Isten az elnyomottak reménysége
1 Uram, miért állsz oly távol,
miért rejtőzöl el a szükség idején?
2 A bűnösök gőgjükben
üldözik a nincstelent,
de saját ármánykodásuk veszejti el őket.
3 Dicsekszik kapzsiságával a bűnös,
és áldást mond a haszonleső,
de ezzel megcsúfolja azUrat.
4 Fennhéjázva mondja a bűnös:
Nem lesz számonkérés, nincs Isten!
Ez minden gondolata.
5 Útjai mindenkor eredményesek,
azt hiszi, hogy messze van ítéleted,
semmibe veszi ellenségeit.
6 Azt mondja magában:
Nem rendülök meg,
nemzedékek váltják egymást,
de engem nem ér baj.
7 Szája tele van átokkal,
csalással és durvasággal,
nyelve nyomorúságot és bajt okoz.
8 Ólálkodik a házak körül,
titokban meggyilkolja az ártatlant,
szeme a gyámoltalant figyeli.
9 Lesben áll rejtekhelyén,
mint oroszlán a bozótban.
Lesi, hogy elragadhassa a nincstelent.
Kiveti hálóját, és elragadja a nincstelent.
10 Szétzúzza, levágja a gyámoltalanokat,
ha a körmei közé jutnak.
11 Azt mondja magában:
Elfelejtett Isten,
eltakarta arcát, nem lát meg soha!
12 Állj elő,Uram,
emeld föl kezedet, Istenem!
Ne feledkezz meg a nincstelenekről!
13 Miért vetheti meg Istent a bűnös?
Miért mondhatja magában:
Nem lesz számonkérés?!
14 Pedig te látod a vészt és a bánatot,
rátekintesz, és kezedben tartod.
Rád bízhatja magát a gyámoltalan,
az árvának te vagy a segítője.
15 Törd össze a bűnös hatalmát,
a gonosztól kérd számon bűnét,
hogy nyoma se maradjon!
16 Király lesz azÚrmindörökké,
a pogányok pedig kivesznek országából.
17 Az alázatosok kívánságát
meghallgatod,Uram.
Megerősíted szívüket,
feléjük fordítod füledet,
18 véded az árva és elnyomott ügyét,
hogy ne hatalmaskodjék többé
senki a földön.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/10-2383a30bb389a57397abddbbc8b9d727.mp3?version_id=920—