1 Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!
Jób barátai rosszindulatúak
2 Bizony, gúnyolódásban van csak részem,
gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.
3 Tedd meg, vállalj értem kezességet!
Ki más kezeskednék értem?
4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet,
azért nem engeded fölülkerekedni őket.
5 Mások előtt prédával dicsekszik,
miközben elsorvadnak fiai:
6 így tett példázattá az emberek előtt;
olyan lettem, mint akit arcul köptek.
7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt,
minden tagom olyan, mint az árnyék.
8 Elszörnyednek ezen a becsületesek,
és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.
9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához,
és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.
10 De jöjjetek csak mindnyájan újra,
úgysem találok bölcset köztetek!
Jób készül a halálra
11 Napjaim elmúltak,
szétfoszlottak terveim,
szívemnek vágyai.
12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni,
mintha a világosság közelebb lenne,
mint a sötétség.
13 Ha abban kell reménykednem,
hogy a holtak hazája a házam,
a sötétségben vetettem meg az ágyam,
14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem,
a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,
15 hol van akkor az én reménységem?
Ki láthat itt reménysugárt?
16 Velem száll le a holtak hazájába,
ha majd együtt a porba hanyatlunk.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/17-c23f92b616e7357f1a70924b1a317ef0.mp3?version_id=920—