Hálaadás az életért
1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
2 Magasztallak,Uram,
mert megmentettél.
Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,
és meggyógyítottál engem.
4 Uram, kihoztál engem
a holtak hazájából,
életben tartottál,
nem roskadtam a sírba.
5 Zengjetek azÚrnak, ti, hívei,
magasztaljátok szent nevét!
6 Mert csak egy pillanatig tart haragja,
de egész életen át a kegyelme.
Este szállást vesz a sírás,
reggelre itt az ujjongás.
7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:
Nem tántorodom meg soha.
8 Uram, kegyelmedből
hatalmas hegyre állítottál.
De mikor elrejtetted orcádat,
nagyon megrettentem.
9 Ekkor hozzád kiáltottam,Uram,
és így esedeztem az Úrhoz:
10 Mit használ neked a vérem,
ha leszállok a sírgödörbe?
Hálát ad-e neked, aki porrá lett,
hirdeti-e hűségedet?
11 Hallgass meg,Uram, kegyelmesen,
légy segítségemre,Uram!
12 Te pedig gyászomat örömre fordítottad,
leoldoztad gyászruhámat,
és örömbe öltöztettél.
13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem,
örökké magasztallak,Uram, Istenem!
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/30-5d66b208593f3d0cdd951e5c5448f334.mp3?version_id=920—