Isten eljön ítéletre
1 Habakuk próféta imádsága. A panaszénekek dallamára.
2 Uram, hallottam, amit hirdettél,
félelem fog el attól, amit teszel,Uram.
A közeli években valósítsd meg,
a közeli években tedd ismertté!
De haragodban is
gondolj az irgalomra!
3 Témán felől jön az Isten,
Párán hegyéről a Szent. (Szela.)
Fensége beborítja az eget,
dicsősége betölti a földet.
4 Ragyogása olyan, mint a napfény,
sugarak támadnak kezéből:
abban rejlik az ereje.
5 Előtte dögvész jár,
lába nyomán láz támad.
6 Megáll, és megrendíti a földet,
szétnéz, és megriasztja a népeket.
Szétporladnak az ősi hegyek,
lesüllyednek az ősrégi halmok;
ősrégi ösvényeken jár.
7 Látom, amint omladoznak
Kúsán sátrai,
reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8 A folyamok ellen
lobbantál haragra,Uram?
A folyamokra haragszol,
vagy a tengerre vagy dühös?
Azért jössz vágtató lovakkal,
győzelmet hozó harci kocsikkal?
9 Íjad harcra kész,
tegzed nyilakkal tele. (Szela.)
Folyóknak hasítasz medret a földbe.
10 Ha meglátnak téged a hegyek,
remegni kezdenek,
mindent elborít az áradat,
morajlik a mélység vize,
magasra emelkednek partjai.
11 A nap és a hold lakóhelyén marad,
amikor nyilaid villogva cikáznak,
és dárdád ragyogva villámlik.
12 Felindulásodban taposod a földet,
haragodban csépeled a népeket.
13 Kivonulsz néped szabadítására,
fölkented szabadítására.
Szétzúzod a bűnös házának tetejét,
föltárod alapját, egészen a szikláig. (Szela.)
14 Nyilaiddal átlőtted
harcosainak vezérét,
pedig már rám törtek,
hogy megfutamítsanak;
ujjongtak, hogy fölfalhatják
rejtekhelyén a szegényt.
15 Átgázoltál lovaiddal a tengeren,
a nagy vizek habjain.
16 Hallottam, és reszketett a szívem,
hangjától megremegtek ajkaim;
fájdalom járja át csontjaimat,
reszkető léptekkel járok.
Bárcsak nyugtom lenne
a nyomorúság napján,
amely eljön a bennünket fosztogató népre!
17 Mert a fügefák nem fognak virágozni,
a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.
Hiányozni fog az olajfák termése,
a kertek sem teremnek ennivalót.
Kivész a juh az akolból,
és nem lesz marha az istállókban.
18 De én vigadozni fogok azÚrelőtt,
víg örömre indít szabadító Istenem.
19 AzÚr, az én Uram ad nekem erőt;
olyanná teszi lábamat,
mint a szarvasokét,
és magaslatokon enged járni engem.
A karmesternek: húros hangszerre.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HAB/3-2421d0e2fd7a819bd8b3dcd9c8b88c73.mp3?version_id=920—