Isten és a bálványok
1 Halljátok meg az igét, amelyet azÚrmond nektek, Izráel háza!
2 Így szól azÚr:
Ne tanuljátok el
a pogányok szokását,
és az égi jelektől ne rettegjetek,
mert csak a pogányok
rettegnek azoktól!
3 Bizony, a népek bálványai hiábavalók.
Hiszen egy fát vágnak ki az erdőben,
a mesterember keze készíti el baltával.
4 Ezüsttel és arannyal díszítik,
szögekkel és kalapáccsal rögzítik,
hogy ne inogjon.
5 Olyanok, mint madárijesztő az uborkaföldön:
nem beszélnek, hordozni kell őket,
mert menni sem tudnak.
Ne féljetek tőlük, mert nem tudnak ártani,
mint ahogy jót is hiába várnátok tőlük!
6 Nincs hozzád hasonló,Uram!
Nagy vagy te, és hatalmad által
nagy a te neved.
7 Ki ne félne téged, népek Királya?
Bizony, megillet ez téged!
Mert nincs hozzád hasonló
a népek bölcsei között
egyetlen országban sem.
8 Egytől egyig ostobák, bolondok;
hiábavaló a bálványok útmutatása,
hiszen fából vannak!
9 Tarsísból hozott ezüstlappal
és úfázi arannyal vonják be;
mesterember csinálmánya,
ötvös keze munkája,
öltözetük kék és piros bíbor,
ügyes mesterek munkája valamennyi.
10 De azÚrigaz Isten,
élő Isten, örökkévaló Király!
Haragjától megrendül a föld,
dühével szemben a népek tehetetlenek.
11 Mondjátok meg nekik, hogy az istenek kivesznek a földről és az ég alól. Nem ők alkották az eget és a földet.
12 AzÚrereje alkotta a földet,
az ő bölcsessége szilárdította meg a világot,
az ő értelme feszítette ki az eget.
13 Mennydörgő szavára
víztömeg támad az égen,
felhőt hoz fel a föld széléről;
villámokat alkot az esőhöz,
és szelet bocsát ki kamráiból.
14 Megáll a tudománya
minden embernek,
szégyent vall bálványával
minden ötvös,
mert csalódik öntvényében:
nincsen abban lélek!
15 Hitvány és nevetséges dolgok azok,
semmivé lesznek a megtorlás idején.
16 De nem ilyen Jákób osztályrésze,
mert ő a mindenség formálója,
Izráel törzse pedig az ő tulajdona:
SeregekUra a neve!
Összeomlás
17 Szedd föl a földről batyudat,
ostromolt város lakója!
18 Mert ezt mondja azÚr:
Én most kiröpítem parittyámból
az ország lakóit.
Sarokba szorítom őket,
rájuk fognak találni.
19 Jaj nekem, összetörtem,
gyógyíthatatlan a sebem!
Azt gondoltam, hogy
majd csak kibírom
ezt a bajomat.
20 De ledöntötték sátramat,
eltépték az összes sátorkötelet.
Fiaim elhagytak, nincsenek.
Nem feszíti ki senki a sátramat,
nem vonja föl senki a sátorlapokat.
21 Bizony, ostobák voltak a pásztorok,
nem keresték azUrat.
Ezért nem boldogultak,
egész nyájuk szétszóródott.
22 Már a hír is megérkezett,
nagy zúgás hangzik
észak földje felől:
Júda városai sivár pusztává válnak,
sakálok tanyájává.
Jeremiás könyörgése
23 Tudom,Uram, hogy az ember
nem ura élete útjának,
és aki azon jár,
nem maga irányítja lépteit!
24 Fenyíts minket,Uram, de mértékkel,
ne haragodban, hogy semmivé ne tégy!
25 Töltsd ki lángoló haragodat
a pogányokon, akik nem ismernek téged,
és a nemzetségeken, amelyek
nem hívják segítségül nevedet!
Mert megemésztették Jákóbot,
végleg megsemmisítették,
és lakóhelyét elpusztították!
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/10-2660246f78c155029d07a43972aec985.mp3?version_id=920—