Revised Hungarian Bible (RรšF)

Azarjá próféta intelme

1 Azután Isten lelke kiáradt Azarjára, Ódéd fiára,

2 aki kiment Ászá elé, és ezt mondta neki: Hallgassatok rám, Ászá, és egész Júda meg Benjámin! AzÚrveletek lesz, ha ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is elhagy benneteket.

3 Hosszú ideig élt Izráel az igaz Isten nélkül, a papok tanítása és a törvény nélkül.

4 De ha nyomorúságában megtért azÚrhoz, Izráel Istenéhez, és kereste őt, meg is találta.

5 Azokban az időkben nem volt biztonságban sem a városból kimenő, sem a hazatérő, mert sok gyötrelem szakadt mindazokra, akik ezekben a tartományokban laktak.

6 Egyik nép a másik népet, egyik város a másik várost zúzta szét, mert Isten gyötörte őket mindenféle nyomorúsággal.

7 Ti azonban legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!

Ászá megújítja a szövetséget

8 Amikor Ászá meghallotta ezeket a szavakat, Ódéd próféta próféciáját, összeszedte az erejét, és eltávolította az utálatos bálványokat Júda és Benjámin egész földjéről meg azokból a városokból, amelyeket elfoglalt Efraim hegyvidékén. Ezután felújította azÚroltárát, amely azÚrcsarnoka előtt állt.

9 Majd összegyűjtötte egész Júdát, Benjámint és azokat, akik Efraim, Manassé és Simeon törzséből jövevényként közöttük laktak. Mert sokan átpártoltak hozzá Izráelből, amikor látták, hogy vele van Istene, azÚr.

10 Összegyűltek tehát Jeruzsálemben, Ászá uralkodása tizenötödik évében, a harmadik hónapban,

11 és hétszáz marhát meg hétezer juhot áldoztak azÚrnak azon a napon a hazavitt zsákmányból.

12 Majd szövetséget kötöttek arra nézve, hogy őseik Istenét, azUrat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel;

13 és hogy meg kell halnia mindenkinek, aki nem azUrat, Izráel Istenét keresi, kicsinek és nagynak, férfinak és nőnek egyaránt.

14 És megesküdtek azÚrra fennhangon ujjongva, trombita- és kürtszó mellett.

15 Örvendezett egész Júda az eskünek, mert őszinte szívvel tettek esküt, és egy akarattal keresték Istent, és meg is találták. AzÚrpedig nyugalmat adott nekik mindenfelől.

Ászá még anyja bálványimádását sem tűri el

16 Ászá király még anyját, Maakát is eltávolította anyakirálynői méltóságából, mert egy undorító bálványt csináltatott Aséra tiszteletére. Ászá azonban összetörette ezt az undorító bálványt, darabokra zúzatta, majd elégettette a Kidrón-pataknál.

17 Bár az áldozóhalmok nem szűntek meg Izráelben, Ászának tiszta volt a szíve egész életében.

18 Bevitte az Isten házába apja szent adományait és a maga szent adományait: ezüstöt, aranyat és egyéb tárgyakat.

19 Nem is volt háború Ászá uralkodásának harmincötödik évéig.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/15-b2a8e45ecc9ff56226379630f9497182.mp3?version_id=920—

Ászá Izráel miatt az arámokhoz fordul segítségért

1 Ászá uralkodásának harminchatodik évében Baasá, Izráel királya Júda ellen vonult, és kiépítette Rámát, hogy ne lehessen Ászához, Júda királyához átmenni, vagy tőle átjönni.

2 Ekkor Ászá ezüstöt és aranyat hozatott elő azÚrházának és a királyi palotának a kincseiből, és elküldte Benhadadhoz, Arám királyához, aki Damaszkuszban lakott, ezzel az üzenettel:

3 Szövetségesek vagyunk, azok voltak már apám és apád is. Nézd, küldök neked ezüstöt és aranyat. Menj, bontsd fel a Baasával, Izráel királyával kötött szövetségedet, hogy vonuljon vissza innen.

4 Benhadad hallgatott Ászá királyra, és hadserege vezéreit Izráel városai ellen küldte. Leverték Ijjónt, Dánt, Ábél-Majimot és Naftáli városainak valamennyi raktárát.

5 Amikor ezt Baasá meghallotta, abbahagyta Rámá építését, és beszüntette a munkát.

6 Ászá király pedig munkára fogta egész Júdát, és elhordták Rámá köveit és gerendáit, amelyekkel Baasá építkezett. Ezekkel építette ki Gebát és Micpát.

Hanání meghirdeti Isten büntetését

7 Abban az időben elment Hanání látó Ászához, Júda királyához, és ezt mondta neki: Mivel Arám királyára támaszkodtál, nem pedig Istenedre, azÚrra, ezért csúszott ki a kezedből Arám királyának a hadserege.

8 Nem volt-e az etiópoknak és a líbiaiaknak roppant hadereje, igen sok harci kocsija és lovasa? Mégis kezedbe adta őket azÚr, mivel rá támaszkodtál.

9 Mert azÚrszemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi. Ostobán viselkedtél ebben a dologban, és emiatt mostantól fogva háborúkban lesz részed!

10 Ászá azonban bosszús lett a látóra, és kalodába záratta, olyan dühös lett rá emiatt. Sőt akkoriban Ászá a nép közül is bántalmazott egyeseket.

Ászá halála

11 Ászának a története elejétől a végéig meg van írva Júda és Izráel királyainak a könyvében.

12 Uralkodása harminckilencedik évében megbetegedett Ászának a lába, és a betegsége egyre súlyosbodott. Ám betegségében sem azÚrhoz folyamodott, hanem az orvosokhoz.

13 Azután Ászá pihenni tért őseihez, meghalt uralkodása negyvenegyedik évében.

14 Eltemették abba a sírba, amelyet Dávid városában vágatott magának. Nyugvóhelyére fektették, amelyet teleraktak balzsammal és különféle jó illatú kenetekkel. És igen nagy tüzet gyújtottak a tiszteletére.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/16-5f3fc28cceb6ab719cc7f1758b67f8a7.mp3?version_id=920—

1 Utána a fia, Jósáfát lett a király.

Jósáfát trónra lépése

Jósáfát erősen tartotta magát Izráellel szemben.

2 Csapatokat rendelt Júda erődített városaiba, és helyőrséget helyezett el Júda országában meg Efraimnak azokban a városaiban, amelyeket apja, Ászá foglalt el.

3 AzÚrJósáfáttal volt, mert azon az úton járt, amelyen korábban az ő ősatyja, Dávid, és nem kereste a Baalokat,

4 hanem atyja Istenét kereste, és az ő parancsolatai szerint élt, nem pedig Izráel cselekedetei szerint.

5 Ezért azÚrmegerősítette kezében a királyi hatalmat. Egész Júda ajándékot adott Jósáfátnak, úgyhogy gazdagsága és dicsősége igen nagyra nőtt.

6 Mivel azÚrútjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította Júdából az áldozóhalmokat és a szent fákat.

Jósáfát a törvényre tanítja a népet

7 Uralkodása harmadik évében kiküldte vezéreit, Ben-Hajilt, Óbadját, Zekarját, Netanélt és Míkeját, hogy tanítsanak Júda városaiban.

8 Léviták is voltak velük: Semajá, Netanjá, Zebadjá, Aszáél, Semírámót, Jónátán, Adónijjá, Tóbijjá és Tób-Adónijjá léviták, és velük együtt Elísámá és Jórám papok.

9 Tanítottak tehát Júdában, náluk volt azÚrtörvénykönyve is, amikor bejárták Júda valamennyi városát, tanítva a népet.

10 Ezért azÚrrettegést támasztott a Júda körüli országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen.

11 A filiszteusok is hoztak Jósáfátnak ajándékot hódolatuk jeléül meg adót ezüstben, az arabok pedig nyájakat hoztak neki, hétezer-hétszáz kost és hétezer-hétszáz kecskebakot.

Jósáfát hatalma megerősödik

12 Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma. Várakat és raktárvárosokat épített Júdában.

13 Nagy készletei voltak Júda városaiban, Jeruzsálemben pedig vitéz férfiakból álló katonasága volt.

14 Beosztásuk családonként a következő volt: a Júdához tartozó ezredek parancsnokai ezek voltak: Adná parancsnok, akihez háromszázezer vitéz férfi tartozott.

15 Hozzá volt beosztva Jóhánán parancsnok, kétszáznyolcvanezer emberrel.

16 Hozzá volt beosztva Amaszjá, Zikrí fia, aki önként állt azÚrszolgálatába; kétszázezer vitéz férfi tartozott hozzá.

17 Benjáminból való volt Eljádá: vitéz férfi, akihez kétszázezer íjjal és kerek pajzzsal fölszerelt katona tartozott.

18 Hozzá volt beosztva Józábád, akihez száznyolcvanezer, a katonai szolgálatra fölszerelt ember tartozott.

19 Ezek teljesítettek szolgálatot a király mellett azokon kívül, akiket a király a megerősített városokban helyezett el egész Júdában.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/17-c1466c5bc58152a3d2e6c4ad989b5044.mp3?version_id=920—

Jósáfát háborúba vonul Aháb oldalán

1 Jósáfátnak már nagy volt a gazdagsága és dicsősége, amikor Ahábnak a sógora lett.

2 Néhány év múlva elment Ahábhoz Samáriába, és Aháb sok juhot és marhát vágatott le neki meg a vele levő hadinépnek. Majd arra biztatta őt, hogy vonuljon vele együtt Rámót-Gileád ellen.

3 Aháb, Izráel királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő így felelt neki: Elmegyek én éppúgy, mint te, és az én népem éppúgy, mint a te néped; veled leszünk a harcban!

4 De Jósáfát ezt mondta Izráel királyának: Kérdezd meg előbb azÚrigéjét!

5 Izráel királya ezért összegyűjtötte a prófétákat, négyszáz embert, és megkérdezte tőlük: Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ők így feleltek: Vonulj föl, mert Isten a király kezébe adja azt!

6 Jósáfát azonban ezt kérdezte: Nincs itt azÚrnak több prófétája, akit megkérdezhetnénk?

7 Izráel királya így felelt Jósáfátnak: Van még valaki, aki által megkérdezhetnénk azUrat, de én gyűlölöm őt, mert sohasem prófétál nekem jót, hanem csak rosszat. Míkájehú, Jimlá fia az. Jósáfát erre így szólt: Ne mondjon ilyet a király!

Míkájehú próféciája

8 Ekkor Izráel királya odahívta az egyik udvarnokát, és ezt mondta: Siess Míkájehúért, Jimlá fiáért!

9 Izráel királya és Jósáfát, Júda királya ott ült díszruhába öltözve egy-egy trónon Samária kapujában, a bejárat előtti téren, a próféták pedig mind ott prófétáltak előttük.

10 Cidkijjá, Kenaaná fia vasszarvakat készített magának, és ezt mondta: Így szól azÚr: Ezekkel ökleled Arámot, míg csak el nem pusztítod.

11 A próféták mindnyájan így prófétáltak: Vonulj föl Rámót-Gileád ellen, és sikerrel jársz! AzÚra király kezébe adja azt.

12 A követ pedig, aki elment, hogy elhívja Míkájehút, így szólt hozzá: Nézd, a próféták egyhangúlag jót ígérnek a királynak. Mondd azért te is ugyanazt, amit ők, és ígérj jót!

13 De Míkájehú így felelt: Az élőÚrra esküszöm, hogy csak azt fogom mondani, amit az én Istenem mond.

14 Amikor odaért a királyhoz, a király megkérdezte tőle: Míká! Elmenjünk-e harcolni Rámót-Gileádért, vagy letegyek róla? Ő így felelt: Vonuljatok föl, és járjatok szerencsével! A kezetekbe kerül.

15 A király azonban ezt mondta neki: Hányszor eskesselek meg, hogy csak igazat mondj nekem azÚrnevében?!

16 Erre az így felelt:

Láttam egész Izráelt

szétszóródva a hegyeken:

mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora.

AzÚrpedig ezt mondta:

Nincs ezeknek gazdájuk,

térjen haza mindenki békével!

17 Ekkor Izráel királya így szólt Jósáfáthoz: Ugye megmondtam neked, hogy nem prófétál ez nekem jót, csak rosszat!

18 Míkájehú pedig ezt mondta: Halljátok azÚrigéjét! Láttam azUrat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.

19 És ezt mondta azÚr: Ki fogja rászedni Ahábot, Izráel királyát, hogy felvonuljon és elessék Rámót-Gileádnál? Erre az egyik ezt mondta, a másik azt mondta.

20 De előlépett egy lélek, megállt azÚrelőtt, és így szólt: Majd én rászedem őt! AzÚrezt kérdezte tőle: Hogyan?

21 Az így felelt: Elmegyek és hazug lélek leszek minden prófétája szájában. AzÚrpedig így szólt: Így csakugyan rá tudod szedni. Menj és tégy így!

22 Íme, így adott azÚrhazug lelket valamennyi prófétád szájába. AzÚrkimondta vesztedet.

23 Ekkor odalépett Cidkijjá, Kenaaná fia, arcul ütötte Míkájehút, és ezt mondta: Talán eltávozott tőlem valamerre azÚrlelke, és csak veled beszél?

24 Míkájehú így felelt: Majd meglátod azon a napon, amikor rejtekhelyet keresve szobáról szobára mész.

25 Akkor ezt parancsolta Izráel királya: Fogjátok Míkájehút, vigyétek Ámón városparancsnokhoz és Jóáshoz, a király fiához,

26 és mondjátok: Ezt parancsolja a király: Vessétek börtönbe, és ételből meg italból csökkentett adagot adjatok neki, amíg vissza nem térek sértetlenül!

27 Míkájehú így szólt: Ha csakugyan visszatérsz sértetlenül, akkor nem azÚrbeszélt általam! És hozzátette: Halljátok meg mind, ti népek!

28 Azután fölvonult Izráel királya és Jósáfát, Júda királya Rámót-Gileád ellen.

29 Izráel királya ezt mondta Jósáfátnak: Én álruhába öltözöm, és úgy megyek a csatába, de te csak öltözz a magad ruhájába! Izráel királya tehát álruhába öltözött, és úgy ment a csatába.

30 Arám királya pedig ezt parancsolta a harci kocsik parancsnokainak: Ne támadjatok se kicsit, se nagyot, csak Izráel királyát!

31 Amikor a harci kocsik parancsnokai meglátták Jósáfátot, ezt gondolták: Csak ő lehet Izráel királya. Körülfogták tehát, hogy megtámadják. Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és azÚrmegsegítette; Isten másfelé terelte őket.

32 A harci kocsik parancsnokai ugyanis látták, hogy nem ő Izráel királya, és elfordultak tőle.

33 Egy ember pedig csak úgy, találomra kilőtt egy nyílvesszőt, és eltalálta Izráel királyát a szíjak és a páncél között. Ekkor megparancsolta a kocsi hajtójának: Fordulj meg, és vigyél ki a táborból, mert megsebesültem!

34 Mivel azonban az ütközet egyre hevesebbé vált azon a napon, Izráel királyának állva kellett maradnia harci kocsijában az arámokkal szemben estig. Napnyugtakor aztán meghalt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/18-ce6155f5898d0099b3de042265e360ee.mp3?version_id=920—

Jéhú látnok megdorgálja Jósáfátot

1 Jósáfát, Júda királya pedig sértetlenül tért vissza jeruzsálemi palotájába.

2 Ekkor elébe ment Jéhú látnok, Hanání fia, és ezt mondta Jósáfát királynak: A bűnöst kellett segítened, és azÚrgyűlölőit szeretned? Ezért szállt rád azÚrharagja.

3 Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.

Jósáfát bírákat rendel a nép élére

4 Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé, Beérsebától fogva egészen Efraim hegyvidékéig, és megtérítette őket őseik Istenéhez, azÚrhoz.

5 Bírákat nevezett ki az országban, Júda minden erődített városában, városról városra,

6 és ezt mondta a bíráknak: Gondoljátok meg jól, hogyan jártok el, mert nem embereknek, hanem azÚrnak a megbízásából ítélkeztek, és ő ott lesz mellettetek, amikor ítéletet hoztok.

7 Rettegjetek hát azÚrtól, és vigyázzatok, hogyan jártok el, mert Istenünk, azÚrnem tűri a hamisságot, a személyválogatást és a vesztegetés elfogadását!

8 Jeruzsálemben is nevezett ki Jósáfát lévitákat, papokat és izráeli családfőket azÚrra tartozó ügyeknek és a jeruzsálemi lakosok peres ügyeinek az intézésére.

9 Ezt parancsolta nekik: Így járjatok el azÚrfélelmében, hűséggel és tiszta szívvel:

10 Bármilyen peres ügyet terjesztenek elétek honfitársaitok, akik a maguk városaiban laknak, legyen az vérontás, törvény, parancsolat, rendelkezés vagy ítélkezés, figyelmeztessétek őket, hogy vétkessé ne váljanak azÚrelőtt, és az ő haragja rátok és honfitársaitokra ne szálljon. Így járjatok el, és akkor nem vétkeztek!

11 AzÚrra tartozó minden dologban Amarjá pap lesz a vezetőtök, a királyra tartozó minden dologban pedig Zebadjá, Jismáél fia, a Júda házából való fejedelem. Tisztviselőként a léviták állnak rendelkezésetekre. Tegyétek a dolgotokat bátran, azÚrpedig legyen a jókkal!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/19-19caf8a3137e30737e1e4565c3326b54.mp3?version_id=920—

Az Úr megszabadítja Jósáfátot a móábiaktól és az ammóniaktól

1 Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak a meúniak egy részével együtt.

2 Amikor megérkeztek, és jelentették Jósáfátnak, hogy a tenger túlsó széléről nagy sokaság jön ellene Edóm felől, és már Hacecón-Támárban, azaz Én-Gedíben vannak,

3 megijedt Jósáfát, azUrat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában.

4 Összegyülekeztek a júdaiak, hogy segítséget kérjenek azÚrtól. Júda összes városából is eljöttek, hogy azÚrsegítségét kérjék.

5 Jósáfát pedig kiállt Júda és Jeruzsálem egész gyülekezete elé azÚrházánál, az új udvar előtt,

6 és ezt mondta:Uram, őseink Istene! Te vagy az Isten az égben, és te uralkodsz a népek minden királyságán! A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben.

7 Istenünk, te űzted ki ennek az országnak a lakóit néped, Izráel elől, és örökre odaadtad azt barátod, Ábrahám utódainak.

8 És itt laktak, itt építettek neved tiszteletére szentélyt, és ezt mondták:

9 Ha majd veszedelem, fegyver, ítélet, dögvész vagy éhínség tör ránk, megállunk ez előtt a templom előtt és te előtted, mert a te neved ebben a templomban van; és ha segítségért kiáltunk hozzád nyomorúságunkban, hallgass meg, és szabadíts meg minket!

10 De látod, az ammóniak és móábiak, a Széír-hegység lakói, akik között nem engedted átvonulni az izráelieket, amikor Egyiptomból jöttek, és így kikerülték, és nem pusztították el őket,

11 ezek most azzal fizetnek nekünk, hogy ellenünk támadnak, és el akarnak űzni a birtokodról, amit nekünk adtál.

12 Istenünk, büntesd meg őket! Mert tehetetlenek vagyunk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támadt; nem tudjuk, hogy mit tegyünk. Csak rád tekintünk!

13 Eközben a júdaiak valamennyien ott álltak azÚrszíne előtt kicsiny gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt.

14 Akkor kiáradt azÚrlelke a gyülekezet jelenlétében Jahazíélre, aki Zekarjá fia, az Benájá fia, az Jeíél fia, az Mattanjá fia, Ászáf fiai közül való lévita volt,

15 és megszólalt: Figyeljetek, egész Júda és Jeruzsálem lakói meg te, Jósáfát király! Ezt mondja nektek azÚr: Ne féljetek és ne rettegjetek ettől a nagy tömegtől, mert nem a ti háborútok ez, hanem az Istené!

16 Holnap induljatok ellenük! Ők a Cíc-hágón vonulnak majd föl, és a völgy végénél, a Jerúél-puszta előtt találkoztok velük.

17 Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket azÚr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz azÚr!

18 Ekkor Jósáfát arccal a földig hajolt, és Júda meg Jeruzsálem lakói mindnyájan leborultak azÚrszíne előtt, és imádták azUrat.

19 A keháti és kórahi léviták pedig fölálltak, és egyre hangosabban dicsérték azUrat, Izráel Istenét.

20 Kora reggel fölkeltek és kivonultak Tekóa pusztájába. Amikor kivonultak, előállt Jósáfát, és ezt mondta: Hallgassatok rám, Júda és Jeruzsálem lakói! Higgyetek Istenetekben, azÚrban, és megmaradtok! Higgyetek prófétáinak, és boldogultok!

21 Miután tanácskozott a néppel, fölállította azÚrénekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek:

Adjatok hálát azÚrnak,

mert örökké tart szeretete!

22 Amikor elkezdték az ujjongást és a dicséretet, azÚrlázadókat támasztott a Júdára támadó ammóniak, móábiak és a Széír-hegység lakói között, és ezért vereséget szenvedtek.

23 Az ammóniak és a móábiak a Széír-hegység lakóira támadtak, hogy kiirtsák és elpusztítsák őket. Amikor végeztek Széír lakóival, egymás pusztulását segítették elő.

24 Mire a júdaiak a pusztai őrhelyhez érkeztek, és a sokaság felé fordultak, már csak az elesettek holttesteit látták ott a földön; nem menekült meg senki sem.

25 Akkor odament Jósáfát és hadinépe, hogy összeszedjék a zsákmányt. Tömegével találtak náluk fölszerelést, ruhákat és értéktárgyakat. Annyi zsákmányt szereztek, hogy el sem bírták. Három napig szedték össze a zsákmányt, olyan sok volt.

26 A negyedik napon összegyülekeztek a Beráká-völgyben, hogy ott áldják azUrat. Ezért hívják azt a helyet Beráká-völgynek még ma is.

27 Azután Jósáfát vezetésével visszatért valamennyi júdai és jeruzsálemi. Örömmel tértek vissza Jeruzsálembe, mert örömöt szerzett nekik azÚr: megszabadította őket ellenségeiktől.

28 Lantokkal, citerákkal és harsonákkal vonultak be Jeruzsálembe azÚrházához.

29 Az Istentől való rettegés fogta el valamennyi ország királyságát, amikor meghallották, hogy azÚrharcolt Izráel ellenségei ellen.

30 Ezért békében élt Jósáfát országa, mert Istene nyugalmat adott neki mindenfelől.

Jósáfát halála

31 Így uralkodott Jósáfát Júdában. Harmincöt éves volt, amikor király lett, és huszonöt évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Azúbá volt, Silhí leánya.

32 Apjának, Ászának az útján járt, nem tért le róla. Azt tette, amit helyesnek lát azÚr.

33 Csak az áldozóhalmok nem szűntek meg, mert a nép nem ragaszkodott szívből ősei Istenéhez.

34 Jósáfát egyéb dolgai elejétől a végéig meg vannak írva Jéhúnak, Hanání fiának történeteiben, amelyeket fölvettek az Izráel királyairól szóló könyvbe.

35 Azután társult Jósáfát, Júda királya Ahazjával, Izráel királyával, aki bűnös dolgokat vitt véghez.

36 Azért társult vele, hogy hajókat építsenek, amelyeknek Tarsísba kellett volna menniük. A hajókat Ecjón-Geberben építették.

37 Elíézer azonban, a márésái Dódaváhú fia így prófétált Jósáfát ellen: Mivel társultál Ahazjával, összezúzza művedet azÚr! Össze is törtek a hajók, és nem tudtak eljutni Tarsísba.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/20-0486f5804cbeb669fbd0091eddafdc19.mp3?version_id=920—

Jórám trónra lépése

1 Azután Jósáfát pihenni tért őseihez, és eltemették ősei mellé Dávid városában. Utána a fia, Jórám lett a király.

2 Testvérei, Jósáfát fiai ezek voltak: Azarjá, Jehíél, Zekarjá, Azarjá, Míkáél és Sefatjá. Ezek mind Jósáfátnak, Júda királyának a fiai voltak.

3 Apjuk sok ajándékot adott nekik: ezüstöt, aranyat, kincseket és erődített városokat Júdában. De a királyságot Jórámnak adta, mert ő volt az elsőszülött.

4 Amikor azonban Jórám elfoglalta apja királyságát, és megszilárdult a hatalma, összes testvérét fegyverrel gyilkoltatta meg, sőt néhány izráeli vezető embert is.

Jórám bűne és büntetése

5 Harminckét éves volt Jórám, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben.

6 Izráel királyainak az útján járt, ugyanúgy élt, mint Aháb háza népe, mert Aháb leánya volt a felesége. Azt tette, amit rossznak lát azÚr.

7 De azÚrnem akarta elpusztítani Dávid házát, mert szövetséget kötött Dáviddal, és megígérte, hogy mécsest ad neki és fiainak mindenkor.

8 Az ő idejében pártoltak el az edómiak Júdától, és királyt választottak maguknak.

9 Ezért Jórám odavonult vezéreivel és összes harci kocsijával együtt. Éjjel fölkelt, átvágta magát az edómiakon, akik bekerítették őt és a harci kocsik parancsnokait.

10 Így pártoltak el az edómiak Júdától mindmáig. Ugyanebben az időben pártolt el tőle Libná is, mert Jórám elhagyta ősei Istenét, azUrat.

11 Ő is csináltatott áldozóhalmokat Júda hegyein, és így paráznaságba vitte Jeruzsálem lakóit, és félrevezette Júdát.

12 Eljutott azonban hozzá Illés próféta írása, amely így hangzott: Ezt mondja azÚr, ősödnek, Dávidnak az Istene: Mivel nem apádnak, Jósáfátnak az útján jártál, sem Ászának, Júda királyának az útján,

13 hanem Izráel királyainak az útján jártál, és paráznaságba vitted Júdát meg Jeruzsálem lakóit, ahogyan Aháb háza népe is paráznaságba vitte népét, sőt még testvéreidet, apád háza népét is legyilkoltattad, akik jobbak voltak nálad,

14 azért azÚrnagy csapással sújtja népedet, fiaidat, feleségeidet és egész vagyonodat.

15 Te pedig súlyos betegségbe, bélbajba esel, annyira, hogy betegséged miatt mindennap kijön a beled.

16 Majd fölingerelte azÚrJórám ellen a filiszteusokat és az arabokat, akik az etiópok mellett laktak.

17 Fölvonultak Júda ellen, betörtek oda, és elvittek minden kincset, ami csak található volt a király palotájában, sőt fiait és feleségeit is. Nem maradt más fia, csak Jóáház, a legkisebbik fiú.

18 Mindezek után gyógyíthatatlan bélbajjal verte meg őt azÚr.

19 Így ment ez napról napra, és amikor eljött életének a vége, két napig kizáródott a bele a betegség miatt, és szörnyű kínok között halt meg. Népe nem gyújtott tüzet a tiszteletére, ahogy ősei tiszteletére gyújtott.

Jórám halála

20 Harminckét éves volt, amikor király lett, és nyolc évig uralkodott Jeruzsálemben. Elment örömtelenül, és eltemették Dávid városában, de nem a királyi sírba.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/21-66e2916638d74f28f4865d6183cca2eb.mp3?version_id=920—

1 Utána Jeruzsálem lakói a legkisebb fiát, Ahazját tették királlyá, mert az idősebbeket mind legyilkolta az a rablócsapat, amely az arabokkal a táborra tört. Így lett királlyá Ahazjá, Jórámnak, Júda királyának a fia.

Ahazjá uralkodása

2 Negyvenkét éves volt Ahazjá, amikor király lett, és egy évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyja neve Ataljá volt, Omrí unokája.

3 Ő is Aháb házának az útjain járt, mert anyja volt a tanácsadója, aki bűnbe vitte.

4 Azt tette, amit rossznak lát azÚr, éppúgy, mint Aháb háza, mert vesztére apja halála után ugyanazok maradtak az ő tanácsadói is.

5 Az ő tanácsukat követte akkor is, amikor Jórámmal, Aháb fiával, Izráel királyával együtt háborút viselt Hazáél, Arám királya ellen Rámót-Gileádért, de az arámok megsebesítették Jórámot.

6 Ezért visszatért Jezréelbe, hogy kigyógyíttassa magát a sebekből, amelyeket Rámában ejtettek rajta, amikor Hazáél, Arám királya ellen harcolt. Ahazjá, Jórám fia, Júda királya pedig elment, hogy meglátogassa Jórámot, Aháb fiát Jezréelben, mert beteg volt.

7 De Isten akaratából vesztére lett Ahazjának, hogy Jórámhoz ment. Mert odaérve, kivonult Jórámmal együtt Jéhú, Nimsí fia ellen, akit azÚrfölkenetett, hogy Aháb házát kiirtsa.

8 Amikor Jéhú ítéletet tartott Aháb háza fölött, ott találta Júda vezéreit és Ahazjá testvéreinek a fiait, akik Ahazjá szolgálatára álltak, és legyilkoltatta őket.

9 Ahazját is megkerestette, és elfogták őt, mert Samáriában rejtőzött, és elvitték Jéhúhoz, aki megölette. De eltemették őt, mert ezt mondták róla: Jósáfát unokája volt, aki tiszta szívvel kereste azUrat. Ahazjá családjából azonban nem volt senki, akinek lett volna ereje magához ragadni a királyságot.

Ataljá magához ragadja a hatalmat

10 Amikor Ataljá, Ahazjá anyja látta, hogy meghalt a fia, fogta magát, és elpusztított Júdában minden gyermeket, aki a királyi családból származott.

11 De Jósabat, a király leánya fogta Jóást, Ahazjá fiát, és kilopta őt a király fiai közül, akiket halálra szántak, és őt meg a dajkáját a hálószobába vitte. Így rejtette el őt Ataljá elől Jósabat, Jórám király leánya, Jójádá főpap felesége, aki Ahazjá húga volt; így Jóást nem tudta Ataljá megöletni.

12 Hat évig rejtegették maguknál, az Isten házában. Az országban pedig Ataljá uralkodott.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/22-f72b7a6b10fcadea9003913988121cb0.mp3?version_id=920—

Jójádá főpap Jóást teszi királlyá

1 A hetedik évben nekibátorodott Jójádá, és szövetkezett a századosokkal: Azarjával, Jeróhám fiával, Jismáéllal, Jóhánán fiával, Azarjával, Óbéd fiával, Maaszéjával, Adájá fiával és Elísáfáttal, Zikrí fiával.

2 Ezek bejárták Júdát, összegyűjtötték Júda valamennyi városából a lévitákat meg Izráel családfőit, és Jeruzsálembe jöttek.

3 Az egész gyülekezet szövetséget kötött a királlyal az Isten házában. Ezt mondta nekik Jójádá: A király fiának kell uralkodnia, mert azÚrígérete Dávid fiainak szól!

4 Ezt tegyétek tehát: egyharmada azoknak a papoknak és lévitáknak, akik szombaton lépnek szolgálatba, őrizze az ajtókat,

5 egyharmada a királyi palotánál, egyharmada pedig a Jeszód-kapunál legyen. Az egész hadinép pedig legyen azÚrháza udvaraiban.

6 Senki se menjen be azÚrházába; csak a papok és a szolgálatukat végző léviták mehetnek be, mert ők szentek. Az egész nép pedig tartsa meg, amit elrendelt azÚr!

7 A léviták vegyék körül a királyt, legyen mindenkinek kezében a fegyvere; aki pedig a templomba be akar hatolni, azt meg kell ölni! A király mellett legyetek, akármerre jár!

8 A léviták és egész Júda mindenben úgy jártak el, ahogyan Jójádá főpap megparancsolta. Mindegyik maga mellé vette az embereit, a szombaton szolgálatba lépők mellett azokat is, akik szombaton letették a szolgálatot, mert Jójádá főpap nem engedte el ezeket a csapatokat.

9 Jójádá, a főpap pedig odaadta a századosoknak Dávid király lándzsáit, kis és nagy pajzsait, amelyek az Isten házában voltak.

10 Odaállította az egész hadinépet dárdával a kezükben a templom jobb oldalától a templom bal oldaláig, az oltárhoz és a templomhoz, és körülvették a királyt.

11 Akkor kivezették a király fiát, és fejére tették a koronát; kezébe adták az uralkodás okmányát, és így királlyá választották, Jójádá és a fiai pedig fölkenték őt, és felkiáltottak: Éljen a király!

12 Meghallotta Ataljá az odaözönlő nép lármáját, akik a királyt dicsőítették, ezért bement a nép közé azÚrházába.

13 Amikor látta, hogy a király ott áll az emelvényen a bejáratnál, a király körül pedig ott vannak a parancsnokok és a kürtösök, az egész köznép meg örül, és fújja a kürtöket, és látta az énekeseket a hangszerekkel, akik a dicsérő énekeket vezették, akkor Ataljá megszaggatta a ruháját, és ezt mondta: Összeesküvés! Összeesküvés!

14 De Jójádá főpap azt parancsolta a haderő élén álló századosoknak: Vezessétek ki a sorok között; ha pedig valaki utánamegy, azt öljétek meg fegyverrel! A főpap ugyanis nem akarta, hogy azÚrházában öljék meg.

15 Akkor kituszkolták, és amikor a királyi palota kocsibejárójához ért, ott megölték.

Jójádá főpap lerombolja Baal templomát

16 Jójádá azután szövetséget kötött azÚr, az egész nép és a király között, hogy azÚrnépe lesznek.

17 Azután az egész nép behatolt Baal templomába, és lerombolta azt. Oltárait és bálványképeit összezúzták, Mattánt, Baal papját pedig meggyilkolták az oltárok előtt.

18 Jójádá a papokra és a lévitákra bízta azÚrháza felügyeletét, ahogyan Dávid osztotta be őket azÚrházához, hogy égőáldozatokat mutassanak be azÚrnak, örvendezve – amint az meg van írva Mózes törvényében – és énekelve, Dávid rendelkezése szerint.

19 Kapuőröket rendelt azÚrháza kapuihoz, hogy ne mehessen be senki, aki bármi okból tisztátalan.

20 Majd maga mellé vette a századosokat, az előkelőket és azokat, akik a népen uralkodtak meg az ország egész népét, és lekísérték a királyt azÚrházából. A Felső-kapun keresztül bevonultak a királyi palotába, és a királyi trónra ültették a királyt.

21 Az ország egész népe örült, a város pedig nyugodt maradt, noha Atalját megölték fegyverrel.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/23-529f08802242412adf293abd809d6630.mp3?version_id=920—

Jóás kijavíttatja a templomot

1 Jóás hétéves korában lett király, és negyven évig uralkodott Jeruzsálemben. Anyjának a neve Cibjá volt, Beérsebából származott.

2 Jóás Jójádá főpap egész életében azt tette, amit helyesnek lát azÚr.

3 Jójádá két feleséget szerzett neki, ő pedig fiakat meg leányokat nemzett.

4 Ezek után elhatározta Jóás, hogy kijavíttatja azÚrházát.

5 Ezért összegyűjtötte a papokat és a lévitákat, és ezt mondta nekik: Menjetek el Júda városaiba, és gyűjtsetek pénzt egész Izráelben, hogy Istenetek házát esztendőről esztendőre kijavítsák. De siessetek a dologgal! A léviták azonban nem siettek.

6 Ezért a király hívatta Jójádát, a vezetőjüket, és megkérdezte tőle: Miért nem ügyeltél arra, hogy a léviták behozzák Júdából és Jeruzsálemből azt a járandóságot, amelyet Mózes, azÚrszolgája és a gyülekezet kirótt Izráelre a bizonyság sátra javára?!

7 Mert az elvetemült Ataljá és fiai hagyták omladozni az Isten házát, és a Baalokra fordították mindazt, ami azÚrházának volt szentelve.

8 Ekkor azt parancsolta a király, hogy csináljanak egy ládát, és tegyék azÚrháza kapuja elé.

9 És kihirdették Júdában és Jeruzsálemben, hogy hozzák el azÚrnak azt a járandóságot, amelyet Mózes, az Isten szolgája kirótt Izráelre a pusztában.

10 Akkor minden vezető ember és az egész nép örömmel vitt és dobott pénzt a ládába, amíg az meg nem telt.

11 Valahányszor bevitették a ládát a lévitákkal a királyi felügyelőségre, és látták, hogy sok pénz van benne, odament a király kancellárja a főpap megbízottjával együtt, és kiürítették a ládát, azután megint visszavitték a helyére. Így jártak el időről időre, és sok pénzt gyűjtöttek össze.

12 Ezt azután átadta a király és Jójádá azÚrházán folyó munka vezetőinek. Ezek pedig kőfaragókat és ácsokat fogadtak azÚrháza javítására, és vasmunkásokat meg rézműveseket azÚrházának felújítására.

13 A munkások hozzáláttak, és kezük alatt jól haladtak a felújítás munkálatai. Helyreállították az Isten házát régi formájában, és megerősítették.

14 Amikor a munkát befejezték, a megmaradt pénzt elvitték a királynak és Jójádának. Ők pedig csináltattak abból fölszerelési tárgyakat azÚrházába, a szolgálathoz való eszközöket, áldozati csészéket és arany- meg ezüstedényeket. Ezekkel mutatták be az égőáldozatokat azÚrházában állandóan, Jójádá egész életében.

Jóás bálványimádása és bűnhődése

15 Azután megöregedett Jójádá, és betelve az élettel, meghalt. Százharminc éves volt halálakor.

16 Dávid városában a királyok mellé temették, mivel jót cselekedett Izráelben Isten és az ő háza ügyéért.

17 Jójádá halála után azonban odamentek Júda vezető emberei a királyhoz, és leborultak előtte. A király hallgatott rájuk,

18 és elhagyták őseik Istenének, azÚrnak a házát, és szent fákat meg bálványszobrokat tiszteltek. Emiatt a vétkük miatt szállt azÚrharagja Júdára és Jeruzsálemre.

19 Küldött hozzájuk prófétákat, hogy térítsék meg őket azÚrhoz. Azok figyelmeztették is őket, de nem figyeltek rájuk.

20 Akkor az Isten felruházta lelkével Zekarját, Jójádá főpap fiát, aki a nép elé állt, és ezt mondta nekik: Így szól az Isten: Miért szegtétek meg azÚrparancsolatait? Nem válik az a javatokra! Mivel elhagytátok azUrat, ő is elhagyott benneteket.

21 Erre azok összeesküdtek ellene, és a király parancsára ott, azÚrháza udvarában megkövezték.

22 Nem gondolt Jóás király arra a szeretetre, amelyet annak az apja, Jójádá tanúsított iránta, hanem legyilkoltatta a fiát. Amikor Zekarjá haldoklott, azt mondta: Lássa meg ezt azÚr, és torolja meg!

23 Egy év múlva fölvonult ellene Arám hadereje. Betörtek Júdába és Jeruzsálembe, és megölték a hadinép valamennyi vezérét, akik a nép élén álltak, az összes zsákmányt pedig elküldték Damaszkusz királyának.

24 Bár kevés emberrel tört be az arám sereg, mégis igen nagy haderőt adott kezükbe azÚr, mivel ezek elhagyták őseik Istenét, azUrat. Így hajtották végre Jóáson az ítéletet.

25 Amikor eltávoztak tőle, súlyos betegségben hagyták hátra, udvari emberei pedig összeesküvést szőttek ellene Jójádá főpap fiának a vére miatt. Ágyában gyilkolták meg, és meghalt. Dávid városában temették el, de nem a királyok temetőjében.

26 Ezek esküdtek össze ellene: Zábád, Simatnak, egy ammóni asszonynak a fia és Józábád, Simrítnek, egy móábi asszonynak a fia.

27 Fiai, az ellene szóló sok prófétai fenyegetés és az Isten házának a helyreállítása meg van írva a királyokról szóló könyv magyarázatában. Utána a fia, Amacjá lett a király.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/2CH/24-5beb6a08fb3ef2a246238e3ea37e91ef.mp3?version_id=920—