Tovább tart a sáskajárás
1 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon,
fújjatok riadót szent hegyemen!
Reszkessen az ország minden lakója,
mert jön azÚrnapja,
bizony, közel van már!
2 Sötétség és ború napja az,
felhő és homály napja,
mint a hegyeket elborító szürkület.
Jön egy nagy és hatalmas nép,
hozzá hasonló nem volt még soha,
és ezután sem lesz többé,
míg csak emberek élnek.
3 Előtte tűz emészt, utána láng perzsel.
Előtte Éden kertje az ország,
utána sivár pusztaság.
Nem menekül meg előle semmi.
4 Olyan az alakjuk, mint a lovaké,
úgy száguldanak, mint a lovasok.
5 Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak,
olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik,
vagy mint amikor lángoló tűz ropog,
ha a tarlót égeti.
Olyanok, mint egy hatalmas sereg,
amely felsorakozott a harcra.
6 Rettegnek tőle a népek,
minden arc elsápad.
7 Száguldanak, mint a vitézek,
fölhágnak a kőfalakra,
mint a harcosok.
Mindegyik a maga útján halad,
nem tér le ösvényéről.
8 Nem taszigálják egymást,
mindegyik a maga útján jár.
Áttörnek a fegyvereken,
nem lehet föltartóztatni őket.
9 Megrohanják a várost,
felfutnak a várfalon;
behatolnak a házakba,
az ablakokon keresztül
mennek be, akár a tolvajok.
10 Reszket előtte a föld,
megrendül az ég.
A nap és a hold elsötétül,
a csillagok elvesztik fényüket.
11 AzÚrmennydörög serege előtt.
Roppant nagy a tábora,
hatalmas az, ki végrehajtja parancsát.
AzÚrnapja
nagy és igen félelmetes;
ki fogja kibírni azt!?
Újabb fölhívás a megtérésre
12 De még most is így szól azÚr:
Térjetek meg hozzám teljes szívvel,
böjtölve, sírva és gyászolva!
13 Szíveteket szaggassátok meg,
ne a ruhátokat,
úgy térjetek meg
Istenetekhez, azÚrhoz!
Mert kegyelmes és irgalmas ő,
türelme hosszú, szeretete nagy,
és visszavonhatja még a veszedelmet!
14 Ki tudja, hátha most is megbánja,
és áldást hagy maga után?
Hozzatok étel- és italáldozatot
Isteneteknek, azÚrnak!
15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon!
Tartsatok szent böjtöt,
hívjátok istentiszteletre a népet!
16 Gyűjtsétek össze a népet,
tartsatok szent gyűlést,
gyűjtsétek össze a véneket,
gyűjtsétek össze a gyermekeket,
még a csecsemőket is!
Jöjjön ki lakásából a vőlegény,
a menyasszony is a szobájából!
17 A templomcsarnok és az oltár között
sírjanak a papok, azÚrnak szolgái!
Így szóljanak:
Szánd meg,Uram, a népedet,
ne engedd,
hogy gyalázzák örökségedet!
Ne csúfolhassák őket a nemzetek!
Miért mondanák a népek között:
Hol van az ő Istenük?
Isten ígérete
18 Szánalomra indult
országa iránt azÚr,
és megkönyörült népén.
19 Így szól népéhez azÚr:
Most már adok nektek
gabonát, mustot és olajat,
hogy jóllakjatok vele.
Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek.
20 Messze űzöm tőletek
az északi ellenséget.
Sivár és puszta földre kergetem szét őket:
elejét a keleti tengerbe,
végét pedig a nyugatiba.
Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga,
bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre.
21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj,
mert nagy dolgokat vitt véghez azÚr!
22 Ne féljetek, mezei vadak,
mert kizöldülnek a puszta legelői,
mert a fák gyümölcsöt hoznak,
a fügefa és a szőlő gazdagon terem.
23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek
azÚrnak, a ti Isteneteknek!
Mert megadta nektek a szükséges esőt,
záport hullat rátok
ősszel és tavasszal, mint régen.
24 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj.
25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem.
26 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek azÚrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, azÚrvagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOL/2-f0aa05f014f9c70630ec691b89bfb358.mp3?version_id=920—