1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik:
már a puszta látványától is összeroskad.
2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje.
Ki merne kiállni ellene?
3 Ki szállhat szembe vele úgy,
hogy sértetlenül hagyná?
Minden az övé az ég alatt.
4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai,
mekkora az ereje, mily szép az alakja.
5 Ki tudná lehúzni a bőrét,
ki merne benyúlni két fogsora közé?
6 Szájának kapuját ki merné kitárni?
Fogai között a rémület lakik.
7 Büszkén sorakoznak pikkelyei,
mintha szoros pecséttel volnának lezárva.
8 Egyik a másikhoz olyan közel van,
hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.
9 Egymáshoz tapadnak,
egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.
10 Tüsszentése fényt sugároz,
szemei olyanok, akár a hajnalpír.
11 Szájából fáklyák jönnek elő,
tüzes szikrák sziporkáznak.
12 Orrlyukaiból füst száll ki,
mint valami gőzölgő forró üstből.
13 Lehelete lángra lobbantja a faszenet,
szája lángokat lövell.
14 Nyakában erő lakik,
rémülten futnak szét előle.
15 Testének alsó része is kemény,
mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.
16 Szíve olyan kemény, mint a kő,
kemény, mint az alsó malomkő.
17 Ha fölemelkedik,
megriadnak még a hősök is,
ijedtükben fejüket vesztik.
18 Ha el is találja a kard,
nem árt neki,
sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.
19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,
a rezet, mint a korhadt fát.
20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg,
pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.
21 Semmibe se veszi a dorongot,
nevet a dárda suhogásán.
22 Hasán mintha éles cserepek lennének,
mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.
23 Nyomában fortyog a mély víz,
mint a fazékban,
fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.
24 Csillogó ösvényt hagy maga után,
mintha megőszült volna a mély víz.
25 Nincs a földön hozzá hasonló,
úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.
26 Szembenéz minden hatalmassal,
ő a királya minden vadállatnak.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/41-d65186d34132610f60e24f9388bfaaea.mp3?version_id=920—