Az emberek romlottsága
1 A karmesternek: Dávidé.
Azt gondolja magában a bolond,
hogy nincs Isten!
Romlottak és utálatosak tetteik,
senki sem tesz jót.
2 AzÚrletekint a mennyből
az emberekre, hogy lássa,
van-e köztük értelmes,
aki keresi az Istent.
3 Mindnyájan elfordultak tőle,
egyaránt megromlottak.
Senki sem tesz jót,
egyetlen ember sem.
4 Nem tudja a sok gonosztevő,
akik úgy eszik népemet,
ahogy a kenyeret eszik
– de azÚrhoz nem kiáltanak –,
5 hogy majd egyszer nagyon megrettennek,
mert Isten az igaz nemzedékkel van!
6 A nincstelen tervét csúffá tennétek,
de azÚraz ő oltalma!
7 Bárcsak eljönne a Sionról
Izráel szabadulása!
Amikor azÚrjóra fordítja népe sorsát,
ujjong majd Jákób, és örül Izráel.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/14-573738f587593fdfc265ac78d1427bad.mp3?version_id=920—