Revised Hungarian Bible (RรšF)

Cófár második beszéde: A gonoszok jóléte mulandó

1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre,

és amiatt van nyugtalanság bennem,

3 mert megszégyenítő kioktatást hallok.

De értelmes lelkem megadja a választ.

4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva,

amióta csak ember került a földre,

5 a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig,

és az elvetemültek öröme csak egy pillanat?

6 Ha az égig nőne is büszkesége,

és a felleget érné is feje,

7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj,

és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett?

8 Elrepül, mint az álom, és nem találják.

Eltűnik, mint az éjszakai látomás.

9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme,

lakóhelyén többé nem törődnek vele.

10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak,

mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia.

11 Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai,

az vele együtt a porba hanyatlik.

12 Ha édes szájában a gonoszság,

és nyelvével szopogatja azt,

13 ha sajnálja lenyelni,

és ínyénél tartogatja,

14 eledele átváltozik gyomrában,

viperaméreggé lesz benne.

15 Gazdagságot nyelt, de kihányja,

hasából is kihajtja az Isten.

16 Vipera mérgét szívja,

áspiskígyó marása gyilkolja meg,

17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben,

a tejjel és mézzel folyó patakokban.

18 Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti,

felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni.

19 Hiszen tönkretette,

cserbenhagyta a nincsteleneket.

Házat rabolt, de nem építheti majd tovább.

20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég,

értékeit nem mentheti meg.

21 Falánksága semmit sem hagyott meg,

ezért nem lesz tartós a jóléte.

22 Bár nagy bőségben él,

szorult helyzetbe jut,

egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság.

23 Amikor meg akarja tölteni a hasát,

rábocsátja izzó haragját,

záporként hullatja rá evés közben.

24 Amikor vasfegyver elől menekül,

ércíjjal lövik át.

25 Kirántja, és kijön a hátából,

csillogó nyíl az epéjéből.

Rémület fogja el.

26 Sűrű sötétség lesz az osztályrésze,

tűz emészti meg, amelyet nem ember szított.

Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri.

27 Leleplezi bűnét az ég,

és ellene támad a föld.

28 Házának jövedelmét elhurcolják,

szétfolyik Isten haragja napján.

29 Ezt kapja a bűnös ember

osztályrészül az Istentől,

ezt örökli beszédéért Istentől.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/20-ba0eac0b227ac5dacac491759fe686f2.mp3?version_id=920—

Jób hatodik válasza: A gonoszokat utoléri a büntetés

1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Hallgassátok meg figyelmesen szavamat,

ezzel vigasztaljatok!

3 Tűrjétek el, ha én is beszélek,

és miután beszéltem, majd gúnyolódhattok.

4 Hiszen nem emberek miatt panaszkodom,

nem ok nélkül türelmetlenkedem!

5 Forduljatok felém, szörnyedjetek el,

és tegyétek kezeteket a szátokra!

6 Ha csak rágondolok is, megrémülök,

és reszketés fogja el testemet.

7 Miért maradhatnak életben a bűnösök?

Magas kort érnek el,

sőt meg is gazdagodnak.

8 Utódaik előttük jutnak jómódra,

sarjadékaik szemük láttára.

9 Házukban béke van,

nem kell rettegniük,

nincs rajtuk Isten vesszeje.

10 Bikája hág, és nem hiába,

tehene ellik, és nem vetél el.

11 Kieresztik kisfiaikat, mint a juhokat,

és ugrándoznak gyermekeik.

12 Dob és citera mellett énekelnek,

és síp hangjánál örvendeznek.

13 Jólétben töltik napjaikat,

és csendesen szállnak le a holtak hazájába.

14 Azt mondták Istennek: Távozz tőlünk,

nem akarunk tudni utaidról!

15 Mert kicsoda a Mindenható,

hogy szolgáljuk,

és mi hasznunk abból,

ha hozzá folyamodunk?

16 Pedig jólétük nincs a kezükben.

A bűnös tanácsoktól

távol tartom magam!

17 Ugyan, hányszor alszik ki a bűnösök mécsese,

hányszor éri veszedelem őket,

és oszt nekik pusztulást az Isten haragja,

18 vagy lesznek olyanok,

mint a szél hordta törek,

és mint a pelyva,

melyet elragadott a forgószél?!

19 Vagy fiainak tartogatja a veszedelmet Isten?

Neki fizessen meg, hogy ő maga érezze!

20 Lássa meg saját szemével romlását,

és igya ő a Mindenható izzó haragját!

21 Mert mit törődik azzal,

mi lesz majd utána a háza népével,

ha leteltek hónapjai?

22 Senki se oktassa az Istent,

hiszen a magasság lakói fölött is ő ítélkezik!?

23 De hiszen meghal az egyik ereje teljében,

minden gondtól mentesen, boldogan,

24 lágyéka csupa háj,

csontjaiban zsíros a velő,

25 a másik pedig meghal keserű lélekkel,

mert nem élvezhetett semmi jót;

26 egyformán a porba kell feküdniük,

és ellepik őket a férgek.

27 Látjátok, ismerem gondolataitokat

és az ellenem szőtt fondorlatokat.

28 Mert azt kérdezitek:

„Hol van az előkelők háza,

hol van a sátor,

ahol a bűnösök laknak?”

29 Hát nem kérdeztétek meg azokat,

akik utazni szoktak,

és nem ismeritek intéseiket,

30 hogy a veszedelem napját távol tartja Isten a gonosztól, é

s a harag napja elkerüli őt?

31 Ki veti szemére dolgait,

ki fizet meg neki tetteiért?

32 Kikísérik őt a temetőbe,

sírhalmát körülállják.

33 Édesek neki a sírgödör hantjai,

hisz sok ember vonult ki utána,

meg előtte is számtalan.

34 Miért akartok hát hiábavalósággal vigasztalni engem?

Válaszaitok magva színtiszta hazugság.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/21-c839e37c61d110ad22bddb066e7e55f5.mp3?version_id=920—

Elífáz harmadik beszéde: Jób megérdemelte büntetését

1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

2 Használhat-e az ember Istennek?

Hiszen csak önmagának használ az okos.

3 Mi öröme telik a Mindenhatónak

abban, hogy te igaz vagy?

Van-e haszna abból,

hogy te feddhetetlenül élsz?

4 Talán azért fenyít téged, mert féled őt,

ezért száll perbe veled?

5 Bizony sok gonoszságod van,

és bűneidnek se vége, se hossza!

6 Hiszen ok nélkül vettél embertársaidtól zálogot,

és meztelenre vetkőztetted őket.

7 A szomjazónak nem adtál vizet,

az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.

8 A hatalmaskodóé az ország,

a kiváltságosok laknak benne.

9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el,

az árvák karjait összetörted.

10 Ezért vannak körülötted csapdák,

és hirtelen rémület száll rád.

11 Rádtör a sötétség, amelyben nem látsz;

vízáradat borít el.

12 Mennyei magasságban van az Isten!

Nézd, milyen magasan ragyognak a csillagok!

13 És te azt kérdezted: „Mit tudhat az Isten?

A sötét felhő mögül tehet-e igazságot?

14 Sűrű felhők takarják el őt, nem lát,

és csak az ég peremén járkál.”

15 Az ősidők ösvényét akarod követni,

amelyet álnok emberek tapostak,

16 akik időnap előtt ragadtattak el,

és alapjukat elmosta az ár?

17 Azt mondták Istennek:

Távozz el tőlünk!

– azt gondolva, hogy semmit sem tehet a Mindenható,

18 hisz házukat javaival töltötte meg.

– A bűnösök e gondolata

távol legyen tőlem! –

19 Ám meglátják majd az igazak,

és örülnek, az ártatlan pedig így fogja kigúnyolni őket:

20 Bizony, kiirtották ellenségeinket,

tűz emészti meg még maradékukat is!

Jóbnak meg kell térnie

21 Légy bizalommal Istenhez,

békülj meg vele,

mert ennek jó eredménye lesz.

22 Fogadd el szájából a tanítást,

és szívleld meg mondásait!

23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, felépülsz.

Ha eltávolítod az álnokságot sátradból,

24 porba dobod az aranyat,

patakkövek közé az ófíri aranyat,

25 akkor a Mindenható lesz az aranyad

és színtiszta ezüstöd.

26 Akkor majd megleled örömöd a Mindenhatóban,

és arcodat Istenhez emeled.

27 Ha könyörögsz hozzá, meghallgat,

te pedig teljesíted fogadalmaidat.

28 Amit eltervezel, sikerülni fog,

világosság ragyogja be utadat.

29 Ha megaláztak, mondd ki,

hogy gőgös voltál,

mert azon segít Isten, aki lesüti a szemét.

30 Még azt is megmenti,

aki nem ártatlan:

Ha tiszta lesz a kezed, megmenekülsz.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/22-515f8e3e7e4e1b9d5e4a6a1c1021a179.mp3?version_id=920—

Jób hetedik válasza: Bízik Isten igazságos ítéletében

1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Most is csak lázongás, ha panaszkodom,

kezemmel kell elfojtanom sóhajtásomat.

3 Bár tudnám, hogy hol találom Istent!

Elmennék a trónusáig,

4 eléje terjeszteném ügyemet,

tele lenne szám szemrehányással,

5 hogy megtudjam, milyen szavakkal válaszol,

és hogy megértsem, mit is mond nekem:

6 teljes erővel perel-e majd velem,

vagy meghallgat figyelmesen?

7 Becsületes emberként vitatkoznék vele,

és végleg fölmentene engem a bírám.

8 De ha kelet felé megyek, nincsen ott,

ha nyugat felé, nem veszem észre.

9 Ha északon működik, nem látom,

ha délre fordul, ott sem láthatom.

10 De ő tudja, milyen úton járok:

ha megvizsgál, kiderül, hogy arany vagyok.

11 Szorosan járok a nyomában,

az ő útján maradok, nem térek le róla.

12 Ajkának parancsából nem engedek,

keblembe zártam szája mondásait.

13 De ő hajthatatlan –

ki is téríthetné el a szándékától?

Véghezviszi, amit lelke kíván.

14 Bizony, beteljesíti, amit kiszabott rám.

Ilyesfélét gyakran szokott tenni.

15 Ezért rémület fog el színe előtt,

ha csak rágondolok is, megrettenek tőle.

16 Mert Isten csüggesztette el a szívemet,

a Mindenható rémített meg engem.

17 Mert nem a sötétség miatt

kell elnémulnom,

nem az arcomat borító

sűrű homály miatt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/23-0ef8cdd0b19026ef8ea10e8de2ee98f9.mp3?version_id=920—

A gonosz emberek vétkei

1 Miért nincsenek a Mindenhatónál

ítéletre fenntartott idők,

miért nem láthatják ítéletének napjait,

akik őt ismerik?

2 Elmozdítják a határokat,

nyájakat rabolnak el, és azt legeltetik.

3 Az árvák szamarát elhajtják,

az özvegyek ökrét elviszik zálogul.

4 Lekergetik az útról a szegényeket,

minden elesettnek meg kell lapulnia az országban.

5 Úgy élnek, mint vadszamarak a pusztában:

kimennek, hogy munkájukkal

harapnivalót keressenek,

mert a pusztaság ad

kenyeret gyermekeinek.

6 A bűnösök mezejéről szereznek takarmányt,

és az ő szőlőjükben szedegetnek.

7 Meztelenül hálnak, ruhátlanul,

még hidegben sincs takarójuk.

8 Zivatar áztatja őket a hegyekben,

a sziklához lapulnak,

mert nincs más menedékük.

9 Letépik az emlőről az árvát,

és a szegény csecsemőjét elviszik zálogul.

10 Meztelenül járnak, ruhátlanul,

és éhezve hordják a kévét.

11 Mások házánál préselnek olajat,

taposnak a borsajtókban,

mégis szomjaznak.

12 A városban haldoklók nyögnek,

megsebzettek kiáltanak segítségért,

de Isten nem törődik ezzel.

13 Vannak, akik a világosság ellenségei lettek,

nem ismerik útjait,

nem maradnak ösvényein.

14 Virradat előtt kel föl a gyilkos,

hogy megölje az elesettet és a szegényt,

a tolvaj pedig éjjel.

15 A házasságtörő szeme az alkonyatot lesi:

Senki szeme ne vegyen észre

– gondolja, és lepellel takarja el arcát.

16 Sötétben törnek be a házakba,

nappal bezárkóznak,

nem akarnak tudni a világosságról.

17 Mert mindnyájuknak

a sűrű sötétség a reggelük,

hiszen megszokták

a rémítő, sűrű sötétséget.

Jön a méltó büntetés

18 Gyorsan eltűnnek a víz színén,

birtokuk átkozott lesz az országban,

nem tér be többé a szőlőskertekbe.

19 Szárazság és hőség elnyeli a hó levét,

a holtak hazája pedig azokat,

akik vétkeztek.

20 Még az anyaméh is elfelejti őt,

férgek csemegéje lesz.

Senki sem emlékszik rá többé,

összetörik az álnokság, mint a fa.

21 Mert bántalmazza a meddőt,

aki nem szült,

és az özveggyel nem tesz jót.

22 Isten erejéből nyer időt az erős;

ha most még áll is, nem marad majd így egész életében.

23 Biztonságot ad neki és támaszt,

de szemmel tartja útjait.

24 Fölemelkednek, de egy kis idő múlva nincsenek,

alászállnak, elenyésznek, mint bárki más,

levágják őket, mint a kalászokat.

25 Nem így van-e? Ki hazudtolhatna meg,

ki tehetné semmivé szavamat?

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/24-63db28df7e73920c17d1d5fedbffcb48.mp3?version_id=920—

Bildád harmadik beszéde: Isten előtt senki sem igaz

1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:

2 Istené a hatalom és a rettegés,

ő szerez békességet fenn a magasságban.

3 Csapatait nem lehet megszámolni;

kire ne ragyogna világossága?

4 Isten előtt lehet-e igaz a halandó,

lehet-e tiszta az,

aki asszonytól született?

5 Nézd a holdat: még az sem elég ragyogó,

szemében még a csillagok sem fényesek.

6 Hát még a halandó, ez a féreg,

és az ember fia, ez a pondró?

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/25-c06adf6bd3d5078b1d8eff280b5d67fd.mp3?version_id=920—

Jób nyolcadik válasza: Dicsőíti Isten hatalmát

1 Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:

2 Segítettél-e az erőtlennek,

támogattad-e a tehetetlen karját?

3 Adtál-e tanácsot az oktalannak,

hasznos volt-e sok tanításod?

4 Ki által mondtad el szavaidat,

kinek a lelke beszélt belőled?

5 Megremegnek az árnyak,

amelyek a vizek alatt nyugszanak.

6 A holtak hazája leplezetlen Isten előtt,

nincs eltakarva az enyészet helye.

7 Ő terítette északot

a kietlenség fölé,

függesztette ki a földet a semmiség fölött.

8 Fellegekbe zárta a vizeket,

nem hasad meg a felhő alattuk.

9 Eltakarta trónusát,

felhőt terjesztett ki fölötte.

10 Határt szabott a vizeknek

ott, ahol a világosság

találkozik a sötétséggel.

11 Az egek oszlopai meginognak

és megrendülnek fenyegetésétől.

12 Erejével fölriasztotta a tengert,

értelmével szétzúzta Rahabot.

13 Leheletétől kiderült az ég,

kezével átdöfte

a gyors kígyót.

14 Pedig ez csak a szegélye útjának,

és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle!

Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek

mennydörgő szavát?!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/26-a5cbdb66cf2d4724bc4581646c028385.mp3?version_id=920—

Jób befejező beszédei: Védi ártatlanságát

1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

2 Az élő Istenre mondom,

aki megfosztott igazamtól,

és a Mindenhatóra,

aki megkeserítette lelkemet,

3 hogy amíg csak lélegzem,

és Isten lehelete van bennem,

4 nem szól ajkam álnokságot,

nem mond nyelvem hamisságot.

5 Távol legyen tőlem,

hogy igazat adjak nektek!

Míg csak meg nem halok,

nem engedek feddhetetlenségemből.

6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom,

egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.

7 Úgy járjon ellenségem,

mint a bűnös ember,

és aki ellenem támad, mint az álnok.

8 Mert van-e reménye az elvetemültnek,

ha véget vet neki Isten,

és számon kéri tőle életét?

9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását,

amikor végszükségbe kerül?

10 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban?

Segítségül hívhatja-e

bármikor az Istent?

A gonoszok sorsa rosszra fordul

11 Hadd tanítsalak benneteket

Isten hatalmáról!

Nem tartom titokban

a Mindenható tervét.

12 Hiszen mindnyájan látjátok!

Miért beszéltek hát hiábavalóságot?

13 Ez jut a bűnös embernek Istentől,

ilyen örökséget kapnak

az erőszakoskodók a Mindenhatótól:

14 Ha sok gyermeke lesz is,

fegyver vár rájuk,

a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik.

15 Maradékukat dögvész viszi sírba,

özvegyei nem siratják őt.

16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel,

mint a por,

és úgy rakná egymásra ruháit,

mint más a vályogtéglát:

17 összehordta, de az igazak

öltik majd magukra,

az ezüstön pedig

az ártatlanok osztoznak.

18 Háza, amelyet épített, mint a molyfészek,

vagy mint a lombsátor,

melyet a csősz készít.

19 Gazdagon fekszik le,

de többé ezt nem teszi:

mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije.

20 Rémület lepi meg, mint az árvíz,

éjjel ragadja el a forgószél.

21 Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy,

elragadja őt lakóhelyéről.

22 Dobálja kíméletlenül,

futva menekül előle.

23 Összecsapják tenyerüket miatta,

és fölszisszennek lakóhelyén.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/27-a6ab5d179c4e217d9ccca28ba771a838.mp3?version_id=920—

Az ember kiaknázza a természet kincseit

1 Az ezüstnek megvan a bányája,

az aranynak is a helye,

ahol mossák.

2 A vasat a földből hozzák elő,

a rezet pedig kőzetből olvasztják.

3 Véget vet az ember a sötétségnek,

és végigkutatja sorra

a sűrű homályban és sötétségben rejlő köveket.

4 Aknát törnek lakatlan helyen,

elfeledett tájon, ahol senki sem jár,

abban függnek, himbálóznak,

messze az emberektől.

5 A föld, amelyből kenyér terem,

odalent olyan, mintha tűz pusztította volna.

6 A zafír kőzetben található,

az arany pedig rögöcskékben.

7 Ösvényét nem ismeri a ragadozó madár,

a sólyom szeme sem pillantja meg.

8 Nem járnak ott vadállatok,

az oroszlán sem lépked rajta.

9 A legkeményebb követ is megmunkálja,

a hegyek tövét is földúlja az ember.

10 A sziklákban folyosót hasít,

és felkutatja valamennyi kincsét.

11 A beszivárgó víz útját eltömi,

és napvilágra hozza, ami rejtve van.

A bölcsességet nem lehet megvásárolni

12 De a bölcsesség hol található?

Hol van az értelem lelőhelye?

13 Nem ismeri értékét a halandó,

nem található az élők földjén.

14 A mélység ezt mondja: Nincs bennem!

A tenger ezt mondja: Nálam sincsen!

15 Nem lehet megvenni színaranyért,

nem lehet árát ezüstben kimérni.

16 Nem fizethető meg Ófír aranyával,

sem drága ónixszal vagy zafírral.

17 Nem ér föl vele az arany és az üveg,

arany ékszerekért sem kapható cserébe.

18 Szóba sem jöhet a korall és a kristály:

a bölcsesség drágább kincs

az igazgyöngyöknél.

19 Nem ér föl vele az etióp topáz,

színarannyal sem lehet megfizetni.

Egyedül Isten ad bölcsességet

20 Honnan jön tehát a bölcsesség?

Hol van az értelem lelőhelye?

21 Rejtve van minden élő szeme előtt,

az ég madarai elől is el van takarva.

22 Az enyészet helye és a halál így szól:

Csak hírét hallottuk fülünkkel.

23 Isten ismeri az ahhoz vezető utat,

ő tudja annak lelőhelyét.

24 Mert ő ellát a föld pereméig,

mindent lát az ég alatt.

25 Amikor megszabta a szél erejét,

és megállapította a vizek mértékét,

26 megszabta az eső rendjét

és a mennydörgő viharfelhő útját,

27 akkor megtekintette és számba vette,

elkészítette és megvizsgálta a bölcsességet.

28 Az embernek pedig ezt mondta:

Íme, az Úr félelme a bölcsesség,

és a rossz elkerülése az értelem.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/28-0021ed934aac0c61df53425d2d5a23bc.mp3?version_id=920—

Jób visszagondol régi boldogságára

1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta:

2 Bárcsak olyan volnék,

mint amilyen hajdan,

mint mikor még Isten vigyázott rám!

3 Amikor mécsese világított fejem fölött,

sötétben is az ő világosságánál járhattam;

4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam,

amikor Istennel közösségben

élhettem sátramban;

5 amikor még velem volt a Mindenható,

és körülöttem voltak gyermekeim;

6 amikor lépteim tejszínben fürödtek,

és mellettem a kősziklából is

patakokban ömlött az olaj.

7 Amikor a városkapuhoz mentem,

és elfoglaltam helyemet a téren,

8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak,

az öregek pedig fölkeltek,

és állva maradtak.

9 A vezető emberek

a beszédben megálltak,

és szájukra tették a kezüket.

10 A fejedelmek hangja elnémult,

és nyelvük az ínyükhöz tapadt.

11 Aki csak hallott rólam,

boldognak mondott,

és aki csak látott,

jó bizonyságot tett rólam.

12 Mert megmentettem

a segítségért kiáltó nincstelent

és az árvát, akinek nem volt támasza.

13 Az elhagyatott áldása szállt rám,

és az özvegy szívét felvidítottam.

14 Igazságot öltöttem magamra,

jogosságom palástként és süvegként borított be engem.

15 A vaknak szeme voltam,

és lába a sántának.

16 Atyja voltam a szegényeknek,

és az ismeretlen ügyét is

jól megvizsgáltam.

17 Összetörtem az álnok állkapcsát,

és fogai közül kihúztam a zsákmányt.

18 Azt gondoltam, hogy

fészkemmel együtt halok meg,

és mint a főnixmadár, sokáig élek.

19 Gyökerem a vízig nyúlik,

ágaimra éjjel harmat száll.

20 Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én,

íjam is folyton megújul kezemben.

21 Figyelmesen hallgattak rám,

elnémultak, ha tanácsot adtam.

22 Beszédem után nem szóltak tovább,

szavam harmatként hullott rájuk.

23 Úgy vártak engem, ahogyan az esőt,

ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik.

24 Ha rájuk nevettem,

nemde bízni kezdtek,

ha derűs volt az arcom,

ők sem szomorkodtak.

25 Én döntöttem el, mikor mit tegyenek,

és én ültem élükön; úgy laktam közöttük,

mint a katonái közt a király,

mint aki gyászolókat vigasztal.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/29-ada1d2e818d8ff0e263a717056644913.mp3?version_id=920—