Jákób megáldja tizenkét fiát
1 Jákób hívatta fiait, és ezt mondta:
Gyűljetek össze, hadd mondjam el,
mi történik veletek majd egykor!
2 Gyűljetek egybe, hallgassatok meg, Jákób fiai!
Hallgassatok atyátokra, Izráelre!
3 Rúben, te vagy elsőszülöttem,
erősségem, férfierőm első termése:
kiváltképpen hatalmas, kiváltképpen erős.
4 Kiáradtál, mint a víz, nem maradsz az első,
mert atyád ágyába léptél,
akkor meggyaláztál, nyoszolyámba léptél.
5 Simeon és Lévi testvérek,
fegyvereik erőszak eszközei.
6 Társaságukba ne menj, lelkem,
gyülekezetükkel ne egyesülj, dicsőségem!
Mert embert öltek haragjukban,
kedvtelésükben bikát bénítottak.
7 Átkozott haragjuk, mert vad,
és dühük, mert hajthatatlan.
Szétosztom őket Jákóbban,
elszélesztem Izráelben.
8 Júda, téged magasztalnak testvéreid.
Kezed ellenségeid nyakára teszed,
leborulnak előtted atyádnak fiai.
9 Fiatal oroszlán vagy, Júda,
prédától lettél naggyá, fiam!
Lehevert, elnyújtózott, mint a hím vagy a nőstény oroszlán
– ki merné fölzavarni?!
10 Nem távozik Júdából a jogar,
sem a kormánypálca térdei közül,
míg eljő Síló, akinek engednek a népek.
11 Szőlőtőhöz köti ki szamarát,
nemes tőkéhez szamárcsikóját.
Ruháját borban mossa,
köntösét a szőlő vérében.
12 Szemei bornál ragyogóbbak,
fogai tejnél fehérebbek.
13 Zebulon a tengerpart felé lakik,
a hajók kikötője felé,
hátával Szidónra támaszkodik.
14 Issakár nagy csontú szamár,
az aklok között heverész.
15 De látva, mily jó a nyugalom, és milyen szép a föld,
teher alá hajtja vállát, és robotoló szolgává lesz.
16 Dán ítéli a maga népét,
mint Izráel bármely törzse.
17 Dán kígyó lesz az úton, vipera az ösvényen,
a ló csüdjébe harap, és lovasa hanyatt esik.
18 Szabadításodra várok,Uram!
19 Gádot martalócok marják, de ő a sarkukba mar!
20 Ásér kenyere kövér, királyi csemegéket kínál.
21 Naftáli gyors lábú szarvasünő,
szép szavakat hallat.
22 Termő fa ága József,
termő fa ága forrás mellett,
ágai átnyúlnak a kőfalon.
23 Ezért keserítik, nyilazzák,
kergetik az íjászok.
24 De íja nem remeg,
izmos kezei fürgén járnak,
hisz Jákób Erőssége tartja a kezét,
Izráel pásztora, kősziklája,
25 atyád Istene, aki megsegít téged,
a Mindenható, aki megáld téged
az ég áldásával felülről,
a lent elterülő mélység áldásaival,
az emlők és anyaméh áldásaival.
26 Atyád áldásai erősebbek
az örök hegyek áldásainál,
az örök halmok gyönyörűségénél;
szálljanak József fejére,
a testvérei között megszentelt fejére!
27 Benjámin ragadozó farkas,
reggel zsákmányt eszik, este prédát oszt.
28 Ez Izráel tizenkét törzse. Ezt mondta el nekik apjuk, amikor megáldotta őket; mindegyiket a ráillő áldással áldotta meg.
Jákób halála
29 Azután parancsot adott nekik, és ezt mondta: Ha majd elődeim mellé kerülök, atyáim mellé temessetek a hettita Efrón mezején levő barlangba!
30 Abba a barlangba, amely Kánaán földjén van Mamréval szemben a makpélai mezőn, amelyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hettita Efróntól sírhelynek való birtokul.
31 Oda temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát, oda temették el Izsákot és feleségét, Rebekát, oda temettem el Leát is.
32 A hettitáktól megvett tulajdon az a mező és a rajta levő barlang.
33 Miután Jákób mindezeket meghagyta fiainak, felhúzta lábait az ágyra, azután elhunyt, és elődei mellé került.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/GEN/49-558ffd1d59607d19938f323212477185.mp3?version_id=920—