Revised Hungarian Bible (RรšF)

Az istenfélő Jób gazdagsága

1 Élt Úc földjén egy Jób nevű ember. Feddhetetlen és becsületes ember volt, félte az Istent, és kerülte a rosszat.

2 Hét fia és három leánya született.

3 Hétezer juh, háromezer teve, ötszáz igás ökör és ötszáz szamár volt a jószága, és igen sok szolgája volt. Ez az ember tekintélyesebb volt minden keleti embernél.

4 Fiai lakomát szoktak tartani, mindegyik a maga házában és a maga napján. Ilyenkor üzentek három nővérüknek, és őket is meghívták, hogy velük együtt egyenek-igyanak.

5 Amikor azonban a lakoma napjai sorra lejártak, értük küldött Jób, és megszentelte őket úgy, hogy korán reggel fölkelt, és annyi égőáldozatot mutatott be, ahányan voltak. Mert azt gondolta Jób: Hátha vétkeztek a fiaim, és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden alkalommal.

A Sátán rágalmazza Jóbot

6 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak azÚrelőtt. Velük együtt megjelent a Sátán is.

7 AzÚrmegkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte azÚrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem.

8 Erre ezt mondta azÚra Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat.

9 A Sátán így felelt azÚrnak: Megvan rá az oka, azért féli az Istent!

10 Hiszen te oltalmazod őt, a házát és mindenét, amije csak van! Keze munkáját megáldottad, és jószága elszaporodott a földön.

11 De nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá mindarra, amije van, majd káromol még téged!

12 AzÚrezt felelte a Sátánnak: Mindenét a kezedbe adom, csak rá magára nem vethetsz kezet! És eltávozott a Sátán azÚrelől.

Jób a bajban is istenfélő marad

13 Egyszer, amikor Jób fiai és leányai elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak,

14 hírnök érkezett Jóbhoz, és így szólt: A marhák odakint szántottak, a szamarak pedig mellettük legelésztek.

15 De a sábaiak rájuk rontottak, és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.

16 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Tűz csapott le Istentől az égből, amely megégette és elpusztította a juhokat és a legényeket. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.

17 Még beszélt, amikor ismét érkezett valaki, és így szólt: A káldeusok három csapatban rajtaütöttek a tevéken és elvitték őket, a legényeket pedig kardélre hányták. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.

18 Még beszélt, amikor érkezett egy másik, és így szólt: Fiaid és leányaid elsőszülött testvérük házában lakomáztak, borozgattak.

19 De hirtelen erős szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked.

20 Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult,

21 és így szólt:

Meztelenül jöttem ki anyám méhéből,

meztelenül is megyek el.

AzÚradta, azÚrvette el,

áldott legyen azÚrneve!

22 Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/1-534d8be95e10de0d0df2346473b700eb.mp3?version_id=920—

Jób a betegségben is istenfélő marad

1 Történt egy napon, hogy az istenfiak megjelentek, és megálltak azÚrelőtt. Velük együtt megjelent a Sátán is, és megállt azÚrelőtt.

2 AzÚrmegkérdezte a Sátánt: Honnan jössz? A Sátán ezt felelte azÚrnak: A földön barangoltam, ott jártam-keltem.

3 Erre ezt mondta azÚra Sátánnak: Észrevetted-e szolgámat, Jóbot? Nincs hozzá fogható a földön. Feddhetetlen és becsületes ember, féli az Istent, és kerüli a rosszat. Még most is kitartóan feddhetetlen, bár felingereltél ellene, hogy ok nélkül tönkretegyem.

4 A Sátán azonban így válaszolt azÚrnak: Bőrért bőrt ad az ember, de az életéért mindent odaad!

5 Nyújtsd csak ki a kezed, és tedd rá csontjaira meg a húsára, majd káromol még téged!

6 AzÚrezt felelte a Sátánnak: A kezedbe adom, csak az életét kíméld meg!

7 A Sátán eltávozott azÚrszíne elől, és megverte Jóbot rosszindulatú fekélyekkel tetőtől talpig.

8 Jób fogott egy cserépdarabot, azzal vakarta magát, és hamuba ült.

9 A felesége ezt mondta neki: Még most is ragaszkodsz ahhoz, hogy feddhetetlen maradj? Átkozd meg Istent, és halj meg!

10 De ő így felelt neki: Úgy beszélsz te is, ahogyan a bolondok szoktak beszélni! Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk. Még ebben a helyzetben sem mondott Jób olyat, amivel vétkezett volna.

Jóbot meglátogatja három barátja

11 Amikor meghallotta Jób három barátja, hogy mennyi baj érte őt, eljöttek a lakóhelyükről: Elífáz Témánból, Bildád Súahból és Cófár Naamából. Megállapodtak egymással, hogy elmennek hozzá, és részvéttel vigasztalják őt.

12 De amikor messziről megpillantották, alig ismertek rá. Hangosan sírni kezdtek, megszaggatták köntösüket, és port szórtak a fejükre.

13 És mellette ültek a földön hét nap és hét éjjel; de egyik sem szólt hozzá egy szót sem, mert látták, hogy milyen nagy a fájdalma.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/2-46301ea0576b799c744dbe66690d3bf6.mp3?version_id=920—

Jób panasza

1 Végül aztán megnyitotta Jób a száját, és megátkozta születése napját.

2 Megszólalt Jób, és ezt mondta:

3 Vesszen el a nap, amelyen születtem,

az éjszaka, mely tudta, hogy fiú fogant!

4 Legyen sötét az a nap,

ne törődjék vele Isten odafönt,

ne ragyogjon rajta napsugár!

5 Sötétség és homály vegye birtokába,

felhő lakjon rajta,

nappal is sötétség tegye rémisztővé!

6 Ragadja el vaksötétség azt az éjszakát!

Ne kerüljön az év napjai közé,

ne számítsák bele a hónapok számába!

7 Legyen az az éjszaka meddő,

ne hallatsszon akkor örömujjongás!

8 Hozzanak rá rontást,

akik meg tudnak átkozni egy napot,

és képesek felingerelni a Leviatánt.

9 Sötétüljenek el alkonyatán a csillagok,

hiába várjon világosságra,

ne lássa meg a hajnal sugarait,

10 mert nem zárta be anyám méhének ajtaját,

és nem rejtette el szemem elől a nyomorúságot!

11 Miért nem haltam meg,

mikor megszülettem?

Miért nem múltam ki,

mikor anyám méhéből kijöttem?

12 Miért is vettek ölbe,

és emlőkre, hogy szopjak?

13 Akkor most feküdnék, és élvezném a békét,

aludhatnék, és nyugalmam volna

14 a föld királyaival és tanácsosaival,

kik kőhalmokat építettek maguknak,

15 vagy a fejedelmekkel, akik aranyat gyűjtöttek,

és ezüsttel töltötték meg házaikat.

16 Vagy miért nem ástak el,

mint az elvetélt gyermeket,

mint azt a csecsemőt, aki nem jöhetett élve a világra?

17 Ott megszűnik a bűnösök nyugtalansága,

megnyugszanak, akiknek erejük ellankadt.

18 A foglyok ott mindnyájan nyugalmat találnak,

nem hallják többé a hajcsárok hangját.

19 Egyforma ott nagy és kicsiny,

a rabszolga is megszabadul urától.

20 Miért is ad a nyomorultnak világosságot,

és életet annak, aki megkeseredett,

21 akik várják a halált, de hiába,

pedig jobban keresik, mint a rejtett kincset,

22 akik örülnének

és úgy ujjonganának, ha megtalálnák végre a sírt;

23 az útvesztőbe jutott embernek,

aki elől Isten elzárt minden utat?

24 Mert mielőtt eszem, sóhajtozom,

kitör belőlem az ordítás, mint a vízfolyás.

25 Mert amitől leginkább rettegtem, az szakadt rám,

és amitől féltem, az ért utol engem.

26 Nem lelek pihenést, se csendességet;

még meg sem nyugodhattam, és újra rám tör a remegés.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/3-072cb2673cf5fdf30013dfc0a005df3c.mp3?version_id=920—

Elífáz első beszéde: Ártatlanul senki sem szenved

1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta:

2 Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád,

de ki tudja itt magába fojtani a szót?

3 Hiszen másokat intettél,

és a lankadt kezeket erősítetted.

4 A botladozót szavaid talpra állították,

és a roskatag térdeket megerősítetted.

5 Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál?

Téged ér csapás, és megzavarodsz?

6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed,

és reménységet feddhetetlen életed?

7 Emlékezz csak: elpusztult-e

valaki ártatlanul,

és irtottak-e ki valahol

becsületes embereket?

8 Ahogyan én láttam,

mindenki azt aratja, aminek felszántott:

hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett.

9 Isten leheletétől elpusztulnak,

haragja szelétől semmivé lesznek.

10 Elhallgat a hím oroszlán,

nem bömböl többé,

és kitörnek a fiatal oroszlán fogai.

11 Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya,

és elszélednek a nőstények kölykei.

12 Titokzatos szavak jutottak el hozzám,

suttogásukat épp csak felfogták füleim,

13 éjszakai látomásoktól felizgatva,

amikor mély álom száll az emberekre.

14 Rettegés és reszketés fogott el engem,

és rettegés töltötte el minden porcikám.

15 Szellő simította végig az arcomat,

felborzolódott a szőr testemen.

16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok.

Egy alak van a szemem előtt,

halk hangot hallok:

17 Igaz-e Isten előtt a halandó?

Alkotója előtt tiszta-e az ember?

18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg,

angyalaiban is talál hibát.

19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak,

amelynek alapja porban áll!

Szétmorzsolják őket, mint a molyt,

20 reggeltől estére összezúzzák őket,

elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné.

21 Összeomlik sátruk,

meghalnak bölcsesség nélkül.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/4-36e3501278f543e3c08c31f2c6ac2b51.mp3?version_id=920—

Jób csak Istentől várhat segítséget

1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki?

Melyik szenthez fordulsz?

2 Mert az ostobát megöli a bosszúság,

és a balgát halálba kergeti a heveskedés.

3 Én magam láttam,

hogy egy ostoba gyökeret vert,

de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén.

4 Távol van fiaitól a segítség,

eltapossák őket a kapuban,

nem menti meg senki.

5 Learatott gabonáját megeszi az éhező,

még ha tövisek közé rejti is;

vagyona után liheg a szomjazó.

6 Nem a porból támad a hamisság,

és nem a földből sarjad ki a vész,

7 hanem az ember maga szüli a vészt,

melynek szikrái a magasba szállnak.

8 De én az Istenhez fordulnék,

Istenre bíznám az ügyemet,

9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul,

csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.

10 Esőt ad a föld színére,

vizet bocsát a mezőkre.

11 Magasra emeli az alant levőket,

a gyászolókat oltalmazza segítsége.

12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja,

nem alkot kezük maradandót.

13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket,

és a cselszövők terve meghiúsul.

14 Nappal is sötétben botorkálnak,

tapogatóznak délben is, mint éjjel.

15 Megszabadítja szájuk fegyverétől,

az erős kezéből a szegényt.

16 Így lesz reménysége a nincstelennek,

a csalárdság pedig elnémul.

17 Bizony boldog az az ember,

akit Isten megfedd!

A Mindenható fenyítését ne vesd meg!

18 Mert ő megsebez, de be is kötöz,

összezúz, de keze meg is gyógyít.

19 Hatszor is megment a nyomorúságból,

hetedszer sem ér veszedelem.

20 Éhínségben megment a haláltól,

háborúban a fegyveres kéztől.

21 Nyelvek ostorától rejtve leszel,

nem kell félned,

hogy pusztulás szakad rád.

22 Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen,

nem kell félned a vadállatoktól,

23 mert a mező kövei is szövetségeseid,

és a mezei vadakkal is békében élsz.

24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban,

otthonodat vizsgálva

semmiben sem lelsz hiányt.

25 Megéred, hogy sok utódod lesz,

és sarjadékod annyi, mint földön a fű.

26 Érett korban térsz a sírba,

ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják.

27 Ezt kutattuk ki, így van ez!

Hallgass rá, és jól jegyezd meg!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/5-a235c65781855dada16670f55b95b0b1.mp3?version_id=920—

Jób első válasza: Ártatlanul vádolják

1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Bárcsak megmérnék elkeseredésemet,

és szenvedésemmel együtt mérlegre tennék!

3 Bizony, súlyosabb a tenger homokjánál,

ezért voltak balgák a szavaim.

4 Mert a Mindenható nyilai

vannak bennem,

mérgüket issza lelkem,

és Isten rettentései

sorban elérnek engem.

5 Ordít-e a vadszamár a fűben,

bőg-e az ökör a takarmánya mellett?

6 Megeszik-e az ízetlen ételt sótlanul,

vagy van-e íze a nyers tojásnak?

7 Érintésétől is iszonyodom:

olyan az, mint a romlott étel.

8 Bárcsak teljesülne kívánságom,

és beteljesítené Isten reménységemet!

9 Bárcsak úgy döntene Isten, hogy összezúz,

kinyújtaná kezét, hogy elvágja életem fonalát!

10 Akkor még lenne vigaszom,

tudnék örülni a kíméletlen fájdalomban is,

hogy nem tagadtam meg

a szent Isten beszédét.

11 Honnan vegyek erőt a várakozásra?

Mi várhat még rám, hogy tovább reménykedjem?

12 Nem vagyok olyan erős, mint a kő,

nem ércből van a testem.

13 Hát nem kapok segítséget?

El van zárva tőlem a szabadulás?

14 Baráti szeretetre van szüksége a szenvedőnek,

ha elhagyta is a Mindenható félelmét.

15 Testvéreim hűtlenek, mint a patak,

ahogyan a patakok vize eltűnik:

16 előbb jégtől zavarosak,

olvadó hó hömpölyög bennük,

17 majd idővel visszahúzódnak, elapadnak,

a hőségben fenékig kiszikkadnak.

18 Letérnek útjukról a karavánok,

de kietlen helyre jutnak, és elpusztulnak.

19 Őket keresik Témá karavánjai,

a sábai vándorok

bennük reménykednek.

20 De megszégyenülnek,

amiért bennük bizakodtak,

csalódnak, amint odaérnek.

21 Így jártam most én is veletek:

látjátok a borzalmat, és féltek.

22 Mondtam-e, hogy adjatok valamit,

vagy javaitokból adjatok

ajándékot értem,

23 hogy mentsetek meg az ellenség kezéből,

váltsatok ki a zsarnokok kezéből?

24 Tanítsatok, és elhallgatok,

értessétek meg velem, miben tévedtem!

25 Milyen fájdalmas az őszinte beszéd!

De mire való örökös feddésetek?

26 Szavaimért akartok megfeddeni?

Hiszen a szélnek szól a kétségbeesett ember!

27 Ti még az árvára is sorsot vetnétek,

barátaitokra is alkudoznátok!

28 Tekintsetek rám végre,

szemetekbe csak nem hazudok!

29 Hagyjátok abba, ne kövessetek el jogtalanságot!

Hagyjátok abba, hisz nekem van igazam!

30 Szólt-e nyelvem álnokságot?

Nem érezné-e ínyem, mi okozhat romlást?

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/6-29ff33a765c2e3c83e1ade3fd18e36af.mp3?version_id=920—

Jób újabb panasza

1 Csak küzdelem a halandó sorsa a földön,

napjai úgy telnek, mint a napszámosé!

2 Ahogyan a rabszolga eped az árnyék után,

és a napszámos várja a munkabért,

3 úgy jutottak nekem

hiábavaló hónapok,

nyomorúságos éjszakákkal

fizettek ki engem.

4 Ha lefekszem, azt kérdem:

Mikor kelhetek fel? Hosszú az este,

és tele vagyok nyugtalansággal hajnalig.

5 Testemet férgek és porkéreg borítja,

bőröm beforrad, majd kifakad újra.

6 Napjaim gyorsabbak a takács vetélőjénél,

és reménytelenül múlnak el.

7 Gondold meg, hogy csak szellő az életem,

szemem nem lát többé jót.

8 A szemek, amelyek eddig láttak, többé nem találnak;

szemed engem keres,

de én már nem vagyok.

9 Eltűnik a felhő, tovaszáll:

éppígy nem jön vissza,

aki leszáll a holtak hazájába.

10 Nem tér vissza többé a házába,

lakóhelyén sem tudnak róla többé.

11 Nem is tartóztatom meg a számat,

beszélni fogok szorongó lélekkel,

panaszkodni fogok keserű szívvel.

12 Tenger vagyok-e vagy tengeri szörny,

hogy őrséget állítasz ellenem?

13 Mikor azt gondolom,

hogy vigaszt nyújt az ágyam,

panaszomat enyhíti fekhelyem,

14 akkor álmokkal rettentesz,

látomásokkal rémítesz meg engem.

15 Inkább választom a fulladást,

inkább a halált, mint e csontvázat.

16 Elég volt az életemből,

nem kell tovább!

Hagyj békén, hiszen csak

leheletnyi az időm!

17 Micsoda az ember,

hogy ily nagyra tartod,

és hogy így törődsz vele?

18 Minden reggel megvizsgálod,

minden pillanatban próbára teszed.

19 Miért nem veszed le rólam a szemed?

Nyálamat sem engeded lenyelni?

20 Ha vétkeztem, mit követtem el

ellened, emberek őrzője?

Miért tettél a céltábláddá?

Talán terhedre vagyok?

21 Miért nem bocsátod meg vétkemet,

miért nem nézed el bűnömet?

Hiszen már a porban fekszem,

amikor keresel, már nem leszek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/7-51eb789ca7ca67f5bae9de3a6b146207.mp3?version_id=920—

Bildád első beszéde: A kegyes embert megáldja Isten

1 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:

2 Meddig beszélsz ilyeneket,

meddig lesz heves szél szádnak beszéde?

3 Meghamisítja-e Isten a jogot,

elferdíti-e a Mindenható az igazságot?

4 Ha fiaid vétkeztek ellene,

hibájukért fizetett meg nekik.

5 De ha te Istent keresed,

és a Mindenhatóhoz könyörögsz,

6 ha tiszta vagy és becsületes,

most újra rád tekint,

és helyreállítja otthonodat igazságodért.

7 Bár először kicsiny voltál,

végül igen naggyá leszel.

8 Kérdezd csak meg

az előző nemzedéket,

jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!

9 Mi csak tegnap születtünk,

és semmit sem tudunk,

életünk csak árnyék a földön.

10 Majd ők tanítanak,

és megmondják neked,

tőlük származnak az értelmes szavak!

11 Megél-e a nád a mocsáron kívül?

Felnőhet-e víz nélkül a sás?

12 Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge,

majd máris elszárad, minden fűnél előbb.

13 Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről,

az elvetemültek reménysége elvész.

14 Szétfoszlik bizakodásuk,

bizodalmuk olyan, mint a pókháló.

15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg,

belekapaszkodik, de nem tud megállni.

16 Virul ugyan a napfényben,

indája túlnő a kerítésen,

17 gyökerei átbújnak a kőrakáson,

megkapaszkodnak a kőhalomban is,

18 de ha kiirtják helyéről,

még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!

19 Ennyi volt élete öröme,

azután mások nőnek helyette a földből.

20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent,

és nem támogatja a gonosztevőket.

21 Megtölti még szádat nevetéssel,

és ajkaidat ujjongással.

22 Gyűlölőidet szégyen borítja el,

és nem marad meg a bűnösök hajléka.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/8-75e61737fd91bac62a3ca9b3255c7b26.mp3?version_id=920—

Jób második válasza: Istennek mindig igaza van

1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta:

2 Igaz, tudom, hogy így van:

hogy is lehetne igaza az embernek

Istennel szemben?

3 Ha kedve támadna vele perbe szállni,

ezer kérdés közül

egyre sem tudna válaszolni.

4 Bölcs szívű és hatalmas erejű ő:

ki tudna ellene szegülve épségben maradni?

5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják,

hogy ő forgatta föl haragjában.

6 Kimozdítja helyéből a földet,

oszlopai is belerendülnek.

7 Ha parancsol a napnak,

nem ragyog fel,

és pecséttel zárja le a csillagokat.

8 Egymaga feszítette ki az eget,

lépdel a tenger hullámhegyein.

9 Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot,

a Fiastyúkot és a Dél csillagait.

10 Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul,

csodás dolgokat megszámlálhatatlanul.

11 Elvonul fölöttem, de nem látom,

elsuhan, de nem veszem észre.

12 Ha elragad valamit,

ki akadályozhatja meg?

Ki mondhatja neki: Mit teszel?

13 Isten nem fogja vissza haragját,

meghunyászkodnak előtte

Rahab segítői is.

14 Hát én hogy felelhetnék meg neki,

hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene?

15 Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele;

mint bírámhoz, könyörögnöm kellene.

16 Ha kiáltanék és válaszolna,

akkor sem hinném, hogy figyel hangomra.

17 Hiszen viharral kerget engem,

ok nélkül szaporítja sebeimet.

18 Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak,

keserűséggel tölt el engem.

19 Az erőszakra azt mondja:

Nálam nincs erősebb!

A törvénykezésre pedig:

Ki merne bevádolni engem?

20 Ha igazam lenne is,

bűnösnek mondana szája,

ha feddhetetlen lennék is,

hamisnak tartana.

21 Feddhetetlen vagyok!

Nem törődöm magammal,

megvetem az életemet.

22 Már úgyis mindegy, kimondom tehát:

Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.

23 Ha ostora hirtelen megöl valakit,

ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén.

24 Bűnös ember kezébe jut az ország,

elfedi a bírák arcát.

Ki teszi ezt, ha nem ő?

25 Napjaim gyorsabbak a futárnál,

elszaladnak, nem látnak semmi jót.

26 Elsuhannak, mint a sáscsónak,

vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.

27 Ha ezt mondom:

El akarom felejteni panaszomat,

vidámra akarom változtatni arcomat,

28 megborzadok sok fájdalmamban.

Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak.

29 Ha tehát bűnös vagyok,

minek fárasszam magam hiába?

30 Ha hóban mosakodnám is,

ha lúggal tisztítanám is kezemet,

31 akkor is sárba taszíthatsz,

még ruháim is utálnának engem.

32 Mert ő nem ember, mint én,

akinek azt felelhetném:

Vigyük bíró elé a vitánkat!

33 Nincs is köztünk döntőbíró,

aki mindkettőnkre rátehetné kezét.

34 Ha levenné rólam vesszejét,

és rettentése nem ijesztene,

35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle,

hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JOB/9-56a81c3650e47f9b443c39402d9ec157.mp3?version_id=920—