Az egymásra találás öröme
1 Hová ment szerelmesed,
asszonyok szépe?
Merre indult szerelmesed?
Hadd keressük veled együtt!
2 Szerelmesem a kertjébe ment,
a balzsamillatú virágágyakhoz,
hogy gyönyörködjék a kertekben,
és liliomokat szedjen.
3 Én szerelmesemé vagyok,
és szerelmesem az enyém,
a liliomokban gyönyörködik ő.
4 Szép vagy, kedvesem, mint Tircá városa,
gyönyörű, mint Jeruzsálem,
ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.
5 Vedd le rólam szemeidet,
mert megzavartak engem!
Hajad olyan, mint egy kecskenyáj,
mely a Gileádról hullámzik alá.
6 Fogaid olyanok, mint az anyajuhok nyája,
mely az úsztatóból jön:
mindegyiknek van párja,
nincs köztük magányos.
7 Halántékod, mint gránátalma gerezdjei
a fátyolod mögött.
8 Királyné van hatvan,
másodfeleség nyolcvan is,
lány meg számtalan.
9 De galambom csak egy van,
ez a tökéletes,
anyjának egyetlene,
szülőjének kedvence.
Nézik a lányok, és boldognak mondják,
dicsérik a királynék
és a másodfeleségek.
10 Ki ez a lány?
Úgy ragyog, mint a hajnal,
szép, mint a holdsugár,
tiszta, mint a fénylő nap,
ámulatba ejtő, mint egy zászlóerdő.
11 Lementem a diófaligetbe,
hogy gyönyörködjem a zsendülő völgyben,
és megnézzem, fakad-e a szőlő,
virágoznak-e a gránátalmafák?
12 Észre sem vettem, amikor
Ammínádíb kocsijába tettek engem.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/SNG/6-165135186d7d2c548894433f985151ed.mp3?version_id=920—