A bűnbeesés
1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet azÚristen alkotott. Ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?
2 Az asszony így felelt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk,
3 csak annak a fának a gyümölcséről, amely a kert közepén áll, mondta Isten: Ne egyetek abból, ne is érintsétek, hogy meg ne haljatok!
4 A kígyó erre így felelt az asszonynak: Dehogy haltok meg!
5 Hanem jól tudja Isten, hogy azon a napon, amelyen esztek belőle, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz.
6 Az asszony úgy látta, hogy jó volna enni arról a fáról, hogy csábítja a szemet, és kívánatos is az a fa, mert okossá tesz: szakított hát a gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
7 Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy meztelenek. Ezért fügefaleveleket fűztek össze, és ágyékkötőket készítettek maguknak.
8 Amikor aztán meghallották azÚristen hangját, amint szellős alkonyatkor sétált a kertben, az ember és a felesége elrejtőzött azÚristen elől a kert fái között.
9 De azÚristen kiáltott az embernek, és ezt kérdezte: Hol vagy?
10 Az ember így felelt: Meghallottam hangodat a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, és ezért elrejtőztem.
11 Az Isten erre azt kérdezte: Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Talán ettél arról a fáról, amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél?
12 Az ember így felelt: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, ezért ettem.
13 Akkor azÚristen ezt kérdezte az asszonytól: Mit tettél? Az asszony így felelt: A kígyó szedett rá, ezért ettem.
Isten büntetése
14 Akkor ezt mondta azÚristen a kígyónak:
Mivel ezt tetted, átkozott légy
minden jószág és minden vadállat között:
hasadon járj, és port egyél egész életedben!
15 Ellenségeskedést támasztok közted és az asszony között,
a te utódod és az ő utódja között:
ő a fejedet tapossa,
te pedig a sarkát mardosod.
16 Az asszonynak ezt mondta:
Igen megnövelem terhességed fájdalmát,
fájdalommal szülöd gyermeked.
Vágyakozni fogsz férjed után,
ő pedig uralkodni fog rajtad.
17 Az embernek pedig ezt mondta:
Mivel hallgattál feleséged szavára,
és ettél arról a fáról,
amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél,
legyen a föld átkozott miattad,
fáradsággal élj belőle egész életedben!
18 Tövist és bogáncsot hajtson neked,
és a mező növényét egyed!
19 Arcod verejtékével egyed a kenyeret,
míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél!
Bizony por vagy, és vissza fogsz térni a porba!
20 Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett az anyja minden élőnek.
21 AzÚristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.
22 Azután ezt mondta azÚristen: Íme, az ember olyan lett, mint miközülünk egy: tudja, mi a jó, és mi a rossz. Most azért, hogy ki ne nyújthassa kezét, és ne szakíthasson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen,
23 kiűzte azÚristen az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
24 És miután kiűzte az embert, odaállította kelet felől az Éden kertjéhez a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék azt az utat, amely az élet fájához vezet.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/GEN/3-53d95ff326c3d11d0ca5308ae54c093e.mp3?version_id=920—