A béke korszaka
1 Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:
2 Az utolsó napokban
szilárdan fog állni
azÚrházának hegye
a többi hegy fölött,
és kimagaslik majd a halmok közül.
Özönlik majd hozzá valamennyi nép.
3 Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk föl azÚrhegyére,
Jákób Istenének házához!
Tanítson minket útjaira,
hogy az ő ösvényein járjunk.
Mert a Sionról jön a tanítás,
és azÚrigéje Jeruzsálemből.
4 Igazságot szolgáltat a nemzetek között,
ítéletet hoz minden nép ügyében.
Kardjaikból ezért kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból pedig metszőkéseket;
nép a népre kardot nem emel,
hadakozást többé nem tanul.
5 Jákób háza, jöjjetek,
járjunk azÚrvilágosságában!
Isten elítéli a bálványimádókat
6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát,
mert tele vannak keleti szokásokkal,
varázslást űzőkkel, mint a filiszteusok,
és idegenekkel barátkoznak.
7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal,
kincseinek se szeri, se száma.
Tele van az ország lovakkal,
harci kocsijainak se szeri, se száma.
8 Tele van az ország bálványokkal,
kezeik csinálmánya előtt borulnak le,
amit ujjaikkal csináltak.
9 Ezért meg kell hajolnia az embernek,
meg kell alázkodnia a halandónak,
és te nem bocsátasz meg nekik.
10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porba
azÚrfélelmetes fensége
és méltósága elől!
11 Megalázza a kevély tekintetű embert,
a halandók nagyságát porba hajtja.
Csak azÚrmagasztaltatik föl
azon a napon.
12 Mert jön a SeregekUrának napja
minden kevély és magas ellen,
mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,
de majd meg kell alázkodnia;
13 a Libánon minden cédrusa ellen,
amelyek magasra emelkednek,
a Básán minden tölgyfája ellen;
14 minden magas hegy ellen
és minden kiemelkedő halom ellen,
15 minden büszke torony ellen
és minden erős vár ellen,
16 minden Tarsís-hajó ellen
és minden gyönyörű gálya ellen.
17 Porba hajtja az ember büszkeségét,
és megalázza a halandók nagyságát.
Csak azÚrmagasztaltatik föl
azon a napon.
18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.
19 Bebújnak majd a sziklabarlangokba
és a föld repedéseibe
azÚrfélelmetes fensége
és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
20 Azon a napon odadobja az ember
a vakondoknak és a denevéreknek
ezüst- és aranybálványait,
amelyeket azért csinált,
hogy leboruljon előttük.
21 Bebújnak a sziklák szakadékaiba
és a kőszálak hasadékaiba
azÚrfélelmetes fensége
és méltósága elől,
amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.
22 Ne bízzatok az emberben,
hiszen csak lehelet van az orrában:
mire lehet hát becsülni?
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/2-48b054fd708bd9a410554b358ecef343.mp3?version_id=920—