Revised Hungarian Bible (RรšF)

Amacjá trónra lépése

1 Huszonöt éves korában lett király Amacjá, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jóaddán volt, Jeruzsálemből származott.

2 Azt tette, amit helyesnek lát azÚr, de nem teljes szívvel.

3 Amikor királyi hatalma megszilárdult, meggyilkoltatta azokat az udvari embereket, akik meggyilkolták apját, a királyt.

4 De a fiaikat nem ölette meg, mert így van megírva a törvényben, Mózes könyvében, amit azÚrmegparancsolt: Ne kelljen meghalniuk az apáknak a fiakért, a fiaknak se kelljen meghalniuk az apákért; mindenkinek csak a maga vétkéért kelljen meghalnia!

Amacjá vétkezik az Edóm elleni háborúban

5 Azután összegyűjtötte Amacjá Júdát, és felállította őket családonként ezredesek és századosok vezetésével, minden júdait és benjáminit. Amikor számba vette őket húszévestől fölfelé, háromszázezer válogatott kopjás és pajzsos, hadra fogható embert talált köztük.

6 Azonfelül Izráelből százezer vitéz harcost fogadott zsoldjába száz talentum ezüstön.

7 Elment azonban hozzá az Isten embere, és ezt mondta: Ne tartson veled, ó, király, Izráel serege, mert nem lesz azÚrIzráellel, az efraimiakkal,

8 hanem menj egyedül a harcba! Viselkedj bátran, különben bukásodat okozza Isten az ellenség előtt, mert az Istennek van ereje ahhoz, hogy megsegítsen, vagy elbuktasson.

9 Amacjá ezt kérdezte az Isten emberétől: De mi lesz azzal a száz talentummal, amit az izráeliek csapatának adtam? Az Isten embere így felelt: AzÚrtud annál neked többet is adni!

10 Az Efraimból érkezett csapatot különválasztotta tehát Amacjá, hogy menjenek haza. Ezek nagyon megharagudtak Júdára, és felbőszülve indultak haza.

11 Amacjá pedig nekibátorodott, elindította hadinépét, elment a Sós-völgybe, és levágott tízezer széíri embert,

12 tízezret pedig élve fogtak el a júdaiak. Fölvitték őket egy kőszikla tetejére, és letaszították a szikla tetejéről, úgyhogy mindnyájan halálra zúzták magukat.

13 Annak a csapatnak az emberei pedig, akiket visszaküldött Amacjá, és így nem mehettek vele az ütközetbe, rátörtek Júda városaira Samáriából egészen Bét-Hórónig, levágtak háromezer embert, és nagy prédára tettek szert.

14 Amikor Amacjá visszatért az edómiak elleni csatából, elhozta a széíriek istenszobrait, megtette azokat a saját isteneinek, leborult előttük, és tömjénezett nekik.

15 Ezért haragra gerjedt azÚrAmacjá ellen, és elküldött hozzá egy prófétát, aki ezt mondta neki: Miért folyamodtál ennek a népnek az isteneihez? Hiszen saját népüket sem mentették meg a kezedből!

16 De amikor az így beszélt hozzá, ezt mondta neki a király: Talán a király tanácsosává tettek téged? Hagyd abba, különben megölnek! A próféta abbahagyta ugyan, de még annyit mondott: Tudom, hogy az Isten elhatározta pusztulásodat, amiért ezt tetted, és nem hallgattál a tanácsomra.

Amacjá vereséget szenved Izráeltől

17 Amacjá, Júda királya tanácsot tartott, és üzenetet küldött Jóáshoz, Izráel királyához, aki Jóáház fia, Jéhú unokája volt. Ezt üzente: Gyere, állj ki ellenem egy csatára!

18 Jóás, Izráel királya ezt a választ küldte Amacjának, Júda királyának: A libánoni bogáncskóró ezt üzente a libánoni cédrusnak: Add feleségül leányodat a fiamhoz! De arra szaladt egy libánoni vadállat, és eltaposta a bogáncskórót.

19 Te azt gondolod, hogy mivel megverted Edómot, ezért felfuvalkodottan dicsekedhetsz. Maradj csak otthon! Miért rohannál vesztedbe? Hiszen elesel Júdával együtt!

20 De Amacjá nem hallgatott rá, mert Isten azt akarta, hogy Jóás kezébe kerüljenek, mivel Edóm isteneihez folyamodtak.

21 Fölvonult hát Jóás, Izráel királya, és megütköztek egymással, ő meg Amacjá, Júda királya, a júdai Bét-Semesnél.

22 De Júda vereséget szenvedett Izráeltől, és mindenki hazamenekült.

23 Amacját, Júda királyát, aki Jóás fia, Jóáház unokája volt, elfogta Jóás, Izráel királya Bét-Semesnél, és Jeruzsálembe vitette. Azután lerombolta Jeruzsálem várfalát az Efraim-kaputól a Szöglet-kapuig négyszáz könyök hosszúságban.

24 Elvitte az Isten házában és az Óbéd-Edómnál talált összes aranyat, ezüstöt és minden fölszerelést meg a királyi palota kincseit, azonkívül túszokat is szedett, és így tért vissza Samáriába.

Amacját meggyilkolják Lákísban

25 Amacjá, Jóás fia, Júda királya még tizenöt évig élt Jóásnak, Jóáház fiának, Izráel királyának a halála után.

26 Amacjá egyéb dolgai elejétől a végéig meg vannak írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben.

27 Attól az időtől fogva, hogy Amacjá eltért azÚrtól, összeesküvést szőttek ellene Jeruzsálemben, ezért Lákísba menekült. De utánaküldtek Lákísba, és ott megölték.

28 Majd visszavitték lovakon, és eltemették ősei mellé Júda fővárosában.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/25-1989fbf58d88930c9d04eb53e63deedb.mp3?version_id=920—

Uzzijjá trónra lépése

1 Akkor Júda egész népe fogta, és a tizenhat éves Uzzijját tette királlyá apja, Amacjá helyett.

2 Ő építette ki Élatot, amelyet visszacsatolt Júdához azután, hogy a király pihenni tért őseihez.

3 Tizenhat éves volt Uzzijjá, amikor uralkodni kezdett, és ötvenkét évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jekoljá volt, Jeruzsálemből származott.

4 Azt tette, amit helyesnek lát azÚr, egészen úgy, ahogyan apja, Amacjá tette.

Uzzijjá hitének jutalma

5 Az Istent kereste Zekarjá idejében, aki istenfélelemre tanította, és amíg azUrat kereste, sikert adott neki az Isten.

6 Uzzijjá háborút indított a filiszteusok ellen, és lerombolta Gát, Jabné és Asdód várfalát, sőt városokat épített Asdódnál és a filiszteusok között.

7 Isten megsegítette őt a filiszteusok, a Gúr-Baalban lakó arabok és a meúniak ellen.

8 Az ammóniak is adót fizettek Uzzijjának, és eljutott a híre egészen Egyiptomig, mert egyre jobban megerősödött.

9 Azután őrtornyokat építtetett Uzzijjá Jeruzsálemben a Szöglet-kapunál, a Völgy-kapunál meg a Sarok fölött, és megerősítette azokat.

10 A pusztában is építtetett őrtornyokat, és sok kutat ásatott, mert sok jószága volt a Sefélá-alföldön és a síkságon. Földművesei és szőlőmunkásai voltak a hegyeken és a gyümölcsösben, mert szerette a földművelést.

11 Volt Uzzijjának jól képzett harcosokból álló hadereje is, amely csapattestenként vonult a harcba. Ezeknek a számát Jeíél kancellár és Maaszéjá elöljáró segítségével Hananjá, a király egyik parancsnoka állapította meg.

12 A hadköteles vitézek családfőinek a száma összesen kétezer-hatszáz volt.

13 Az ő parancsnokságuk alá tartozó haderő háromszázhétezer-ötszáz jól képzett harcosból állt, akik hatalmas erővel segítették a királyt az ellenség ellen.

14 Fölszerelte Uzzijjá az egész sereget pajzzsal, dárdával, sisakkal, páncéllal, íjjal és parittyakővel.

15 Csináltatott Jeruzsálemben ötletes hadigépeket az őrtornyokra és a szegletbástyákra nyilak és nagy kövek kilövésére. Így aztán messzire eljutott a híre, mert ezekben csodálatos segítséget kapott; végül igen megerősödött.

Uzzijjá felfuvalkodása és poklossága

16 Amikor azonban megerősödött, vesztére felfuvalkodott, és vétkezett Istene, azÚrellen. Bement ugyanis azÚrtemplomába, hogy illatáldozatot mutasson be az illatáldozati oltáron.

17 De bement utána Azarjá főpap és vele együtt azÚrpapjai, nyolcvan erős ember.

18 Elébe álltak Uzzijjá királynak, és ezt mondták neki: Nem a te dolgod, Uzzijjá, hogy illatáldozatot mutass be azÚrnak, hanem Áron fiaié, a papoké, akiket azért szenteltek föl, hogy ők mutassák be az illatáldozatot. Menj ki a szentélyből, mert vétkeztél, és ez nem válik dicsőségedre azÚristennél!

19 Erre felbőszült Uzzijjá, akinek éppen a kezében volt az illatáldozathoz való tömjénező. De amikor felbőszült a papok ellen, poklos folt jelent meg a homlokán azÚrházában levő papok előtt, az illatáldozati oltár mellett.

20 Amikor aztán Azarjá főpap és a többi pap feléje fordult, meglátták a poklos foltot a homlokán. Ekkor kiűzték onnan, de ő maga is sietve távozott, mert azÚrverte meg őt.

21 Uzzijjá király poklos maradt halála napjáig, és egy elkülönített házban lakott poklosan, mert kizárták azÚrházából. Fia, Jótám állt a királyi palota élén, ő bíráskodott az ország népe fölött.

Uzzijjá halála

22 Uzzijjá egyéb dolgait elejétől a végéig megírta Ézsaiás próféta, Ámóc fia.

23 Azután Uzzijjá pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé a királyi temető mezejébe, mert megállapították róla, hogy poklos. Utána a fia, Jótám lett a király.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/26-4293da2f6e8797bc0c65c10ee539d17a.mp3?version_id=920—

Jótám uralkodása

1 Huszonöt éves volt Jótám, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Jerúsá volt, Cádók leánya.

2 Azt tette, amit helyesnek lát azÚr, egészen úgy, ahogyan apja, Uzzijjá, csakhogy ő nem ment be azÚrtemplomába. A nép azonban továbbra is romlott volt.

3 Ő építtette meg azÚrháza felső kapuját, és sokat építtetett a Várhegy kőfalán is.

4 Júda hegyvidékén városokat emelt, az erdőkben pedig várakat és őrtornyokat építtetett.

5 Harcolt az ammóniak királya ellen, és le is győzte. Az ammóniak abban az esztendőben száz talentum ezüstöt, tízezer kór búzát és tízezer kór árpát fizettek neki. Ugyanannyit küldtek neki az ammóniak a második és a harmadik évben is.

6 Nagy hatalomra tett szert Jótám, mert állhatatosan Istenének, azÚrnak az útján járt.

7 Jótám egyéb dolgai, háborúi és életútja meg vannak írva az Izráel és Júda királyairól szóló könyvben.

8 Huszonöt éves volt, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben.

9 Azután Jótám pihenni tért őseihez, és eltemették Dávid városában. Utána a fia, Áház lett a király.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/27-c52f7c55bbc887b01654632eaf804021.mp3?version_id=920—

Áház istentelen uralkodása

1 Húszéves volt Áház, amikor uralkodni kezdett, és tizenhat évig uralkodott Jeruzsálemben. De nem azt tette, amit ősatyja, Dávid, amit helyesnek lát azÚr,

2 hanem Izráel királyainak az útján járt, sőt istenszobrokat is csináltatott a Baaloknak.

3 Tömjénezett a Ben-Hinnóm-völgyben, és még a fiait is elégette áldozatul azoknak a népeknek az utálatos szokása szerint, amelyeket kiűzött azÚrIzráel fiai elől.

4 Áldozott és tömjénezett az áldozóhalmokon, a dombokon és minden zöldellő fa alatt.

Izráel és Arám Áház ellen támad

5 Ezért Arám királyának a kezébe adta őt Istene, azÚr. Megverték, sok foglyot hurcoltak el tőle, és Damaszkuszba vitték őket. Izráel királyának is a kezébe került, és az is nagy vereséget mért rá.

6 Pekah, Remaljá fia ugyanis levágott Júdában egyetlen nap alatt százhúszezer embert, akik mind bátor harcosok voltak, de elhagyták őseik Istenét, azUrat.

7 Zikrí, egy efraimi vitéz pedig meggyilkolta Maaszéját, a király fiát, Azríkámot, a palota felügyelőjét és Elkánát, a király helyettesét.

8 Az izráeliek fogságba vittek honfitársaik közül kétszázezer asszonyt, fiút és leányt. Gazdag zsákmányt is szereztek tőlük, és a zsákmányt elvitték Samáriába.

9 De volt ott azÚrnak egy prófétája, név szerint Ódéd; ez kiment a Samáriához érkező sereg elé, és ezt mondta: Őseitek Istene, azÚrharagra gerjedt Júda ellen, és a kezetekbe adta őket, ti pedig sokat levágtatok közülük eget verő indulatotokban.

10 Ezért most azt gondoljátok, hogy leigázhatjátok a júdaiakat és a jeruzsálemieket, hogy a rabszolgáitok és a rabszolganőitek legyenek, pedig vétkesekké teszitek magatokat ezzel Istenetek, azÚrelőtt.

11 Azért most hallgassatok rám: Engedjétek vissza a honfitársaitok közül ejtett foglyokat, különben azÚrizzó haragja fordul ellenetek!

12 Akkor előállt néhány efraimi főember: Azarjá, Jóhánán fia, Berekjá, Mesillémót fia, Jehizkijjá, Sallúm fia és Amászá, Hadlaj fia azokkal szemben, akik a hadjáratból jöttek,

13 és ezt mondták nekik: Ne hozzátok ide a foglyokat, mert amit ti akartok, az a mi vétkünk lesz azÚrelőtt, és a mi bűneinket és vétkeinket szaporítja, pedig úgyis sok a vétkünk, és azÚrizzó haragja fenyegeti Izráelt.

14 Otthagyták azért a fegyveresek a foglyokat és a zsákmányt a vezető emberek és az egész gyülekezet előtt.

15 Ekkor a fent nevezett férfiak előálltak, és gondjaikba vették a foglyokat: a mezteleneket mind felöltöztették a zsákmányból, ruhát és sarut, ételt és italt adtak nekik, és bekenték őket olajjal. A gyengéket szamarakon szállították, és elvitték őket honfitársaikhoz Jerikóba, a pálmák városába; azután visszatértek Samáriába.

Áház segítséget kér Asszíriától

16 Abban az időben követeket küldött Áház király Asszíria királyához, hogy segítse meg őt.

17 Még az edómiak is betörtek, megverték Júdát, és foglyokat ejtettek,

18 a filiszteusok pedig a Sefélá-alföld városaiban és Júda déli tartományában fosztogattak. Elfoglalták Bét-Semest, Ajjálónt, Gedérótot, Szókót és falvait, Timnát és falvait, Gimzót és falvait, és oda települtek.

19 Bizony, megalázta Júdát azÚrÁház júdai király miatt, mert támogatta az erkölcstelenséget Júdában, és mert azÚrellen egyre több hűtlenséget követett el.

20 Rátört azért Tiglat-Pileszer, Asszíria királya, és megostromolta ahelyett, hogy támogatta volna.

21 Mert Áház kifosztotta ugyan azÚrházát és a király meg a vezető emberek palotáját, és Asszíria királyának adta, de ez sem segített rajta.

22 De Áház király nyomorúsága idején sem hagyott fel hűtlenségével azÚriránt.

23 Damaszkusz isteneinek áldozott, akik megverték őt, de ezt mondta: Mivel Arám királyait megsegítik isteneik, ezért nekik áldozom, és így majd engem is megsegítenek! Pedig ezek okozták bukását, és egész Izráelét is!

24 Összeszedte Áház Isten házának a fölszerelését, és összetörette Isten házának a fölszerelését, azÚrháza ajtóit pedig bezáratta. Azután oltárokat csináltatott magának Jeruzsálemben minden utcasarkon.

25 Júda minden egyes városában áldozóhalmokat csináltatott, és más isteneknek tömjénezett. Így bosszantotta ősei Istenét, azUrat.

Áház halála

26 Egyéb dolgai és egész életútja elejétől a végéig meg van írva a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben.

27 Azután Áház pihenni tért őseihez, és eltemették őt a fővárosban, Jeruzsálemben, de nem Izráel királyainak a temetőjébe vitték. Utána a fia, Ezékiás lett a király.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/28-8c9b9bf607e41a31788e339f5ac8159c.mp3?version_id=920—

Ezékiás trónra lépése

1 Ezékiás huszonöt éves korában kezdett uralkodni, és huszonkilenc évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Abijjá volt, Zekarjá leánya.

2 Azt tette, amit helyesnek lát azÚr, egészen úgy, ahogyan ősatyja, Dávid tette.

Ezékiás megtisztítja az istentiszteletet

3 Uralkodása első évének első hónapjában kinyittatta azÚrházának ajtajait, és kijavíttatta azokat.

4 Azután visszahozatta a papokat és a lévitákat, és összegyűjtötte őket a Keleti téren.

5 És ezt mondta nekik: Hallgassatok rám, léviták! Szenteljétek meg magatokat, és szenteljétek meg őseitek Istenének, azÚrnak a házát! Hordjatok ki minden undorító bálványt a szentélyből!

6 Mert hűtlenné váltak őseink: azt tették, amit rossznak lát Istenünk, azÚr, és elhagyták őt. Elfordították arcukat azÚrhajlékától, hátat fordítottak neki.

7 Még a csarnok ajtóit is bezárták, eloltották a mécseseket, nem hoztak illatáldozatot, és nem mutattak be égőáldozatot a szentélyben Izráel Istenének.

8 Ezért haragudott meg azÚrJúdára és Jeruzsálemre. Ezért tette őket iszonyatossá, borzasztóvá és gúny tárgyává, amint magatok is látjátok.

9 Ezért hullottak el őseink fegyver által, ezért vannak fogságban fiaink, leányaink és feleségeink.

10 Azért elhatároztam, hogy szövetséget kötök Izráel Istenével, azÚrral, és akkor izzó haragja elfordul majd rólunk.

11 Fiaim, ne tétlenkedjetek! Hiszen titeket választott ki azÚr, hogy az ő szolgálatára álljatok, neki szolgáljatok és áldozzatok.

12 Akkor fogták magukat a léviták: a kehátiak közül Mahat, Amászaj fia és Jóél, Azarjá fia, a meráriak közül Kís, Abdí fia és Azarjá, Jehallelél fia, a gérsóniak közül Jóáh, Zimmá fia és Eden, Jóáh fia,

13 Elícáfán fiai közül Simrí és Jeíél, Ászáf fiai közül Zekarjá és Mattanjá,

14 Hémán fiai közül Jehíél és Simí, Jedútún fiai közül Semajá és Uzzíél,

15 és összegyűjtötték testvéreiket; megszentelték magukat, és bementek azÚrházába a király parancsára azÚrszava szerint, hogy megtisztítsák.

16 Bementek a papok azÚrházának legbelső részébe, hogy megtisztítsák. Kihordtak azÚrházának az udvarába minden tisztátalan dolgot, amit azÚrtemplomában találtak, a léviták pedig átvették, és kihordták azokat a szabadba, a Kidrón-völgybe.

17 Az első hónap első napján kezdték el a szentelést, és a hónap nyolcadik napján jutottak el azÚrcsarnokáig. Nyolc napon át végezték azÚrházának a megszentelését, és az első hónap tizenhatodik napján fejezték be azt.

18 Akkor odamentek Ezékiás királyhoz, és ezt mondták: Mindenestül megtisztítottuk azÚrházát, az égőáldozati oltárt és egész fölszerelését, a sorba rakott kenyerek asztalát és egész fölszerelését,

19 és minden egyéb fölszerelést is helyreállítottunk és megszenteltünk, amelyet Áház király hűtlenül félredobott uralkodása alatt. Ezek újra azÚroltára előtt vannak.

Áldozati ünnep a megtisztított templomban

20 Másnap reggel összegyűjtötte Ezékiás király a város vezető embereit, és fölment azÚrházába.

21 Bevittek hét bikát, hét kost, hét bárányt és hét kecskebakot vétekáldozatul a királyságért, a szentélyért és Júdáért. Majd megparancsolta a király Áron fiainak, a papoknak, hogy mutassanak be áldozatot azÚroltárán.

22 Levágták tehát a marhákat, a papok átvették a vért, és az oltárra hintették. Azután levágták a kosokat, és a vért az oltárra hintették. Majd levágták a bárányokat, és a vért az oltárra hintették.

23 Végül odavitték a vétekáldozatra szánt bakokat is a király és a gyülekezet elé, és rájuk tették a kezüket.

24 Azután levágták azokat a papok, és a vérükkel vétekáldozatot mutattak be az oltáron, és engesztelést végeztek egész Izráelért; mert egész Izráel érdekében rendelte el a király az égőáldozatot és a vétekáldozatot.

25 Odaállította a lévitákat azÚrházába cintányérokkal, lantokkal és citerákkal, Dávidnak és Gádnak, a király látnokának meg Nátán prófétának a parancsa szerint, mert azÚrtól jött ez a parancs a prófétái által.

26 Oda is álltak a léviták Dávid hangszereivel, a papok pedig a trombitákkal.

27 És megparancsolta Ezékiás, hogy mutassák be az égőáldozatot az oltáron. Ugyanabban az időben, amikor elkezdték az égőáldozat bemutatását, kezdték el azÚrnak szóló éneklést és trombitálást Dávidnak, Izráel királyának a hangszereivel.

28 Ekkor leborult az egész gyülekezet, az ének pedig zengett, és a trombiták harsogtak. Mindez addig tartott, amíg vége nem lett az égőáldozatnak.

29 Amikor befejezték az áldozat bemutatását, a király és mindazok, akik vele voltak, térdre estek és leborultak.

30 Ezután Ezékiás király és a vezető emberek megparancsolták a lévitáknak, hogy dicsérjék azUrat Dávidnak és Ászáf látnoknak a szavaival. Ők pedig örömest mondtak dicséretet, meghajoltak és leborultak.

31 Azután megszólalt Ezékiás, és ezt mondta: Most már fel vagytok avatva azÚrszolgálatára! Gyertek, hozzatok véresáldozatokat és hálaáldozatokat azÚrházába! Hozott is a gyülekezet véresáldozatokat és hálaáldozatokat, és akit a szíve arra indított, égőáldozatokat is.

32 Ennyi égőáldozatot hozott a gyülekezet: hetven marhát, száz kost és kétszáz bárányt. Mindez azÚrnak szóló égőáldozat volt.

33 Szent adományként hatszáz marhát és háromezer juhot vittek.

34 Csakhogy a papok kevesen voltak, és nem győzték az összes áldozati állatot megnyúzni, ezért testvéreik, a léviták segítettek nekik, amíg ezt a munkát el nem végezték, illetve amíg a többi pap is meg nem szentelte magát. A léviták ugyanis őszintébben törekedtek a maguk megszentelésére, mint a papok.

35 Bőven volt égőáldozat a békeáldozatok kövérjével és az égőáldozatokhoz tartozó italáldozatokkal együtt.

Így állították helyre az istentiszteletet azÚrházában.

36 Ezékiás és az egész nép örvendezett, amiért Isten helyreállította azt a népe számára, és hogy ilyen hamar megtörtént a dolog.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/29-d9ae53f69e287b8798bb8139a9e57b68.mp3?version_id=920—

Ezékiás meghirdeti a páskaünnepet

1 Azután üzenetet küldött Ezékiás egész Izráelbe és Júdába, sőt Efraimba és Manasséba is írt leveleket, hogy jöjjenek el Jeruzsálembe azÚrházába, és tartsanak páskát Izráel Istenének, azÚrnak a tiszteletére.

2 A király úgy határozott vezető embereivel és az egész jeruzsálemi gyülekezettel együtt, hogy a második hónapban tartják meg a páskát.

3 Nem tudták ugyanis idejében megtartani, mert nem szentelte meg magát elég pap, és a nép sem gyűlt össze Jeruzsálembe.

4 Így látta ezt helyesnek a király és az egész gyülekezet.

5 Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beérsebától Dánig, hogy jöjjenek Jeruzsálembe, és tartsanak páskát Izráel Istenének, azÚrnak a tiszteletére, mert ilyen nagy tömegben még nem tartották meg, pedig meg van írva.

6 Elmentek tehát a futárok a király és a vezető emberek levelével egész Izráelbe és Júdába, és a király parancsa szerint ezt mondták: Izráel fiai! Térjetek meg azÚrhoz, Ábrahám, Izsák és Izráel Istenéhez, akkor ő is megtér azokhoz, akik megmenekültek Asszíria királyainak a markából, és megmaradtak.

7 Ne legyetek olyanok, mint atyáitok és testvéreitek, akik hűtlenné váltak őseik Istenéhez, azÚrhoz. Ezért hagyta őket elpusztulni, amint magatok is látjátok.

8 Ne legyetek tehát olyan nyakasok, mint atyáitok! Adjatok kezet azÚrnak, és jöjjetek el szentélyébe, amelyet örökre megszentelt! Szolgáljatok Isteneteknek, azÚrnak, akkor elfordul majd rólatok izzó haragja.

9 Mert ha megtértek azÚrhoz, akkor irgalmasak lesznek testvéreitekhez és fiaitokhoz azok, akik fogságba vitték őket, úgyhogy visszatérhetnek erre a földre. Hiszen kegyelmes és irgalmas azÚr, a ti Istenetek, és nem fordul el tőletek, ha megtértek hozzá.

10 A futárok városról városra jártak Efraim és Manassé földjén egészen Zebulonig. De kinevették és kigúnyolták őket.

11 Csak néhány ember volt Ásérban, Manasséban és Zebulonban, aki megalázta magát, és elment Jeruzsálembe.

12 Júdában azonban Isten keze munkálkodott, és egy akaratra juttatta őket, ezért teljesítették a király és a vezető emberek parancsát, azÚrszava szerint.

13 Sok nép gyűlt össze Jeruzsálemben, igen nagy gyülekezet, hogy megtartsák a kovásztalan kenyerek ünnepét a második hónapban.

14 Azon kezdték, hogy eltávolították Jeruzsálemből az oltárokat. Eltávolították az összes tömjénező oltárt is, és a Kidrón-völgybe dobták.

15 Azután levágták a páskabárányt a második hónap tizennegyedik napján. A papok és a léviták alázatosan megszentelték magukat, és égőáldozatokat vittek azÚrházába.

16 Odaálltak a helyükre, ahogyan Mózesnek, Isten emberének a törvénye előírja: a papok hintették a léviták kezéből átvett vért.

17 Sokan voltak a gyülekezetben, akik a törvény szerint nem voltak tiszták, ezért a lévitákra bízták, hogy levágják a páskabárányt, és hogy azÚrnak szenteljék mindazok helyett, akik nem voltak tiszták.

18 Mert a nép jó része, sokan, akik Efraimból, Manasséból, Issakárból és Zebulonból valók voltak, nem tisztították meg magukat, de az előírás ellenére ettek a páskabárányból. Ezért Ezékiás így imádkozott értük: A jóságosÚrbocsássa meg ezt

19 mindenkinek, aki kész volt arra, hogy azÚristenhez, ősei Istenéhez folyamodjék, bár nem volt olyan tiszta, ahogyan a szentélyhez illik!

20 AzÚrpedig meghallgatta Ezékiást, és megkímélte a népet.

A kovásztalan kenyerek ünnepe

21 Azután megtartották a Jeruzsálemben tartózkodó izráeliek a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel. A léviták és a papok mindennap dicsérték azUrat, erős hangú hangszereken játszva azÚrtiszteletére.

22 Ezékiás pedig szívhez szólóan beszélt mindazokkal a lévitákkal, akik hozzáértően végezték feladatukat azÚrtiszteletére. Ünnepi lakomát tartottak hét napon át, békeáldozatokat áldozva és dicsőítve őseik Istenét, azUrat.

23 Azután elhatározta az egész gyülekezet, hogy tovább folytatják még hét napig; és így még hét napig folytatták az örömünnepet.

24 Mert Ezékiás, Júda királya ezer bikát és hétezer juhot ajánlott fel a gyülekezetnek. A vezető emberek is felajánlottak a gyülekezetnek ezer bikát és tízezer juhot. A papok tömegesen szentelték meg magukat.

25 Örvendezett tehát Júda egész gyülekezete, a papok és a léviták meg az egész gyülekezet, amely Izráelből érkezett, és az Izráel országából érkező meg a Júdában lakó jövevények.

26 Nagy volt az öröm Jeruzsálemben, mert Salamonnak, Dávid fiának, Izráel királyának az ideje óta nem történt ehhez hasonló Jeruzsálemben.

27 Azután fölálltak a papok és a léviták, és megáldották a népet. Szavuk meghallgatásra talált, mert imádságuk eljutott a mennybe, azÚrszent lakóhelyére.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/30-8c0058c298bdd927141fb612ce237648.mp3?version_id=920—

Ezékiás gondoskodik a papokról és a lévitákról

1 Amikor mindezek befejeződtek, egész Izráel, amely ott tartózkodott, kivonult Júda városaiba, és összetörték a szent oszlopokat, kivagdalták a szent fákat, és lerombolták az áldozóhalmokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasséban. Azután hazatértek Izráel fiai, mindenki a maga birtokára.

2 Ezékiás megállapította a papok és a léviták beosztását, beosztotta őket szolgálatuk rendje szerint. A papokat és a lévitákat beosztotta az égőáldozat és a békeáldozat szent szolgálatára, magasztalásra és dicsőítésre azÚrlakóhelyének a kapuiban.

3 A király jövedelmének egy részét az égőáldozatokra adta: a reggeli és az esti égőáldozatokra, a szombatonként, újholdanként és a megszabott ünnepeken bemutatandó égőáldozatokra, ahogyan meg van írva azÚrtörvényében.

4 A Jeruzsálemben lakó népnek pedig meghagyta, hogy adják meg a papok és a léviták részét, és ragaszkodjanak azÚrtörvényéhez.

5 Amint ennek híre ment, Izráel fiai bőségesen hoztak a gabona, must, olaj, méz és minden mezei termény legjavából, és bőségesen meghozták a tizedet is mindenből.

6 A Júda városaiban lakó izráeliek és júdaiak is hoztak tizedet a marhákból és a juhokból; az Istenüknek, azÚrnak szentelt dolgokból is elhozták a szent tizedet, és garmadákba rakták.

7 A harmadik hónapban kezdték el lerakni a garmadákat, és a hetedik hónapban végeztek vele.

8 Amikor Ezékiás és a vezető emberek odamentek, és látták a garmadákat, áldották azUrat és az ő népét, Izráelt.

9 Ezékiás rákérdezett a papoknál és a lévitáknál a garmadákra.

10 A Cádók házából való Azarjá főpap így felelt neki: Amióta elkezdték hordani a felajánlásokat azÚrházába, eleget eszünk, sőt még maradt is bőségesen, mert azÚrmegáldotta népét, úgyhogy megmaradt ez a nagy mennyiség.

11 Akkor Ezékiás elrendelte, hogy rendezzenek be kamrákat azÚrházánál. Be is rendezték azokat,

12 majd behordták becsületesen a felajánlást, a tizedet és a szent adományokat. Ezeknek a felügyelője Kónanjá lett, a lévita, helyettese pedig testvére, Simí.

13 Jehíél és Azarjá, Nahat és Aszáél, Jerímót és Józábád, Elíél és Jiszmakjá, Mahat és Benájá pedig Kónanjának és testvérének, Simínek a beosztottai voltak Ezékiás királynak és Azarjának, az Isten háza felügyelőjének a rendelkezése szerint.

14 A lévita Kóré, Jimná fia, a keleti kapu őre az Istennek adott önkéntes adományokra ügyelt. Ő osztotta szét azÚrnak felajánlott és igen szent dolgokat.

15 Mellette hűségesen szolgált Eden és Minjámín, Jésúa és Semajá, Amarjá és Sekanjá a papok városaiban. Ők végezték az elosztást testvéreik között, beosztásuk szerint, a nagyoknak és a kicsiknek egyaránt,

16 a származási jegyzékbe beírt férfiaknak, hároméves kortól fölfelé mindenkinek, aki a számára kijelölt napon belépett azÚrházába napi teendői elvégzésére, hogy elvégezze szolgálatát, tennivalóinak és beosztásának megfelelően.

17 A papokat családonként írták be a származási jegyzékbe, a lévitákat pedig húszévestől fölfelé kötelességük és munkabeosztásuk szerint.

18 A származási jegyzékbe be kellett írni egész közösségüket minden családtaggal, az asszonyokkal, a fiúkkal és a leányokkal együtt, mert a szentélynél végzett hűséges szolgálat megszentelte őket.

19 Áron fiainak, a városaikhoz tartozó legelők körzetében lakó papoknak minden városban voltak név szerint kijelölt embereik, akik a papság férfi tagjainak és a származási jegyzékbe beírt minden lévitának kiosztották a rájuk eső részt.

Ezékiás dicsérete

20 Így járt el Ezékiás egész Júdában. Azt tette, amit jónak, helyesnek és igaznak lát Istene, azÚr.

21 Minden munkáját, amelyet az Isten háza szolgálatában, a törvénynek és a parancsolatnak megfelelően elkezdett, Istenét keresve, tiszta szívből végezte, ezért sikerült neki.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/31-38a5eeaca2940bcd981fd1349d604e7c.mp3?version_id=920—

Az Úr megmenti Ezékiást az asszír Szanhérib kezéből

1 Ezek után a hűségesen véghezvitt dolgok után eljött Szanhérib, Asszíria királya, és betört Júdába. Ostrom alá vette az erődített városokat, és el akarta foglalni azokat.

2 Amikor látta Ezékiás, hogy Szanhérib megérkezett, és Jeruzsálemet is meg akarja támadni,

3 vezető embereivel és vitézeivel úgy határozott, hogy betömik a városon kívül levő forrásokat. Azok támogatták őt:

4 nagy sokaság gyűlt össze, és betömtek minden forrást és patakot, amely azon a földön folyt, mert ezt gondolták: Miért találják meg Asszíria királyai ezt a sok vizet, ha ideérnek?

5 Majd minden erejével azon volt, hogy kijavíttassa az egész várfalat, ahol csak sérült volt; megnagyobbíttatta az őrtornyokat, építtetett kívül egy másik várfalat, és megerősíttette a Milló-erődöt Dávid városában. Sok gerelyt és pajzsot is csináltatott.

6 A hadinép élére csapatparancsnokokat rendelt, azokat maga köré gyűjtötte a városkapu előtti téren, és szívhez szólóan így beszélt hozzájuk:

7 Legyetek erősek és bátrak, ne féljetek és ne rettegjetek Asszíria királyától meg a vele levő egész sokaságtól, mert velünk többen vannak, mint ővele!

8 Ővele emberi erő van, mivelünk pedig Istenünk, azÚr, aki megsegít bennünket, és együtt harcol velünk a harcainkban. És fellelkesült a hadinép Ezékiásnak, Júda királyának a szavaitól.

9 Ezek után Szanhérib, az asszír király, aki még Lákísnál volt egész haderejével, elküldte udvari embereit Jeruzsálembe Ezékiáshoz, Júda királyához és a Jeruzsálemben levő összes júdaihoz, ezzel az üzenettel:

10 Így szól Szanhérib, Asszíria királya: Miben bíztok, hogy az ostrom idején Jeruzsálemben akartok maradni?

11 Félrevezet benneteket Ezékiás, éhen és szomjan akar pusztítani benneteket, azért mondja ezt: Megment bennünket Istenünk, azÚraz asszír király markából!

12 De hiszen az ő áldozóhalmait és oltárait szüntette meg ez az Ezékiás! Júdának és Jeruzsálemnek pedig megparancsolta: Csak egyetlen oltár előtt borulhattok le, és csak azon áldozhattok!

13 Nem tudjátok, hogy mit tettem én és elődeim valamennyi ország népével? Vajon a népek istenei meg tudták-e menteni országukat a kezemből ezekben az országokban?

14 Ezek közül a népek közül, amelyeket elődeim kiirtottak, melyiknek az istene tudta megmenteni népét a kezemből? Talán a ti istenetek meg tud majd benneteket menteni a kezemből?!

15 Ne engedjétek hát, hogy Ezékiás így elámítson és félrevezessen benneteket! Ne higgyetek neki, mert egyetlen népnek és országnak az istene sem tudta megmenteni népét a kezemből vagy elődeim kezéből. Bizony a ti istenetek sem ment meg benneteket a kezemből!

16 Egyebeket is beszéltek még emberei azÚristen és az ő szolgája, Ezékiás ellen.

17 Leveleket is írt Szanhérib, amelyekben gyalázta Izráel Istenét, azUrat, és ilyeneket mondott róla: Ahogyan a népek istenei a többi országban sem mentették meg népüket a kezemből, ugyanúgy Ezékiás istene sem mentheti meg népét a kezemből!

18 És nagy hangon felkiabáltak júdai nyelven a várfalra Jeruzsálem népéhez, hogy félelmet és rémületet keltsenek bennük, és így foglalják el a várost.

19 Úgy beszéltek Jeruzsálem Istenéről, mint a föld népeinek emberkéz csinálta isteneiről.

20 Ekkor Ezékiás király meg Ézsaiás próféta, Ámóc fia imádkozott, és segítségért kiáltott az ég felé.

21 AzÚrpedig angyalt küldött, aki megsemmisített az asszír király táborában minden vitéz harcost, fejedelmet és vezért, és ő megszégyenülve tért vissza országába. Egyszer aztán, amikor bement istene templomába, saját fiai karddal végeztek ott vele.

22 Így szabadította meg azÚrEzékiást és Jeruzsálem lakóit Szanhérib asszír király és minden egyéb ellensége kezéből. És nyugalmat adott nekik mindenfelől.

23 Sokan hoztak Jeruzsálembe ajándékot azÚrnak és kincseket Ezékiásnak, Júda királyának, és ettől fogva nagy tekintélye lett minden nép előtt.

Ezékiás betegsége és gyógyulása

24 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. De imádkozott azÚrhoz, aki szólt hozzá, sőt csodát tett vele,

25 Ezékiás azonban nem volt hálás az iránta tanúsított jótéteményért, mert felfuvalkodott, ezért azÚrharagja sújtotta őt meg Júdát és Jeruzsálemet.

26 Ekkor azután megalázta magát a felfuvalkodott Ezékiás Jeruzsálem lakóival együtt, és nem érte őket többé azÚrharagja Ezékiás idejében.

27 Ezékiás igen gazdag volt, és nagy tiszteletben állt. Kincstárat készíttetett az ezüstnek, aranynak, drágakőnek és balzsamnak, a kerek pajzsoknak és mindenféle értékes tárgyaknak;

28 továbbá raktárakat a gabonatermésnek, a bornak és az olajnak, meg istállókat a különféle állatoknak és aklokat a nyájaknak.

29 Városokat is épített; sok juhnyája és marhacsordája is volt, mert az Isten igen nagy vagyonnal ajándékozta meg.

30 Ezékiás elzárta a Gíhón felső forrásának a vizét, és Dávid városának a nyugati részére vezette le. Ezékiásnak minden sikerült, amihez csak hozzáfogott.

31 De amikor a babiloni vezető emberek elküldték hozzá megbízottjaikat, hogy megkérdezzék, milyen csoda történt az országban, elhagyta az Isten, hogy próbára tegye, és kitudódjék, mi lakik a szívében.

Ezékiás halála

32 Ezékiás egyéb dolgai és kegyes tettei meg vannak írva Ézsaiás prófétának, Ámóc fiának látomásában meg a Júda és Izráel királyairól szóló könyvben.

33 Azután Ezékiás pihenni tért őseihez, és azon a dombon temették el, ahol Dávid fiainak a sírjai voltak. Halálakor tisztelettel adózott neki egész Júda és Jeruzsálem lakossága. Utána a fia, Manassé lett a király.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/32-8991892ea4a30676708c63ef695b4e45.mp3?version_id=920—

Manassé bálványimádása

1 Tizenkét éves volt Manassé, amikor uralkodni kezdett, és ötvenöt évig uralkodott Jeruzsálemben.

2 Azt tette, amit rossznak lát azÚr: olyan utálatos dolgokat, mint azok a népek, amelyeket kiűzött azÚrIzráel fiai elől.

3 Újra megépíttette az áldozóhalmokat, amelyeket apja, Ezékiás lerombolt, oltárokat állított a Baaloknak, és Aséra-szobrokat készíttetett. Leborult az ég minden serege előtt, és tisztelte azokat.

4 Építtetett ilyen oltárokat azÚrházában is, amelyről pedig ezt mondta azÚr: Jeruzsálemben lesz a nevem örökké.

5 Oltárokat építtetett az ég minden seregének azÚrháza mindkét udvarában.

6 A fiait is elégette áldozatul a Ben-Hinnóm-völgyben. Varázslást, jelmagyarázást és igézést űzött, halottidézőket és jövendőmondókat tartott. Sok olyan dolgot vitt véghez, amit rossznak lát azÚr, bosszantva őt.

7 Asérának azt a bálványszobrát, amelyet ő készíttetett, az Isten házában helyezte el, pedig erről azt mondta Isten Dávidnak és a fiának, Salamonnak: Ebben a templomban, Jeruzsálemben lesz a nevem mindörökké, mert ezt választottam ki Izráel valamennyi törzse közül.

8 És soha nem kell majd Izráelnek kivándorolnia arról a földről, amelyet őseiteknek rendeltem – de csak akkor, ha megtartják és teljesítik mindazt, amit Mózes által megparancsoltam nekik, az egész törvényt, annak összes rendelkezését és döntéseit.

9 De Manassé tévelygésbe vitte Júdát és Jeruzsálem lakóit, és még gonoszabb dolgokat követtek el, mint azok a népek, amelyeket Izráel fiai elől kiirtott azÚr.

10 Szólt ugyan azÚrManasséhoz és népéhez, de azok nem figyeltek rá.

Manassé büntetése és megtérése

11 Ezért azÚrfelhozta ellenük az asszír király seregének a vezéreit, akik horgot akasztottak Manasséba, bilincsbe verték, és elvitték Babilonba.

12 Nyomorúságában azonban kérlelte Istenét, azUrat, és mélységesen megalázta magát őseinek Istene előtt.

13 Imádkozott hozzá, ő pedig megkönyörült rajta; meghallgatta könyörgését, és hazavitte országába, Jeruzsálembe. Manassé megtanulta ebből, hogy azÚraz Isten.

14 Ezek után építtetett egy külső várfalat Dávid városához: a Gíhóntól nyugatra, a völgyön át a Hal-kapu felé; a Várhegyet is körülvette vele, és igen magasra emelte. Júdában pedig minden erődített városba csapatparancsnokokat helyezett.

15 Eltávolíttatta azÚrházából az idegen isteneket és a bálványokat, továbbá minden oltárt, amelyet azÚrházának a hegyén és Jeruzsálemben építtetett, kidobatott a városon kívülre.

16 AzÚroltárát pedig helyreállította, békeáldozatokat és hálaáldozatokat mutatott be rajta, és megparancsolta Júdának, hogy Izráel Istenét, azUrat tisztelje.

17 A nép ugyan tovább is áldozott az áldozóhalmokon, de csak Istenének, azÚrnak.

Manassé halála

18 Manassé egyéb dolgai, Istenéhez mondott imádsága és a látnokok beszédei, akik Izráel Istenének, azÚrnak a nevében szóltak hozzá, megtalálhatók Izráel királyainak a történetében.

19 Imádsága és annak a meghallgatása, minden vétke és hűtlensége meg azok a helyek, ahol áldozóhalmokat építtetett, bálványoszlopokat és szobrokat állíttatott fel megalázkodása előtt, meg vannak írva a látnokok beszédeiben.

20 Azután Manassé pihenni tért őseihez, és eltemették palotája kertjében. Utána a fia, Ámón lett a király.

Ámón rövid uralkodása

21 Huszonkét éves volt Ámón, amikor uralkodni kezdett, és két évig uralkodott Jeruzsálemben.

22 Azt tette, amit rossznak lát azÚr, ahogyan apja, Manassé is tette. Ámón is áldozott mindazoknak a bálványszobroknak, amelyeket apja, Manassé készíttetett, és azokat tisztelte.

23 Nem alázta meg magát azÚrelőtt, ahogyan apja, Manassé megalázta, sőt egyre csak halmozta a vétkeket ez az Ámón.

24 De összeesküdtek ellene udvari emberei, és megölték a palotájában.

25 Az ország népe azonban kiirtotta mindazokat, akik összeesküdtek Ámón király ellen. Azután a fiát, Jósiást tette királlyá az ország népe.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/33-d0ab1f16d070163f5327b009f9117b6b.mp3?version_id=920—

Jósiás király vallási reformjai

1 Nyolcéves volt Jósiás, amikor uralkodni kezdett, és harmincegy évig uralkodott Jeruzsálemben.

2 Azt tette, amit helyesnek lát azÚr. Ősatyjának, Dávidnak az útjain járt, és nem tért el attól sem jobbra, sem balra.

3 Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.

4 Lerombolták az ő jelenlétében a Baalok oltárait. A rajtuk álló tömjénező oltárokat darabokra vágatta, az Aséra-szobrokat, a faragott és öntött bálványokat összetörette, porrá zúzatta, és szétszóratta azoknak a sírjain, akik áldoztak nekik.

5 Az oltárokon elégette papjaik csontjait. Így tisztította meg Júdát és Jeruzsálemet.

6 Manassé, Efraim és Simeon városaiban is, egészen Naftáliig, azoknak a romjain körös-körül

7 leromboltatta az oltárokat és az Aséra-szobrokat, összetörette a bálványokat, porrá zúzatta azokat, és minden tömjénező oltárt darabokra vágatott Izráel egész országában. Azután visszatért Jeruzsálembe.

A templom kijavítása

8 Uralkodásának a tizennyolcadik évében az ország és a templom megtisztítása során elküldte Sáfánt, Acaljá fiát, Maaszéjá városparancsnokot meg Jóáh főtanácsost, Jóáház fiát, hogy javítsák ki Istenének, azÚrnak a házát.

9 Ezek elmentek Hilkijjá főpaphoz, és átadták neki az Isten házában összegyűjtött pénzt, amelyet az ajtót őrző léviták gyűjtöttek össze Manassé és Efraim lakóitól, az Izráelben megmaradtaktól, továbbá a Júdából és Benjáminból valóktól, meg Jeruzsálem lakóitól.

10 És átadták azt a munkavezetőknek, akik azÚrházához voltak kirendelve, azok pedig továbbadták azÚrházában dolgozó munkásoknak, hogy állítsák helyre és javítsák ki a templomot.

11 Adtak pénzt az ácsoknak és a kőműveseknek, hogy vásároljanak faragott köveket és faanyagot a gerendázathoz és a helyiségek beburkolásához, mert Júda királyai hagyták elkorhadni azokat.

12 Az emberek hűségesen végezték a munkát. Merárí fiai közül Jahat és Óbadjá léviták, a kehátiak közül pedig Zekarjá és Mesullám voltak a felügyelőik, ők irányították őket. A különféle hangszerekhez értő léviták pedig

13 a teherhordók élén álltak, és irányították valamennyi munkást mindenféle munkában. Léviták voltak az írnokok, a felügyelők és a kapuőrök is.

A törvénykönyv megtalálása

14 Amikor kihozták azÚrházában összegyűlt pénzt, megtalálta Hilkijjá főpap azt a törvénykönyvet, amelyet azÚradott Mózes által.

15 Ekkor megszólalt Hilkijjá, és ezt mondta Sáfán kancellárnak: Ezt a törvénykönyvet találtam azÚrházában! És odaadta Hilkijjá a könyvet Sáfánnak.

16 Sáfán pedig elvitte a könyvet a királyhoz, és jelentést tett a dologról a királynak. Ezt mondta: Elvégezték a te szolgáid mindazt, amit rájuk bíztak.

17 Összeszedték azÚrházában található pénzt, és odaadták a felügyelőknek meg a munkásoknak.

18 Jelentette Sáfán kancellár a királynak azt is, hogy Hilkijjá főpap egy könyvet adott át neki, és felolvasott belőle Sáfán a királynak.

19 Amikor a király meghallotta a törvény igéit, megszaggatta a ruháját.

20 Majd ezt a parancsot adta a király Hilkijjának és Ahíkámnak, Sáfán fiának, Abdónnak, Míká fiának meg Sáfán kancellárnak és Aszájának, a király udvari emberének:

21 Menjetek, kérdezzétek meg azUrat, hogy mit jelentenek a megtalált könyv igéi rám meg az Izráelben és Júdában megmaradtakra nézve! Mert nagyon megharagudhatott ránk azÚr, mivel nem tartották meg elődeink azÚrigéjét, és nem tették meg mindazt, ami ebben a könyvben meg van írva.

22 Hilkijjá és a király küldöttei tehát elmentek Hulda prófétanőhöz – aki Sallúmnak, Tokhat fiának, Haszrá unokájának, a ruhák őrzőjének volt a felesége, és Jeruzsálem új városrészében lakott –, és beszéltek vele.

23 Hulda így szólt hozzájuk: Ezt mondja azÚr, Izráel Istene: Mondjátok meg annak az embernek, aki hozzám küldött benneteket:

24 Ezt mondja azÚr: Én veszedelmet hozok erre a helyre és lakóira, mindazokat az átkokat, amelyek meg vannak írva abban a könyvben, amelyet felolvastak Júda királyának.

25 Mert elhagytak engem, és más isteneknek tömjéneztek, hogy bosszantsanak engem kezük mindenféle csinálmányával. Ezért áradt ki lángoló haragom erre a helyre, és nem alszik ki.

26 De mondjátok meg Júda királyának, aki azért küldött benneteket, hogy megkérdezzétek azUrat: Ezt mondja azÚr, Izráel Istene azokról az igékről, amelyeket hallottál:

27 Mivel megrendültél, és megaláztad magad az Isten előtt, amikor meghallottad kijelentését erről a helyről és lakóiról; mivel megaláztad magad előttem, megszaggattad a ruhádat, és sírtál előttem, azért én is meghallgatlak – így szól azÚr.

28 Gondoskodom róla, hogy őseid mellé temessenek, és békességgel kerülj a sírodba; neked nem kell meglátnod mindazt a veszedelmet, amelyet erre a helyre és lakóira elhozok! És megvitték a választ a királynak.

A szövetség megújítása a törvénykönyv alapján

29 A király ekkor összegyűjtette Júda és Jeruzsálem véneit.

30 Azután fölment a király azÚrházába meg minden júdai férfi és Jeruzsálem lakói, a papok és a léviták meg az egész nép apraja-nagyja. És felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét, amelyet azÚrházában találtak.

31 Majd odaállt a király a helyére, és szövetséget kötött azÚrszíne előtt, hogy azUrat követik, parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit teljes szívükből és teljes lelkükből megtartják, és teljesítik a szövetség igéit, amelyek meg vannak írva abban a könyvben.

32 Elfogadtatta ezt mindazokkal, akik Jeruzsálemből és Benjáminból ott voltak. És Jeruzsálem lakói az Istennek, őseik Istenének a szövetsége szerint jártak el.

33 Jósiás pedig eltávolított minden utálatos bálványt Izráel fiainak valamennyi tartományából, és minden Izráelben található embert Istenüknek, azÚrnak a szolgálatára kötelezett. Nem is tértek el az ő egész életében őseik Istenétől, azÚrtól.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/34-f1d610ffa39ca560ad27d771e9aba0c8.mp3?version_id=920—