Nehémiás 8

A törvénykönyv felolvasása

1 Akkor az egész nép egy emberként összegyűlt a Vízi-kapu előtti téren, és azt mondták Ezsdrásnak, az írástudónak, hogy hozza elő Mózes törvénykönyvét, amelyet azÚradott Izráelnek.

2 A hetedik hónap első napján tehát odavitte Ezsdrás pap a törvényt a gyülekezet elé, amely olyan férfiakból és nőkből állt, akik mindnyájan meg tudták érteni a hallottakat.

3 Fölolvasta azt a Vízi-kapu előtti téren virradattól délig, azok előtt a férfiak és nők előtt, akik meg tudták azt érteni. Az egész nép figyelemmel hallgatta a törvénykönyvet.

4 Ezsdrás, az írástudó egy erre az alkalomra készített szószéken állt, mellette pedig jobb felől Mattitjá, Sema, Anájá, Úrijjá, Hilkijjá és Maaszéjá, bal felől pedig Pedájá, Mísáél, Malkijjá, Hásum, Hasbaddáná, Zekarjá és Mesullám állt.

5 Ezsdrás az egész nép szeme láttára nyitotta föl a könyvet, mert az egész népnél magasabban volt. Amikor fölnyitotta, fölállt az egész nép.

6 És amikor Ezsdrás áldotta azUrat, a nagy Istent, az egész nép fölemelt kezekkel mondta rá: Ámen! Ámen! Azután meghajoltak, és arccal a földre borultak azÚrelőtt.

7 Jésúa, Bání, Sérébjá, Jámín, Akkúb, Sabbetaj, Hódijjá, Maaszéjá, Kelítá, Azarjá, Józábád, Hánán, Pelájá és a léviták magyarázták a népnek a törvényt, miközben a nép a helyén állt.

8 Szakaszokra osztva olvasták a könyvet, Isten törvényét, és úgy magyarázták, hogy a nép megértette az olvasottakat.

9 Akkor Nehémiás, a királyi helytartó és Ezsdrás pap, az írástudó meg a léviták, akik elmagyarázták a törvényt a népnek, így szóltak az egész néphez: AzÚrnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírva hallgatta végig a törvény szavait.

10 Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek valami finomat, igyatok valami jót, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunk szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert azÚrelőtt való örvendezés a ti menedéketek!

11 A léviták így csitítgatták az egész népet: Csillapodjatok, mert szent ez a nap, és ne bánkódjatok!

12 Ekkor elment az egész nép, hogy egyenek, igyanak, és másoknak is juttassanak belőle, és nagy örömünnepet tartsanak, mert megértették mindazt, amire oktatták őket.

A lombsátrak ünnepének megtartása

13 Másnap azután összegyűltek az egész nép családfői, a papok és a léviták Ezsdrásnál, az írástudónál, hogy még jobban megértsék a törvény szavait.

14 Ekkor megírva találták a törvényben, amelyet azÚrMózes által adott, hogy a hetedik hónapban levő ünnepen lombsátrakban kell lakniuk Izráel fiainak.

15 Kihirdették és közhírré tették ezért minden városban meg Jeruzsálemben: Menjetek ki a hegyekbe, és hozzatok olajfa-, vadolajfa-, mirtusz- és pálmaágakat meg más sűrű lombú faágakat, és készítsetek lombsátrakat, ahogyan meg van írva.

16 Kiment azért az egész nép, ágakat hoztak, és lombsátrakat készítettek maguknak, mindenki a háza tetején vagy az udvarán, az Isten háza udvarán és a Vízi-kapu meg az Efraim-kapu előtti téren.

17 Lombsátrakat készített tehát a fogságból hazatért egész gyülekezet, és lombsátrakban lakott. Bizony nem tettek így Izráel fiai Józsuénak, Nún fiának az ideje óta egészen eddig. Igen nagy volt az öröm.

18 Nap nap után olvasták az Isten törvénykönyvét, az első naptól az utolsó napig. Hét napon át ünnepeltek, a nyolcadik nap pedig a törvényben előírt ünnepnap volt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NEH/8-3b3eb79c0b472e20f6bf525cf666e9b0.mp3?version_id=920—

Nehémiás 9

A nép bűnvallása

1 Ennek a hónapnak huszonnegyedik napján összegyűltek Izráel fiai, és böjtöltek, zsákruhát öltöttek, és port hintettek magukra.

2 Izráel utódai elkülönültek minden idegentől, azután előállva vallást tettek vétkeikről és őseik bűneiről.

3 Majd a nap negyedrészén át a helyükön álltak, és felolvastak nekik Istenüknek, azÚrnak törvénykönyvéből, negyedrészén át pedig hitvallást tettek, újra és újra leborulva közben Istenük, azÚrelőtt.

4 Azután fölállt a léviták emelvényére Jésúa, Bání és Kadmíél, Sebanjá, Bunní és Sérébjá, Bání és Kenání, és hangos szóval kiáltottak Istenükhöz, azÚrhoz.

5 Majd ezt mondták a léviták, Jésúa, Kadmíél és Bání, Hasabnejá, Sérébjá és Hódijjá, Sebanjá és Petahjá: Jöjjetek, áldjátok azUrat, a ti Isteneteket örökkön-örökké! Áldják dicső nevedet, amely magasztosabb minden áldásnál és dicséretnél!

6 Uram, te vagy egyedül! Te alkottad az eget, az egek egeit és minden seregüket, a földet és mindent, ami rajta van, a tengereket és mindent, ami bennük van. Te adsz életet mindnyájuknak. Téged imád a mennyei sereg.

7 Te vagy,Uram, az Isten, aki kiválasztottad Abrámot, kihoztad Úr-Kaszdímból, és az Ábrahám nevet adtad neki.

8 A szívét hozzád hűnek találtad, és szövetséget kötöttél vele, hogy odaadod neki a kánaániak, a hettiták, az emóriak, a perizziek, a jebúsziak és a girgásiak földjét, odaadod az ő utódainak. Meg is tartottad ígéretedet, mert igaz vagy!

9 Megláttad őseink nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottad segélykiáltásukat a Vörös-tengernél.

10 Jeleket és csodákat tettél a fáraó előtt, összes udvari embere és országának egész népe előtt, mert tudtad, hogy kevélyen bántak velük. Olyan hírnevet szereztél magadnak, amely megvan még ma is.

11 Kettéhasítottad előttük a tengert, úgyhogy a szárazon vonultak át a tenger közepén. Üldözőiket úgy dobtad az örvénybe, mint követ a feneketlen vízbe.

12 Felhőoszlopban vezetted őket nappal és tűzoszlopban éjjel, hogy megvilágítsd nekik az utat, amelyen járnak.

13 Majd leszálltál a Sínai-hegyre, és beszéltél velük az égből. Adtál nekik helyes törvényeket, igaz útmutatásokat, jó rendelkezéseket és parancsolatokat.

14 Megismertetted velük szent nyugalomnapodat, és parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényt adtál nekik szolgád, Mózes által.

15 Az égből adtál nekik kenyeret, amikor éheztek, és a kősziklából fakasztottál vizet, amikor szomjaztak. Azt mondtad nekik, hogy menjenek be, és vegyék birtokba azt a földet, amelyet esküre emelt kézzel ígértél oda nekik.

16 Őseink azonban kevélyek voltak, megmakacsolták magukat, és nem hallgattak parancsolataidra.

17 Nem akartak engedelmeskedni, nem emlékeztek csodáidra, amelyeket velük tettél, hanem megmakacsolták magukat, és a fejükbe vették, hogy visszatérnek az egyiptomi szolgaságba. De te bűnbocsátó Isten vagy, kegyelmes és irgalmas, akinek türelme hosszú, és nagy a szeretete, ezért nem hagytad el őket.

18 Pedig még borjúszobrot is készítettek maguknak, és ezt mondták: Ez a te istened, aki fölhozott téged Egyiptomból! Ilyen gyalázatos dolgot követtek el.

19 De te nagy irgalmadban nem hagytad el őket a pusztában. Nem távozott el tőlük a felhőoszlop nappal, hogy vezesse őket az úton, sem a tűzoszlop éjjel, hogy világítson nekik az úton, amelyen jártak.

20 Jóságos lelkedet adtad, hogy értelmessé tegye őket. Nem vontad meg szájuktól mannádat, és adtál nekik vizet, amikor szomjaztak.

21 Negyven éven át gondoskodtál róluk a pusztában: nem nélkülöztek, ruhájuk nem szakadt le róluk, és a lábuk sem dagadt meg.

22 Országokat és népeket adtál nekik, és határaikat nekik juttattad. Birtokba vették Szíhón országát, Hesbón királyának az országát és Ógnak, Básán királyának az országát.

23 Fiaikat pedig megsokasítottad – annyian lettek, mint égen a csillag –, és bevitted őket arra a földre, amelyről azt ígérted őseiknek, hogy bemennek oda, és birtokba veszik.

24 Fiaik be is vonultak, és birtokba vették azt a földet. Megaláztad előttük az ország lakóit, a kánaániakat, és kezükbe adtad őket királyaikkal és az ország népével együtt, hogy tetszésük szerint bánjanak velük.

25 Elfoglalták az erődített városokat és a kövér földet. Birtokba vették a minden jóval telt házakat, az ásott kutakat, a szőlőket és olajfákat, és a sok-sok gyümölcsfát. Ettek róluk jóllakásig, és meghíztak, dúskáltak bőséges ajándékaidban.

26 Ők azonban engedetlenné váltak, és föllázadtak ellened, törvényednek hátat fordítottak, prófétáidat meggyilkolták, mert intették és hozzád akarták téríteni őket; ilyen gyalázatos dolgot követtek el.

27 Ezért ellenségeik kezébe adtad őket, hogy szorongassák őket. De szorult helyzetükben hozzád kiáltottak, és te meghallgattad őket az égből. Nagy irgalmaddal szabadítókat adtál nekik, akik kiszabadították őket ellenségeik kezéből.

28 De mihelyt nyugalmuk lett, ismét gonoszságot követtek el veled szemben, ezért újból átengedted őket ellenségeiknek, hogy uralkodjanak rajtuk. Majd újból kiáltottak hozzád, és te meghallgattad őket az égből, és irgalmaddal sokszor megmentetted őket.

29 Intetted, és törvényedhez akartad téríteni őket, de ők kevélyek voltak, és nem hallgattak parancsolataidra, hanem vétkeztek törvényeid ellen; pedig ha az ember teljesíti azokat, él általuk. Pártütően hátat fordítottak, megmakacsolták magukat, és nem engedelmeskedtek.

30 Te mégis oly sok éven át türelmes voltál irántuk, és lelkeddel, prófétáid által intetted őket, de ők nem figyeltek rád. Ezért más országok népeinek a kezébe adtad őket.

31 Nagy irgalmaddal mégsem semmisítetted meg és nem hagytad el őket, mert kegyelmes és irgalmas Isten vagy.

32 Most azért, Istenünk, te nagy, erős és félelmetes Isten, aki hűségesen megtartod a szövetséget, ne tartsd csekélységnek azt a sok nyomorúságot, amely utolért bennünket, királyainkat, vezetőinket, papjainkat, prófétáinkat, őseinket és egész népedet az asszír királyok idejétől mind a mai napig!

33 Jogos volt minden, amit reánk hoztál, mert te hű voltál hozzánk, mi pedig hitszegők voltunk.

34 Hiszen királyaink, vezetőink, papjaink és őseink nem teljesítették törvényedet, és nem figyeltek parancsolataidra meg intelmeidre, amelyekkel intetted őket.

35 És bár országukban javaiddal halmoztad el, tágas és kövér földdel ajándékoztad meg őket, mégsem szolgáltak téged, és nem tértek meg gonosz cselekedeteikből.

36 És most mi szolgák vagyunk! Éppen azon a földön, amelyet őseinknek adtál, hogy élvezzék annak gyümölcsét és javait, azon vagyunk szolgák.

37 Termése azokat a királyokat gazdagítja, akiket fölénk helyeztél vétkeink miatt. Ők tetszésük szerint uralkodnak rajtunk és jószágainkon, mi pedig nagy nyomorúságban vagyunk!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NEH/9-4eb7ffc8e6fc994f81979e7a786e6036.mp3?version_id=920—

Nehémiás 10

A nép kötelezi magát a törvény megtartására

1 Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink.

2 Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó és Cidkijjá.

3 Azután Szerájá, Azarjá és Jirmejá,

4 Pashúr, Amarjá és Malkijjá,

5 Hattús, Sebanjá és Mallúk,

6 Hárim, Merémót és Óbadjá,

7 Dániel, Ginnetón és Bárúk,

8 Mesullám, Abijjá és Mijjámín,

9 Maazjá, Bilgaj és Semajá. Ezek voltak a papok.

10 A léviták ezek voltak: Jésúa, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmíél

11 és testvéreik: Sebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán,

12 Míká, Rehób és Hasabjá,

13 Zakkúr, Sérébjá és Sebanjá,

14 Hódijjá, Bání és Benínú.

15 A nép főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Bání,

16 Bunní, Azgád és Bébaj,

17 Adónijjá, Bigvaj és Ádín,

18 Átér, Hizkijjá és Azzúr,

19 Hódijjá, Hásum és Bécaj,

20 Háríf, Anátót és Nébaj,

21 Magpiás, Mesullám és Hézír,

22 Mesézabél, Cádók és Jaddúa,

23 Pelatjá, Hánán és Anájá,

24 Hóséa, Hananjá és Hassúb,

25 Lóhés, Pilhá és Sóbék,

26 Rehúm, Hasabná és Maaszéjá,

27 Ahijjá, Hánán és Ánán,

28 Mallúk, Hárim és Baaná.

29 A nép többi része: a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönülve csatlakoztak az Isten törvényéhez feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt; mindenki, aki már elég értelmes volt hozzá,

30 csatlakoztak előkelő honfitársainkhoz. Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, azÚrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.

31 Nem adjuk leányainkat az országban élő népekhez, és fiainknak nem veszünk feleséget az ő leányaik közül.

32 Ha az országban élő népek árut vagy bármilyen gabonát hoznak eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben parlagon hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást.

33 Köteleztük magunkat arra, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk házának a szolgálatára:

34 a sorba rakott kenyerekre, az állandó étel- és égőáldozatra, a nyugalom napján, újholdkor és a megszabott ünnepeken bemutatandó áldozatokra, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Izráelért, és minden munkára Istenünk házánál.

35 Mi, papok, léviták és a nép kisorsoltuk, hogy évről évre mikor melyik család hordja be az áldozathoz szükséges tűzifát Istenünk házába, hogy égjen a tűz Istenünknek, azÚrnak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben.

36 Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre azÚrházába.

37 Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülöttjeit bevisszük Istenünk házába a papoknak, akik Istenünk házában végeznek szolgálatot.

38 A tésztánkból készült első lepényt meg mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak a legjavát felajánljuk, és bevisszük Istenünk házának a kamráiba a papoknak, földünkről a tizedet pedig a lévitáknak. Nekik, a lévitáknak kell beszedniük a tizedet minden városban, ahol csak a földet megműveljük.

39 Egy áronita pap legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. A léviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba.

40 Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a felajánlott gabonát, mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NEH/10-5268c2d2d2ab80037b8c7e14f10ea853.mp3?version_id=920—

Nehémiás 11

Jeruzsálem benépesítése

1 A nép vezetői Jeruzsálemben telepedtek le. A nép többi részére pedig sorsot vetettek azért, hogy minden tíz ember közül egy Jeruzsálembe költözzék, és a szent városban lakjék, a többi kilenc pedig maradjon a maga városában.

2 Mindazokat, akik önként vállalták, hogy Jeruzsálemben telepszenek le, áldotta a nép.

3 A júdai tartomány főemberei Jeruzsálemben telepedtek le. De Júda városaiban lakott a maga birtokán, a maga városában Izráel többi része, a papok, a léviták, a templomszolgák és Salamon szolgáinak a leszármazottai.

4 Jeruzsálemben telepedtek le Júda és Benjámin leszármazottai közül a következők:

Júda leszármazottai közül Atájá, Uzzijjá fia, aki Zekarjá fia, aki Amarjá fia, aki Sefatjá fia, aki Mahalalél fia volt, Pérec leszármazottai közül.

5 Továbbá Maaszéjá, aki Bárúk fia, aki Kol-Hóze fia, aki Hazájá fia, aki Adájá fia, aki Jójáríb fia, aki Zekarjá fia, aki pedig Hassilóní fia volt.

6 Pérec leszármazottai közül összesen négyszázhatvannyolc tekintélyes ember telepedett le Jeruzsálemben.

7 Benjámin leszármazottai közül Szallú, Messulám fia, aki Jóéd fia, aki Pedájá fia, aki Kólájá fia, aki Maaszéjá fia, aki Ítíél fia, aki pedig Jesajá fia volt,

8 azután Gabbaj és Szallaj, összesen kilencszázhuszonnyolcan.

9 Ezeknek Jóél, Zikrí fia volt a felügyelőjük, Júda, Szenúá fia pedig a város helyettes felügyelője volt.

10 A papok közül Jedajá, Jójáríb fia, Jákín,

11 Szerájá, Hilkijjá fia, aki Mesullám fia, aki Cádók fia, aki Merájót fia, aki Ahítúbnak, az Isten háza felügyelőjének a fia volt.

12 Szolgatársaik, a templomi munkák végzői nyolcszázhuszonketten voltak. Továbbá Adájá, Jeróhám fia, aki Pelaljá fia, aki Amcí fia, aki Zekarjá fia, aki Pashúr fia, aki pedig Malkijjá fia volt.

13 Rokonsága, a családfők kétszáznegyvenketten voltak. Továbbá Amasszaj, Azarél fia, aki Ahzaj fia, aki Mesillémót fia, aki Immér fia volt.

14 Rokonai, tekintélyes emberek, százhuszonnyolcan voltak, és a felügyelőjük Zabdíél, Gedólím fia volt.

15 A léviták közül Semajá, Hassúb fia, aki Azríkám fia, aki Hasabjá fia, aki Bunní fia volt.

16 A léviták főemberei közül Sabbetaj és Józábád az Isten házán kívül adódó munkát irányította.

17 Mattanjá, Míká fia, aki Zabdí fia, aki Ászáf fia volt, ő volt az éneklés vezetője, aki az imádságnál a magasztaló éneket szokta elkezdeni, aztán Bakbukjá, testvérei körében a második, majd Abdá, Sammúa fia, aki Gálál fia, aki pedig Jedútún fia volt.

18 Összesen kétszáznyolcvannégy lévita lakott a szent városban.

19 Kapuőrök voltak Akkúb, Talmón és rokonságuk. Százhetvenketten őrködtek a kapuknál.

20 Izráel többi része, a papok és a léviták Júda többi városaiban laktak, mindenki a maga örökségében.

21 A templomszolgák a Várhegyen laktak. Cíhá és Gispá voltak a templomszolgák felügyelői.

22 A jeruzsálemi léviták felügyelője Uzzí, Bání fia volt, aki Hasabjá fia, aki Mattanjá fia, aki Míká fia volt Ászáf fiai közül, akik az Isten háza szolgálatában énekelni szoktak.

23 Mert királyi parancs és szigorú rendelkezés szabályozta az énekesek napi teendőit.

24 Petahjá, Mesézabél fia, aki Júda fiának, Zerahnak a fiai közül származott, és a király megbízottjaként a nép ügyeit intézte.

25 A vidéki városok közül Júda fiai laktak Kirjat-Arbában és falvaiban, továbbá Díbónban és falvaiban, Jekabceélben és falvaiban,

26 Jésúában, Móládában és Bét-Peletben,

27 Hacar-Súálban, Beérsebában és falvaiban,

28 Ciklágban, Mekónában és falvaiban,

29 Én-Rimmónban, Corában és Jarmútban,

30 Zánóahban, Adullámban és falvaikban, Lákísban és mezőin, Azékában és falvaiban. Beérsebától a Hinnóm-völgyig ők telepedtek le.

31 Benjámin fiai pedig Gebában, Mikmászban, Ajjában, Bételben és falvaiban laktak,

32 meg Anátótban, Nóbban és Ananjában,

33 Hácórban, Rámában és Gittajimban,

34 Hádídban, Cebóímban és Neballatban,

35 Lódban és Ónóban, a Mesteremberek völgyében.

36 A léviták egyes csoportjai Júdában, mások Benjáminban települtek le.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NEH/11-08c670bfebb9fadcefd9dd95f9d577ae.mp3?version_id=920—

Nehémiás 12

A fogságból hazatért papok és léviták

1 Ezek azok a papok és léviták, akik hazatértek Zerubbábellel, Sealtíél fiával és Jésúával: Szerájá, Jirmejá és Ezrá,

2 Amarjá, Mallúk és Hattús,

3 Sekanjá, Rehúm és Merémót,

4 Iddó, Ginnetón és Abijjá,

5 Mijjámín, Maadjá és Bilgá,

6 Semajá, Jójáríb és Jedajá,

7 Szallú, Ámók, Hilkijjá és Jedajá. Ezek voltak Jésúa idejében a papoknak és hozzátartozóiknak a főemberei.

8 A léviták pedig ezek voltak: Jésúa, Binnúj és Kadmíél, Sérébjá, Jehúdá és Mattanjá, aki hozzátartozóival együtt a magasztaló éneklés vezetője volt.

9 Velük szemben álltak szolgálati beosztásuknak megfelelően a hozzátartozóik: Bakbukjá és Unní.

10 Jésúa nemzette Jójákímot, Jójákím nemzette Eljásíbot, Eljásíb pedig Jójádát.

11 Jójádá nemzette Jónátánt, Jónátán pedig nemzette Jaddúát.

A papok és a léviták családfői

12 Jójákím idejében a papok között ezek voltak a családfők: Szerájá családjában Merájá, Jirmejáéban Hananjá,

13 Ezráéban Mesullám, Amarjáéban Jóhánán,

14 Melíkúéban Jónátán, Sebanjáéban Jószéf,

15 Háriméban Adná, Merájótéban Helkaj,

16 Iddóéban Zekarjá, Ginnetónéban Mesullám,

17 Abijjáéban Zikrí, Minjámínéban, Móadjáéban Piltaj,

18 Bilgáéban Sammúa, Semajáéban Jónátán,

19 Jójáríbéban Mattenaj, Jedajáéban Uzzí,

20 Szallajéban Kallaj, Ámókéban Éber,

21 Hilkijjáéban Hasabjá, Jedajáéban pedig Netanél.

22 A léviták között – de a papok között is – Eljásíb, Jójádá, Jóhánán és Jaddúa idejében jegyezték föl a családfőket a perzsa Dárius uralkodásáig.

23 Lévi leszármazottainak a családfőit egy krónikában jegyezték föl egészen Jóhánánnak, Eljásíb fiának az idejéig.

24 A léviták főemberei ezek voltak: Hasabjá, Sérébjá és Jésúa, Kadmíél fia; hozzátartozóik pedig velük szemben állva énekelték a dicsérő és magasztaló énekeket, ahogyan Dávid, az Isten embere elrendelte, egyik kórus szemben a másikkal.

25 Mattanjá, Bakbukjá és Óbadjá, Mesullám, Talmón és Akkúb kapuőrök voltak, akik a kapuknál levő raktárakra vigyáztak.

26 Ezek Jójákímnak, Jésúa fiának, Jócádák unokájának az idejében és Nehémiás helytartónak meg Ezsdrás papnak, az írástudónak az idejében éltek.

Jeruzsálem falainak a felavatása

27 Jeruzsálem falainak a felavatásakor mindenütt fölkeresték a lévitákat, és elvitték őket Jeruzsálembe, hogy tartsák meg az avatási ünnepséget, és örvendezzenek hálaadással, énekléssel, cintányérokkal, lantokkal és citerákkal.

28 Össze is gyűltek az énekesek Jeruzsálem egész környékéről, a netófáiak falvaiból,

29 Bét-Gilgálból, Geba és Azmávet vidékéről, mert az énekesek Jeruzsálem körül építettek maguknak falvakat.

30 És miután a papok meg a léviták megtisztították magukat, megtisztították a népet, a kapukat és a falakat is.

31 Azután felküldtem Júda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy, hálaadó énekkart és menetet. Az egyik jobb felé indult a várfalon a Szemét-kapu felé.

32 Utána Hósajá ment és Júda vezető embereinek a fele,

33 továbbá Azarjá, Ezrá és Mesullám,

34 Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá.

35 A papok közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Jónátán fia, aki Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt,

36 azután a hozzátartozói: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanání, Dávidnak, az Isten emberének a hangszereivel. Élükön Ezsdrás, az írástudó haladt.

37 A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak Dávid városának a lépcsőin, a fal följáróján Dávid palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig.

38 A másik hálaadó énekkar pedig bal felé haladt, én mentem utánuk, azután a nép fele a falon, a Kemencék tornya mellett a széles falig.

39 Azután az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony és a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, és megálltak a Börtön-kapunál.

40 Majd fölállt a két hálaadó énekkar az Isten házában, és velem együtt az elöljárók fele

41 meg a papok: Eljákím, Maaszéjá és Minjámín, Míkájá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá a harsonákkal,

42 továbbá Maaszéjá, Semajá és Eleázár, Uzzí, Jóhánán és Malkijjá, Élám és Ézer. Azután énekelni kezdtek az énekesek; Jizrahjá volt a karnagyuk.

43 Azon a napon nagy véresáldozatokat mutattak be, és örvendeztek, mert az Isten nagy örömöt szerzett nekik. Az asszonyok és gyermekek is örvendeztek; messzire elhallatszott, hogy mennyire örvendeznek Jeruzsálemben.

A templom jövedelmeinek beszolgáltatása

44 Azon a napon felügyelőket állítottak a kincsek, a felajánlások, az első termés és a tizedek raktárai élére, amelyekbe összegyűjtötték a papoknak és a lévitáknak járó törvényes részt a városok mezőiről, mert örültek a júdaiak, hogy szolgálatba álltak a papok és a léviták.

45 Ezek látták el az istentisztelettel és a tisztasági előírásokkal kapcsolatos tennivalókat meg az énekesek és a kapuőrök tennivalóit is Dávidnak és fiának, Salamonnak a parancsa szerint.

46 Mert nagyon régóta, Dávid és Ászáf idejétől fogva voltak az énekeseknek vezetői, és voltak Istent dicsérő és hálaadó énekek.

47 Zerubbábel és Nehémiás idejében egész Izráel megadta az áldozatokból napról napra az énekeseknek és a kapuőröknek járó részt. A szent adományokat is átadták a lévitáknak, a léviták pedig átadták a szent adományokat Áron fiainak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NEH/12-32632c7923cd1063a0a0c1af790afe14.mp3?version_id=920—

Nehémiás 13

Az idegenek kizárása a gyülekezetből

1 Azon a napon felolvastak Mózes könyvéből a nép előtt, és azt találták benne megírva, hogy az ammóniak és a móábiak sohasem tartozhatnak az Isten gyülekezetéhez,

2 mert nem mentek Izráel fiai elé kenyérrel és vízzel, hanem fölbérelték ellenük Bálámot, hogy átkozza meg őket; de Istenünk áldásra fordította az átkot.

3 Amikor meghallották ezt a törvényt, kizártak Izráelből minden keverék népet.

4 Ezt megelőzően Eljásíb pap, Istenünk háza kamráinak a gondnoka rokonságba került Tóbijjával,

5 és berendezett neki egy nagy kamrát, bár ott azelőtt az adományokat, a tömjént és az edényeket meg a lévitáknak, az énekeseknek és a kapuőröknek rendelt gabona, must és olaj tizedét és a papoknak szánt felajánlásokat szokták tartani.

6 Amikor mindez történt, nem voltam Jeruzsálemben, mert Artahsasztának, Babilónia királyának a harminckettedik évében visszatértem a királyhoz. Bizonyos idő múlva azonban megkértem a királyt, hogy ismét engedjen el engem.

7 Mihelyt megérkeztem Jeruzsálembe, észrevettem, milyen helytelen dolgot tett Eljásíb Tóbijjá érdekében, amikor egy kamrát rendezett be neki Isten házának az udvarán.

8 Ezt én igen rossznak tartottam, ezért kidobattam a kamrából minden holmit, ami Tóbijjá házából való volt.

9 Azután megparancsoltam, hogy tisztítsák meg a kamrát, és visszahordattam oda az Isten házához tartozó edényeket, adományokat és tömjént.

Nehémiás intézkedései

10 Megtudtam azt is, hogy a lévitáknak járó részt nem adták meg, és ezért a szolgálatra kötelezett léviták és énekesek elszöktek a maguk mezejére.

11 Ezért felelősségre vontam az elöljárókat, és ezt mondtam: Miért ilyen elhagyatott az Isten háza?! Azután összegyűjtöttem és helyükre állítottam őket.

12 Akkor egész Júda beszolgáltatta a raktárakba a gabonának, a mustnak és az olajnak a tizedét.

13 A raktárak felügyelőjévé kineveztem Selemjá papot, Cádók írástudót és a léviták közül Pedáját, melléjük pedig Hánánt, Zakkúr fiát, Mattanjá unokáját, mivel őket megbízhatóknak tartották. Nekik kellett kiosztaniuk szolgatársaik járandóságát.

14 Ezért emlékezz meg rólam, Istenem, és ne töröld ki könyvedből hűséges tetteimet, amelyeket Istenem házáért és az ottani teendőkért vittem véghez!

15 Ebben az időben azt láttam Júdában, hogy a nyugalom napján szőlőt taposnak, gabonát hordanak, a szamarakra terhet raknak, és bort, szőlőt, fügét meg mindenféle terhet hordanak Jeruzsálembe a nyugalom napján. Ezért figyelmeztettem őket, hogy ezen a napon ne áruljanak eleséget.

16 Tírusziak is voltak ott, akik halat és mindenféle árut hoztak, és a nyugalom napján árusították a júdaiaknak Jeruzsálemben.

17 Ezért felelősségre vontam a júdai nemeseket, és ezt mondtam nekik: Miért követtek el ilyen gonoszságot, és szentségtelenítitek meg a nyugalom napját?!

18 Hiszen ugyanezt követték el őseitek, ezért hozta ránk és városunkra Istenünk ezt a sok bajt! Ti pedig még növelitek Isten haragját Izráel ellen azzal, hogy megszentségtelenítitek a nyugalom napját!

19 Amikor a nyugalom napjának előestéjén árnyék borult Jeruzsálem kapuira, megparancsoltam, hogy zárják be az ajtószárnyakat. Azt is megparancsoltam, hogy ne nyissák ki azokat, amíg el nem múlt a nyugalom napja. Néhány legényemet a kapukhoz állítottam, hogy ne jusson be semmiféle teher a nyugalom napján.

20 Emiatt a kereskedők és a különféle áruk árusai egyszer-kétszer Jeruzsálemen kívül töltötték az éjszakát.

21 Én azonban figyelmeztettem őket, és ezt mondtam nekik: Miért töltitek a várfal előtt az éjszakát? Ha még egyszer ilyet tesztek, megbüntetlek benneteket! Attól fogva nem jöttek a nyugalom napján.

22 Azután megparancsoltam a lévitáknak, hogy tisztítsák meg magukat, jöjjenek el, és őrizzék a kapukat, hogy az emberek megszenteljék a nyugalom napját.

Ezért is emlékezz meg rólam, Istenem, és légy kegyelmes hozzám nagy szereteted szerint!

A júdaiakat az idegen asszonyok elbocsátására kötelezik

23 Ugyanabban az időben láttam olyan júdaiakat, akik asdódi, ammóni és móábi nőket vettek feleségül,

24 és gyermekeik fele asdódi nyelven beszélt. Júdai nyelven már nem is tudtak, hanem valamelyik másik nép nyelvén beszéltek.

25 Ezért veszekedtem velük, átkoztam őket, sőt egyeseket megvertem és megtépáztam. Majd megeskettem őket az Istenre, hogy nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak a leányait sem fiaiknak, sem maguknak.

26 Hiszen ugyanígy vétkezett Salamon, Izráel királya is! Pedig nem sok népnek volt olyan királya, mint ő: Isten szerette őt, és egész Izráel királyává tette, de még őt is vétekbe vitték az idegen asszonyok.

27 Mégis azt kell rólatok hallanunk, hogy ilyen nagy gonoszságot követtek el?! Hűtlenek lettetek Istenünkhöz, mert idegen nőket vettetek feleségül!

28 Eljásíb főpap fiának, Jójádának az egyik fia a hóróni Szanballat veje volt, ezért elkergettem őt magam mellől.

29 Emlékezz rá, Istenem, hogy mennyire beszennyezték a papi tisztséget és a lévita papsággal kötött szövetséget!

30 Így tisztítottam meg őket minden idegen dologtól. Megállapítottam a papok és a léviták tennivalóját, mindenkinek a maga munkáját,

31 és azt, hogy meghatározott időben hozzák be a tűzifát meg az első termést.

Tartsd emlékezetben, Istenem, mindezt az én javamra!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NEH/13-55430e7f912d42b8fe5091275a4588e6.mp3?version_id=920—

Ezsdrás 1

Círus engedélyt ad a zsidóknak a hazatérésre

1 Círus perzsa király uralkodásának első esztendejében, azért, hogy beteljesedjék azÚrnak Jeremiás által mondott igéje, arra indította azÚrCírus perzsa király lelkét, hogy egész birodalmában kihirdettesse szóban és írásban a következőket:

2 „Ezt mondja Círus perzsa király: A föld minden országát nekem adta azÚr, a menny Istene. Ő bízott meg engem azzal, hogy felépíttessem templomát a Júdában levő Jeruzsálemben.

3 Aki csak az ő népéhez tartozik közületek, legyen azzal Istene, menjen el a Júdában levő Jeruzsálembe, és építse fel Izráel Istenének, azÚrnak a házát! Ő az Isten Jeruzsálemben.

4 Aki csak megmaradt bárhol, ahol jövevényként él, segítsék azt annak a helynek a polgárai ezüsttel, arannyal, különféle javakkal és állatokkal meg önkéntes adományokkal az Isten jeruzsálemi háza számára.”

5 Elindultak tehát Júda és Benjámin családfői meg a papok és a léviták. Mindnyájuk lelkét arra indította az Isten, hogy menjenek el, és építsék fel azÚrházát Jeruzsálemben.

6 Szomszédaik mind segítették őket ezüsttárgyakkal, arannyal, különféle javakkal, állatokkal és kincsekkel, az önkéntes adományaikon kívül.

7 Círus király pedig előhozatta azÚrházának az edényeit, amelyeket Nebukadneccar vitt el Jeruzsálemből, és saját istenei templomának ajándékozott.

8 Előhozatta ezeket Círus perzsa király Mitredát kincstárnok felügyeletével, és leltár szerint átadta Sésbaccarnak, Júda fejedelmének.

9 Ez állt a leltárban: harminc aranytál, ezer ezüsttál, huszonkilenc kés,

10 harminc aranyserleg, négyszáztíz egyéb ezüstserleg és további ezer edény.

11 Összesen ötezer-négyszáz arany- és ezüstedény volt. Mindezt magával vitte Sésbaccar, amikor a foglyok elmentek Babilóniából Jeruzsálembe.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZR/1-c49ea156b7fd6ce91827d1b2f7c59ead.mp3?version_id=920—

Ezsdrás 2

A hazatértek névsora

1 A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába –

2 és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Szerájával, Reélájával, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszpárral, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával.

Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak:

3 Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,

4 Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,

5 Árahnak hétszázhetvenöt leszármazottja,

6 Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizenkét leszármazottja,

7 Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,

8 Zattúnak kilencszáznegyvenöt leszármazottja,

9 Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,

10 Bánínak hatszáznegyvenkét leszármazottja,

11 Bébajnak hatszázhuszonhárom leszármazottja,

12 Azgádnak ezerkétszázhuszonkét leszármazottja,

13 Adóníkámnak hatszázhatvanhat leszármazottja,

14 Bigvajnak kétezer-ötvenhat leszármazottja,

15 Ádínnak négyszázötvennégy leszármazottja,

16 Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,

17 Bécajnak háromszázhuszonhárom leszármazottja,

18 Jórának száztizenkét leszármazottja,

19 Hásumnak kétszázhuszonhárom leszármazottja,

20 Gibbárnak kilencvenöt leszármazottja volt.

21 Betlehemiek százhuszonhárman voltak,

22 Netófából valók ötvenhatan,

23 Anátótból valók százhuszonnyolcan,

24 azmávetiek negyvenketten,

25 kirjat-árímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,

26 rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,

27 Mikmászból valók százhuszonketten,

28 Bételből és Ajból valók kétszázhuszonhárman,

29 nebóiak ötvenketten,

30 magbísiak százötvenhatan,

31 a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen,

32 hárimiak háromszázhúszan,

33 lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonöten,

34 jerikóiak háromszáznegyvenöten,

35 szenááiak pedig háromezer-hatszázharmincan voltak.

A hazatért papok és léviták névsora

36 A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,

37 Immér leszármazottai ezerötvenketten,

38 Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,

39 Hárim leszármazottai ezertizenheten.

40 A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen.

41 Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai százhuszonnyolcan.

42 A kapuőrséghez tartoztak Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai, összesen százharminckilencen.

43 Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai,

44 Kérósz fiai, Szíahá fiai, Pádón fiai,

45 Lebáná fiai, Hagábá fiai, Akkúb fiai,

46 Hágáb fiai, Samlaj fiai, Hánán fiai,

47 Giddél fiai, Gahar fiai, Reájá fiai,

48 Recín fiai, Nekódá fiai, Gazzám fiai,

49 Uzzá fiai, Pászéah fiai, Bészaj fiai,

50 Aszná fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai,

51 Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,

52 Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,

53 Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai,

54 Necíah fiai, Hatífá fiai.

55 Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai,

56 Jalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,

57 Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámí fiai.

58 A templomszolgák és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.

59 Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók:

60 Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszázötvenketten.

61 A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét.

62 Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.

63 A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.

64 Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,

65 azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáz énekes és énekesnő.

66 Volt hétszázharminchat lovuk, kétszáznegyvenöt öszvérük,

67 négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.

68 Amikor megérkeztek Jeruzsálembe azÚrházához, egyes családfők önkéntes adományokat ajánlottak föl az Isten háza javára, hogy felépítsék azt a régi helyén.

69 Erejükhöz képest adtak az építés költségeire hatvanegyezer aranydrahmát, ötezer ezüstminát és száz papi köntöst.

70 A papok és a léviták meg a hazatért nép, az énekesek, a kapuőrök és a templomszolgák letelepedtek a maguk városaiban; egész Izráel a maga városaiban.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZR/2-9407a15d6078340c947e8d50baa421cc.mp3?version_id=920—

Ezsdrás 3

Az égőáldozati oltár fölállítása

1 Amikor elérkezett a hetedik hónap, és Izráel fiai már a városaikban laktak, egy emberként összegyűlt a nép Jeruzsálemben.

2 Ekkor fogott hozzá Jésúa, Jócádák fia szolgatársaival, a papokkal és Zerubbábel, Sealtíél fia testvéreivel együtt, hogy felépítsék Izráel Istenének az oltárát, és égőáldozatokat mutassanak be rajta úgy, ahogyan meg van írva Mózesnek, Isten emberének a törvényében.

3 A régi helyén állították föl az oltárt, és bár rettegtek a tartományok népétől, égőáldozatokat mutattak be rajta azÚrnak: reggeli és esti égőáldozatokat.

4 Majd megtartották a lombsátrak ünnepét, ahogyan az meg van írva: napról napra bemutatták az égőáldozatot, megfelelő számban, a rendtartás szerint, mindegyiket a maga napján;

5 továbbá az állandó égőáldozatot, az újhold napján és azÚrminden szent ünnepén esedékes égőáldozatot és mindazoknak az önkéntes áldozatát, akik ilyet vittek azÚrnak.

6 A hetedik hónap első napjától kezdtek égőáldozatokat bemutatni azÚrnak, bár azÚrtemplomának az alapkövét még nem rakták le.

7 De pénzt adtak a kőfaragóknak és az ácsoknak, ételt, italt és olajat a szidóniaknak és a tírusziaknak, hogy szállítsanak cédrusfát a Libánonról Jáfóba a tengeren, Círus perzsa király engedélyével.

Lerakják a templom alapkövét

8 Azután, hogy megérkeztek Jeruzsálembe az Isten házához, a második esztendő második hónapjában megkezdték az előkészületeket Zerubbábel, Sealtíél fia, Jésúa, Jócádák fia és többi szolgatársuk, a papok, a léviták és mindazok, akik visszaérkeztek Jeruzsálembe a fogságból, és megbízták a húszéves és annál idősebb lévitákat azzal, hogy irányítsák azÚrházának építését.

9 Jésúa a fiaival és testvéreivel, Kadmíéllel, Báníval és Hódavjával meg Hénádád fiai a fiaikkal és testvéreikkel, a lévitákkal egy emberként vállalták, hogy irányítják azokat, akik az Isten házának az építését végzik.

10 Az építők tehát lerakták azÚrtemplomának az alapját, és odaállították a papokat szolgálati öltözetben harsonákkal meg a lévitákat, Ászáf fiait cintányérokkal, hogy dicsérjék azUrat Izráel királyának, Dávidnak az előírása szerint.

11 Ezek énekeltek, dicsérve és magasztalva azUrat, mert jó, mert örökké tart szeretete Izráel iránt. Az egész nép pedig nagy örömujjongásban tört ki, dicsérve azUrat azért, hogy lerakhatták azÚrházának az alapját.

12 Sokan az idősebb papok, léviták és családfők közül, akik még látták az első templomot, hangosan sírtak, amint a szemük láttára rakták le ennek a templomnak az alapját, sokan pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek,

13 úgyhogy a nép közül senki sem tudta megkülönböztetni az örömujjongás hangját a sírás hangjától, mert a nép igen hangosan ujjongott, és messzire hallatszott a hangja.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZR/3-5bac43107d04fb8b753535962afe150b.mp3?version_id=920—

Ezsdrás 4

Júda ellenségei akadályozzák a templomépítést

1 Amikor Júda és Benjámin ellenségei meghallották, hogy a fogságból hazatértek templomot építenek Izráel Istenének, azÚrnak,

2 elmentek Zerubbábelhez meg a családfőkhöz, és ezt mondták nekik: Hadd építsünk veletek együtt, mert mi is a ti Istenetekhez folyamodunk, ahogyan ti, és neki áldozunk Észar-Haddón asszír király idejétől fogva, aki idehozott bennünket.

3 Zerubbábel, Jésúa és Izráel többi családfője azonban így felelt nekik: Nem építhettek velünk együtt templomot a mi Istenünknek, hanem mi magunk akarjuk azt felépíteni Izráel Istenének, azÚrnak, ahogyan megparancsolta nekünk Círus király, Perzsia királya.

4 Ezért az ország népe elcsüggesztette Júda népét, és elrettentette őket az építéstől.

5 Tanácsadókat béreltek föl ellenük Círus perzsa király uralkodásának egész idejében, Dárius perzsa király uralkodásáig, hogy meghiúsítsák szándékukat.

6 Ahasvérós uralkodása alatt, uralkodása kezdetén írásban vádolták be Júda és Jeruzsálem lakóit,

7 Artahsasztá idejében pedig Bislám, Mitredát és Tábeél, többi hivatalnoktársukkal együtt írtak Artahsasztá perzsa királynak. Levelet írtak arám írással, arám fordításban.

8 Rehúm kormányzó és Simsaj kancellár is írt ilyen levelet Jeruzsálem ellen Artahsasztá királynak.

9 Jelentést tett Rehúm kormányzó, Simsaj kancellár és többi hivatalnoktársuk, a bírók, tisztviselők, felügyelők és hivatalnokok, az erekiek, bábeliek és súsániak, vagyis élámiak

10 meg a többi nép, akiket a nagy és dicső Asznappar vitt fogságba, és telepített le Samária városaiba meg a többi városba a Folyamon túl.

11 Ez a szövege annak a levélnek, amelyet Artahsasztá királynak küldtek:

„Szolgáid, a Folyamon túli emberek jelentik:

12 Tudtára adjuk a királynak, hogy a zsidók, akik eljöttek tőled, megérkeztek hozzánk Jeruzsálembe, építik ezt a lázadó és gonosz várost, helyreállítják a várfalakat, és javítgatják az alapokat.

13 Most azért tudtára adjuk a királynak, hogy ha ez a város felépül, és a várfalak elkészülnek, akkor nem fognak többé adót, beszolgáltatást és vámot fizetni, és így kár éri majd a királyi kincstárat.

14 Mivel pedig mi a palota sójával sózunk, és nem illik elnéznünk, hogy becsapják a királyt, ezért küldtük ezt a jelentést a királynak.

15 Nézzék csak át őseid krónikáit! Megtalálod és megtudod a krónikákból, hogy ez a város lázongó, a királyokat és a tartományokat folyton megkárosító város volt, és régtől fogva pártütések történtek benne; ezért is rombolták le ezt a várost.

16 Mi tehát tudatjuk a királlyal, hogy ha ez a város felépül, és várfalai elkészülnek, akkor nem lesz birtokod a Folyamon túl.”

A király felfüggeszti az építkezést

17 A király ezt a határozatot küldte:

„Rehúm kormányzónak, Simsaj kancellárnak és többi hivatalnoktársuknak, akik Samáriában meg a többi Folyamon túli városban laknak: Békesség!

18 A levelet, amelyet nekünk küldtetek, érthetően felolvasták előttem.

19 Ezért parancsot adtam, hogy nézzenek utána. És úgy találták, hogy az a város régtől fogva lázongott a királyok ellen, lázadások és pártütések történtek benne,

20 és hatalmas királyok voltak Jeruzsálemben, akik urai voltak az egész Folyamon túli tartománynak, amely adót, beszolgáltatást meg vámot fizetett nekik.

21 Most azért adjátok parancsba: Meg kell akadályozni ezeket a férfiakat abban, hogy újjáépítsék a várost, amíg tőlem újabb parancs nem érkezik.

22 Ügyeljetek arra, hogy ne történjék hanyagság ebben a dologban, nehogy súlyos kár érje a királyokat!”

23 Mihelyt felolvasták Artahsasztá király levelének a szövegét Rehúm, Simsaj kancellár és hivatalnoktársaik előtt, sietve Jeruzsálembe mentek a zsidókhoz, és fegyveres erővel leállíttatták a munkájukat.

24 Ekkor beszüntették a munkát Jeruzsálemben az Isten házánál, és szünetelt az Dárius perzsa király uralkodásának a második esztendejéig.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZR/4-ea72097378464413d64d86217dede4c6.mp3?version_id=920—