Revised Hungarian Bible (RรšF)

Dávid utolsó szavai

1 Ezek voltak Dávid utolsó szavai:

Így szól Dávid, Isai fia,

így szól a magasra emelt férfi,

Jákób Istenének felkentje,

Izráel énekeinek kedveltje:

2 AzÚrlelke beszélt általam,

az ő szava volt nyelvemen.

3 Izráel Istene ezt mondta,

Izráel kősziklája így szólt hozzám:

Az emberek igaz uralkodója,

az istenfélő uralkodó

4 olyan, mint a fölkelő nap reggeli fénye,

mint a felhőtlen reggel,

melynek sugarától eső után

kisarjad a fű a földön.

5 Nem ilyen-e házam Isten színe előtt?

Örök szövetségre lépett énvelem,

benne elrendezett és biztosított mindent.

Minden javam, minden örömöm őtőle származik.

6 De az elvetemültek mind olyanok,

mint a szélhordta tövis,

melyet nem fognak meg kézzel:

7 aki hozzájuk akar nyúlni,

vasat ragad, lándzsanyelet;

égő tűzzel égeti meg őket,

ahol rájuk talál.

Dávid kiváló vitézei

8 Ezek voltak név szerint Dávid vitézei: a tahkemóni Jóséb-Bassebet, egy főtiszt, aki úgy forgatta a lándzsáját, hogy egy alkalommal nyolcszáz embert döfött le.

9 Azután Eleázár, Ahóhí fiának, Dódónak a fia, egyike annak a három vitéznek, akik Dávid mellett voltak, amikor csúffá tették a harcra gyülekezett filiszteusokat. Az izráeliek már visszavonultak,

10 de ő ott maradt, és vágta a filiszteusokat, míg csak bele nem fáradt, és hozzá nem ragadt a keze a kardhoz. Nagy győzelmet adott azÚrazon a napon. Azután a hadinép is visszatért hozzá, de csak fosztogatni.

11 A következő volt Sammá, a harári Ágé fia. Amikor összegyűltek a filiszteusok Lehínél, ahol a mező egy darabja lencsével volt bevetve, a hadinép már megfutamodott a filiszteusok elől,

12 de ő megállt annak a darab földnek a közepén, megvédte azt, és megverte a filiszteusokat. Így adott azÚrnagy győzelmet.

13 Egyszer a harminc vezér közül hárman elmentek Dávidhoz, és aratáskor érkeztek meg az Adullám-barlangba, amikor a filiszteusok serege a Refáím-völgyben táborozott.

14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok előőrse pedig ugyanakkor Betlehemnél.

15 Dávid eltikkadt, és ezt mondta: Ó, bárcsak valaki vizet hozna nekem a betlehemi kútból, onnan a kapu mellől!

16 Erre a három vitéz áttört a filiszteus táboron, vizet merített Betlehemben a kapu melletti kútból, elhozták, és odavitték Dávidnak. Ő azonban nem akarta meginni, hanem kiöntötte áldozatul azÚrnak,

17 és ezt mondta: AzÚrmentsen meg attól, hogy ilyet tegyek! Hiszen azoknak az embereknek a vére ez, akik kockára tették az életüket! Ezért nem akarta meginni. Ilyeneket vitt véghez ez a három vitéz.

18 Abísaj, Jóáb testvére, Cerújá fia volt a harminc vezér parancsnoka. Ő úgy forgatta a lándzsáját, hogy háromszáz embert döfött le. Ő volt a leghíresebb a harmincak között.

19 A harmincak között ő volt a legtekintélyesebb, ezért lett a parancsnokuk; ám az előző háromnak nem ért a nyomába.

20 A Kabceélból való Benájá, Jójádá fia is kiváló ember volt, és nagy tetteket vitt véghez. Ő vágta le Móáb két bajnokát. Ő ment le egy verembe, és megölt egy oroszlánt, amikor egyszer hó esett.

21 Ugyanő vágott le egy nagy termetű egyiptomi embert, bár az egyiptomi kezében lándzsa volt, ő meg csak bottal ment rá. De kiragadta az egyiptomi kezéből a lándzsát, és a saját lándzsájával ölte meg.

22 Ilyeneket vitt véghez Benájá, Jójádá fia. Ő is nevezetes volt, mint az a három vitéz.

23 Tekintélyes volt a harminc között, de a háromnak nem ért a nyomába. Dávid a testőrök vezetőjévé tette.

24 Aszáél, Jóáb testvére is kivált a harminc közül, akik a következők voltak: Elhánán, a betlehemi Dódó fia,

25 a haródi Sammá, a haródi Elíká,

26 a peleti Helec, a tekóai Írá, Ikkés fia,

27 az anátóti Abíezer, a húsái Mebunnaj,

28 az ahóhi Calmón, a netófái Mahraj,

29 a netófái Héleb, Baaná fia, a benjámini Gibeából való Ittaj, Ríbaj fia,

30 a pirátóni Benájá, a nahalé-gaasi Hiddaj,

31 az arbai Abíalbón, a bahúrími Azmávet,

32 a saalbóni Eljahbá, Jónátán, Jásén fia,

33 a harári Sammá, az arári Ahíám, Sárár fia,

34 a maakái Elífelet, Ahaszbaj fia, a gilói Elíám, Ahítófel fia,

35 a karmeli Hecró, az arbai Paaraj,

36 a cóbái Jigál, Nátán fia, a gádi Bání,

37 az ammóni Celek meg a beéróti Nahraj, Jóábnak, Cerújá fiának a fegyverhordozója,

38 a jeteri Írá, a jeteri Gáréb

39 és a hettita Úriás. Összesen tehát harmincheten voltak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2SA/23-499c3136e176cb10b0494a04cff2a426.mp3?version_id=920—

Dávid népszámlálása

1 Újból megharagudott azÚrIzráelre. Felingerelte ellenük Dávidot, és ezt mondta: Menj, vedd számba Izráelt és Júdát!

2 A király pedig ezt mondta Jóábnak, hadserege parancsnokának: Járd be Izráel minden törzsét Dántól Beérsebáig, és számláld meg a népet, hadd tudjam meg, mekkora a nép!

3 Jóáb azonban ezt felelte a királynak: Szaporítsa meg Istened, azÚra népet százannyira, mint amennyi most, és gyönyörködjék benne az én uram, királyom! De miért leli kedvét az ilyen dologban az én uram, királyom?

4 A király szava azonban erősebb volt Jóábénál és a csapatparancsnokokénál. Elindult tehát Jóáb a csapatparancsnokokkal együtt a királytól, hogy megszámlálják Izráel népét.

5 Átkeltek a Jordánon, és Aróérnál ütöttek tábort, a várostól délre, Gád völgye közepén, majd Jazérba mentek.

6 Azután Gileádba és Tahtím földjére, Hodsíba mentek, majd Dán-Jaanba és Szidón környékére,

7 továbbá a megerősített Tíruszhoz mentek, meg a hivviek és kánaániak összes városába. Végül elérkeztek Júda déli vidékére, Beérsebába.

8 Miután bejárták az egész országot, kilenc hónap és húsz nap elteltével visszaérkeztek Jeruzsálembe.

9 Jóáb jelentette a királynak a népszámlálás eredményét: Izráelben nyolcszázezer kardforgató ember volt, Júdában pedig ötszázezer.

10 Dávidot azonban furdalni kezdte a lelkiismeret, miután megszámláltatta a népet, ezért ezt mondta Dávid azÚrnak: Nagyot vétettem azzal, hogy ezt tettem! Most azért bocsásd meg,Uram, a te szolgád bűnét, mert igen esztelenül cselekedtem!

Gád próféta elmondja az Úr büntetését

11 Reggel, amikor Dávid fölkelt, így szólt azÚrigéje Gád prófétához, Dávid látnokához:

12 Eredj, és mondd meg Dávidnak: Ezt mondja azÚr: Három lehetőséget adok neked; válassz közülük egyet, és én azt teszem veled.

13 Bement tehát Gád Dávidhoz, és tudtára adta ezt neki. Megkérdezte tőle: Hét esztendeig tartó éhínség jöjjön országodra? Vagy három hónapig kelljen menekülnöd a téged üldöző ellenség elől? Vagy három napig tartó dögvész legyen az országodban? Gondold végig, és döntsd el, milyen választ vigyek annak, aki engem küldött!

14 Dávid ezt felelte Gádnak: Igen nehéz helyzetben vagyok. Inkább essünk azÚrkezébe, mert nagy az ő irgalma. Csak ember kezébe ne essem!

15 AzÚrtehát dögvészt bocsátott Izráelre aznap reggeltől fogva a kiszabott időig, és meghalt a nép közül hetvenezer ember Dántól Beérsebáig.

16 De amikor az angyal Jeruzsálem ellen nyújtotta ki a kezét, hogy elpusztítsa, bánkódni kezdett azÚra veszedelem miatt, és ezt parancsolta az angyalnak, aki a nép között pusztított: Elég! Most már hagyd abba! AzÚrangyala ekkor éppen a jebúszi Arauná szérűje mellett volt.

17 Amikor Dávid meglátta az angyalt, amint a népet irtotta, ezt mondta azÚrnak: Bizony én vétkeztem, és én követtem el bűnt, de az én nyájam nem követett el semmit. Sújtson le kezed inkább énrám és az én rokonságomra!

Dávid oltárt épít Arauná szérűjén

18 Gád még aznap elment Dávidhoz, és ezt mondta neki: Menj, és állíts oltárt azÚrnak a jebúszi Arauná szérűjén!

19 Elment tehát Dávid Gád szavai szerint, ahogyan megparancsolta azÚr.

20 Amikor Arauná kitekintett, és látta, hogy udvari embereivel a király közeledik hozzá, kiment Arauná, és arccal a földre borult a király előtt.

21 Azután megkérdezte Arauná: Miért jött szolgájához az én uram, királyom? Dávid így felelt: Azért, hogy megvegyem tőled ezt a szérűt; oltárt akarok itt építeni azÚrnak, hogy megszűnjék a népet ért csapás.

22 Arauná ezt mondta Dávidnak: Fogadja el az én uram, királyom, és áldozzon, ahogyan jónak látja! Nézd, van itt marha is az égőáldozathoz, a cséplőeszközök meg a marhák szerszámai pedig jók lesznek tűzifának.

23 Mindezt a királynak adja Arauná, ó, király! Majd így szólt Arauná a királyhoz: Legyen kegyelmes hozzád Istened, azÚr!

24 De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak pénzért fogadom el tőled, mert nem akarok ingyen kapott égőáldozatot bemutatni Istenemnek, azÚrnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven sekel ezüstért.

25 Majd oltárt épített ott Dávid azÚrnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. AzÚrpedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2SA/24-8f4f64312941ec1b75d2152941e24983.mp3?version_id=920—

Sámuel születése

1 Volt egy ember Rámátajim-Cófímból, Efraim hegyvidékéről, akinek Elkáná volt a neve; efrátai volt, Jeróhámnak a fia, aki Elíhú fia, aki Tóhú fia, aki Cúf fia volt.

2 Két felesége volt; az egyiknek Anna, a másiknak Peninná volt a neve. Peninnának voltak gyermekei, de Annának nem voltak gyermekei.

3 Ez az ember évenként fölment városából Sílóba, hogy imádkozzon, és áldozzon a SeregekUrának. Ott pedig Éli két fia, Hofní és Fineás voltak azÚrpapjai.

4 Amikor eljött az a nap, amelyen Elkáná áldozni szokott, egy-egy részt adott feleségének, Peninnának meg mindegyik fiának és lányának.

5 Annának is csak egy részt adott, pedig Annát nagyon szerette, de azÚrbezárta a méhét.

6 Vetélytársa is sokat bosszantotta őt, hogy felingerelje, mivel azÚrbezárta a méhét.

7 Így történt ez évről évre: valahányszor fölment azÚrházába, ezzel bosszantotta őt. Ő meg csak sírt, és nem evett semmit.

8 Akkor ezt mondta neki a férje, Elkáná: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Miért vagy úgy elkeseredve? Nem érek én többet neked tíz fiúnál?

9 Egyszer Anna fölkelt, miután ettek és ittak Sílóban. Éli pap meg ott ült egy széken azÚrtemplomának az ajtófélfájánál.

10 Az asszony lelke mélyéig elkeseredve könyörgött azÚrhoz, és keservesen sírt.

11 Azután ezt a fogadalmat tette: SeregekUra! Ha részvéttel tekintesz szolgálóleányod nyomorúságára, gondod lesz rám, és nem feledkezel meg szolgálóleányodról, hanem fiúgyermeket adsz szolgálóleányodnak, akkor egész életére azÚrnak adom, és nem éri borotva a fejét!

12 Mivel hosszasan imádkozott azÚrszíne előtt, Éli figyelte az asszony száját.

13 Anna ugyanis magában beszélt: csak az ajka mozgott, de nem hallatszott a hangja. Éli ezért azt gondolta, hogy részeg,

14 és ezt mondta neki: Meddig motyogsz még itt részegen? Józanodj ki végre!

15 Anna azonban így válaszolt: Nem, uram! Bánatos lelkű asszony vagyok. Nem ittam bort vagy részegítő italt, hanem a lelkemet öntöttem ki azÚrelőtt.

16 Ne tartsd szolgálóleányodat elvetemült asszonynak, mert nagy bánatom és szomorúságom miatt beszéltem ilyen sokáig.

17 Éli erre így válaszolt: Menj el békességgel! Izráel Istene teljesítse kérésedet, amivel hozzá folyamodtál!

18 Ő pedig ezt mondta: Nézz jóindulattal szolgálóleányodra! Azután elment az asszony a maga útjára, evett, és nem volt többé szomorú az arca.

19 Másnap reggel fölkeltek, imádkoztak azÚrelőtt, majd visszatértek otthonukba, Rámába. Amikor aztán Elkáná a feleségével, Annával hált, azÚrnak gondja volt rá.

20 Egy idő múlva Anna teherbe esett, és fiút szült. Sámuelnek nevezte el, mert ezt mondta: AzÚrtól kértem őt.

21 És mikor fölment az az ember, Elkáná, egész háza népével, hogy bemutassa azÚrnak az évenkénti áldozatot, és teljesítse fogadalmát,

22 Anna nem ment el, hanem ezt mondta férjének: Majd az elválasztása után viszem el a gyermeket, hogy megjelenjék azÚrelőtt, és végleg ott maradjon.

23 A férje, Elkáná ezt felelte neki: Tégy úgy, ahogy jónak látod. Maradj itthon, amíg elválasztod. Csak azÚrtartsa meg ígéretét! Otthon maradt tehát az asszony, és szoptatta a fiát, míg el nem választotta.

24 Miután elválasztotta, elvitte magával, és vele együtt vitt egy hároméves bikát, egy véka lisztet meg egy tömlő bort, és bevitte azÚrházába, Sílóba. A gyermek még kicsiny volt.

25 Akkor levágták a bikát, a gyermeket pedig bevitték Élihez.

26 Az asszony ezt mondta: Kérlek, uram! Az életemre esküszöm, uram, hogy én vagyok az az asszony, aki itt állt melletted, és imádkozott azÚrhoz.

27 Ezért a gyermekért imádkoztam, és azÚrteljesítette kérésemet, amivel hozzá folyamodtam.

28 Ezért most én is, kérésemnek megfelelően felajánlom őt azÚrnak. Legyen egész életére azÚrnak ajánlva! És ott imádták azUrat.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/1-894e1d0a355d07becd7e6c7c7719b07f.mp3?version_id=920—

Anna hálaéneke

1 Akkor így imádkozott Anna:

Örömöt szerzett szívemnek azÚr,

felemelte arcomat azÚr.

Tudok már mit felelni ellenségeimnek,

mert szabadításodnak örvendezhetek.

2 Nincs olyan szent, mint azÚr,

rajtad kívül senki sincsen,

nincs olyan kőszikla,

mint a mi Istenünk.

3 Ne beszéljetek oly sokat büszkén, gőgösen,

ne hagyja el szátokat kérkedés!

Hiszen mindentudó Isten azÚr,

és ő teszi mérlegre a tetteket.

4 A hősök íja összetörik,

de akik a földre rogytak, az erő övét kötik magukra.

5 A jóllakottak elszegődnek a betevő falatért,

de akik éheztek, folyton ünnepelnek.

Hetet szül, aki meddő volt,

és gyászol, akinek sok fia volt.

6 AzÚrmegöl és megelevenít,

letaszít a sírba, és újra felhoz onnét.

7 AzÚrtesz szegénnyé és gazdaggá,

megaláz és felmagasztal.

8 Fölemeli a porból a szűkölködőt,

és kiemeli a szemétből a szegényt,

az előkelők közé ülteti,

és örökségül főhelyet ad neki.

Mert azÚréi a föld oszlopai,

rájuk helyezte a földkerekséget.

9 Híveinek lépteit ő vigyázza,

de a bűnösök a sötétben vesznek el.

Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.

10 Összetörnek, akik azÚrral perbe szállnak,

mennydörög ellenük az égben.

Megítéli azÚraz egész földet,

de királyát megerősíti,

felkentjének hatalmat ad.

Éli fiainak a bűnei

11 Ezután Elkáná hazament Rámába. A gyermek pedig azÚrszolgája lett Éli főpap felügyelete alatt.

12 Éli fiai azonban elvetemült emberek voltak, nem törődtek azÚrral,

13 sem azzal, hogy a papoknak a törvény szerint mi járt volna a néptől. Ha ugyanis valaki áldozatot mutatott be, odament a templomszolga, amikor a húst főzték, kezében egy háromágú villával,

14 és beleszúrta az üstbe vagy fazékba, bográcsba vagy lábosba, és elvette a pap mindazt, ami a villára akadt. Így bántak egész Izráellel, amikor odajártak Sílóba.

15 Sőt mielőtt elfüstölögtették volna a kövérjét, odament a templomszolga, és ezt mondta az áldozó embernek: Adj a papnak sütni való húst, mert nem fogad el tőled főtt húst, csak nyerset!

16 És ha azt felelte neki az az ember, hogy előbb el kell füstölögtetni a kövérjét, és csak azután veheti el, amit megkíván, akkor ezt mondta neki: Most add ide, mert ha nem, erőszakkal is elveszem!

17 Igen nagy volt tehát az ifjak vétke azÚrelőtt, mert megutálták az emberek azÚrnak szóló áldozatot.

18 Sámuel pedig végezte szolgálatát azÚrelőtt, és ifjú létére gyolcs éfódot viselt.

19 Anyja egy kis ruhát szokott készíteni, és évről évre elvitte neki, amikor férjével együtt fölment az évenkénti áldozat bemutatására.

20 Éli pedig megáldotta Elkánát feleségével együtt, és ezt mondta: Adjon neked azÚrutódot ettől az asszonytól a felajánlott helyett, akit felajánlott azÚrnak! Azután hazamentek.

21 És azÚrrátekintett Annára, s az teherbe esett, és még három fiút és két lányt szült. A gyermek Sámuel pedig azÚrnál növekedett.

22 Éli igen öreg volt. Meghallotta, hogy mi mindent tesznek fiai egész Izráellel, és hogy azokkal az asszonyokkal hálnak, akik a kijelentés sátrának a bejáratánál teljesítenek szolgálatot.

23 Mondta is nekik: Miért csináltok ilyeneket? Mert hallom gonosz dolgaitokat az egész néptől.

24 Ne tegyétek, fiaim, mert hallom, hogy nem jó hírt terjesztenek rólatok azÚrnépe körében.

25 Ha ember vétkezik ember ellen, akkor Isten a döntőbíró, de ha azÚrellen vétkezik valaki, ki merne ott döntőbíró lenni? De nem hallgattak apjuk szavára, mert úgy tetszett azÚrnak, hogy megöli őket.

26 A gyermek Sámuel pedig nőttön-nőtt, és kedves volt mind azÚrelőtt, mind az emberek előtt.

Prófétai jövendölés Éli háza népe ellen

27 És eljött Istennek egy embere Élihez, és így szólt hozzá: Ezt mondta azÚr: Világosan kijelentettem magamat atyád háza népének, amikor Egyiptomban, a fáraó házában voltak.

28 Izráel valamennyi törzse közül őt választottam ki a papi tisztségre, hogy feljárjon oltáromhoz, illatáldozatot mutasson be, és viselje az éfódot színem előtt. Atyád háza népének adtam Izráel fiainak minden tűzáldozatát.

29 Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával?

30 Ezért így szól azÚr, Izráel Istene: Bár határozottan megmondtam, hogy a te házad népe, a te családod fog örökké színem előtt járni, most mégis így szól azÚr: Nem így lesz! Mert akik engem dicsőítenek, azoknak dicsőséget szerzek, de akik engem megvetnek, gyalázatra jutnak.

31 Eljön az idő, amikor összetöröm erődet és családod erejét, és nem lesz öregember a házadban.

32 Majd meglátod e hajlék romlását a sok jó helyett, amit tettem volna Izráellel. Bizony nem lesz öregember soha a házadban.

33 Egyvalakit nem irtok ki oltárom mellől, hogy ne epesszem el egészen a szemed és gyötörjem halálra a lelkedet. De a többiek, a te házad népe a legszebb férfikorban fog majd meghalni.

34 Ez lesz számodra a jel, amely majd a két fiadon, Hofnín és Fineáson bekövetkezik: egy napon halnak meg mindketten.

35 De támasztok majd magamnak hűséges papot, aki szívem és lelkem szerint cselekszik. Építek neki maradandó házat, és az én fölkentem előtt jár minden időben.

36 És aki megmarad házad népéből, eljön majd, leborul előtte egy kis pénzért és egy darab kenyérért, és ezt mondja: Fogadj fel engem bármilyen papi tisztségre, hogy ehessem egy falat kenyeret!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/2-fe9afa70d806c2fa822fdd466696964b.mp3?version_id=920—

Sámuel elhívatása

1 Az ifjú Sámuel pedig azÚrszolgája volt Éli felügyelete alatt. Abban az időben ritkaság volt azÚrigéje, nem volt gyakran látomás.

2 Egy napon az történt, hogy Éli a szokott helyén feküdt. Szeme már meggyengült, alig látott.

3 Az Isten mécsese még nem aludt ki, és Sámuel ott feküdt azÚrtemplomában, ahol az Isten ládája volt.

4 AzÚrszólította Sámuelt, és ő így felelt: Itt vagyok.

5 Majd odafutott Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így válaszolt: Nem hívtalak, menj vissza, feküdj le! Elment tehát, és lefeküdt.

6 De újra szólította azÚrSámuelt, Sámuel pedig fölkelt, odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ő azonban így felelt: Nem hívtalak, fiam, menj vissza, feküdj le!

7 Sámuel még nem ismerte azUrat, mert azÚrmég nem jelentette ki igéjét neki.

8 AzÚrazonban harmadszor is szólította Sámuelt. Ő pedig fölkelt, megint odament Élihez, és ezt mondta: Hívtál engem, itt vagyok. Ekkor értette meg Éli, hogy azÚrszólítja az ifjút.

9 Azért ezt mondta Éli Sámuelnek: Menj, feküdj le, és ha újból szólít, ezt mondd: Szólj,Uram, mert hallja a te szolgád! Sámuel elment, és lefeküdt a helyére.

10 AzÚrpedig eljött, megállt, és szólította, mint azelőtt: Sámuel, Sámuel! Sámuel pedig így felelt: Szólj, mert hallja a te szolgád.

11 Akkor azÚrezt mondta Sámuelnek: Én olyan dolgot fogok véghezvinni Izráelben, hogy aki csak hallja, belecsendül mind a két füle.

12 Azon a napon beteljesítem Élin mindazt, amit megmondtam háza népéről. Elkezdem, és be is végzem azt.

13 Mert kijelentettem neki, hogy örök ítéletet hozok háza népére azért a bűnért, amelyről tudta, hogy fiai azzal átkot vonnak vele magukra, és mégsem fenyítette meg őket.

14 Ezért megesküdtem Éli háza népének, hogy sohasem lehet kiengesztelni Éli háza népének a bűnét sem véres-, sem ételáldozattal.

15 Sámuel pedig feküdt egész reggelig, és akkor kitárta azÚrházának az ajtóit. De Sámuel nem merte elmondani Élinek a látomást.

16 Éli azonban hívta Sámuelt, és ezt mondta: Fiam! Sámuel! Ő pedig így felelt: Itt vagyok.

17 Éli megkérdezte: Milyen kijelentést kaptál? Ne titkold el előttem! Ne segítsen téged az Isten se most, se ezután, ha eltitkolsz előttem egyetlen szót is mindabból, amit kijelentett neked!

18 Elmondott azért neki Sámuel mindent, semmit sem titkolt el előtte. Éli pedig ezt mondta: Ő azÚr. Tegye azt, amit jónak lát.

19 Sámuel felnövekedett. AzÚrpedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül.

20 És megtudta egész Izráel Dántól Beérsebáig, hogy azÚrprófétájául rendelte Sámuelt.

21 AzÚrmég többször is megjelent Sílóban, és kijelentette magát azÚrSámuelnek igéje által Sílóban.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/3-31872560b3b9ff2a94242cc61c159279.mp3?version_id=920—

1 Sámuel beszéde pedig eljutott egész Izráelhez.

A filiszteusok megverik Izráelt

Izráel azután hadba vonult a filiszteusok ellen, és tábort ütöttek Eben-Háézer mellett, mert a filiszteusok már Afékban táboroztak.

2 A filiszteusok csatarendbe álltak Izráellel szemben, heves harc kezdődött, és vereséget szenvedett Izráel a filiszteusoktól, akik levágtak a harcmezőn mintegy négyezer embert.

3 A hadinép visszavonult a táborba, és Izráel vénei ezt mondták: Miért veretett meg ma bennünket azÚra filiszteusokkal? Hozzuk el ide Sílóból azÚrszövetségládáját, jöjjön közénk, és szabadítson meg bennünket ellenségeink kezéből!

4 Ekkor a nép követeket küldött Sílóba, és elhozták onnan a kerúbokon trónoló SeregekUrának a szövetségládáját. Éli két fia, Hofní és Fineás is ott volt Isten szövetségládájával.

5 Amikor azÚrszövetségládája megérkezett a táborba, egész Izráel olyan nagy ujjongásban tört ki, hogy még a föld is megrendült bele.

6 Meghallották a filiszteusok is a hangos ujjongást, és azt kérdezgették: Mi ez a nagy ujjongás, ami a héberek táborából hallatszik? És megtudták, hogy azÚrládája érkezett meg a táborba.

7 Ekkor félelem fogta el a filiszteusokat, és ezt mondták: Isten jött a táborba! Jaj nekünk – mondták –, mert ilyen még nem volt sohasem!

8 Jaj nekünk! Ki ment meg bennünket ennek a hatalmas Istennek a kezéből? Ez az az Isten, aki mindenféle csapással sújtotta Egyiptomot a pusztában!

9 Filiszteusok! Legyetek erősek, legyetek férfiak, különben szolgái lesztek a hébereknek, ahogyan ők szolgáltak nektek. Legyetek férfiak, harcoljatok!

10 Harcoltak is a filiszteusok, és Izráel vereséget szenvedett. Mindenki hazafelé menekült, mert a vereség igen súlyos volt: elesett Izráelből harmincezer gyalogos.

11 Elvették az Isten ládáját is. Éli két fia, Hofní és Fineás is meghalt.

Éli halála, Íkábód születése

12 Egy benjámini férfi elfutott a csatatérről, és még aznap megérkezett Sílóba megszaggatott ruhában, porral beszórt fejjel.

13 Amikor megérkezett, Éli ott ült székén az út mentén figyelve, mert szíve remegett az Isten ládája miatt. Amikor megérkezett az az ember a városba, és elmondta a hírt, jajgatásban tört ki az egész város.

14 Meghallva a hangos jajgatást, ezt kérdezte Éli: Mi ez a nagy lárma? Akkor az az ember gyorsan odament, és megmondta Élinek.

15 Éli akkor már kilencvennyolc éves volt, révedező szemeivel alig látott.

16 Az az ember ezt mondta Élinek: A csatatérről jövök, ma menekültem el a csatatérről! Éli ezt kérdezte: Mi történt, fiam?

17 A hírnök így felelt: Megfutamodott Izráel a filiszteusok előtt, és igen súlyos vereség érte a népet. A két fiad, Hofní és Fineás is meghalt, sőt az Isten ládáját is elvették!

18 Amikor az Isten ládáját említette, Éli leesett a székről, háttal a kapufélfának, nyakát szegte, és meghalt, mert már öreg és elnehezedett ember volt. Negyven évig volt Izráel bírája.

19 A menye, Fineás felesége pedig terhes volt, közel a szüléshez. Amikor meghallotta a hírt, hogy elvették az Isten ládáját, és meghalt az apósa meg a férje is, összegörnyedt és megszült, mert rátörtek a szülési fájdalmak.

20 És amikor haldoklott, ezt mondták a mellette álló asszonyok: Ne félj, mert fiút szültél! De ő nem felelt, nem is figyelt oda,

21 hanem elnevezte a gyermeket Íkábódnak – ami azt jelenti: odavan Izráel dicsősége –, mert elvették az Isten ládáját, és odalett az apósa, meg a férje is.

22 Ezért mondta: Odavan Izráel dicsősége, mert elvették az Isten ládáját!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/4-72aedfeb8c66634c7966c219c0644598.mp3?version_id=920—

A szövetség ládája a filiszteusoknál

1 A filiszteusok pedig fogták az Isten ládáját, és elvitték Eben-Háézerből Asdódba.

2 Fogták a filiszteusok az Isten ládáját, bevitték Dágón templomába, és odatették Dágón mellé.

3 Amikor az asdódiak másnap fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt azÚrládája előtt. Akkor fogták Dágónt, és visszatették a helyére.

4 Amikor másnap reggel fölkeltek, Dágón arccal a földön feküdt azÚrládája előtt, Dágón feje és a két kézfeje pedig letörve a küszöbön volt, úgyhogy csak a dereka maradt egyben.

5 Ezért nem lépnek Dágón küszöbére mindmáig Dágón papjai, sem azok, akik Asdódban Dágón templomába járnak.

6 Ezután ránehezedett azÚrkeze az asdódiakra, és pusztította őket. Megverte fekélyekkel Asdódot és a hozzá tartozó területet.

7 Amikor látták Asdód polgárai, hogy így áll a dolog, azt mondták: Ne maradjon nálunk Izráel Istenének a ládája, mert a keze ránk nehezedett, meg istenünkre, Dágónra.

8 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Mit tegyünk Izráel Istenének a ládájával? Azok ezt felelték: Át kell vinni Gátba Izráel Istenének a ládáját! Át is vitték oda Izráel Istenének a ládáját.

9 De miután odavitték, azÚrkeze a városra nehezedett; igen nagy zűrzavar támadt, mert megverte a város apraját-nagyját, és fekélyek támadtak rajtuk.

10 Elküldték azért az Isten ládáját Ekrónba. De amikor Ekrónba érkezett az Isten ládája, az ekróniak jajgatni kezdtek, és ezt mondták: Idehozták Izráel Istenének a ládáját, hogy megöljön bennünket népünkkel együtt!

11 Üzenetet küldtek azért a filiszteusok összes városfejedelmének, összegyűjtötték őket, és ezt mondták: Küldjétek el innen Izráel Istenének a ládáját, térjen vissza a helyére, ne öljön meg bennünket népünkkel együtt! Mert halálos zűrzavar támadt az egész városban, súlyosan rájuk nehezedett az Isten keze.

12 Azokat pedig, akik nem haltak meg, annyira gyötörték a fekélyek, hogy az égig hatott a város jajkiáltása.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/5-ff8801e90f0dbf6ae59e607a1cca331a.mp3?version_id=920—

A filiszteusok visszaküldik a szövetség ládáját

1 AzÚrládája hét hónapig volt a filiszteusok földjén.

2 Akkor hívatták a filiszteusok a papokat és a jósokat, és megkérdezték: Mit tegyünk azÚrládájával? Mondjátok meg, hogyan juttassuk vissza a helyére?

3 Ők azt felelték: Ha el akarjátok küldeni Izráel Istenének a ládáját, ne üresen küldjétek, hanem jóvátételi ajándékot is küldjetek vele! Akkor meggyógyultok, és megtudjátok, hogy Isten miért nem vette le rólatok eddig a kezét.

4 Erre azt kérdezték: Milyen jóvátételi ajándékot kell adnunk? Ők így válaszoltak: Öt aranyfekélyt és öt aranyegeret a filiszteusok városfejedelmeinek a száma szerint, mert ugyanaz a csapás sújt mindenkit a városfejedelmekkel együtt.

5 Készítsétek el a rajtatok levő fekélyek és a földeteket pusztító egerek képmását! Így adjatok dicsőséget Izráel Istenének, akkor talán nem nehezedik tovább a keze rátok, isteneitekre és országotokra.

6 Miért keményítenétek meg a szíveteket, ahogyan az egyiptomiak és a fáraó megkeményítette a szívét? Nem úgy volt-e, hogy amikor csúffá tette őket, el kellett bocsátaniuk Izráelt, és elmehettek?

7 Készítsetek azért egy új szekeret, és hozzatok két borjas tehenet, amelyeken még nem volt iga. Fogjátok be a teheneket a szekérbe, borjaikat pedig vigyétek vissza!

8 Azután fogjátok azÚrládáját, és tegyétek a szekérre! Az aranyholmit pedig, amit jóvátételi ajándékul adtok, tegyétek mellé egy ládikóba, úgy bocsássátok el, hadd menjen!

9 Azután figyeljetek: ha a saját határa felé, Bét-Semes felé tart, akkor ő okozta nekünk ezt a nagy bajt. Ha pedig nem, abból megtudjuk, hogy nem az ő keze sújtott bennünket, hanem véletlenül történt ez velünk.

10 Az emberek tehát így jártak el: fogtak két borjas tehenet, befogták a szekérbe, borjaikat pedig bezárták.

11 Azután föltették a szekérre azÚrládáját meg a ládikót az aranyegerekkel és a kelések képmásával.

12 A tehenek pedig egyenesen rátértek a Bét-Semesbe vezető útra, és folyton bőgve mentek előre az úton; nem tértek le sem jobbra, sem balra. A filiszteusok városfejedelmei pedig mentek utánuk Bét-Semes határáig.

A szövetség ládája Bét-Semesben

13 A bét-semesiek éppen búzát arattak a völgyben. Föltekintettek, meglátták a ládát, és örvendeztek a láttára.

14 A szekér eljutott a bét-semesi Jósua mezejére, és ott megállt. Volt ott egy nagy kő. Fölhasogatták a szekér fáját, és föláldozták a teheneket égőáldozatul azÚrnak.

15 A léviták pedig levették azÚrládáját és a mellette levő ládikót, amelyben az aranyholmi volt, és rátették a nagy kőre. A bét-semesi emberek égőáldozatokat és véresáldozatokat mutattak be azon a napon azÚrnak.

16 Amikor látta ezt a filiszteusok öt városfejedelme, visszatértek Ekrónba még azon a napon.

17 Ennyi kelés formájú aranytárgyat adtak a filiszteusok azÚrnak jóvátételi ajándékul: Asdódért egyet, Gázáért egyet, Askelónért egyet, Gátért egyet és Ekrónért is egyet.

18 Aranyegér pedig annyi volt, ahány városa volt az öt filiszteus városfejedelemnek a megerősített városokkal és a kerítetlen falvakkal együtt. Az a nagy kő tanúskodik erről, amelyre azÚrládáját helyezték: ott van az a bét-semesi Jósua mezején mindmáig.

19 De megvert azÚrhetven bét-semesi embert, mert belenéztek azÚrládájába, és megvert még a nép közül ötvenezer embert. A nép gyászolt, mert nagy csapással sújtotta a népet azÚr.

20 Azért ezt mondták a bét-semesiek: Ki állhat meg azÚrnak, e szent Istennek a színe előtt? És hová kerülhetne innen a láda?

21 Követeket küldtek azért Kirjat-Jeárím lakosaihoz ezzel az üzenettel: A filiszteusok visszaküldték azÚrládáját. Jöjjetek, és vigyétek el magatokhoz!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/6-2bfd209c460c436a3fca0f6275d57069.mp3?version_id=920—

1 Ekkor elmentek a kirjat-jeárímiak, elvitték azÚrládáját, és bevitték Abínádáb házába, a magaslatra. Fiát, Eleázárt pedig fölszentelték, hogy őrizze azÚrládáját.

Izráel legyőzi a filiszteusokat

2 Attól a naptól fogva, hogy a láda Kirjat-Jeárímba került, sok idő, mégpedig húsz esztendő telt el. És Izráel egész háza sóhajtozott azÚrután.

3 Akkor ezt mondta Sámuel Izráel egész házának: Ha tiszta szívből akartok megtérni azÚrhoz, akkor távolítsátok el magatok közül az idegen isteneket és Astartékat! Ragaszkodjatok szívből azÚrhoz, egyedül neki szolgáljatok, akkor majd megment benneteket a filiszteusok kezéből.

4 Akkor eltávolították Izráel fiai a Baalokat és az Astartékat, és egyedül azÚrnak szolgáltak.

5 Majd ezt mondta Sámuel: Gyűjtsétek össze egész Izráelt Micpába, és imádkozni fogok értetek azÚrhoz.

6 Összegyűltek tehát Micpában, vizet merítettek, és kiöntötték azÚrelőtt. Böjtöltek azon a napon, és ezt mondták: Vétkeztünk azÚrellen! Sámuel pedig igazságot szolgáltatott Izráel fiai között Micpában.

7 Amikor azonban meghallották a filiszteusok, hogy Izráel fiai összegyűltek Micpában, fölvonultak a filiszteusok városfejedelmei Izráel ellen. Meghallották ezt Izráel fiai, félelem fogta el őket a filiszteusok miatt,

8 és ezt mondták Izráel fiai Sámuelnek: Kiálts értünk szüntelenül Istenünkhöz, azÚrhoz, hogy szabadítson meg bennünket a filiszteusok kezéből!

9 Sámuel fogott egy szopós bárányt, és feláldozta teljes égőáldozatul azÚrnak. És Sámuel azÚrhoz kiáltott Izráelért, azÚrpedig meghallgatta.

10 Mialatt Sámuel az égőáldozattal foglalatoskodott, előrenyomultak a filiszteusok, hogy megütközzenek Izráellel. AzÚrazonban hatalmas hangon mennydörgött azon a napon a filiszteusok fölött, akik úgy megzavarodtak, hogy vereséget szenvedtek Izráeltől.

11 Ekkor az izráeliek kivonultak Micpából, üldözőbe vették a filiszteusokat, és vágták őket csaknem egészen Bét-Kárig.

12 Sámuel pedig fogott egy követ, felállította Micpá és Sén között, és elnevezte Eben-Háézernek, mert ezt mondta: AzÚrsegített el bennünket egészen idáig!

Sámuel Izráel bírája

13 Így kellett a filiszteusoknak megalázkodniuk, és nem hatoltak be többé Izráel területére, mert azÚrkeze sújtotta a filiszteusokat Sámuel egész életében.

14 Visszakerültek Izráelhez azok a városok is, amelyeket elvettek a filiszteusok Izráeltől, Ekróntól egészen Gátig. Azok határát is kiszabadította Izráel a filiszteusok kezéből. Így lett béke Izráel és az emóriak között.

15 Sámuel egész életében Izráel bírája volt.

16 Évről évre körbejárta Bételt, Gilgált és Micpát, és igazságot szolgáltatott Izráelnek mindezeken a helyeken.

17 De mindig visszatért Rámába, mert ott volt a háza, és ott is igazságot szolgáltatott Izráelnek, és ott épített oltárt azÚrnak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/7-d8bb5598ac907aa223037a982033e2d6.mp3?version_id=920—

Izráel királyt kíván

1 Amikor megöregedett Sámuel, a fiait tette Izráel bíráivá.

2 Elsőszülött fiának Jóél volt a neve, a másodiknak Abijjá. Beérsebában bíráskodtak.

3 Fiai azonban nem az ő útján jártak, hanem a maguk hasznát keresték; megvesztegetésre szánt ajándékot fogadtak el, és elferdítették az igazságot.

4 Összegyűltek azért Izráel vénei, és elmentek Sámuelhez Rámába.

5 Ezt mondták neki: Te már megöregedtél, fiaid pedig nem a te utadon járnak. Tégy valakit királyunkká, hogy ő bíráskodjék fölöttünk, ahogyan az minden népnél szokás!

6 Sámuel azonban rosszallotta, hogy ezt mondták: Adj nekünk királyt, hogy bíráskodjék fölöttünk! És imádkozott Sámuel azÚrhoz.

7 AzÚrpedig ezt mondta Sámuelnek: Hallgass a nép szavára mindabban, amit mondanak! Mert nem téged vetettek el, hanem engem vetettek el, hogy ne én legyek a királyuk.

8 Veled is ugyanúgy cselekszenek, ahogyan velem cselekedtek, mióta fölhoztam őket Egyiptomból, mindmáig: elhagytak, és más isteneknek szolgáltak.

9 Hallgass tehát a szavukra, de szigorúan figyelmeztesd őket, és mondd meg nekik, hogy mi lesz a király joga, aki uralkodni fog felettük.

10 Ekkor Sámuel elmondta azÚrminden szavát a népnek, amely királyt kért tőle.

11 Ez lesz a királynak a joga – mondta –, aki uralkodni fog fölöttetek: Fiaitokat elveszi, harci kocsijaihoz meg lovasaihoz osztja be őket, és ők futnak majd harci kocsija előtt.

12 Parancsnokokká teszi őket ezer ember felett, és parancsnokokká ötven ember felett. Velük szántatja szántóföldjét, és velük végezteti aratását, velük készítteti hadifölszerelését és a harci kocsik fölszerelését.

13 Leányaitokat meg elviszi kenőcskészítőknek, szakácsnőknek és sütőnőknek.

14 Legjobb szántóföldjeiteket, szőlőiteket és olajligeteiteket elveszi, és udvari embereinek adja.

15 Vetéseitekből és szőlőitekből tizedet szed, és hivatalnokainak meg udvari embereinek adja.

16 Szolgáitokat és szolgálóleányaitokat, legkiválóbb ifjaitokat, még a szamaraitokat is elveszi, és a maga munkáját végezteti velük.

17 Nyájaitokból tizedet szed, ti pedig a szolgái lesztek.

18 Akkor majd segítségért kiáltotok királyotok miatt, akit magatoknak választottatok, de akkor nem fog válaszolni nektek azÚr.

19 A nép azonban nem akart Sámuelre hallgatni. Ezt mondták: Nem! Legyen csak király fölöttünk!

20 Olyanok akarunk lenni, mint az összes többi nép: királyunk bíráskodjék fölöttünk, ő vonuljon előttünk, és vezesse harcainkat!

21 Sámuel végighallgatta a nép beszédét, és elmondta azÚrnak.

22 AzÚrpedig így felelt Sámuelnek: Hallgass a szavukra, és válassz nekik királyt! Sámuel ezt mondta az izráelieknek: Menjen mindenki a maga városába!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/8-6b7a34ef30ebb737d8ac21397acb3b9b.mp3?version_id=920—