás büntetése
1 Abban az időben – így szól azÚr– kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.
2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég minden serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyeket imádtak. Nem szedik össze, és nem temetik el: trágyaként használják majd őket a földeken.
3 Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam – így szól a SeregekUra.
Izráel konoksága
4 Mondd meg nekik,
hogy így szól azÚr:
Ha elesik valaki, nem kel-e föl?
Ha helytelen útra tér,
nem fordul-e vissza?
5 Miért tért tévútra ez a nép,
miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?
Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,
és miért nem akar megtérni?
6 Figyeltem, és hallottam,
hogy nem őszintén beszélnek.
Senki sem bánja gonoszságát,
és nem mondja: Mit tettem?!
Mindenki összevissza futkos,
mint a csatában száguldozó lovak.
7 Még a gólya is, az égen,
tudja költözése idejét,
a gerlice, a fecske és a daru is
vigyáz, mikor kell megjönnie,
csak az én népem nem ismeri
azÚrtörvényét.
8 Hogyan mondhatjátok:
Bölcsek vagyunk,
nálunk van azÚrtanítása.
Hiszen hazugsággá tette ezt
az írástudók hazug tolla!
9 Szégyent vallottak a bölcsek,
megrettentek, zavarba jöttek.
Mit is ér a bölcsességük,
ha megvetették azÚrigéjét?!
Az ítélet súlyos lesz
10 Azért feleségüket másoknak adom,
földjüket a hódítóknak,
mert a legkisebbtől a legnagyobbig
mindenki nyereséget hajhász,
a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló.
11 Népem romlását azzal gyógyítanák,
hogy könnyelműen mondogatják:
Békesség, békesség!
– pedig nincs békesség!
12 Szégyenkezniük kellene,
mert utálatos, amit tettek.
De nem akarnak szégyenkezni,
és már pirulni sem tudnak.
Azért elesnek az összeomláskor,
elbuknak a megtorlás idején!
– mondja azÚr.
13 Szüretelni akartam náluk
– így szól azÚr–,
de nincs szőlő a tőkén,
nincs füge a fán,
levele is elhervadt.
Ezért sorsukra hagyom őket.
14 Miért maradunk veszteg?
Gyűljetek össze,
menjünk a megerősített városokba,
hogy ott nyugton legyünk!
De Istenünk, azÚrúgy ad nyugtot,
hogy méreggel itat meg minket,
hiszen vétkeztünk azÚrellen.
15 Békességre várunk,
de nem lesz semmi jó;
a gyógyulás idejére,
de jön a rettegés.
16 Dán felől hallatszik
lovainak prüszkölése,
méneinek nyerítésétől
reng az egész föld.
Megérkezve megemésztik
az egész országot:
a várost és lakóit.
17 Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,
amelyeken nem fog a varázslás,
és megmarnak benneteket!
– így szól azÚr.
A próféta elsiratja népét
18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,
beteg a szívem.
19 Népem kiáltása hangzik
messze földről:
Hát nincs azÚra Sionon?
Nincs már ott Királya?
Miért bosszantottak
engem bálványokkal,
idegen hiábavalóságokkal?
20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,
és mi nem szabadultunk meg!
21 Népem összetörése
engem is összetört;
gyászolok, rémület fogott el.
22 Nincs balzsamolaj Gileádban,
nincs ott orvos?
Miért nem tudnak begyógyulni
népemen a sebek?
23 Bárcsak a fejem víznek
és a szemem könnynek
forrásává válnék!
Éjjel-nappal siratnám
népem megöltjeit.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/8-69a415daa30e7980dee9c4e1000e1f39.mp3?version_id=920—