Második ének: Júda és Jeruzsálem megtapasztalta Istene haragját
1 Jaj, de sötét az a felhő,
amelyet az Úr haragjában Sion leányára borított!
Az égből a földre dobta
Izráel ékességét,
nem törődött lábai zsámolyával
haragja napján.
2 Elpusztította az Úr kíméletlenül
Jákób összes hajlékát,
ledöntötte haragjában
Júda leányának erődítményeit;
földre terítette, meggyalázta
az országot és vezéreit.
3 Izzó haragjában megfosztotta
Izráelt minden hatalmától,
visszavonta segítő jobbját,
amikor jött az ellenség.
Lángoló tűzként perzselte Jákóbot,
emésztette körös-körül.
4 Fölvonta íját, mintha ellenség volna,
ráemelte jobb kezét, akár egy támadó,
és megölt mindent,
ami a szemnek kívánatos,
Sion leányának a sátrában
tűzként öntötte ki haragját.
5 Olyan volt az Úr, mint az ellenség:
pusztította Izráelt.
Elpusztította minden palotáját,
lerombolta erődítményeit,
megsokasította Júda leányának
búját és keservét.
6 Földúlta hajlékát, akár egy kertet,
lerombolta ünnepeinek helyét.
Feledésre juttatott azÚra Sionon
ünnepet, szombatot,
bosszús haragjában megutált
királyt és papot.
7 Elvetette oltárát az Úr,
elhagyta szentélyét.
Ellenség kezére juttatta
falakkal körülvett palotáit;
úgy hangoskodtak azÚrházában,
mint egy ünnepnapon.
8 AzÚrakarta, hogy lerombolják
Sion leánya várfalát:
mérőzsinórt feszített, nem hagyta abba
keze a pusztítást.
Gyászol az erőd és a várfal,
együtt omladoznak.
9 Földbe süllyedtek kapui,
elpusztították, összetörték zárait.
Királya és vezérei a népek közt vannak,
ahol nincsen kijelentés,
prófétái sem kapnak
látomást azÚrtól.
10 Némán ülnek a földön
Sion leányának vénei,
port hintettek a fejükre,
zsákruhába öltöztek;
lehorgasztják fejüket
Jeruzsálem szüzei.
11 Szemem könnybe borult,
bensőm háborog,
a földre roskadtam
népem leányának romlása miatt,
mert elalélt csecsemő és kisded
a város terein.
12 Azt kérdik anyjuktól:
Hol van kenyér, hol van bor?
Elalélnak, mint a halálra sebzettek
a város terein,
kilehelik lelküket anyjuk kebelén.
13 Kihez mérjelek, kihez hasonlítsalak,
Jeruzsálem leánya?
Kinek a példájával vigasztaljalak,
Sion szűz leánya?
Romlásod nagy, mint a tenger,
ki gyógyíthatna meg?
14 Prófétáid hiábavaló látomásokkal
ámítottak téged!
Nem leplezték le bűnödet,
hogy fordítsanak sorsodon,
hanem hiábavaló látomásokkal
félrevezettek téged.
15 Összecsapják kezüket miattad,
akik arra járnak.
Fölszisszennek, és fejüket csóválják
Jeruzsálem leánya miatt:
Erről a városról mondták,
hogy szépsége tökéletes,
és az egész föld öröme?
16 Föltátotta rád a száját
minden ellenséged.
Fölszisszentek, fogukat csikorgatták,
és ezt mondták: Elpusztítottuk!
Erre a napra vártunk,
megértük, megláttuk!
17 Véghezvitte azÚr, amit eltervezett,
valóra váltotta, amit megmondott,
amit régóta elrendelt:
rombolt, és nem kímélt;
örömöt szerzett ellenségeidnek,
ő növelte meg támadód hatalmát.
18 Szívük az Úrhoz kiáltott
Sion leányának várfala miatt.
Patakként áradjon a könnyed
éjjel és nappal!
Ne csillapodj,
ne hagyj a szemednek nyugalmat!
19 Kelj föl, jajgass az éjszakában,
az őrködés kezdetén!
Öntsd ki szívedet, mint a vizet,
az Úr színe előtt!
Emeld föl hozzá kezeidet
gyermekeid életéért,
akik elaléltak az éhségtől
minden utcasarkon.
20 Nézd,Uram, és lásd meg azt,
akivel így bántál!
Miért kell az asszonyoknak megenniük
gyermekeiket, dédelgetett csecsemőiket?
Miért gyilkolják az Úr szentélyében
a papot és a prófétát?
21 Az utcákon gyermekek és vének
hevernek a földön,
szüzeim és ifjaim
fegyvertől estek el.
Gyilkoltál haragod napján,
mészároltál kíméletlenül.
22 Mintha ünnepnap lett volna,
összehívtad mindenünnen azokat,
akiktől iszonyodtam.
Nem tudott azÚrharagja napján
megmenekülni, megszökni senki sem!
Akiket dédelgettem és fölneveltem,
azokkal ellenségem végzett.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/LAM/2-6c9c1434e23ff4ae04d9323d69bfabdc.mp3?version_id=920—