Revised Hungarian Bible (RรšF)

Jób kutatja szenvedése okát

1 Szívből megutáltam életem.

Szabadjára engedem hát panaszom,

hadd beszéljek keserű lélekkel!

2 Azt mondom Istennek:

Ne tarts bűnösnek!

Add tudtomra, miért perelsz velem!

3 Jó neked az, hogy sanyargatsz,

hogy megveted kezed munkáját,

a bűnösök terveinek pedig kedvezel?

4 Hát testi szemeid vannak neked,

és annyit látsz te is, amennyit egy ember?

5 Olyanok napjaid, mint a halandóé?

Olyanok éveid, mint az emberé?

6 Hiszen kutatod bűnömet,

és keresed vétkemet,

7 pedig tudod, hogy nem vagyok bűnös,

de senki sem ment meg kezedből!

8 Kezed formált és alkotott engem,

azután elfordulsz, és el akarsz pusztítani?

9 Emlékezz csak: úgy formáltál,

mint egy agyagedényt,

mégis újra porrá tennél?

10 Nem úgy öntöttél-e, mint a tejet,

és nem úgy oltottál-e, mint a sajtot?

11 Bőrbe és húsba öltöztettél,

csontokkal és inakkal szőttél át.

12 Élettel és szeretettel ajándékoztál meg,

és gondviselésed őrizte lelkemet.

13 De titokban már akkor elhatároztad,

tudom, eleve ez volt a szándékod:

14 ha vétkezem, te számon tartod,

bűnöm alól nem mentesz föl engem.

15 Ha bűnös vagyok, jaj nekem!

De ha igaz vagyok,

akkor sem emelhetem föl fejem;

állandó gyalázat a részem,

folyton csak gyötrelmeket látok.

16 Ha mégis fölemelném,

rám rontanál, akár egy oroszlán,

és ellenem fordítanád csodás hatalmadat.

17 Kerítenél újabb tanúkat ellenem,

bosszúságod pedig csak fokozódna:

sorozatos támadásokat vezetnél ellenem.

18 Miért is hoztál ki anyám méhéből?

Bár kimúltam volna,

és szem ne látott volna!

19 Olyan lennék, mint aki nem is volt,

akit az anyaméhből vittek a sírba!

20 Úgyis rövid az időm!

Ha megszűnnék a baj, és elmaradna tőlem,

egy kissé felvidulnék,

21 mielőtt elmegyek oda,

ahonnan nem térhetek vissza:

a sötétség és a homály országába,

22 a vaksötét országba,

a homály sötétjébe,

ahol nincs rend,

és még a napvilág is olyan, mint a sötét éjszaka.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/10-2b569e120850c24fc0fc9dd70ebfa1ee.mp3?version_id=920—

Cófár első beszéde: Jóbnak meg kell alázkodnia

1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta:

2 Nem kell-e felelnünk e sok beszédre?

A bőbeszédűnek legyen igaza?

3 Elnémíthatja-e fecsegésed az embereket?

Gúnyolódsz, és nincs, aki megszégyenítsen?

4 Ezt mondtad: „Tanításom helyes,

és ha megvizsgálsz, tisztának találsz!”

5 Bárcsak maga Isten szólalna meg,

és nyitná meg ajkait veled szemben!

6 Kijelentené neked a bölcsesség titkait,

amelyek az értelem számára felfoghatatlanok.

Akkor megtudnád, hogy Isten elnézi

bűneid egy részét.

7 Beleláthatsz talán az Isten titkaiba?

Felérhetsz-e te a Mindenható tökéletességéhez?

8 Magasabb az az égnél – mit kezdesz vele?

Mélyebb a holtak hazájánál – mit is tudhatsz róla?

9 Terjedelme hosszabb a földnél

és szélesebb a tengernél.

10 Ha valakit nyomon követ, elfog,

és a bírák elé állít, ugyan ki akadályozhatja meg?

11 Hiszen ismeri a hitvány embereket,

látja az álnokságot,

pedig nem is figyel oda.

12 Az üresfejű ember is válhat értelmessé,

a vadszamár csikója is

születhet emberré.

13 Ha hozzá fordítod szívedet,

és felé terjeszted kezedet,

14 ha álnokság tapad kezedhez,

távolítsd el,

ne engedd, hogy sátradban

csalárdság lakozzék!

15 Akkor szégyen nélkül

emelheted föl arcodat,

erős leszel, és nem kell félned.

16 Elfelejted a nyomorúságot,

úgy gondolsz rá, mint levonult vizekre.

17 Fényesebb lesz életed

a déli verőfénynél,

a sötétség is olyan lesz,

mintha reggel volna.

18 Bizakodás tölt el,

mert lesz reménységed,

körülnézel, és nyugodtan lefekszel.

19 Ha leheveredsz, senki sem riaszt föl,

sőt sokan hízelegnek neked.

20 De a bűnösök szemei elsorvadnak,

menedékük elvész;

reménységük csak az,

hogy majd kilehelik lelküket.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/11-10ec0e2107ca551a7daa19ceaee165ca.mp3?version_id=920—

Jób harmadik válasza: Csak Isten bölcs és hatalmas

1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Azt hiszitek, ti vagytok az egész nép,

és veletek kihal a bölcsesség?

3 Nekem is van annyi eszem, mint nektek,

és nem vagyok alábbvaló nálatok. Ki ne tudna ilyesféléket?

4 Nevetséges lettem barátaim előtt,

mert Istenhez kiáltoztam meghallgatásért;

bizony, nevetséges lett az igaz és feddhetetlen!

5 A szerencsétlen ember megvetni való

– gondolja, aki biztonságban él –,

föl kell taszítani, ha megtántorodott!

6 Nyugtuk van a pusztítóknak sátrukban,

biztonságban élnek,

akik ingerlik Istent,

és akik azt hiszik,

hogy Istent a markukban tartják.

7 Kérdezd csak meg a jószágokat,

azok is tanítanak,

és az égi madarakat,

majd a tudtodra adják!

8 Vagy elmélkedj a földről, az is tanít,

a tenger halai is beszélnek neked.

9 Ki ne tudná mindezekről,

hogy azÚrkeze alkotta őket?

10 Az ő kezében van minden élőlény élete

és minden ember lelke.

11 Hát nem kell a fülnek megvizsgálni a szavakat,

ahogy az íny kóstolja az ételt?

12 Az öregemberek lennének a bölcsek,

és a hosszú életűek mindig a megfontoltak?

13 Istené a bölcsesség és hatalom,

övé a tanács és az értelem.

14 Ha lerombol valamit, nincs, ki felépítse;

ha valakit bezár, nincs, ki kiengedné.

15 Ha elzárja a vizeket, kiszárad minden;

ha nekiereszti, elpusztul a föld.

16 Tőle van az erő és a siker,

hatalmában van a tévelygő és a tévelygésbe vivő.

17 Tanácsadókat tesz bolonddá,

és gúnyt űz a bírákból.

18 Királyok bilincseit oldja le,

és béklyót fon kötélből a derekukra.

19 Papokat tesz bolonddá,

hatalmasokat ügyefogyottá.

20 Megbízhatók fogynak ki miatta a szóból,

vének ítélőképességét ragadja el.

21 Előkelőkre zúdít megvetést,

a hatalmasok fegyverét elveszi.

22 Mély, sötét titkokat leplez le,

napvilágra hozza a homályos dolgokat.

23 Népeket tesz naggyá,

majd elpusztítja őket,

népek határát terjeszti ki,

azután elűzi őket.

24 Megfosztja értelmétől az ország népének vezetőit,

és engedi, hogy úttalan pusztában bolyongjanak.

25 Sötétben tapogatóznak

világosság nélkül,

hagyja, hogy bolyongjanak,

mint a részegek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/12-0b8a36887cd3288dea345a22b05308ef.mp3?version_id=920—

Jób vádolja barátait

1 Mindezt saját szememmel láttam,

fülemmel hallottam, és megértettem.

2 Én is tudom, amit ti tudtok,

nem vagyok alábbvaló nálatok.

3 Ezért a Mindenhatóval akarok beszélni,

Istennel szemben akarok védekezni.

4 Mert hazugságot koholtok ellenem,

mindannyian mihaszna orvosok vagytok!

5 Bárcsak hallgatnátok végre!

Legalább ebben bölcsnek tűnhetnétek!

6 Hallgassátok meg védekezésemet,

és figyeljetek ajkam ellenvetéseire!

7 Isten érdekében beszéltek álnokságot?

Az ő érdekében beszéltek hamisságot?

8 Neki akarjátok pártját fogni,

vagy Isten mellett perbe szállni?

9 Jó vége lesz-e, ha megvizsgál titeket?

Becsaphatjátok-e, ahogyan becsapjátok az embereket?

10 Szigorúan megbüntet titeket,

ha titokban személyválogatók vagytok.

11 Nem ijedtek meg fenséges voltától?

Nem fog el benneteket rettegés?

12 Jeles mondásaitok hamuba írt példázatok,

sáncaitok agyagsáncok.

Jób Isten elé akar állni

13 Hallgassatok már el, hadd beszéljek én,

bármi történjék is velem!

14 Miért szaggatnám fogaimmal testemet,

miért tenném kockára életemet?

15 Hiszen megöl engem,

nem is reménykedem;

csak utaimat akarom védeni előtte.

16 Nekem már ez is szabadítás lenne,

hiszen elvetemült ember nem kerülhet elé.

17 Azért most figyeljetek szavamra,

hallgassatok magyarázatomra!

18 Íme, előterjesztem ügyemet!

Tudom, hogy nekem van igazam.

19 Van-e, aki perbe száll velem?

Akkor elhallgatok, és jöjjön a halál!

20 Csak kettőt ne tégy velem,

színed elől akkor nem rejtőzöm el:

21 vedd le rólam kezed,

és ijesztgetéseddel meg ne rémíts engem!

22 Szólj hozzám, és én válaszolok,

vagy én beszélek, és te felelj nekem!

23 Mi a bűnöm, mi a vétkem?

Hitszegésem és vétkem ismertesd meg velem!

24 Miért rejted el arcodat,

miért tartasz ellenségednek?

25 Elsodort falevelet rémítesz,

és száraz szalmaszálat üldözöl,

26 hogy ily sok keserűséget róttál rám,

és ifjúkori bűneimért fizetsz meg nekem?!

27 Béklyót tettél a lábamra,

szemmel tartod minden ösvényemet,

még lábam nyomát is megjegyzed!

28 Korhadtan mállok szét,

mint a molyrágta ruha.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/13-7f1731eccf54625f63d8fcefdda98694.mp3?version_id=920—

A halál után nincs reménység

1 Az asszonytól született ember élete rövid,

tele nyugtalansággal.

2 Kihajt, mint a virág, majd elfonnyad,

árnyékként tűnik el, nem marad meg.

3 És te még így is rossz szemmel nézed,

őt is a törvény elé idézed?!

4 Van-e tiszta ember,

tisztátalanság nélküli?

Nincs egyetlenegy sem.

5 Ha meg vannak határozva napjai,

ha számon tartod hónapjait,

ha határt szabtál neki, amelyet nem léphet át,

6 akkor légy hozzá elnéző,

hogy nyugalma lehessen,

míg eljön a várt pihenőnapja,

mint a napszámosnak!

7 Még a fának is van reménysége:

ha kivágják, újból kihajt,

és nem fogynak el hajtásai.

8 Ha elöregszik is gyökere a földben,

ha elhal is a porban a csonkja,

9 a víz illatától kihajt, ágakat hoz,

mint a facsemete.

10 De ha a férfi meghal, oda van egészen,

ha kimúlik az ember, hová lesz?

11 Kifogyhat a víz a tóból,

a folyó kiapadhat, sőt ki is száradhat,

12 de az ember nem kel föl,

ha egyszer lefeküdt:

az egek elmúltáig sem ébrednek föl,

nem serkennek föl alvásukból.

13 Bárcsak elrejtenél a holtak hazájában,

ott rejtegetnél haragod elmúltáig!

Kiszabnád időmet,

azután újra gondolnál rám.

14 Ha meghal a férfiú, életre kelhet-e?

Akkor egész küzdelmes életemen át is tudnék várni,

míg csak a fordulat be nem következik.

15 Szólnál hozzám, és én válaszolnék,

kívánkoznál kezed alkotása után.

16 Akkor még lépteimre is vigyáznál,

de nem tartanád számon vétkemet.

17 Lepecsételt zsákban volna minden vétkem,

bűneimet pedig eltörölnéd.

18 De még a hegy is ledől, és szétomlik,

a kőszikla is elmozdul helyéről;

19 a köveket a víz lecsiszolja,

árjai elsodorják a föld porát:

így teszed semmivé a halandó reményét.

20 Hatalmaskodol rajta szüntelen,

és el kell mennie.

Eltorzítod arcát, és úgy bocsátod el.

21 Ha tisztességre jutnak fiai, ő nem tudja;

ha semmibe veszik őket,

nem veszi észre.

22 Teste csak saját fájdalmait érzi,

lelke csak önmagát gyászolja.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/14-850bb928c4ad7990453990fe350a3dba.mp3?version_id=920—

Elífáz második beszéde: Önteltséggel vádolja Jóbot

1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

2 Szólhat-e a bölcs, ha tudása légből kapott,

és csak keleti széllel fújta fel magát?

3 Érvelhet-e haszontalan beszéddel

és semmit érő szavakkal?

4 Te már az istenfélelmet is

semmibe veszed,

adós maradsz a hódolattal

Isten színe előtt.

5 A bűn tanítja erre a szádat,

és a ravaszkodók nyelvét választottad.

6 Saját szád nyilvánít bűnössé, nem én,

és az ajkaid vallanak ellened.

7 Talán te születtél először

az emberek között,

és előbb keletkeztél a halmoknál?

8 Talán kihallgattad Isten tanácskozását,

és magadhoz ragadtad a bölcsességet?

9 Mit tudsz, amit mi nem tudunk?

Ugyan mihez értesz, amire ne volnánk képesek?

10 Ősz is meg öreg is akad közöttünk,

jóval idősebb apádnál.

11 Kevésnek tartod Isten vigasztalását

és a hozzád szelíden szóló beszédet?

12 Miért ragadtattad el magad,

és miért villognak szemeid,

13 hogy szabadjára engeded Isten ellen dühödet,

és ily szavakat ejtesz ki a szádon?

14 Hogyan lehetne tiszta a halandó,

és igaz ember az, ki asszonytól született?

15 Hiszen még szentjeiben sem bízhat,

a menny sem elég tiszta a szemében.

16 Mennyivel kevésbé az utálatos

és romlott ember,

aki úgy issza az álnokságot,

mint a vizet!

A bűnösök menthetetlenül elpusztulnak

17 Tanítalak téged, hallgass rám,

mert amit tapasztaltam, azt beszélem el,

18 amit bölcsek hirdettek,

nem titkolva azt,

ami atyáiktól való.

19 Egyedül nekik adatott ez az ország,

és közöttük nem járt idegen.

20 Egész életében gyötrődik a bűnös,

az erőszakos ember évei

meg vannak számlálva.

21 Minden hang rémíti, ami fülébe jut,

béke idején tör rá a pusztító.

22 Maga sem hiszi, hogy elkerülheti a sötétséget,

mert fegyver leselkedik rá.

23 Kenyér után bolyong, hogy merre találna.

Tudja, hogy nem kerüli el

a sötétség napját.

24 Szorongató szükség ijesztgeti,

erőt vesz rajta, mint rohamozó király,

25 mert Isten ellen nyújtotta ki kezét,

a Mindenhatóval szemben hősködött.

26 Leszegett fejjel rohant ellene,

szegekkel sűrűn kivert pajzsával.

27 Mivel zsír fedi az arcát,

és háj rakódott a tomporára,

28 pusztulásra szánt városokban lakott,

házakban, ahol nem szabad lakni,

mert romhalmazzá lesznek.

29 Nem gazdagodik meg,

nem marad meg vagyona,

és nem hajlik földig a kalásza.

30 Nem kerüli el a sötétséget,

hajtásait hőség szárítja el,

Isten lehelete messze elsodorja.

31 Ne bízzék hiábavalóságban,

mert csalódik:

hiábavalóságot kap helyette cserébe.

32 Időnap előtt vége lesz,

ágai nem zöldellnek tovább,

33 úgy jár, mint a szőlő,

amely ledobja az éretlen szemeket,

és mint az olajfa, amely elhullatja virágát.

34 Mert az elvetemültek közössége terméketlen,

és tűz emészti meg

a vesztegetéssel szerzett sátrakat.

35 Nyomorúságot fogannak, és bajt fognak majd szülni;

méhükben csalódás érlelődik.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/15-c255a057ebb698123c9a5f80e8df5705.mp3?version_id=920—

Jób negyedik válasza: Ártatlanságának Isten a tanúja

1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Ilyesfélét eleget hallottam.

Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan!

3 Vége lesz-e már az üres beszédnek?

Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz?

4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti,

csak volnátok az én helyemben!

Tudnék én is szép szavakat mondani nektek,

csóválhatnám gúnyosan a fejemet.

5 Szavaimmal erősíthetnélek titeket,

ajkaim részvétével nyugtatgatnálak.

6 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam,

de ha abbahagyom, akkor sem múlik el;

7 mostanra teljesen kimerített.

Elpusztítottad egész családomat.

8 Megragadtál! Tanúvá lett,

ellenem támadt, engem vádol

elesett állapotom.

9 Haragja marcangolt és üldözött engem.

Fogait csikorgatja ellenem,

villogó szemekkel néz rám ellenségem.

10 Feltátották ellenem szájukat,

gyalázkodva arcul vertek,

együtt vonulnak ellenem.

11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak,

és a bűnösök kezébe juttat.

12 Nyugalomban éltem, de ő összetört.

Nyakon ragadott, és szétzúzott,

céltáblának használt engem.

13 Mindenfelől záporoznak nyilai;

felhasítja veséimet kíméletlenül,

epémet kiontja a földre.

14 Rést rés után tör rajtam,

és rám rohan, mint valami hős.

15 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre,

porba hajtottam büszkeségemet.

16 Arcom a sírástól kivörösödött,

szempilláimon a halál árnyéka ül.

17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak,

és imádságom tiszta.

18 Föld, ne fedd be véremet,

ne némuljon el segélykiáltásom!

19 Most is van tanúm a mennyben,

és kezesem fenn a magasságban.

20 Saját barátaim csúfolnak!

Könnyek között tekintek Istenre,

21 hogy igazolja a férfiút Istennél,

és az embert felebarátjával szemben.

22 Mert ez a néhány esztendő eltelik,

és én nem térek vissza az ösvényről,

amelyen elmegyek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/16-5f9c2c201dfd923ccaf88474c8452437.mp3?version_id=920—

1 Lelkem összetört, napjaim peregnek, vár rám a temető!

Jób barátai rosszindulatúak

2 Bizony, gúnyolódásban van csak részem,

gáncsoskodásaik miatt le sem hunyom a szemem.

3 Tedd meg, vállalj értem kezességet!

Ki más kezeskednék értem?

4 Mert szívükből eltávolítottad az értelmet,

azért nem engeded fölülkerekedni őket.

5 Mások előtt prédával dicsekszik,

miközben elsorvadnak fiai:

6 így tett példázattá az emberek előtt;

olyan lettem, mint akit arcul köptek.

7 Tekintetem elhomályosodott a bosszúság miatt,

minden tagom olyan, mint az árnyék.

8 Elszörnyednek ezen a becsületesek,

és az ártatlan felindul az elvetemült miatt.

9 De az igaz ragaszkodik a maga útjához,

és aki tiszta kezű, annak megnő az ereje.

10 De jöjjetek csak mindnyájan újra,

úgysem találok bölcset köztetek!

Jób készül a halálra

11 Napjaim elmúltak,

szétfoszlottak terveim,

szívemnek vágyai.

12 Ők az éjszakát nappallá akarják változtatni,

mintha a világosság közelebb lenne,

mint a sötétség.

13 Ha abban kell reménykednem,

hogy a holtak hazája a házam,

a sötétségben vetettem meg az ágyam,

14 ha a sírgödröt kell atyámnak neveznem,

a férgeket pedig anyámnak és nővéremnek,

15 hol van akkor az én reménységem?

Ki láthat itt reménysugárt?

16 Velem száll le a holtak hazájába,

ha majd együtt a porba hanyatlunk.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/17-c23f92b616e7357f1a70924b1a317ef0.mp3?version_id=920—

Bildád második beszéde: A bűnösökre pusztulás és feledés vár

1 Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:

2 Meddig finomkodunk még itt a szavakkal?

Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!

3 Miért tartasz bennünket állatnak,

és miért nézel ostobának?

4 Ha magadat marcangolod haragodban,

talán elpusztul miattad a föld,

és elmozdul helyéről a kőszikla?

5 Bizony, kialszik a bűnösök világossága,

tüzük lángja nem ragyog.

6 Elsötétül sátrában a világosság,

mécsese kialszik mellette.

7 Erőteljes léptei megrövidülnek,

saját tervei okozzák bukását.

8 Mert lába hálóba gabalyodik,

és kelepcébe kerül.

9 Sarkát csapda ragadja meg,

és hurok feszül rá.

10 Hurok van elrejtve számára a földön,

és csapda az ösvényén.

11 Körös-körül félelmek rémítik,

és kergetik lépten-nyomon.

12 Éhesen várja a nyomorúság,

és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.

13 Darabonként rágja le bőrét a kór,

darabonként rágja le róla a halálos betegség.

14 Kirángatják biztonságos sátrából,

és elhajtják a borzalmak királya elé.

15 Sátrában nem az övéi laknak,

lakóhelyére kénkövet szórnak.

16 Alul elszáradnak gyökerei,

és felül lefonnyad az ága.

17 Emlékezete eltűnik a földről,

és nem emlegetik nevét az utcán.

18 Világosságból sötétségbe taszítják,

a föld kerekségéről elűzik.

19 Utódja és sarjadéka

nem lesz népe között,

senkije sem marad lakóhelyén.

20 Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók,

és iszonyat fogja el a keleten lakókat.

21 Bizony, így jár az álnokok hajléka,

annak lakóhelye,

aki nem akar Istenről tudni.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/18-363ec4a71edadeede90db2c24198626f.mp3?version_id=920—

Jób ötödik válasza: Elhagyták az emberek

1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Meddig kínozzátok még lelkemet,

és zúztok-tiportok szavaitokkal?

3 Már tízszer is gyaláztatok engem.

Nem szégyellitek, hogy így gyötörtök?

4 Ha valóban tévedtem is,

énrajtam marad a tévedésem.

5 Ha valóban fölém akartok kerekedni,

és rám akarjátok bizonyítani a gyalázatot,

6 akkor pedig tudjátok meg,

hogy Isten nyomorított meg,

és ő kerített hálójába engem.

7 Ha erőszak miatt kiáltozom,

nem kapok választ.

Segítségért kiáltok,

de nem véd a törvény.

8 Eltorlaszolta utamat,

nem mehetek tovább,

sötétbe burkolta ösvényeimet.

9 Dicsőségemtől megfosztott,

levette fejemről a koronát.

10 Letördelt körös-körül, elpusztulok;

kitépte reménységemet,

mint valami fát.

11 Fellángolt ellenem haragja,

és ellenségének tekintett engem.

12 Együtt támadtak csapatai,

utat törtek ellenem,

tábort vertek sátram körül.

13 Rokonaimat eltávolította mellőlem,

ismerőseim egészen elidegenedtek tőlem.

14 Szomszédaim elhagytak,

ismerőseim elfelejtettek.

15 A házamban élők és szolgálóleányaim

idegennek tartanak,

rám sem ismernek többé.

16 Szolgámnak kiáltok,

de nem válaszol,

még ha könyörgök is neki.

17 Feleségem undorodik leheletemtől,

testvéreim iszonyodnak tőlem.

18 Még a kisgyermekek is megvetnek,

kicsúfolnak, ahogy föltápászkodom.

19 Utál minden bizalmas barátom.

Akiket szerettem, ellenem fordultak.

20 Csont és bőr már csak az egész testem,

ínyem is elsorvadt a fogaim körül.

Jób a halála után remél elégtételt

21 Könyörüljetek, könyörüljetek rajtam, barátaim,

mert Isten keze vert meg engem!

22 Miért üldöztök, mint Isten,

miért nem unjátok még a marcangolást?

23 Bárcsak leírnák szavaimat,

bárcsak följegyeznék egy könyvbe,

24 vas íróvesszővel és ólommal

minden időkre kősziklába vésnék!

25 Mert én tudom,

hogy az én megváltóm él,

és utoljára megáll a por fölött,

26 és ha ez a bőröm szertefoszlik is,

testem nélkül is meglátom az Istent.

27 Saját magam látom meg őt,

tulajdon szemeim látják meg, nem valaki más,

bár veséim is megemésztetnek.

28 Ha ezt kérdezitek:

Mivel kényszerítsük őt,

hogy megtaláljuk bajának a gyökerét,

29 akkor rettegjetek a fegyvertől!

Mert a harag fegyveres büntetést szül,

hogy megtudjátok, van ítélőbíró.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/19-2795ae6a915f31d0f94efe881bb699f9.mp3?version_id=920—