Közel a vég
1 Benjámin fiai,
meneküljetek Jeruzsálemből!
Fújjátok meg a kürtöt Tekóában,
adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben!
Mert veszedelem fenyeget észak felől,
és nagy romlás.
2 Elpusztítom Sion leányát,
a szépet és gyönyörűségest.
3 Pásztorok jönnek ellene
nyájaikkal együtt,
sátrat vernek körülötte,
legeltet mindegyik, ahol csak éri:
4 Készüljetek ellene a háborúra,
induljatok, vonuljunk föl délben!
– Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap,
a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét!
5 – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel,
pusztítsuk el palotáit!
6 Mert így szól a SeregekUra:
Vágjatok ki fákat, emeljetek
ostromsáncot Jeruzsálem ellen,
a büntetésre ítélt város ellen,
amely zsarolt javakkal van tele!
7 Ahogy frissen tartja vizét a kút,
úgy tartja ez frissen gonoszságát.
Erőszakról és elnyomásról híres,
mindenütt betegséget és sebeket látok.
8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem,
különben el kell szakadnom tőled,
és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek!
A próféta szent haragja
9 Így szól a SeregekUra:
Még egyszer böngészd át
Izráel maradékát,
mint egy szőlőtövet;
nyújtsd ki ellenük ismét a kezed,
mint szüretelő a vesszőkre!
10 Kinek mondjam el,
kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják?
Körülmetéletlen a fülük,
nem tudnak figyelni.
Gyalázzák azÚrigéjét,
nem lelik kedvüket benne.
11 AzÚrharagja tölt el engem,
nem tudom már magamban tartani.
Töltsd ki az utcán a gyermekekre
meg az ifjak csapatára!
Foglyul esik férfi és nő,
öreg és aggastyán egyaránt!
12 Házaik másoké lesznek,
földjükkel és feleségükkel együtt,
ha kinyújtom kezemet
az ország lakóira!
– így szól azÚr.
13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig
mindenki nyereséget hajhász,
a prófétától a papig
mindenki elvetemült csaló.
14 Népem romlását azzal gyógyítanák,
hogy könnyelműen mondogatják:
Békesség, békesség!
– pedig nincs békesség!
15 Szégyenkezniük kellene,
mert utálatos, amit tettek.
De nem akarnak szégyenkezni,
és már pirulni sem tudnak.
Azért elesnek az összeomláskor,
elbuknak a megtorlás idején
– mondta azÚr.
Isten hiába akarta megmenteni népét
16 Így szól azÚr:
Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,
kérdezősködjetek az ősi ösvények után,
melyik a jó út, és azon járjatok,
akkor nyugalmat találtok lelketeknek!
De ők ezt mondták: Nem megyünk!
17 Őröket is állítottam föléjük,
hogy figyeljenek a kürt szavára.
De ők ezt mondták: Nem figyelünk!
18 Ezért halljátok, ti, népek,
és tudjátok meg, akik egybegyűltetek,
hogy milyen sors vár rájuk!
19 Halld meg, te, föld!
Íme, veszedelmet hozok erre a népre:
saját gondolataik gyümölcsét,
mert nem figyeltek beszédemre,
és tanításomat megvetették.
20 Minek nekem a tömjén,
mely Sábából érkezik,
és a messze földről való
jó illatú nád?
Égőáldozataitok nem kedvesek,
véresáldozataitok nem tetszenek nekem.
21 Ezért így szól azÚr:
Buktatókat állítok e nép elé,
és elbuknak bennük
apák és fiak egyaránt,
elpusztulnak a szomszédok és a barátok.
Az északi ellenség
22 Így szól azÚr:
Íme, egy nép jön észak földjéről,
nagy nemzet indul el a föld széleiről.
23 Íjat és kopját ragadnak,
kegyetlenek, nem irgalmaznak.
Hangjuk zúg, mint a tenger,
lovakon nyargalnak;
egy emberként sorakoznak ellened,
Sion leánya!
24 Hallottuk a hírét:
elernyedtek kezeink,
szorongás vett erőt rajtunk;
vonaglunk, mint aki vajúdik.
25 Ne menj ki a mezőre,
és ne járj az úton,
mert ellenség kardja vár,
és iszonyat mindenütt!
26 Népem leánya, öltözz zsákruhába,
hempergőzz meg hamuban!
Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd,
zokogj keservesen!
Mert hirtelen eljön
a pusztító ellenünk.
A csalódott próféta
27 Népem vizsgálójává,
olvasztárává tettelek,
hogy megismerd és megvizsgáld életét.
28 Mindnyájan elvetemült lázadók,
rágalmakat terjesztenek;
közönséges réz és vas,
annak is mind hitvány.
29 Zihált a fújtató,
de csak ólom került ki a tűzből;
hiába a folytonos olvasztás,
a gonoszokat
nem lehet megtisztítani.
30 Eldobni való ezüstnek hívják őket,
mert azÚrelveti őket.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/6-60cfaef9e0a5891242056a18b40b9364.mp3?version_id=920—