Jób 40

Jób első válasza: Megalázza magát Isten előtt

1 Majd tovább beszélt azÚr, és ezt mondta Jóbnak:

2 Mit perlekedik a Mindenhatóval

az akadékoskodó?

Aki Istennel akar vitatkozni,

feleljen neki!

3 Jób ekkor megszólalt, és így felelt azÚrnak:

4 Bizony, könnyelmű voltam!

Mit felelhetnék neked?

Kezemet a számra teszem.

5 Egyszer beszéltem, de ezután nem szólok,

vagy ha kétszer is, többé már nem teszem.

Isten második beszéde: Ő az emberiség ura

6 De tovább beszélt a viharból Jóbhoz azÚr, és ezt mondta:

7 Övezd csak föl derekadat férfiasan!

Én kérdezlek, te meg oktass engem!

8 Semmivé akarod tenni

az én igazságomat?

Bűnösnek mondasz engem,

hogy te lehess igaz?

9 Van-e olyan karod, mint az Istennek?

Tudsz-e olyan hangon

mennydörögni, mint ő?

10 Ékesítsd föl magad

fenséggel és méltósággal,

öltözz ékességbe és pompába!

11 Öntsd ki dühös haragodat,

láss meg minden gőgöst,

és alázd meg!

12 Láss meg minden gőgöst, és igázd le,

tipord el a bűnösöket,

ahol csak vannak!

13 Ásd el valamennyit a föld alá,

zárd el őket rejtett helyre!

14 Akkor még én is magasztallak téged,

mert jobbod megsegített téged.

A Behemót és a Leviatán ereje is Istentől van

15 Nézd a Behemótot!

Én teremtettem, akárcsak téged.

Füvet eszik, mint a marha.

16 Nézd, milyen erős a dereka,

milyen kemények testén az izmok!

17 Merev a farka, mint a cédrus,

combjának inai egymásba fonódnak.

18 Csontjai, mint az érccsövek,

lábszárai, mint a vasrudak.

19 Isten remekműve ez!

Fegyverrel is ellátta Alkotója,

20 mégis a hegyek adják táplálékát;

mellette játszadozik

a mező minden vadja.

21 Lótuszbokrok alatt hever,

nádas és mocsaras rejtekhelyen.

22 Lótuszbokrok árnyéka borul rá,

körülveszik a parti fűzfák.

23 Ha árad is a folyó,

nem nyugtalankodik: biztonságban van,

még ha szájáig ér is a Jordán.

24 Be lehet-e fogni szemtől szembe,

lehet-e karikát tenni az orrába?

25 Ki tudod-e fogni horoggal a Leviatánt,

le tudod-e szorítani a nyelvét kötéllel?

26 Tudsz-e kötelet húzni az orrába,

át tudod-e fúrni kampóval az állát?

27 Fog-e sokat könyörögni neked,

vagy beszél-e hozzád szelíden?

28 Köt-e veled egyezséget arra,

hogy fogadd fel örökös szolgádnak?

29 Játszadozhatsz-e vele, mint a madárral,

és megkötözheted-e leánykáid kedvéért?

30 Alkudozhatnak-e rajta a cimborák,

osztozkodhatnak-e rajta a kereskedők?

31 Teletűzdelheted-e nyársakkal a bőrét,

és a fejét halászszigonyokkal?

32 Nyúlj csak hozzá,

majd nem gondolsz többé a harcra!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/40-f97ce7131b2c2185f9c3f11a8c9bf5b3.mp3?version_id=920—

Jób 41

1 Hiszen aki ebben reménykedik, csalódik:

már a puszta látványától is összeroskad.

2 Nincs olyan vakmerő, aki fölverje.

Ki merne kiállni ellene?

3 Ki szállhat szembe vele úgy,

hogy sértetlenül hagyná?

Minden az övé az ég alatt.

4 Nem hallgathatom el, milyenek a tagjai,

mekkora az ereje, mily szép az alakja.

5 Ki tudná lehúzni a bőrét,

ki merne benyúlni két fogsora közé?

6 Szájának kapuját ki merné kitárni?

Fogai között a rémület lakik.

7 Büszkén sorakoznak pikkelyei,

mintha szoros pecséttel volnának lezárva.

8 Egyik a másikhoz olyan közel van,

hogy még a szél sem férkőzhet közéjük.

9 Egymáshoz tapadnak,

egybekapcsolódnak elválaszthatatlanul.

10 Tüsszentése fényt sugároz,

szemei olyanok, akár a hajnalpír.

11 Szájából fáklyák jönnek elő,

tüzes szikrák sziporkáznak.

12 Orrlyukaiból füst száll ki,

mint valami gőzölgő forró üstből.

13 Lehelete lángra lobbantja a faszenet,

szája lángokat lövell.

14 Nyakában erő lakik,

rémülten futnak szét előle.

15 Testének alsó része is kemény,

mozdíthatatlan, mintha rá volna öntve.

16 Szíve olyan kemény, mint a kő,

kemény, mint az alsó malomkő.

17 Ha fölemelkedik,

megriadnak még a hősök is,

ijedtükben fejüket vesztik.

18 Ha el is találja a kard,

nem árt neki,

sem a lándzsa, a kopja vagy a nyíl.

19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát,

a rezet, mint a korhadt fát.

20 A nyílvesszőtől nem futamodik meg,

pozdorjává törnek rajta a parittyakövek.

21 Semmibe se veszi a dorongot,

nevet a dárda suhogásán.

22 Hasán mintha éles cserepek lennének,

mint a cséplőszán, úgy kúszik az iszapban.

23 Nyomában fortyog a mély víz,

mint a fazékban,

fölkavarja a tengert, mint a kenőcsöt.

24 Csillogó ösvényt hagy maga után,

mintha megőszült volna a mély víz.

25 Nincs a földön hozzá hasonló,

úgy van megalkotva, hogy semmitől se féljen.

26 Szembenéz minden hatalmassal,

ő a királya minden vadállatnak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/41-d65186d34132610f60e24f9388bfaaea.mp3?version_id=920—

Jób 42

Jób bűnbánatot tart

1 Jób ekkor megszólalt, és így felelt azÚrnak:

2 Tudom, hogy mindent megtehetsz,

és nincs olyan szándékod,

amelyet meg ne valósíthatnál.

3 Ki akarja eltakarni

örök rendemet tudatlanul? – kérded.

Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek:

csodálatosabbak,

semhogy felfoghatnám.

4 Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem.

Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre.

5 Eddig még csak hírből hallottam rólad,

de most saját szememmel láttalak.

6 Ezért visszavonok mindent,

bűnbánatot tartok

porban és hamuban.

Isten megjutalmazza Jóbot

7 Miután azÚrmindezeket elmondta Jóbnak, így szólt azÚra témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám.

8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób.

9 El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik azÚr, és azÚrmeghallgatta Jóbot.

10 AzÚrpedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta azÚrJóbnak mindazt, amije volt.

11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá azÚr. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát.

12 AzÚrpedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara.

13 Lett még hét fia és három leánya is.

14 Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el.

15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt.

16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig.

17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/42-2e7f27f4bde3581409983a14b4f49008.mp3?version_id=920—

Eszter 1

Ahasvérós király lakomája

1 Történet Ahasvérós idejéből. Ez az Ahasvérós Indiától Etiópiáig százhuszonhét tartomány királya volt.

2 Amikor Ahasvérós király Súsán várában királyi trónján ült,

3 uralkodása harmadik évében lakomát rendezett összes vezető emberének és tisztviselőjének. Megjelentek előtte a perzsa és a méd vezérek, a nemesek és a tartományok vezető emberei.

4 Hosszú ideig, száznyolcvan napon át mutogatta nekik királysága dicső gazdagságát és fenségének csodálatos kincseit.

5 E napok elmúltával a király hét napig tartó lakomát rendezett Súsán várában, a királyi palotát körülvevő kertben az egész nép apraja-nagyja számára.

6 Fehér vásznak és bíborkék szőttesek voltak kifeszítve fehér és bíborvörös kötelekkel meg ezüstkarikákkal a márványoszlopok között, és arany- meg ezüstpamlagok álltak az alabástrom-, márvány-, gyöngyház- és sötétmárvány-kövezeten.

7 Aranyedényekből ittak, mindegyik edénynek más-más volt a mintája. A királyi bort királyi bőkezűséggel adták.

8 Senkinek sem szabták meg, hogy mit és mennyit ihat, mert a király meghagyta az összes udvarnokának, hogy mindenkinek a kedvében kell járni.

9 Vasti királyné is rendezett egy lakomát az asszonyoknak Ahasvérós király királyi palotájában.

Ahasvérós megfosztja méltóságától Vasti királynét

10 A hetedik napon a királynak jó kedve támadt a bortól, és megparancsolta Mehúmánnak, Bizzetának és Harbónának, Bigtának és Abagtának, Zétarnak és Karkasznak, annak a hét udvarnoknak, akik Ahasvérós király mellett teljesítettek szolgálatot,

11 hogy vezessék be Vasti királynét a király elé királyi koronával a fején. Meg akarta mutatni a népnek és a vezető embereknek, hogy milyen szép; mert szép termetű volt.

12 De Vasti királyné nem volt hajlandó bemenni, hiába adta parancsba az udvarnokok által a király. Ezen nagyon fölháborodott a király, és forrt benne a harag.

13 Megkérdezte tehát a király a múltat ismerő bölcseket, mert az volt a szokás, hogy a király minden ügyét a törvény- és jogtudósok tanácsa elé terjesztették.

14 Ezek közül a következők álltak hozzá a legközelebb: Karsená, Sétár és Admátá, Tarsís és Meresz, Marszená és Memúkán, Perzsia és Média hét vezető embere, akik bármikor megjelenhettek a király előtt, és a legfőbb tisztségeket töltötték be az országban.

15 Megkérdezték, hogy mit kell tenni a törvény szerint Vasti királynéval, mivel nem teljesítette Ahasvérós királynak az udvarnokok által küldött parancsát.

16 Akkor ezt mondta Memúkán a király és a vezető emberek előtt: Nemcsak a király ellen vétett Vasti királyné, hanem Ahasvérós király minden tartományának összes vezető embere és egész népe ellen is.

17 Mert a királyné tettének a híre eljut majd minden asszonyhoz, és ők is megvetik férjüket. Azt fogják mondani, hogy Ahasvérós király is megparancsolta, hogy Vasti királynét vezessék be hozzá, de ő nem ment.

18 A királyné tettének a hallatára így fognak majd beszélni az előkelő perzsa és méd asszonyok a király összes vezető emberével, és lesz bőven megvetés és fölháborodás.

19 Ha jónak látja a király, bocsásson ki királyi rendeletet, és jegyezzék azt föl a perzsák és a médek megmásíthatatlan törvényei közé, hogy Vasti nem jelenhet meg többé Ahasvérós király színe előtt, királynői méltóságát pedig adja a király valaki másnak, aki különb nála.

20 Ha kihirdetik a király rendeletét, amelyet végre kell hajtani az egész hatalmas birodalomban, akkor minden asszony, a legnagyobb és a legkisebb rangú is megadja majd férjének a tiszteletet.

21 Tetszett ez a beszéd a királynak és a vezető embereknek, úgyhogy a király Memúkán szavai szerint járt el.

22 Levelet küldött valamennyi királyi tartományba, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén, hogy hirdessék ki minden népnek a maga nyelvén: Mindenütt a férfi legyen az úr a házban!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EST/1-29f39009849880c12e85647151c5d0cf.mp3?version_id=920—

Eszter 2

Ahasvérósnak királynét keresnek

1 Ezek után lecsillapodott Ahasvérós király haragja, és eszébe jutott Vasti: az is, hogy mit tett, meg az is, hogy mit határoztak róla.

2 A király szolgálatára álló ifjak pedig ezt mondták: Keresni kell a királynak szép termetű szűz leányokat.

3 Nevezzen ki a király megbízottakat birodalma minden tartományában, hogy gyűjtsenek össze minden szép termetű szűz leányt Súsán várába, az asszonyok palotájába. Bízzák rá őket Hégajra, a király udvarnokára, a háremőrök vezetőjére, és adjanak nekik szépítőszereket.

4 Az a leány legyen Vasti helyett a királyné, akit a király a legszebbnek talál. Tetszett ez a beszéd a királynak, és aszerint járt el.

5 Volt Súsán várában egy Mordokaj nevű zsidó ember, Jáír fia, aki Simí fia, aki Kís fia, benjámini ember volt.

6 Jeruzsálemből vitték fogságba azokkal a foglyokkal együtt, akiket Jekonjával, Júda királyával hurcoltak el, amikor Nebukadneccar, Babilónia királya fogságba vitte őket.

7 Ő volt a gyámja Hadasszának, azaz Eszternek, nagybátyja leányának, mert nem volt neki sem apja, sem anyja. A leánynak termete is, arca is szép volt. Amikor apja és anyja meghalt, Mordokaj a leányává fogadta.

8 Amikor kihirdették a király parancsát és rendeletét, sok leány gyűlt össze Súsán várában Hégaj felügyelete alatt. Eszter is bekerült a királyi palotába, Hégajnak, a háremőrök vezetőjének felügyelete alá.

9 Az szépnek találta a leányt, és megkedvelte. Buzgón ellátta őt szépítőszerekkel és megfelelő ételekkel, a királyi palota hét legkiválóbb szolgálóleányát adta mellé, és a szolgálóleányokkal együtt az asszonyok palotájának a legszebb részén szállásolta el.

10 Eszter azonban nem mondta meg, melyik népből való, és kik a rokonai, mert Mordokaj azt parancsolta neki, hogy ne mondja meg.

11 Mordokaj mindennap az asszonyok palotájának az udvara előtt járkált, hogy megtudja, jól van-e Eszter, és mi történik vele.

12 Egy-egy leányra akkor került sor, hogy bemenjen Ahasvérós királyhoz, ha letelt a nők számára előírt tizenkét hónap, mert ennyi ideig tartott a szépítésük. Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel.

13 Amikor aztán a leány bement a királyhoz, mindent megadtak neki, amit csak kívánt, hogy abban mehessen át az asszonyok palotájából a király palotájába.

14 Este bement, reggel pedig átment az asszonyok másik palotájába Saasgaznak, a király udvarnokának, a másodfeleségek háremőrének a felügyelete alá. Többé nem mehetett a királyhoz, csak ha megkedvelte a király, és név szerint hívatta.

15 Amikor rákerült a sor Eszterre, Abíhajilnak, Mordokaj nagybátyjának a leányára, akit leányává fogadott, és be kellett mennie a királyhoz, ő nem kívánt mást, mint amit Hégaj, a király udvarnoka, a háremőrök vezetője mondott. Eszter mégis mindenkinek megtetszett, aki csak látta.

16 Így került Eszter Ahasvérós királyhoz a királyi palotába a tizedik hónapban, azaz tébét hónapban, a király uralkodásának hetedik évében.

17 És a király minden nőnél jobban megszerette Esztert; minden leánynál jobban megnyerte tetszését és szeretetét. Ezért az ő fejére tette a királyi koronát, és királynévá tette Vasti helyett.

18 Azután nagy lakomát rendezett a király minden vezető és udvari emberének Eszter tiszteletére. A tartományokban közkegyelmet hirdetett, és királyi bőkezűséggel ajándékokat osztogatott.

Mordokaj összeesküvést leplez le

19 Amikor másodszor is gyűjtöttek össze szüzeket, Mordokaj a királyi udvarban volt.

20 Eszter nem mondta meg, hogy kik a rokonai, és melyik népből való, mert Mordokaj így parancsolta neki. Eszter éppúgy megfogadta Mordokaj szavát, mint amikor még a gyámsága alatt volt.

21 Egyszer tehát, amikor Mordokaj a királyi udvarban volt, Bigtán és Teres, a király küszöbét őrző két udvarnok megharagudott Ahasvérós királyra, és merényletet tervezett ellene.

22 Mordokaj azonban megtudta a dolgot, megmondta Eszter királynénak, Eszter pedig elmondta Mordokaj nevében a királynak.

23 Kivizsgálták a dolgot, és igaznak találták, ezért mind a kettőt felakasztották. Föl is jegyezték ezt a király jelenlétében az udvari krónikába.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EST/2-b7c19e2cc9d7bbcaf1c7b5ed6416470b.mp3?version_id=920—

Eszter 3

Hámán ki akarja irtani a zsidókat

1 Ezek után nagy méltóságra emelte Ahasvérós király az agági Hámánt, Hammedátá fiát, és feljebb tétette a székét a körülötte levő összes vezető emberénél.

2 A király összes udvari embere, aki csak a királyi udvarban volt, térdet hajtott és leborult Hámán előtt, mert így parancsolta a király. Mordokaj azonban nem hajtott térdet, és nem borult le.

3 Ezért a király udvari emberei, akik a királyi udvarban voltak, megkérdezték Mordokajt: Miért szeged meg a király parancsát?

4 Napról napra mondogatták ezt neki, de ő nem törődött velük. Ezért jelentették Hámánnak, hogy lássák, helytálló-e Mordokaj védekezése, mert arra hivatkozott előttük, hogy zsidó.

5 Amikor Hámán is látta, hogy Mordokaj nem hajt térdet, és nem borul le előtte, elöntötte Hámánt a méreg.

6 De kevésnek tartotta, hogy csak Mordokajra emeljen kezet, mert megmondták neki, hogy Mordokaj melyik népből való. Ezért arra törekedett Hámán, hogy Mordokajjal együtt minden zsidót kipusztítson Ahasvérós egész birodalmából.

7 Ahasvérós király uralkodása tizenkettedik évének első hónapjában, vagyis niszán hónapban púrt, azaz sorsot vetettek Hámán előtt a megfelelő napra és a megfelelő hónapra, és a sors a tizenkettedik hónapra, vagyis adár hónapra esett.

8 Akkor ezt mondta Hámán Ahasvérós királynak: Van egy nép, amely elszórtan és elkülönülve él a népek között birodalmad minden tartományában. Törvényeik különböznek minden más népétől, és a király törvényeit sem tartják be. Nem helyes, hogy nyugton hagyja őket a király!

9 Ha a király jónak látja, adja írásba, hogy el kell pusztítani őket, én pedig tízezer talentum ezüstöt mérek ki a tisztviselők kezébe, hogy vigyék a királyi kincstárba.

10 Ekkor a király lehúzta ujjáról a pecsétgyűrűt, és átadta az agági Hámánnak, Hammedátá fiának, a zsidók ellenségének.

11 Majd a király ezt mondta Hámánnak: Az ezüst maradjon a tied, a néppel pedig tedd, amit jónak látsz.

12 Az első hónap tizenharmadik napján hívatták a királyi írnokokat, és megírattak mindent Hámán parancsa szerint a király kormányzóinak, minden tartomány helytartójának, minden nép vezetőjének, minden tartománynak a maga írásával és minden népnek a maga nyelvén. Ahasvérós király nevében készült az írás, és a király gyűrűjével pecsételték le.

13 Elküldték a levelet futárokkal valamennyi királyi tartományba, hogy egyetlen napon, a tizenkettedik hónap, vagyis adár hónap tizenharmadikán pusztítsanak el, gyilkoljanak le és semmisítsenek meg minden zsidót: ifjakat és öregeket, gyermekeket és nőket egyaránt, vagyonuk pedig legyen szabad prédává.

14 Az irat szövegét törvényként adták ki minden egyes tartománynak, közölve minden néppel, hogy legyenek készen azon a napon.

15 A futárok sietve útnak indultak a király parancsával, Súsán várában pedig kihirdették a törvényt. Miközben a király és Hámán leültek inni, Súsán városában riadalom támadt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EST/3-cea5077d7c8a53f0940d1c254aabb375.mp3?version_id=920—

Eszter 4

Mordokaj Eszter segítségét kéri

1 Amikor Mordokaj megtudta mindazt, ami történt, megszaggatta a ruháját, zsákruhába öltözött, hamut szórt a fejére, kiment a városba, és hangosan, keservesen jajveszékelt.

2 Így ment egészen a király kapujáig, de a király kapuján senkinek sem volt szabad belépnie zsákruhában.

3 Minden egyes tartományban, ahová csak a király törvényerejű parancsa eljutott, nagy gyász szakadt a zsidókra. Böjtöltek, sírtak, a mellüket verték, és sokan voltak, akik zsákruhában és hamuban hevertek.

4 Ekkor bementek Eszterhez a szolgálóleányai és a háremőrei, és jelentették ezt neki. A királyné nagyon megrendült, és ruhát küldött, hogy öltöztessék fel Mordokajt, a zsákruhát pedig vegyék le róla, de ő nem fogadta el.

5 Ezért Eszter hívatta Hatákot, a szolgálatára rendelt királyi udvarnokot, és megparancsolta, hogy tudja meg Mordokajtól, mi ez, és miért tesz ilyet.

6 Kiment tehát Haták Mordokajhoz a város főterére, amely a király kapujával szemben volt.

7 Akkor Mordokaj elmondta neki mindazt, ami történt, és hogy mit ígért Hámán, mennyi ezüstöt mér ki a királyi kincstárnak, ha elpusztíthatja a zsidókat.

8 Odaadta neki a törvény szövegének másolatát is, amelyet Súsánban adtak ki a kiirtásuk céljából, hogy mutassa meg Eszternek, magyarázza meg, és parancsolja meg neki, hogy menjen be a királyhoz, kérjen tőle kegyelmet, és esdekeljen előtte népéért.

9 Haták bement Eszterhez, és átadta Mordokaj üzenetét.

10 Eszter azonban ezt a választ küldte Hatákkal Mordokajnak:

11 A király összes udvari embere és a királyi tartományok népe is tudja, hogy minden férfira és nőre ugyanaz a törvény vonatkozik: aki hívatlanul be mer menni a királyhoz a belső udvarba, azt kivégzik. Csak az marad életben, aki felé a király kinyújtja aranypálcáját. Engem azonban már harminc napja nem hívtak be a királyhoz.

12 Mordokajnak átadták Eszter üzenetét.

13 Akkor Mordokaj ezt üzente vissza Eszternek: Ne képzeld, hogy te a királyi palotában megmenekülhetsz a többi zsidó közül!

14 Mert ha te most némán hallgatsz, a zsidók kaphatnak módot máshonnan a szabadulásra és menekvésre, te azonban családoddal együtt elpusztulsz. Ki tudja, nem éppen a mostani idők miatt jutottál-e királynői méltóságra?

15 Eszter ezt üzente vissza Mordokajnak:

16 Menj, és gyűjts össze minden zsidót, aki csak Súsánban található, és böjtöljetek értem! Ne egyetek és ne igyatok három napig se éjjel, se nappal! Én is ugyanígy böjtölök szolgálóleányaimmal, azután bemegyek a királyhoz a törvény ellenére is. Ha el kell vesznem, hát vesszek el!

17 Mordokaj elment, és mindenben úgy járt el, ahogyan Eszter parancsolta neki.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EST/4-f2ad85cedf555d69f1883ebc142a39bd.mp3?version_id=920—

Eszter 5

Eszter királyné lakomája

1 Három nap múlva Eszter királynői ruhába öltözött, és megállt a királyi palota belső udvarán, szemben a királyi palotával. A király éppen királyi trónján ült a királyi palotában, szemben a palota bejáratával.

2 Amint meglátta a király, hogy Eszter királyné ott áll az udvaron, kegyelmes volt hozzá, és kinyújtotta Eszter felé a kezében levő aranypálcát. Akkor odament Eszter, és megérintette a pálca végét.

3 A király megkérdezte tőle: Mi járatban vagy, Eszter királyné? Mit kívánsz? Még ha országom felét is, megkapod!

4 Eszter így válaszolt: Ha jónak látja a király, jöjjön el ma Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet rendeztem.

5 A király erre így szólt: Siessetek Hámánért, hogy teljesítsük Eszter kérését! Azután a király Hámánnal együtt elment a lakomára, amelyet Eszter rendezett.

6 Borozgatás közben így szólt a király Eszterhez: Mit kérsz? Megkapod! Mit kívánsz? Még ha az ország felét is, meglesz!

7 Eszter így válaszolt: Van kérésem és kívánságom.

8 Ha elnyertem a király jóindulatát, és jónak látja a király, hogy megadja kérésemet és teljesítse kívánságomat, jöjjön el a király Hámánnal együtt arra a lakomára, amelyet rendezek nekik. Holnap azután válaszolok arra, amit a király kérdezett.

9 Azon a napon Hámán örömmel és jókedvűen távozott. Ám a király kapujában meglátta Hámán Mordokajt, aki nem kelt fel előtte, és nem rettegett tőle, úgyhogy elöntötte Hámánt a méreg Mordokaj miatt.

10 Hámán azonban erőt vett magán, és hazament. Majd magához hívatta barátait meg feleségét, Zerest,

11 és elsorolta nekik Hámán, hogy milyen nagy a vagyona, mennyi fia van, és hogyan emelte őt a király nagyobb méltóságra minden vezető emberénél és királyi tisztviselőjénél.

12 Majd ezt mondta Hámán: Eszter királyné sem hívott meg mást arra a lakomára, amelyet rendezett, csak a királyt és engem, és holnapra is én vagyok hozzá hivatalos a királlyal együtt.

13 De mindebben semmi örömömet nem lelhetem addig, amíg azt látom, hogy a zsidó Mordokaj ott ül a király kapujában!

14 Akkor ezt mondta neki a felesége, Zeres és a barátai: Csináltatni kell egy ötven könyök magas bitófát, reggel pedig mondd a királynak, hogy akasszák fel rá Mordokajt! Azután vígan mehetsz a királlyal a lakomára. Hámán helyeselte ezt a dolgot, és megcsináltatta a bitófát.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EST/5-70a7ee3f3ee603708daadf0f8bb7bcc7.mp3?version_id=920—

Eszter 6

A király kitünteti Mordokajt

1 Azon az éjszakán kerülte az álom a királyt. Ezért megparancsolta, hogy hozzák elő a nevezetes történetek krónikáját, és olvassanak föl belőle a királynak.

2 És rátaláltak arra a följegyzésre, amely szerint Mordokaj följelentette Bigtánát és Terest, a király küszöbét őrző két udvarnokot, akik merényletet terveztek Ahasvérós király ellen.

3 A király megkérdezte: Milyen kitüntetést és méltóságot adtak ezért Mordokajnak? A király szolgálatára álló ifjak így feleltek: Semmit sem adtak neki.

4 Akkor ezt kérdezte a király: Ki van az udvarban? Hámán ugyanis éppen megérkezett a királyi palota külső udvarába, hogy megkérje a királyt, akasztassa föl Mordokajt arra a bitófára, amelyet neki állíttatott.

5 Az ifjak ezt felelték a királynak: Hámán áll itt az udvarban. A király így szólt: Jöjjön be!

6 Amikor Hámán bement, megkérdezte tőle a király: Mit kell tenni azzal az emberrel, akit ki akar tüntetni a király? Hámán azt gondolta magában: Ki mást akarna kitüntetni a király, mint engem?

7 Azért ezt felelte Hámán a királynak: Annak az embernek, akit a király ki akar tüntetni,

8 hozzanak királyi öltözetet, amilyenbe a király szokott öltözni, meg lovat, amilyenen a király szokott lovagolni, és tegyenek a fejére királyi koronát!

9 Adják át a ruhát és a lovat a király egyik legelőkelőbb főemberének! Öltöztessék föl azt az embert, akit a király ki akar tüntetni, lovagoltassák végig a város főterén, és ezt kiáltozzák előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.

10 Akkor a király ezt mondta Hámánnak: Siess, hozd azt a ruhát és lovat, amiről beszéltél, és tégy így a zsidó Mordokajjal, aki a király kapujában ül! Semmit se hagyj el abból, amit mondtál!

11 Ekkor Hámán fogta a ruhát és a lovat, felöltöztette Mordokajt, majd végiglovagoltatta a város főterén, és ezt kiáltozta előtte: Így tesznek azzal az emberrel, akit a király ki akar tüntetni.

12 Azután Mordokaj visszatért a királyi udvarba, Hámán pedig megszomorodva és fejét betakarva hazasietett.

13 Majd elbeszélte Hámán a feleségének, Zeresnek meg összes barátjának mindazt, ami őt érte. Tanácsadói és a felesége, Zeres ezt mondták neki: Ha Mordokaj, aki miatt most megtántorodtál, valóban zsidó származású, akkor nem fogsz bírni vele, hanem végleg el fogsz bukni vele szemben.

14 Még beszélgettek, amikor odaértek a király háremőrei, és sietve elvitték Hámánt a lakomára, amelyet Eszter rendezett.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EST/6-f43a4e321189025a9f5e03d9a5edbf68.mp3?version_id=920—

Eszter 7

Hámán bukása

1 A király Hámánnal együtt elment Eszter királynéhoz a lakomára.

2 A második napon megint megkérdezte a király borozgatás közben Esztertől: Mit kérsz, Eszter királyné? Megkapod! Mit kívánsz? Ha az ország felét is, meglesz!

3 Eszter királyné így válaszolt: Ha elnyertem a király jóindulatát, és ha jónak látja a király, azt kérem, hogy az életemet, azt kívánom, hogy a népemet adják nekem!

4 Mert eladtak engem és népemet, hogy elpusztítsanak, legyilkoljanak és megsemmisítsenek bennünket. Ha csak rabszolgáknak és rabszolganőknek adtak volna el bennünket, akkor néma maradtam volna, mert ilyen nyomorúságért nem illenék zaklatnom a királyt.

5 Ekkor Ahasvérós király ezt kérdezte Eszter királynétól: Ki az, és hol van az, aki arra mer gondolni, hogy ilyet tegyen?

6 Eszter így válaszolt: Ez a gonosz Hámán az, a mi ádáz ellenségünk! Akkor Hámán megrettent a királytól és a királynétól.

7 A király pedig haragosan abbahagyta a borivást, és kiment a palota kertjébe. Hámán azonban ott maradt, és könyörögni kezdett az életéért Eszter királynéhoz, mert látta, hogy a király már elhatározta a vesztét.

8 Amikor a király visszatért a palota kertjéből oda, ahol borozgattak, Hámánt Eszter pamlagára borulva találta. Ekkor így szólt a király: Még erőszakot is akar elkövetni a királynén itt nálam, a palotában?! Alig hagyta el ez a szó a király ajkát, Hámán arcát már be is takarták.

9 Harbóná pedig, a király egyik udvarnoka ezt mondta: Van itt egy bitófa is, ott áll Hámán házánál, ötven könyök magas. Hámán készíttette annak a Mordokajnak, akinek a szava a király javát szolgálta. A király így szólt: Akasszátok föl arra!

10 Föl is akasztották Hámánt arra a bitófára, amelyet ő állíttatott Mordokajnak. Azután lecsillapodott a király haragja.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EST/7-e3ee47ed12b38fe0558a54727fd06fbe.mp3?version_id=920—