Negyedik ének: Az ostromolt Jeruzsálem ínsége
1 Jaj, de megfeketedett az arany,
elváltozott a színarany!
Szétszórták a drágaköveket
minden utcasarkon!
2 Sionnak színaranyat érő
drága fiait,
jaj, csak cserépedénynek tekintették,
fazekas keze munkájának!
3 Még a sakálok is odatartják emlőiket
kölykeiknek, és szoptatják őket,
de népem leányai
oly kegyetlenek lettek,
mint a struccok a pusztában.
4 A csecsemő nyelve ínyéhez tapadt
a szomjúság miatt,
a gyermekek kenyeret kértek,
de senki sem tört nekik.
5 Akik csemegéket szoktak enni,
éhen pusztultak az utcákon,
akiket bíborban neveltek,
a szemétdombon turkáltak.
6 Nagyobb volt népem bűne,
mint Sodoma vétke,
amely egy pillanat alatt elpusztult,
kezét sem mozdíthatta benne senki.
7 Előkelői tisztábbak voltak, mint a hó,
fehérebbek, mint a tej,
testük pirosabb volt, mint a korall,
mintha zafírból metszették volna őket.
8 Testük feketébb lett, mint a korom,
nem ismerni rájuk az utcákon,
bőrük a csontjukhoz tapadt,
elszáradtak, mint a fa.
9 Jobban jártak azok,
akiket fegyver ölt meg,
mint akik éhen haltak;
azok átdöfve múltak ki,
ezek pedig azért,
mert elfogyott a föld termése.
10 A gyöngéd lelkű asszonyok
saját kezükkel
főzték meg gyermekeiket,
hogy legyen táplálékuk
népem összeomlása idején.
11 Szabad folyást engedett
haragjának azÚr,
kiöntötte izzó haragját.
Lángba borította a Siont,
megemésztette még az alapját is.
12 Nem hitték a föld királyai,
sem az egész világ lakói,
hogy be tud hatolni
az ostromló ellenség
Jeruzsálem kapuin.
13 Prófétáinak vétkei miatt,
papjainak bűnei miatt történt ez,
akik igazak vérét
ontották benne.
14 Vakon botorkáltak az utcákon,
vértől beszennyezve;
érinteni sem lehetett
az öltözetüket.
15 Félre az útból, tisztátalan
– kiáltoztak feléjük –,
félre, félre az útból,
meg ne érintsétek!
Ha botladozva eljutottak is
a népek közé, azok azt mondták:
Nem maradhatnak itt tovább!
16 Maga azÚrszolgáltatta ki őket,
nem tekint rájuk többé.
A papok személyét nem tisztelték,
a véneknek sem kegyelmeztek.
17 Már a szemünk is belefáradt,
vártuk a segítséget, de hiába;
őrhelyünkről lestük a népet,
amely nem hozott szabadulást.
18 Minden lépésünket figyelték,
az utcára se mertünk kilépni.
Elközeledett a vég,
letelt az időnk, eljött a vég!
19 Gyorsabbak voltak üldözőink,
mint sasok az égen.
A hegyeken hajszoltak bennünket,
a pusztában leselkedtek ránk.
20 AzÚrfölkentje, éltető leheletünk,
foglyul esett vermükben,
pedig azt gondoltuk,
hogy oltalma alatt
élhetünk a népek között.
21 Örülj, örvendezz, Edóm leánya,
aki Úc földjén laksz!
Hozzád is odakerül még a pohár,
te is lerészegedsz,
és pőrére vetkőzöl.
22 Véget ért büntetésed, Sion leánya,
nem maradsz tovább a fogságban!
De a te bűnödet, Edóm leánya,
számon kéri azÚr,
és leleplezi vétkeidet.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/LAM/4-5d999d04a34fd05ad9415b2e6a774fe8.mp3?version_id=920—