A negyedik látomás
1 Ezt mutatta nekem látomásban
az én Uram, azÚr:
Íme, egy kosár érett gyümölcs!
2 Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz?
Így feleltem:
Egy kosár érett gyümölcsöt.
Akkor ezt mondta nekem azÚr:
Elérte a vég népemet, Izráelt,
többé nem bocsátok meg neki.
3 Azon a napon jajgatássá válnak
a templomi énekek
– így szól az én Uram, azÚr.
Tömérdek hulla lesz mindenütt,
csendben rakják le őket.
A csaló kereskedők ítélete
4 Halljátok meg ezt ti,
akik a szegények vesztét kívánjátok,
és ki akarjátok pusztítani
az ország nincstelenjeit!
5 Mert így beszéltek:
Mikor múlik el az újhold,
hogy gabonát árulhassunk,
és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk,
kisebb vékával, nagyobb súlyokkal
és hamis mérleggel csalva,
6 hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen,
a szegényeket egy pár saruért,
és eladhassuk a hulladék gabonát?
7 Megesküdött azÚr
Jákób büszkeségére:
Sosem felejtem el, hogy miket műveltek!
8 Ne rendüljön meg emiatt a föld,
és ne gyászoljon minden lakója?
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
árad és apad, mint Egyiptom folyója.
9 Azon a napon
– így szól az én Uram, azÚr–
naplementét idézek elő délben,
és sötétségbe borítom a földet
fényes nappal.
10 Ünnepeiteket gyászra változtatom,
és dalaitokat siratóénekre.
Minden derékra gyászruhát vetetek,
minden fejet kopasszá teszek;
olyan gyászba borítom őket,
amilyet az egyszülöttért tartanak.
Ilyen keserves nap lesz a végük.
11 Jön majd olyan idő
– így szól az én Uram, azÚr–,
amikor éhínséget bocsátok a földre.
Nem kenyérre fognak éhezni,
és nem vízre fognak szomjazni,
hanem azÚrigéjének hallgatására.
12 Támolyognak majd tengertől tengerig
és északtól keletig.
Bolyonganak, és keresik azÚrigéjét,
de nem találják.
13 Azon a napon
elepednek a szomjúságtól
a szép szüzek és az ifjak,
14 akik Samária bálványára esküsznek,
és így beszélnek:
Dán Istenére mondom!
– vagy: A beérsebai útra mondom!
Elesnek, és nem kelnek fel többé!
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/AMO/8-a04a81cbd7b4f8bef00ce71764a2db17.mp3?version_id=920—