Revised Hungarian Bible (RรšF)

Jóbtól elfordultak az emberek

1 Most azonban kinevetnek engem,

akik fiatalabbak nálam,

akiknek az apját annyira sem becsültem,

hogy juhászkutyáim közé soroljam.

2 Mire mentem volna kezük erejével?

Hiszen életerejük odalett.

3 Ínségtől és éhségtől legyengülve

a kopár földet rágják

a már régen elpusztult pusztaságon.

4 Vadsóskát tépnek a bokrok mellett,

és rekettyegyökér a kenyerük.

5 Kiközösítik őket,

és rájuk kiáltanak, mint a tolvajokra.

6 Völgyek szakadékaiban kell lakniuk,

a föld és a sziklák üregeiben.

7 A bokrok között kiáltoznak,

bogáncskórók alatt gyülekeznek.

8 Esztelen senkiházik,

akiket korbáccsal vertek ki az országból.

9 És most ezek gúnyolódnak rajtam,

és köszörülik rajtam a nyelvüket.

10 Utálkozva húzódnak el tőlem,

és nem átallnak arcomba köpni.

11 Meglazította Isten íjamon a húrt,

és megalázott engem,

ezért bánnak velem zabolátlanul.

12 Jobb felől csőcselék támad rám,

lábamnak gáncsot vetnek,

és pusztulásom útját egyengetik.

13 Ösvényemet felszaggatják,

romlásomon fáradoznak,

és nincs, aki megfékezze őket.

14 Mint valami széles résen,

úgy törnek ellenem:

romba dőlt falak közt zúdulnak rám.

15 Rémület tört rám,

és úgy űzte el méltóságomat, mint a szélvész;

boldogságom eltűnt, mint a felleg.

Jób Istentől kér segítséget

16 Fogytán van már a lelkierőm,

a nyomorúság napjai tartanak fogva.

17 Éjszaka nyilallnak csontjaimban,

és kínjaim nem csillapodnak.

18 Hatalmas erővel kapta el ruhámat,

szorosan átkarolt derekamnál fogva,

19 és belevert a sárba;

hasonló lettem a porhoz és a hamuhoz.

20 Segítségért kiáltok hozzád, de te nem válaszolsz.

Ott állok előtted, de észre sem veszel.

21 Kegyetlenné váltál irántam.

Erős kézzel üldözöl engem.

22 Fölemelsz, és elsodorsz a széllel,

szétmállasztasz a viharban.

23 Jól tudom, hogy halálba viszel,

abba a házba, ahol minden élő találkozik.

24 De a roskadozó

nem nyújthatja ki a kezét?

Aki veszélyben van,

nem kiálthat segítségért?

25 Nem sírtam-e azért,

kire nehéz napok jártak?

Nem volt-e lelkem szomorú a

szegény miatt?

26 Bizony, jót reméltem, de rossz következett.

Világosságot vártam, és sűrű homály jött.

27 Nyugtalanság tört rám, mely nem csillapodik;

elértek a nyomorúság napjai,

28 feketén járok, de nem a nap hevétől.

Fölkelek, és segítségért kiáltok a gyülekezetben.

29 A sakálok testvére lettem

és a struccok társa.

30 Bőröm megfeketedett, és hámlik le rólam,

csontom pedig ég a láz miatt.

31 Citerám gyászosan szól,

sípom síró hangon.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/30-a1140715934bf40186a61e829176c7a4.mp3?version_id=920—

Jóbnak tiszta a lelkiismerete

1 Szövetséget kötöttem a szememmel,

hogy ne tekintsen a szüzekre.

2 Mi lett volna akkor osztályrészem

Istentől onnan fentről,

vagy örökségem a Mindenhatótól

a magasságból?

3 Hiszen veszedelem vár az álnokra,

szerencsétlenség a gonosztevőkre!

4 Jól láthatja utaimat Isten,

és számon tarthatja minden lépésemet.

5 Ha hamisságban jártam,

és lábam csalásra sietett,

6 mérjen meg engem hiteles mérleggel,

és megtudja Isten, hogy feddhetetlen vagyok.

7 Ha lépteim a jó útról letértek,

ha szívem a szememet követte,

vagy kezemhez szenny tapad,

8 más egye meg, amit vetettem,

és ami nekem sarjadt,

tépjék ki tövestül!

9 Ha szívem asszony után bolondult,

és leselkedtem felebarátom ajtajánál,

10 másnak őröljön a feleségem,

és mások hajoljanak rá.

11 Mert fajtalan dolog ez,

és bírák elé való bűn.

12 Olyan tűz ez, amely

az enyészet helyéig leér,

és minden jövedelmemet

gyökerestül pusztítja el.

13 Ha semmibe vettem szolgám

vagy szolgálóleányom igazát,

amikor vitájuk támadt velem,

14 mitévő lennék, ha rám támadna Isten,

mit felelnék neki, ha számon kérné?

15 Nem az alkotta-e őt is,

aki engem az anyaméhben?

Nem ugyanaz formált-e

bennünket az anyaölben?

16 Ha megtagadtam a nincstelenek kívánságát,

és az özvegy szemeit epedni engedtem,

17 ha falatomat egymagam ettem meg,

és az árva nem evett belőle,

18 akit ifjúságom óta apjaként neveltem,

és úgy vezetgettem, mint aki anyám méhéből való,

19 ha elnéztem, hogy az elesett ruhátlan,

és a szegénynek nincs takarója,

20 ha nem áldhatott engem, mert dereka

juhaim gyapjától fölmelegedett,

21 ha az árva vagyonára rátettem kezemet,

mert láttam, hogy a kapuban

segítségemre vannak,

22 akkor essék le vállam a lapockámról,

törjön le tőből a karom!

23 Hiszen rettegtem Isten csapásától,

és fenségét nem bírom elviselni.

24 Ha reménységemet aranyba vetettem,

és azt gondoltam, hogy csak

a színaranyban bízhatom,

25 ha annak örültem,

milyen gazdag vagyok,

és mennyi mindent tudtam szerezni magamnak,

26 ha néztem a napvilágot, hogyan ragyog,

és a holdat, hogy milyen pompával halad,

27 ha csak titokban is

olyan bolondságot tettem,

hogy csókot hintettem

feléjük kezemmel,

28 ez is bírák elé való bűn volna,

mert megtagadtam volna

az Istent odafönt.

29 Nem örültem gyűlölőm vesztének,

nem ujjongtam, ha baj érte,

30 nem szoktam számmal vétkezni,

átkot kérve valakire.

31 Nem mondhatták sátram vendégei,

hogy valaki nem lakott jól nálam hússal.

32 Nem hált jövevény az utcán,

ajtómat kitártam az átutazó előtt.

33 Ha emberi módon

eltitkoltam vétkeim,

keblembe rejtve bűnömet,

34 bizony, akkor tarthatnék

a nagy tömegtől,

retteghetnék a nemzetségek megvetésétől,

hallgatnék, és az ajtón sem lépnék ki.

35 Bárcsak meghallgatna valaki!

Íme, ez a végszóm:

Válaszoljon a Mindenható,

írjon vádiratot mint vádlóm!

36 Bizony, én azt a vállamra venném,

és a fejemre kötném, mint koronát.

37 Lépteim számát is megmondanám neki,

mint egy fejedelem, úgy járulnék elé.

38 Ha a termőföldem ellenem kiáltott,

és barázdái együtt siránkoztak,

39 ha termését fizetség nélkül ettem,

vagy művelőit agyonhajszoltam:

40 tövis teremjen búza helyett,

és gyom árpa helyett!

Itt végződnek Jób beszédei.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/31-7f6c300205616d44bf9de36ee4bbfb78.mp3?version_id=920—

Elíhú első beszéde: Jób barátai rosszul érveltek

1 Ez a három férfi nem válaszolt többé Jóbnak, mivel ő igaznak tartotta magát.

2 Akkor haragra gerjedt a Búzból, Rám nemzetségéből való Elíhú, Barakél fia. Megharagudott Jóbra, amiért igaznak tartotta magát Istennel szemben.

3 De a három barátjára is megharagudott, mert nem találták meg a kellő választ, hogy bűnösnek nyilváníthassák Jóbot.

4 Elíhú azonban várt a Jóbhoz szóló beszédével, mert azok idősebbek voltak nála.

5 De amikor látta Elíhú, hogy a három férfi nem tud már mit felelni, akkor megharagudott.

6 Megszólalt hát a Búzból való Elíhú, Barakél fia, és ezt mondta:

Én még fiatal vagyok, ti pedig öregek.

Ezért hátrahúzódtam, és féltem

elmondani nektek, amit tudok.

7 Azt gondoltam:

beszéljenek a korosabbak,

adják tudtul a bölcsességet az idősebbek.

8 De csak a lélek az a halandóban,

a Mindenható lehelete,

ami értelmessé teszi.

9 Nem az idősek a bölcsek,

és nem a vének értenek az ítélethez.

10 Ezért azt mondom, hallgass rám,

hadd mondjam el én is, amit tudok.

11 Én kivártam, amíg beszéltetek,

figyeltem, amíg okoskodtatok,

amíg kerestétek a megfelelő szavakat.

12 Figyelmesen hallgattalak titeket,

de senki sem tudta Jóbot megcáfolni,

egyikőtök sem felelt meg mondásaira.

13 Ne mondjátok:

Olyan bölcsességre bukkantunk,

melyet csak Isten győzhet le, ember nem.

14 Nem hozzám intézte szavait,

ezért nem a ti mondásaitokkal felelek neki.

15 Megrettentek, nem válaszoltak többé.

Cserbenhagyták őket a szavak.

16 Vártam, de ők nem beszéltek.

Megálltak, és nem szóltak többet.

17 Hadd mondjam hát el én is a magamét,

hadd mondjam el én is, amit tudok!

18 Mert tele vagyok szavakkal,

szorongat belülről a lélek.

19 Olyan már a bensőm,

mint a lezárt újbor,

széthasad, mint erjedő musttól a tömlő.

20 Beszélek tehát, hogy levegőhöz jussak.

Megnyitom számat, és válaszolok.

21 Nem leszek elfogult

sem erre, sem arra,

senkinek nem fogok hízelegni.

22 Nem is értek én a hízelgéshez,

meg el is ragadna gyorsan az Alkotóm.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/32-8b008c9503f0ab49bb4fae6d1de7d4d7.mp3?version_id=920—

Isten megbocsát a megtérőknek

1 Halld meg ezért, Jób, az én szavaimat,

figyelj minden beszédemre!

2 Most már kinyitom a számat,

nyelvem hegyén a szó.

3 Őszinte szívvel szólok,

és tudós ajkam tisztán beszél.

4 Engem Isten Lelke alkotott,

a Mindenható lehelete éltet.

5 Felelj meg nekem, ha tudsz,

készülj, és állj ki ellenem!

6 Lásd, én is olyan vagyok Isten előtt, mint te:

agyagból formáltak engem is.

7 Ne félj és ne ijedj meg tőlem,

nem akarlak erőszakkal kényszeríteni.

8 Te azt mondtad fülem hallatára,

és én hallottam hangos szavaidat:

9 „Tiszta vagyok, vétség nélkül,

ártatlan vagyok, nincs bűnöm,

10 Isten mégis talál bennem kivetnivalót,

ellenségének tekint engem,

11 béklyót tett a lábamra,

szemmel tartja minden ösvényemet.”

12 Erre azt felelem, hogy nincsen igazad,

mert nagyobb az Isten a halandó embernél.

13 Miért vádoltad azzal,

hogy egyetlen szóra sem felel?

14 Hiszen szól az Isten így is meg úgy is,

de az emberek nem törődnek vele.

15 Álomban, éjszakai látomásban,

amikor mély álomba merül az ember,

vagy a fekvőhelyén szendereg,

16 akkor ad kijelentést az embernek,

és intelmeit pecsétjével hitelesíti.

17 Így téríti el az embert a rossz cselekedettől,

és így óvja meg őt a kevélységtől.

18 Így akarja lelkét megóvni a sírtól,

és életét, hogy ne döfje át fegyver.

19 Így fegyelmezi betegágyán fájdalommal

és csontjainak szüntelen háborgásával.

20 Megutáltatja vele az ételt,

lelkével kedvenc eledelét.

21 Lesoványodik, húsa már alig látható,

azelőtt nem látható csontjai kiállnak.

22 Közeledik lelke a sírgödörhöz

és élete a halottakhoz.

23 Ha van mellette egy angyal a sok közül,

aki közvetít feléje,

és megmondja az embernek kötelességét,

24 akkor könyörül rajta Isten,

és ezt mondja:

Váltsd ki, hogy ne jusson a sírba,

elfogadom a váltságdíjat!

25 Hadd duzzadjon teste az ifjúi erőtől,

térjen vissza ismét fiatalsága!

26 Istenhez könyörög,

és ő kegyelmes lesz hozzá,

megengedi, hogy arcát

örvendezve nézze,

és újból elfogadja a halandót igaznak.

27 Ő pedig énekben mondja el az embereknek:

Vétkeztem, mert görbévé tettem az egyenest,

de Isten nem eszerint fizetett meg nekem.

28 Megváltott engem,

hogy ne jussak a sírba,

és életem a világosságban gyönyörködhessen.

29 Mindezt kétszer-háromszor is megteszi

Isten az emberrel,

30 hogy visszahozza őt a sírból,

és ráragyog az élők világossága.

31 Figyelj, Jób, hallgass rám!

Légy csendben, most én beszélek!

32 Ha lesz mondanivalód, válaszolj;

beszélj, mert neked szeretnék igazat adni.

33 Ha pedig nem lesz, akkor hallgass rám!

Légy csendben, majd én bölcsességre tanítalak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/33-fe687d39cec614d121750e6127da4394.mp3?version_id=920—

Elíhú második beszéde: Nem igazságtalan az Isten

1 Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta:

2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek,

figyeljetek rám, ti, tudósok!

3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat,

ahogyan az íny kóstolja az ételt.

4 Keressük meg együtt az igazságot,

értsünk egyet abban, mi a jó.

5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok,

de Isten megfosztott igazamtól.

6 Hazudnék, ha azt mondanám,

hogy nem nekem van igazam!

Halálos nyíl talált el,

pedig nem vagyok hitszegő.

7 Melyik ember olyan, mint Jób?

Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet,

8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel,

és a bűnös emberekkel jár!

9 Mert ezt mondja:

Nem használ az embernek,

ha örömét leli Istenben.

10 Azért ti, okos emberek,

hallgassatok rám!

Távol van Istentől a bűn,

és a Mindenhatótól az álnokság.

11 Tettei szerint fizet az embernek:

mindenki azt találja, amit keresett.

12 Bizonyos, hogy Isten

nem követ el törvénytelenséget,

és a Mindenható

nem ferdíti el az igazságot.

13 Ki bízta volna rá a földet,

és ki adta át neki készen a világot?

14 Ha csak magával gondolna,

visszavenné magához lelkét és leheletét,

15 egyszerre kimúlna minden élőlény,

és az ember visszatérne a porba.

16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt,

szavaimra jól figyelj!

17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt?

És te bűnösnek tartod az igazat, a hatalmast,

18 aki megmondja a királynak is,

hogy semmirekellő,

és a fejedelmeknek, hogy bűnösök,

19 aki a vezetők javára sem lesz részrehajló,

és nem helyezi a gazdagot

a nincstelen elé,

mert mindenki az ő keze alkotása?!

20 Meghalnak hirtelen,

az éjszaka közepén.

Megrendülnek a népek és elenyésznek,

távoznia kell a hatalmasnak is,

mégpedig nem emberi erő által.

21 Mert ő szemmel tartja az ember útját,

és látja minden lépését.

22 Nincs az a sötétség és az a sűrű homály,

ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők.

23 Mert nem szokta senkivel közölni előre,

hogy mikor kell ítéletre megállni előtte:

24 Hatalmasokat zúz össze

vizsgálgatás nélkül,

és másokat állít a helyükre,

25 mert ismeri tetteiket.

Egy éjjel ellenük fordul,

és szétmorzsolja őket.

26 Ott bünteti meg a bűnösöket,

ahol mindenki látja:

27 mert elfordultak tőle,

és útjaival semmit sem törődtek.

28 Hisz miattuk száll hozzá

a nincstelenek kiáltása,

ő pedig meghallgatja

a nyomorultak kiáltását.

29 Ha tétlen is marad, ki ítélhetné el?

Ha el akarja rejteni arcát,

ki láthatja meg?

De ő őrködik a népen és az embereken:

30 nem engedi uralkodni az elvetemülteket,

sem azokat, akik tőrbe csalnák a népet.

31 De ha valaki azt mondja Istennek:

Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat;

32 te taníts meg arra, amit én nem látok:

ha álnokságot követtem el,

nem teszem többé!

33 Talán büntesse meg őt is,

csak mert te megveted?

Most neked kell döntened, nem nekem;

mit tudsz hát felelni?

34 Ezt mondják majd nekem

az értelmes emberek

és a bölcs férfiú, aki engem hallgat:

35 Jób beszél, de értelmetlenül,

szavait nem fontolta meg.

36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele,

mivel úgy felelt, mint az álnokok!

37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi,

gúnyolódva csapkod itt közöttünk,

és egyre csak Isten ellen beszél.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/34-4445b6aba91adf9497042333ae77165d.mp3?version_id=920—

Elíhú harmadik beszéde: Jóbot méltán bünteti Isten

1 Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta:

2 Jogosnak gondolod-e,

ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben?

3 Ha így szólsz: „Mit érek vele,

mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”,

4 én megadom rá neked a választ,

neked is meg a barátaidnak is.

5 Tekints az égre, és lásd meg!

Nézd a fellegeket,

milyen magasan vannak fölötted!

6 Ha vétkezel, mit ártasz neki?

Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene?

7 Ha igaz vagy, mit adsz neki,

vagy mit kap ő tőled?

8 Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel,

és az ember fiának használ igazságod.

9 A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek,

jajgatnak a hatalmasok karja miatt.

10 De azt nem kérdik:

Hol van az én teremtő Istenem,

aki éneket ad számba éjszaka,

11 aki többre tanít minket,

mint a föld állatait,

és bölcsebbé tesz az égi madaraknál?

12 Ezért kiálthatnak

a gonoszok kevélysége miatt,

de ő nem válaszol.

13 Bizony a hiábavalóságot

nem hallgatja meg Isten,

a Mindenható figyelemre se méltatja.

14 Akkor sem, ha azt mondod,

hogy nem veszed észre,

előtte van ügyed, de várnod kell.

15 Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában,

és még nem vette tudomásul,

hogy mily nagy a vétek,

16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját,

és szaporítja a szót oktalanul.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/35-20ac2dea3c4a5615fb678256e6e27c24.mp3?version_id=920—

Elíhú negyedik beszéde: Isten hatalmas és igazságos

1 Azután így folytatta beszédét Elíhú:

2 Légy egy kis türelemmel,

majd fölvilágosítlak,

mert van még mondanivalóm Istenről.

3 Messziről hozom, amit tudok,

hogy kimutassam Alkotóm igazát,

4 mert beszédem valóban nem hazugság.

Tökéletes tudás áll előtted.

5 Milyen hatalmas az Isten,

mégsem vet meg senkit;

hatalmas ő, akarata erős.

6 Nem tartja életben a bűnöst,

de az elesettnek igazságot szolgáltat.

7 Nem veszi le szemét az igazról,

sőt királyi trónra ülteti,

örökre fölmagasztalja.

8 Ha pedig bilincsekbe verik

és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket,

9 ezzel tettüket adja tudtukra,

és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak.

10 Megnyitja fülüket az intelemre,

és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból.

11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt,

napjaikat jólétben kitöltik,

és éveiket boldogságban.

12 De ha nem hallgatnak rá,

átüti őket a dárda,

és kimúlnak tudatlanságuk miatt.

13 Az elvetemült szívűek

dacosak maradnak,

nem kiáltanak Istenhez,

ha megkötözi őket.

14 Már fiatalon meghal a lelkük,

életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak.

15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg,

és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten.

16 Téged is tágas helyre vezetne

a nyomorúság torkából,

oda, ahol nincs szorongattatás,

és bőven kerülne asztalodra zsíros étel.

17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele,

és jogosan ér utol az ítélet.

18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér,

és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal.

19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod

és minden erőfeszítésed?

20 Ne vágyódj arra az éjszakára,

amikor népek tűnnek el a helyükről!

21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz,

ne válaszd azt a nyomorúság helyett!

22 Mily fenséges az erős Isten!

Van-e hozzá fogható tanítómester?

23 Ki kérheti tőle számon, amit tesz?

Ki meri azt mondani róla,

hogy álnokul járt el?

24 Inkább arra gondolj,

hogy magasztald tetteit,

amelyekről énekelnek az emberek!

25 Minden ember reá tekint,

de mint halandó, csak messziről látja.

Isten dicsősége a természetben

26 Milyen magasztos az Isten!

De nem ismerhetjük meg,

éveinek száma kifürkészhetetlen.

27 Mert összegyűjti a vízcseppeket,

a felhőből esőt szitál,

28 amelyet a fellegek árasztanak,

bőségesen hullatnak az emberre.

29 Ki érti,

hogyan teríti szét a viharfelhőt,

miért mennydörög hajléka?

30 Világosságot áraszt maga körül,

de a tenger mélyét beborítja.

31 Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött,

de eledelt is ad bőségesen.

32 Mindkét kezét villámfény borítja,

ráküldi azokat ellenfeleire.

33 Hírt ad róla a mennydörgés,

a jószág is érzi közeledtét.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/36-7f13ea8d679a61c72762bee51e170f89.mp3?version_id=920—

1 Bizony, megremeg ettől a szívem,

és ki akar ugrani helyéből.

2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését

és a morajlást, amely szájából jön.

3 Az egész ég alatt szétterjeszti,

villámfényét is a föld pereméig.

4 Utána mennydörgés bömböl,

dörög fenséges hangon,

szüntelenül hallatszik a hangja.

5 Csodás hangon mennydörög az Isten,

és nagy tetteket visz véghez,

amelyeket meg sem értünk.

6 Megparancsolja a hónak,

hogy hulljon a földre,

a záporesőnek és a felhőszakadásnak,

hogy zuhogjon.

7 Minden emberi kezet lefog,

hadd tudja meg mindenki,

hogy most ő cselekszik!

8 A vadállat is rejtekébe húzódik,

és búvóhelyén tanyázik.

9 Kamrájából előjön a szélvihar,

Észak csillagzata felől a hideg.

10 Isten leheletétől jég támad,

a víz felszíne jégpáncéllá válik.

11 Majd nedvességgel rakja meg a felhőt,

és villámait szórják a fellegek.

12 Gomolyog az körös-körül,

hogy az ő irányítása szerint megtegye

mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén.

13 Egyszer büntetésül adja földjére,

máskor meg szeretetből.

Isten igazságosan bánik az emberekkel

14 Figyelj csak ide, Jób!

Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!

15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten,

hogy villámfénye ragyogjon a felhőn?

16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek,

a Mindentudónak ezek a csodái?

17 Hogyan melegednek át ruháid,

ha nyugton hagyja a déli szél a földet?

18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta,

mely szilárd, mint az öntött tükör?

19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki?

Nem jutunk hozzá a sötétség miatt.

20 Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem,

továbbmondani, ha valaki szólt?

21 Még nem látják a napfényt,

bár az ragyog a fellegek mögött,

de szél támad, és kitisztul.

22 Észak felől aranyló szél támad,

Isten körül félelmetes ragyogás.

23 A Mindenhatót nem tudjuk felfogni,

hatalma és igazsága igen fenséges:

az igazságot soha nem nyomja el.

24 Azért félik őt az emberek,

mert rá sem néz azokra,

akik bölcsnek tartják magukat.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/37-cc56c9e3e555a54e0ad22fc5bd4720a6.mp3?version_id=920—

Isten első beszéde Jóbhoz: A világmindenség Isten alkotása

1 Ekkor megszólalt azÚra viharban, és ezt mondta Jóbnak:

2 Ki akarja elhomályosítani

örök rendemet

tudatlan szavakkal?

3 Övezd hát föl derekadat férfiasan!

Én kérdezlek, te meg oktass engem!

4 Hol voltál, amikor a földnek alapot vetettem?

Mondd el, ha tudsz valami okosat!

5 Tudod, ki szabta meg annak méreteit,

vagy ki feszített ki fölötte mérőzsinórt?

6 Mire vannak erősítve oszlopai,

vagy ki helyezte el sarokkövét,

7 amikor együtt vigadoztak

a hajnali csillagok,

és ujjongtak mind az istenfiak?

8 Ki zárta el ajtókkal a tengert,

amikor buzogva előtört a föld gyomrából,

9 amikor felhőbe öltöztettem,

és sűrű homállyal takartam be,

10 amikor határt szabtam neki,

zárat és ajtókat raktam rá,

11 és ezt mondtam:

Eddig jöhetsz, tovább nem,

itt majd megtörnek büszke hullámaid!

12 Lett-e parancsodra reggel, mióta élsz?

Kijelölted-e a hajnal helyét,

13 hogy szélénél fogva megragadja a földet,

és lerázza róla a bűnösöket?

14 Formálódik, mint az agyag a pecsét alatt,

ráncokat vet, mint egy tarka ruha.

15 Így veszi el a bűnösöktől a világosságot,

és összetöri a fölemelt kart.

16 Eljutottál-e a tenger forrásáig?

Bejártad-e a mélység fenekét?

17 Föltárultak-e előtted a halál kapui,

a homály kapuit láttad-e?

18 Fel tudod-e fogni,

milyen széles is a föld?

Mondd el mindezt, ha tudod!

19 Melyik út visz a világosság otthonába,

és hol a sötétség lakóhelye?

20 Vissza tudod-e vinni határai közé,

ismered-e a házába vezető ösvényt?

21 Tudod te, hiszen akkor születtél,

napjaid száma igen nagy!

22 Eljutottál-e a hó raktárához?

A jégeső raktárát láttad-e?

23 A nyomorúság idejére tartogatom ezt,

a harc és a háború napjára.

24 Melyik útról árad szét a világosság,

a keleti szél honnan terjed ki a földre?

25 Ki ásott csatornát a felhőszakadásnak,

és utat a mennydörgő viharfelhőnek,

26 hogy esőt adjon a lakatlan földre,

az ember nélküli pusztaságra,

27 hogy bőven megitassa

a puszta sivatagot,

és zöldellő füveket sarjasszon?

28 Ki az apja az esőnek,

és ki nemzette a harmatcseppeket?

29 Kinek a méhéből származik a jég,

és az égből hulló darát ki hozta világra?

30 Összesűrűsödnek a vizek, mint a kő,

és befedik a mélység felszínét.

31 Össze tudod kötni a Fiastyúk szálait?

A Kaszáscsillag köteleit

meg tudod oldani?

32 Föl tudod-e hozni a csillagképeket

a maguk idejében?

A Nagy Medvét fiaival együtt

talán te vezeted?

33 Ismered-e az ég szabályait?

Talán te adsz neki uralmat a földön?

34 El tudod juttatni hangod a felhőkig,

hogy vízáradat borítson el téged?

35 Tudsz-e villámokat küldeni útjukra,

és mondják-e neked: Itt vagyunk?

36 Ki szabta meg bölcsen a sötét felhők rendjét,

a légi tüneményekbe ki adott értelmet?

37 Ki olyan bölcs, hogy meg tudja számlálni a fellegeket,

és ki tudja kiüríteni az ég tömlőit,

38 ha megkeményedik a föld, mint az öntvény,

és egymáshoz tapadnak a göröngyök?

A Teremtő dicsősége az állatvilág életében

39 Tudsz-e a nőstény oroszlánnak

zsákmányt ejteni,

ki tudod-e elégíteni

az oroszlánkölykök éhségét,

40 amikor rejtekhelyükön lapulnak,

és a bokrok között leshelyükön fekszenek?

41 Ki szerez eledelt a hollónak,

amikor fiókái Istenhez kiáltanak,

és kóvályognak, mert nincs mit enniük?

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/38-98e21f952030d017ac1cea6230c145f2.mp3?version_id=920—

1 Tudod-e, mikor ellik a kőszáli zerge,

megfigyelted-e, mikor borjazik a szarvas?

2 Megszámoltad-e, hány hónapig vemhesek,

tudod-e, mikor jön el ellésük ideje?

3 Lefekszenek, megellik borjaikat,

és megszabadulnak fájdalmuktól.

4 Borjaik megerősödnek,

felnőnek a mezőn,

elszélednek, és nem térnek hozzájuk vissza.

5 Ki engedte szabadon a vadszamarat,

ki oldozta el a zebra kötelét?

6 A pusztát rendeltem otthonává,

lakóhelyévé a szikes földet.

7 Kineveti a városi sokadalmat,

nem hallja a hajcsár kiáltozását.

8 A hegyeken keres magának legelőt,

fölkutat mindenféle zöld növényt.

9 Hajlandó-e szolgálni neked a bivaly?

Ott tölti az éjszakát jászolodnál?

10 Barázdába tudod-e fogni kötéllel a bivalyt,

boronálja-e utánad a göröngyöket?

11 Bízhatsz-e benne, mivel olyan erős?

Rábízhatod-e a munkádat?

12 Elhiszed-e róla,

hogy behordja gabonádat,

és szérűdre betakarítja?

13 Vígan verdes szárnyával a strucc,

pedig nem gólya szárnya és tolla az!

14 A földön hagyja tojásait,

és a porban költeti ki.

15 Elfelejti, hogy ráléphetnek,

és a mezei vad eltaposhatja.

16 Fiaihoz oly mostoha,

mintha nem is az övéi volnának;

nem retteg attól,

hogy kárba vész fáradsága.

17 Mert Isten megtagadta a bölcsességet tőle,

nem részesítette értelemben.

18 De ha nekirugaszkodik,

nevet a lovon és annak lovasán.

19 Te adsz-e erőt a lónak,

te ruházod-e fel a nyakát sörénnyel?

20 Te ugráltatod-e, mint egy szöcskét?

Büszke horkantása félelmetes.

21 Kapálja a csatateret,

örvend erejének,

és nekirohan a fegyvernek.

22 Neveti a rettegést, nem remeg,

nem fordul vissza a kard elől.

23 Csörög rajta a tegez,

csillog a lándzsa és a kopja.

24 Döngve, toporogva

kapálja a földet,

nem marad veszteg,

ha zeng a kürt szava.

25 Boldogan nyerít, ha meghallja a kürtöt,

messziről megérzi a harcot,

a vezérek dörgő hangját és a harci zajt.

26 A te értelmed műve az,

hogy szárnyra kel az ölyv,

és kiterjeszti szárnyait dél felé?

27 A te parancsodra száll-e magasan a sas,

és rakja magasban a fészkét?

28 Kősziklán lakik, ott tanyázik,

a sziklafokon és a bérctetőn.

29 Onnan kémlel ennivaló után,

messzire ellátnak szemei.

30 Fiókái vért szürcsölgetnek,

és ahol holttest van, ő is ott terem.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/39-4fd1725d56ac3c8c4038bba6343794c4.mp3?version_id=920—