Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát
1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:
2 Az élő Istenre mondom,
aki megfosztott igazamtól,
és a Mindenhatóra,
aki megkeserítette lelkemet,
3 hogy amíg csak lélegzem,
és Isten lehelete van bennem,
4 nem szól ajkam álnokságot,
nem mond nyelvem hamisságot.
5 Távol legyen tőlem,
hogy igazat adjak nektek!
Míg csak meg nem halok,
nem engedek feddhetetlenségemből.
6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom,
egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.
7 Úgy járjon ellenségem,
mint a bűnös ember,
és aki ellenem támad, mint az álnok.
8 Mert van-e reménye az elvetemültnek,
ha véget vet neki Isten,
és számon kéri tőle életét?
9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását,
amikor végszükségbe kerül?
10 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban?
Segítségül hívhatja-e
bármikor az Istent?
A gonoszok sorsa rosszra fordul
11 Hadd tanítsalak benneteket
Isten hatalmáról!
Nem tartom titokban
a Mindenható tervét.
12 Hiszen mindnyájan látjátok!
Miért beszéltek hát hiábavalóságot?
13 Ez jut a bűnös embernek Istentől,
ilyen örökséget kapnak
az erőszakoskodók a Mindenhatótól:
14 Ha sok gyermeke lesz is,
fegyver vár rájuk,
a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.
15 Maradékukat dögvész viszi sírba,
özvegyei nem siratják őt.
16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel,
mint a por,
és úgy rakná egymásra ruháit,
mint más a vályogtéglát:
17 összehordta, de az igazak
öltik majd magukra,
az ezüstön pedig
az ártatlanok osztoznak.
18 Háza, amelyet épített, mint a molyfészek,
vagy mint a lombsátor,
melyet a csősz készít.
19 Gazdagon fekszik le,
de többé ezt nem teszi:
mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.
20 Rémület lepi meg, mint az árvíz,
éjjel ragadja el a forgószél.
21 Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy,
elragadja őt lakóhelyéről.
22 Dobálja kíméletlenül,
futva menekül előle.
23 Összecsapják tenyerüket miatta,
és fölszisszennek lakóhelyén.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/27-a6ab5d179c4e217d9ccca28ba771a838.mp3?version_id=920—