Dal a terméketlen szőlőről
1 Dalt éneklek kedvesemről,
szerelmesem szőlőjéről.
Szőlője volt kedvesemnek
kövér hegyoldalon.
2 Fölásta és megtisztította a kövektől,
beültette nemes vesszővel.
Közepére tornyot emelt,
sajtót is vágatott benne.
Várta, hogy jó szőlőt teremjen,
de az vadszőlőt termett!
3 Most azért, Jeruzsálem lakói
és Júda férfiai,
tegyetek igazságot
köztem és a szőlőm között!
4 Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni,
amit meg nem tettem?
Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd,
miért termett mégis vadszőlőt?
5 Megmondom én nektek,
most mit teszek szőlőmmel:
kerítését lerombolom, hogy lelegeljék,
kőfalát kidöntöm, hogy összetiporják!
6 Hagyom, hogy elvaduljon:
nem metszik, nem kapálják,
fölveri a tövis és a gaz.
Megparancsolom a felhőknek is,
hogy ne adjanak rá esőt!
7 A SeregekUrának szőlője:
Izráelnek háza,
és gyönyörű ültetvénye:
Júda férfiai.
Törvényességre várt,
és lett önkényesség,
igazságra várt,
és lett kiáltó gazság!
Jaj a dőzsölő gazdagoknak
8 Jaj azoknak,
akik házat házhoz ragasztanak,
és mezőt mező mellé szereznek,
míg hely sem marad másnak,
és csak ti laktok ebben az országban!
9 Ezt hallottam a SeregekUrától:
Az a sok ház romba dől majd,
a nagyok és szépek lakatlanná lesznek.
10 Tíz hold szőlő csak egy bat bort terem,
tíz véka vetőmag csak egy vékát terem!
11 Jaj azoknak,
akik már reggel is ital után járnak!
Estig elmulatnak, bor hevíti őket.
12 Citera és lant, dob, fuvola
és bor mellett lakmároznak,
de azÚrtetteit nem veszik észre,
kezének munkáját nem látják meg.
13 Ezért megy fogságba népem,
bár még nem tudja.
Éhen halnak előkelői,
a köznép pedig szomjan eleped.
14 Ezért tátja ki torkát a sír,
mérhetetlen nagyra fölnyitja a száját.
Odakerül az előkelő és a köznép,
a zajongók és a vigadozók.
15 Meg kell hajolnia az embernek,
megalázkodnia a halandónak,
a kevély tekintetű embereknek
meg kell alázkodniuk.
16 De magasztos lesz a SeregekUra,
mikor ítéletet tart,
és a szent Isten megmutatja szentségét,
mikor igazságot tesz.
17 Bárányok legelnek ott, mint a legelőkön,
a gazdagok romjain
kecskék keresgélnek.
18 Jaj azoknak,
akik a gonoszság kötelein
húzzák maguk után a bűnt,
és a vétket szíjakkal, mint valami kocsit,
19 akik ezt mondják: Siessen,
cselekedjék hamar,
hadd lássuk már!
Teljesedjék be mielőbb
Izráel Szentjének terve,
hadd ismerjük meg!
20 Jaj azoknak, akik azt mondják
a rosszra, hogy jó, és a jóra azt, hogy rossz,
akik a sötétséget világosságnak,
a világosságot pedig sötétségnek mondják,
akik azt állítják a keserűről, hogy édes,
az édesről pedig azt, hogy keserű!
21 Jaj azoknak,
akik bölcseknek képzelik magukat,
és magukat tartják okosnak.
22 Jaj azoknak,
akik a borivásban hősök,
és vitézek az italok keverésében,
23 akik vesztegetésért
igaznak mondják ki a bűnöst,
de az igazaknak elvitatják az igazát.
24 Ezért ahogyan a tarlót
megemésztik a lángnyelvek,
és a széna összeroskad a tűzben,
úgy korhad el gyökerük.
Viráguk elszáll, mint a por,
mert megvetik a SeregekUrának tanítását,
és utálják Izráel Szentjének beszédét.
25 Ezért lobbant haragra népe ellen azÚr,
kinyújtja kezét, és megveri.
Megrendülnek a hegyek,
és annyi lesz a hulla,
mint utcán a szemét.
Mindezzel nem múlt el haragja,
és keze még ki van nyújtva.
26 Jelt ad egy távoli népnek,
magához szólítja a föld széléről,
és az sietve, gyorsan ott terem.
27 Nem lesz közte fáradt és botladozó,
nem szunnyad egy sem és nem alszik,
nem oldódik meg derekán az öv,
és nem szakad el saruszíja.
28 Nyilai kifenve, íjai mind felajzva már.
Lovainak patája mintha kova volna,
kerekei olyanok, akár a forgószél.
29 Ordítása, mint az oroszláné,
ordít, mint a fiatal hímek,
morog, és zsákmányt ragad,
elviszi menthetetlenül.
30 Rámordul azon a napon,
mint a morajló tenger.
Ha rátekint valaki az országra,
sötétséget lát és nyomort:
ahol világos volt,
elsötétül minden a viharfelhőktől.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/5-79d5ac0b7e95ceb7085aa189b30df481.mp3?version_id=920—