A hűtlenné vált Izráel
1 Így szólt hozzám azÚrigéje:
2 Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja azÚr:
Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,
mátkaságod szeretetére,
amikor követtél a pusztában,
a be nem vetett földön.
3 AzÚrszent tulajdona volt Izráel,
termésének a legjava.
Akik ettek belőle, mind meglakoltak,
rossz végük lett – így szól azÚr.
4 Halljátok azÚrigéjét, Jákób háza
és Izráel házának minden nemzetsége!
5 Ezt mondja azÚr:
Mi rosszat találtak bennem őseitek,
hogy eltávolodtak tőlem?
Hitványságok után jártak,
és maguk is hitványakká váltak.
6 Nem kérdezték: Hol van azÚr,
aki fölhozott bennünket
Egyiptom földjéről,
és vezetett bennünket a pusztaságban,
a sivár és szakadékos földön,
a szikkadt és veszélyes földön,
ahol nem járt senki,
és ember nem lakott?
7 Dúsan termő országba
hoztalak titeket,
hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait.
De amikor bejöttetek,
országomat tisztátalanná tettétek,
örökségemet pedig utálatossá.
8 A papok nem kérdezték:
Hol van azÚr?
A törvény magyarázói
nem ismertek,
népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem;
a próféták Baal nevében prófétáltak,
és haszontalanságok után jártak.
9 Ezért még perbe szállok veletek
– így szól azÚr–,
és perelni fogok még unokáitokkal is!
10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire,
és nézzetek szét!
Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!
Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?!
11 Cserélt-e pogány nép isteneket?
– pedig azok nem is istenek!
De az én népem fölcserélte dicsőségét
haszontalansággal.
12 Egek, ámuljatok ezen,
borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon!
– így szól azÚr.
13 Mert kétszeres rosszat
cselekedett népem:
engem, a friss víznek forrását elhagytak,
és víztárolókat vájnak,
repedt falú víztárolókat,
amelyek nem tartják a vizet.
A hűtlenség és következményei
14 Szolga-e Izráel?
Rabszolgának született?
Miért lett mások zsákmányává?
15 Oroszlánok ordítanak fölötte,
kieresztik hangjukat.
Országát sivataggá tették,
városai leégtek, lakatlanok.
16 Nóf és Tahpanhész fiai is
kopaszra nyírják fejedet.
17 Te magad okoztad ezt magadnak,
mert elhagytad Istenedet, azUrat,
amikor a helyes úton akart vezetni.
18 Most is miért járkálsz Egyiptomba:
hogy a Nílus vizét igyad?
És miért járkálsz Asszíriába:
hogy az Eufrátesz vizét igyad?
19 Saját gonoszságod ver meg,
elpártolásod fenyít meg téged.
Tudd meg, és lásd meg,
milyen gonosz és keserves dolog,
hogy elhagytad Istenedet, azUrat,
és hogy nem félsz engem!
– így szól az Úr, a SeregekUra.
20 Réges-régen összetörted igádat,
széttépted köteleidet,
és ezt mondtad: Nem akarok szolgálni!
De minden magas dombra
és minden zöldellő fa alá
odafekszel, akár egy parázna.
21 Mint nemes vesszőt ültettelek el,
mint fajtájának megfelelő sarjat.
Hogyan változtál
idegen szőlőtő vad hajtásává?
22 Még ha lúgban mosakszol is,
és a szappant pazarlod magadra:
bűnöd akkor is szenny marad előttem
– így szól az én Uram, azÚr.
23 Hogy mered azt mondani:
Nem lettem tisztátalan,
nem jártam a Baalok után?!
Lásd meg, hogyan viselkedtél a völgyben,
ismerd be, mit csináltál,
te gyors lábú tevekanca, amely összevissza futkos útjain!
24 Olyan vagy, mint a pusztához szokott vadszamár,
mely érzéki kívánságában
levegő után kapkod.
Ki tudná megfékezni gerjedelmét?
Senki se fáradjon keresésével:
megtalálja a maga hónapjában!
25 Vigyázz, lejárod a lábad,
és kiszárad a torkod!
De te ezt mondod: Ne fáradj, nem úgy lesz:
az idegeneket szeretem,
hát őutánuk járok!
26 Ahogyan megszégyenül a tolvaj,
ha tetten érik,
úgy szégyenül meg Izráel háza is
királyával, vezéreivel,
papjaival és prófétáival együtt.
27 Mert ezt mondják a fának:
Te vagy az apám! –
a kőnek pedig: Te szültél engem!
A hátukat fordítják felém,
és nem az arcukat,
de majd ha baj éri őket, így szólnak:
Kelj föl, segíts rajtunk!
28 Hol vannak isteneid,
amelyeket magadnak csináltál?
Keljenek föl, segítsenek rajtad
bajodban, ha tudnak!
Hiszen annyi istened van,
Júda, ahány városod!
29 Miért pereltek velem?
Hiszen ti hagytatok el hűtlenül
– így szól azÚr.
30 Hiába vertem fiaitokat,
a fenyítés nem fogott rajtuk.
Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat,
mint a pusztító oroszlán.
31 Ti, mai emberek!
Figyeljetek azÚrigéjére!
Olyan lettem én Izráelnek,
mint a puszta,
vagy mint a homályba borult föld?
Miért mondta az én népem:
A magunk útját járjuk,
többé nem megyünk hozzád!
32 Elfeledkezik-e ékszereiről a lány,
díszes övéről a menyasszony?
Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.
Isten ítélete népén
33 De nagyon érted, hogyan kell
szerelmet keresni,
még a rossz nőket is
te tanítottad!
34 Még a ruhád szegélyén is található
ártatlan, szegény emberek vére,
akiket nem betörésen kaptál rajta,
csak ellene voltak mindezeknek.
35 Ezt mondod: Ártatlan vagyok,
hiszen haragja is elfordult rólam!
Pedig ítéletet tartok fölötted,
hiába mondod: Nem vétkeztem!
36 Milyen könnyedén változtatod
erre-arra az utadat!
De majd Egyiptom miatt is megszégyenülsz,
ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt.
37 Onnan is úgy jössz el,
hogy kezedbe temeted arcod,
mert elveti azÚr, akikben bizakodsz,
nem mégy velük semmire.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/2-f37c59e8b9276a9de5dbf1d1a759924e.mp3?version_id=920—