Sámuel elhívatása
1 Az ifjú Sámuel pedig azÚrszolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt azÚrigéje, nem volt gyakran látomás.
2 Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már meggyengült, alig látott.
3 Az Isten mécsese még nem aludt ki, és Sámuel ott feküdt azÚrtemplomában, ahol az Isten ládája volt.
4 AzÚrszólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok.
5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt.
6 De újra szólította azÚrSámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le!
7 Sámuel még nem ismerte azUrat, mert azÚrmég nem jelentette ki igéjét neki.
8 AzÚrazonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy azÚrszólítja az ifjút.
9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj,Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.
10 AzÚrpedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.
11 Akkor azÚrezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül mind a két füle.
12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és be is végzem azt.
13 Mert kijelentettem neki, hogy örök ítéletet hozok háza népére azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak vele magukra, és mégsem fenyítette meg őket.
14 Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.
15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta azÚrházának az ajtóit. De Sámuel nem merte elmondani Élinek a látomást.
16 Éli azonban hívta Sámuelt, és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok.
17 Éli megkérdezte: Milyen kijelentést kaptál? Ne titkold el előttem! Ne segítsen téged az Isten se most, se ezután, ha eltitkolsz előttem egyetlen szót is mindabból, amit kijelentett neked!
18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő azÚr. Tegye azt, amit jónak lát.
19 Sámuel felnövekedett. AzÚrpedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül.
20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy azÚrprófétájául rendelte Sámuelt.
21 AzÚrmég többször is megjelent Sílóban, és kijelentette magát azÚrSámuelnek igéje által Sílóban.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/3-31872560b3b9ff2a94242cc61c159279.mp3?version_id=920—