Zsoltárok 30

Hálaadás az életért

1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.

2 Magasztallak,Uram,

mert megmentettél.

Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.

3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,

és meggyógyítottál engem.

4 Uram, kihoztál engem

a holtak hazájából,

életben tartottál,

nem roskadtam a sírba.

5 Zengjetek azÚrnak, ti, hívei,

magasztaljátok szent nevét!

6 Mert csak egy pillanatig tart haragja,

de egész életen át a kegyelme.

Este szállást vesz a sírás,

reggelre itt az ujjongás.

7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:

Nem tántorodom meg soha.

8 Uram, kegyelmedből

hatalmas hegyre állítottál.

De mikor elrejtetted orcádat,

nagyon megrettentem.

9 Ekkor hozzád kiáltottam,Uram,

és így esedeztem az Úrhoz:

10 Mit használ neked a vérem,

ha leszállok a sírgödörbe?

Hálát ad-e neked, aki porrá lett,

hirdeti-e hűségedet?

11 Hallgass meg,Uram, kegyelmesen,

légy segítségemre,Uram!

12 Te pedig gyászomat örömre fordítottad,

leoldoztad gyászruhámat,

és örömbe öltöztettél.

13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem,

örökké magasztallak,Uram, Istenem!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/30-5d66b208593f3d0cdd951e5c5448f334.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 31

A reménység nem szégyenít meg

1 A karmesternek: Dávid zsoltára.

2 Hozzád menekülök,Uram,

ne szégyenüljek meg soha!

Ments meg engem irgalmasan!

3 Fordítsd felém füledet,

siess, ments meg engem!

Légy erős kősziklám,

erős váram, segíts rajtam!

4 Mert te vagy az én sziklaváram;

vezess és terelgess engem nevedért!

5 Szabadíts ki a hálóból,

amelyet titkon vetettek nekem,

mert te vagy az erősségem.

6 Kezedre bízom lelkemet,

te váltasz meg engem,

Uram, igaz Isten!

7 Gyűlölöm a hitvány bálványok híveit,

mert én csak azÚrban bízom.

8 Ujjongva örülök hűségednek,

mert látod nyomorúságomat,

ismered lelkem szorongásait.

9 Nem adtál ellenség kezébe,

hanem tágas térre állítottad lábamat.

10 Légy kegyelmes,Uram,

mert bajban vagyok,

szemem elhomályosodott a bánattól,

odavan testem-lelkem.

11 A gond miatt vége lesz életemnek,

a sóhajtozás miatt esztendeimnek.

Bűnöm miatt megrokkant az erőm,

csontjaim sorvadoznak.

12 Minden ellenségem gyaláz engem,

szomszédaim félnek,

ismerőseim megrettennek,

ha látnak az utcán, elfutnak előlem.

13 Elfelejtettek, mintha meghaltam volna,

olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.

14 Mert hallom sokak suttogását:

Iszonyú baj van vele!

Rólam tanácskoznak egymás közt,

el akarják venni az életemet.

15 De én bízom benned,Uram,

vallom: Te vagy Istenem!

16 Kezedben van sorsom, ments meg

ellenségeim és üldözőim kezéből!

17 Ragyogjon rá orcád szolgádra,

segíts rajtam hűségesen!

18 Uram, ne szégyenüljek meg, ha hívlak téged!

Szégyenüljenek meg a bűnösök,

tűnjenek el a holtak hazájában!

19 Némuljanak el a hazug ajkak,

amelyek kihívóan, gőgösen

és megvetően beszélnek az igazról!

20 Milyen nagy a te jóságod,

melyet a téged félőknek tartogatsz!

Ebben részesíted a hozzád menekülőket

minden ember szeme láttára.

21 Jól elrejted őket magadnál

az emberek áskálódása elől.

Megőrzöd őket sátradban

a perlekedő nyelvektől.

22 Áldott azÚr,

aki csodálatos hűséggel bánt velem

az ostromlott városban!

23 Én már azt gondoltam ijedtemben,

hogy eltaszítottál magadtól.

De te meghallgattad

könyörgő szavamat,

amikor hozzád kiáltottam segítségért.

24 Szeressétek azUrat, ti, hívei mind!

Az állhatatosokat megtartja azÚr,

de kamatostul megfizet a gőgösöknek.

25 Legyetek erősek és bátor szívűek

mind, akik azÚrban reménykedtek!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/31-6678efaba164352c19c827bfb071706f.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 32

Bűnbánat és bűnbocsánat

1 Dávid tanítókölteménye.

Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott,

vétke eltöröltetett.

2 Boldog az az ember,

akinek azÚrnem rója fel bűnét,

és nincs lelkében álnokság.

3 Míg hallgattam, kiszáradtak csontjaim,

egész nap jajgatnom kellett.

4 Mert éjjel-nappal

rám nehezedett kezed,

erőm ellankadt,

mint a nyári hőségben. (Szela.)

5 Megvallottam neked vétkemet,

bűnömet nem takargattam.

Elhatároztam, hogy bevallom

hűtlenségemet azÚrnak,

és te megbocsátottad bűnömet,

amit vétettem. (Szela.)

6 Ezért hozzád imádkozzék minden hívő,

amíg megtalálhat.

Ha nagy vizek áradnak is,

nem érik el őt.

7 Te vagy az oltalmam, megóvsz a bajtól,

körülveszel a szabadulás örömével. (Szela.)

8 Bölccsé teszlek, és megtanítalak,

melyik úton kell járnod.

Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.

9 Ne legyetek olyan oktalanok,

mint a ló vagy az öszvér,

amelynek kantárral és zablával

kell fékezni szilajságát,

másképpen nem közelít hozzád.

10 Sok fájdalom éri a bűnöst,

de aki bízik azÚrban,

azt ő szeretettel veszi körül.

11 Örüljetek azÚrnak,

ujjongjatok, ti, igazak!

Vigadjatok mind, ti, igaz szívűek!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/32-35354b9b7fe49a6dc5deab66eeeeb9a3.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 33

Isten dicsőítése

1 Örüljetek azÚrnak, ti, igazak!

Az igaz emberekhez illik a dicséret.

2 Adjatok hálát azÚrnak citeraszóval,

tízhúrú lanttal zengjetek neki!

3 Énekeljetek neki új éneket,

szépen zengjenek hangszereitek!

4 Mert azÚrigéje igaz,

mindent hűségesen cselekszik.

5 Szereti az igaz ítéletet,

azÚrszeretetével tele van a föld.

6 AzÚrigéje alkotta az eget,

egész seregét szájának lehelete.

7 Gáttal torlaszolta el a tenger vizét,

mederbe zárta hullámait.

8 Féljen azÚrtól az egész föld,

rettegjen tőle a világ minden lakója,

9 mert amit ő mondott, meglett,

és amit parancsolt, előállott.

10 Semmivé teszi azÚra nemzetek tervét,

meghiúsítja a népek szándékait.

11 De azÚrterve örökké megmarad,

szívének szándéka nemzedékről nemzedékre.

12 Boldog az a nemzet,

amelynek Istene azÚr,

az a nép, amelyet örökségül választott.

13 Letekint a mennyből azÚr,

és lát minden embert.

14 Lakóhelyéből rátekint

a föld minden lakójára.

15 Ő formálta mindnyájuk szívét,

ismeri minden tettüket.

16 Nem a nagy sereg segíti

győzelemre a királyt,

nem a nagy erő menti meg a hőst.

17 Csalódik, aki lovaktól vár segítséget,

mert nagy erejük nem ment meg.

18 De azÚrszeme ügyel az istenfélőkre,

akik szeretetében bíznak.

19 Megmenti őket a haláltól,

éhínség idején is megtartja életüket.

20 Lelkünk azUrat várja,

ő a mi segítségünk és pajzsunk.

21 Benne van szívünk öröme,

mert szent nevében bízunk.

22 Maradjon velünk,Uram, szereteted,

mert mi is benned reménykedünk!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/33-e56444276dd0dffea135e5252b35be57.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 34

Isten megsegíti övéit

1 Dávidé, abból az időből, amikor eszelősnek tettette magát Abímeleknél, aki aztán elkergette, ő pedig elment.

2 Áldom azUrat mindenkor,

állandóan őt dicséri szám.

3 AzÚrral dicsekszik lelkem.

Hallják ezt az alázatosak, és örülnek.

4 Hirdessétek velem azÚrnagyságát,

magasztaljuk együtt az ő nevét!

5 AzÚrhoz folyamodtam,

és ő meghallgatott,

megmentett mindattól,

amitől rettegtem.

6 Örömre derülnek, kik rátekintenek,

nem pirul az arcuk.

7 Kiáltott az elesett,

azÚrmeghallgatta,

és minden bajából kiszabadította.

8 AzÚrangyala őrt áll

az istenfélők mellett, és megmenti őket.

9 Érezzétek, és lássátok, hogy jó azÚr!

Boldog az az ember, aki hozzá menekül.

10 Féljétek azUrat, ti, szentjei,

mert nem szűkölködnek az istenfélők.

11 Az oroszlánok is sínylődnek és éheznek,

de akik azÚrhoz folyamodnak,

nem nélkülözik a jót.

12 Jöjjetek, fiaim, hallgassatok rám,

megtanítalak benneteket azÚrfélelmére.

13 Ki az az ember, akinek tetszik az élet,

és szeretne jó napokat látni?

14 Vigyázz, hogy nyelved ne szóljon rosszat,

és ajkad ne beszéljen csalárdságot!

15 Hagyj fel a rosszal, és cselekedj jót,

törekedj békességre, és kövesd azt!

16 AzÚrszeme látja az igazakat,

füle meghallja kiáltásukat.

17 AzÚra gonosztevők ellen fordul,

emléküket is kiirtja a földről.

18 Akik azÚrhoz kiáltanak,

azokat meghallgatja,

és kimenti őket minden bajból.

19 Közel van azÚra megtört szívűekhez,

és a sebzett lelkűeket megsegíti.

20 Sok baj éri az igazat,

de valamennyiből kimenti azÚr.

21 Megőrzi minden csontját,

egy sem törik el közülük.

22 Halálos veszedelem éri utol a bűnöst,

megbűnhődnek, akik gyűlölik az igazat.

23 AzÚrmegváltja szolgái életét,

és nem kell bűnhődnie senkinek,

aki hozzá menekül.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/34-3d65496d9dd200d16d7c4443b8d9e290.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 35

Könyörgés oltalomért

1 Dávidé.

Perelj,Uram, a velem perlőkkel,

harcolj az ellenem harcolókkal!

2 Ragadj pajzsot, vértet,

és siess segítségemre!

3 Végy elő lándzsát és csatabárdot

üldözőim ellen!

Szólj így hozzám:

Én megsegítelek téged!

4 Érje szégyen és gyalázat azokat,

akik életemre törnek!

Hátráljanak meg, és piruljanak,

akik rosszat terveznek ellenem!

5 Legyenek olyanok,

mint a szélhordta pelyva.

AzÚrangyala szórja szét őket!

6 Legyen útjuk sötét és síkos,

azÚrangyala üldözze őket!

7 Mert ok nélkül vetették ki rám hálójukat,

ok nélkül ástak vermet nekem.

8 Érje őket váratlan veszedelem,

fogja meg őket a háló,

amelyet kivetettek,

ők maguk essenek gödörbe!

9 Én pedig ujjongok azÚrnak,

és örvendezek szabadításának.

10 Minden porcikám ezt mondja:

Ki volna hozzád fogható,Uram?

Mert megmented az elesettet az erőszakostól,

az elesettet és szegényt a fosztogatótól.

11 Hamis tanúk állnak elő,

olyanról faggatnak, amiről nem tudok.

12 Rosszal fizetnek a jóért,

életemre törnek.

13 Pedig ha ők betegek voltak,

én zsákruhát öltöttem,

böjttel gyötörtem magamat,

újra meg újra szívből imádkoztam.

14 Úgy jártam-keltem, mintha barátomról,

testvéremről lett volna szó,

mély bánatba merültem,

mint aki anyját gyászolja.

15 De mikor én meginogtam,

örömükben összegyűltek.

Összegyűltek körülöttem

mint idegenek és ismeretlenek,

szitkozódnak szünet nélkül.

16 Elvetemülten gúnyolódnak,

acsarkodnak ellenem.

17 Uram, meddig tűröd ezt?

Ments meg engem az ordítozóktól,

életemet az oroszlánoktól!

18 Magasztallak a nagy gyülekezetben,

hatalmas nép között dicsérlek.

19 Ne engedd, hogy kinevessenek

hazug ellenségeim,

és összekacsinthassanak,

akik ok nélkül gyűlölnek.

20 Mert nem jó szándékkal beszélnek,

csalárd dolgokat terveznek

azok ellen, akik szelíden élnek a földön.

21 Feltátották rám szájukat,

hahotázva mondják rólam:

Saját szemünkkel láttunk!

22 Láttad mindezt,Uram! Ne hallgass,

Uram, ne légy távol tőlem!

23 Serkenj fel, ébredj, tégy igazságot

peremben, Uram, Istenem!

24 Ítélj meg igazságod szerint,

Uram, Istenem,

ne engedd, hogy kinevessenek!

25 Ne mondhassák magukban:

Ez az, ezt akartuk!

Ne mondhassák: Végeztünk vele!

26 Szégyenkezve piruljon mindenki,

aki örül bajomnak!

Szégyen és gyalázat borítsa azokat,

akik dölyfösek velem szemben!

27 Ujjongjanak, örüljenek,

akik igazamat kívánják!

Beszéljék mindenkor,

hogy nagy azÚr,

aki szolgája javát akarja!

28 Nyelvem hirdeti igazságodat

és dicséretedet mindennap.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/35-3627510f7c59014e539c684ac3fcf800.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 36

Isten az élet forrása

1 A karmesternek: AzÚrszolgájáé, Dávidé.

2 A bűnös ember szíve mélyén

ott suttog a bűn.

Nem számít neki az istenfélelem,

3 sőt azzal hízeleg magának,

hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.

4 Szája rontást és csalárdságot beszél,

nem akar okos és jó lenni.

5 Rontást eszel ki ágyában,

nem a jó úton jár,

nem veti meg a rosszat.

6 Uram, szereteted az égig ér,

hűséged a fellegekig.

7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,

ítéleteid, mint a nagy mélység,

embert és állatot megtartasz,Uram.

8 Mily drága a te szereteted, Istenem!

Szárnyad árnyékába

menekülnek az emberek.

9 Dúslakodnak házad bőségében,

örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.

10 Mert nálad van az élet forrása,

a te világosságod által látunk világosságot.

11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,

igazságos a tiszta szívűekhez!

12 Ne taposson rám a gőgösök lába,

ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!

13 Majd elbuknak a gonosztevők,

elterülnek, nem tudnak fölkelni.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/36-bfd92577ed6f315696718a06b54787f1.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 37

Ne irigyeld a bűnösök szerencséjét!

1 Dávidé.

Ne indulj haragra a gonoszok miatt,

ne irigykedj a cselszövőkre!

2 Mert hamar elhervadnak, mint a fű,

elfonnyadnak, mint a zöld növények.

3 Bízzál azÚrban, és tégy jót,

akkor az országban lakhatsz,

és biztonságban élhetsz.

4 Gyönyörködj azÚrban,

és megadja szíved kéréseit!

5 Hagyd azÚrra utadat,

bízzál benne, mert ő munkálkodik:

6 világossá teszi igazságodat,

jogodra fényt derít.

7 Légy csendben, és várj azÚrra!

Ne indulj fel, ha az alattomos embernek

szerencsés az útja!

8 Tégy le a haragról,

hagyd a heveskedést,

ne légy indulatos,

mert az csak rosszra visz!

9 Mert a gonoszok kipusztulnak,

de akik azÚrban reménykednek,

azok öröklik a földet.

10 Egy kis idő még,

és eltűnik a bűnös,

körülnézel, de nyomát sem találod.

11 Az alázatosak öröklik a földet,

és teljes békességet élveznek.

12 Ármánykodik a bűnös az igaz ellen,

és acsarkodik ellene.

13 Az Úr nevet rajta, mert látja,

hogy eljön majd a napja.

14 Kardot rántanak a bűnösök,

kifeszítik íjukat,

hogy elejtsék az elesettet és szegényt,

levágják az egyenes úton járókat.

15 De kardjuk saját szívüket járja át,

és íjaik összetörnek.

16 Többet ér a kevés az igaznak,

mint a gazdagság a sok bűnösnek.

17 Mert a bűnösök karja összetörik,

de az igazakat támogatja azÚr.

18 Ismeri azÚra feddhetetlenek életét,

és örökségük megmarad örökké.

19 Nem szégyenülnek meg

a gonosz időben sem,

jóllaknak az éhínség napjaiban is.

20 De megsemmisülnek a bűnösök,

elenyésznek azÚrellenségei,

még ha olyanok is, mint a viruló rétek,

füstként enyésznek el.

21 Kölcsönt kér a bűnös,

és nem adja vissza,

de az igaz könyörületes és adakozó.

22 Akiket megáld azÚr, öröklik a földet,

akiket megátkoz, elpusztulnak.

23 AzÚrirányítja annak az embernek a lépteit,

akinek az útja tetszik neki.

24 Ha elesik is, nem marad fekve,

mert azÚrkézen fogja.

25 Gyermek voltam, meg is öregedtem,

de nem láttam, hogy elhagyatottá lett az igaz,

sem azt, hogy gyermeke koldussá vált.

26 Mindenkor könyörül, és kölcsönad,

gyermeke áldott lesz.

27 Kerüld a rosszat, tégy jót,

és itt lakhatsz mindvégig.

28 Mert azÚrszereti a jogosságot,

és nem hagyja el híveit.

Megőrzi őket mindenkor,

a bűnösök utódait pedig kiirtja.

29 Az igazak öröklik a földet,

és ott laknak mindvégig.

30 Bölcsen beszél az igaz ember szája,

és a nyelve igazat mond.

31 Isten törvénye van a szívében,

nem ingadoznak léptei.

32 Leselkedik a bűnös az igazra,

és meg akarja ölni.

33 De azÚrnem hagyja,

hogy kezébe kerüljön,

és nem engedi, hogy bűnösként elítéljék.

34 Reménykedj azÚrban,

maradj az ő útján!

Ő felmagasztal, és öröklöd a földet;

meglátod, hogy kiirtja a bűnösöket.

35 Láttam egy erőszakos bűnöst:

olyan volt, mint egy terebélyes zöldellő fa,

36 de egyszer csak eltűnt, nem volt többé,

kerestem, de nem lehetett megtalálni.

37 Vigyázz, hogy feddhetetlen légy,

ügyelj, hogy becsületes maradj,

mert a jövő a béke emberéé!

38 De a vétkesek mind megsemmisülnek,

a bűnösök vége pusztulás.

39 Az igazak segítséget kapnak azÚrtól,

erőt a szükség idején.

40 Megsegíti azÚr, megmenti őket,

megmenti a bűnösöktől,

megszabadítja őket,

mert hozzá menekülnek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/37-7df9fed49a1af0beea7dee214787e872.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 38

Bűnbánó ember könyörgése

1 Dávid zsoltára. Emlékeztetőül.

2 Uram, ne feddj meg felindulásodban,

ne ostorozz lángoló haragodban!

3 Mert nyilaid belém hatoltak,

és rám nehezedett kezed.

4 Nincs ép hely testemen

haragod miatt,

nincs sértetlen csontom

vétkem miatt.

5 Mert bűneim összecsaptak fejem fölött,

súlyos teherként nehezednek rám.

6 Megbűzhödtek, elgennyesedtek sebeim

oktalanságom miatt.

7 Elcsüggedtem, meggörnyedtem nagyon,

úgy járkálok egész nap, mint aki gyászol.

8 Derekam égő fájdalommal van tele,

nincs ép hely testemen.

9 Kimerültem, végképp összetörtem,

szívem gyötrelmében kiáltozom.

10 Uram, előtted van

minden kívánságom,

nincs rejtve előtted sóhajtásom.

11 Szívem hevesen dobog,

erőm elhagyott,

szemem világa sincs már velem.

12 Szeretteim és barátaim

félreállnak, mert csapás ért,

rokonaim is elhúzódnak tőlem.

13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek,

akik vesztemet akarják,

arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem,

és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.

14 De én meg sem hallom,

mintha süket volnék,

olyan vagyok, mint egy néma,

aki nem nyitja ki száját.

15 Olyan vagyok, mint aki nem hall,

és szájában nincs ellenvetés.

16 Mert benned reménykedem,Uram,

te majd megfelelsz nekik,

Uram, Istenem!

17 Bárcsak ne nevetnének rajtam,

ha lábam meginog – gondoltam –,

ne lennének dölyfösek velem szemben!

18 Hiszen már közel vagyok az eleséshez,

szüntelenül gyötör a fájdalom.

19 Bizony, megvallom bűnömet,

bánkódom vétkeim miatt.

20 De ellenségeim életerősek,

sokan vannak, akik ok nélkül gyűlölnek.

21 Rosszal fizetnek nekem a jóért,

rám támadnak, pedig én jóra törekszem.

22 Ne hagyj el engem,Uram, Istenem,

ne légy távol tőlem!

23 Siess segítségemre,

Uram, szabadítóm!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/38-b4c248a07ea04687dc84b0b086347aee.mp3?version_id=920—

Zsoltárok 39

Vívódó lélek panasza

1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.

2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra,

hogy ne vétkezzem nyelvemmel,

megzabolázom számat,

ha gonosz ember kerül elém.

3 Néma voltam, szótalan,

hallgattam, de ez nem volt jó,

fájdalmam kiújult.

4 Szívem fölhevült bennem,

míg sóhajtoztam, lángra lobbantam,

nyelvemmel beszélni kezdtem:

5 Add tudtomra,Uram, életem végét,

meddig tart napjaim sora,

hadd tudjam meg,

milyen mulandó vagyok!

6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat,

életem ideje semmiség előtted.

Mint egy lehelet, annyit ér

minden ember, aki él. (Szela.)

7 Árnyékként jár-kel itt az ember,

bizony hiába vesződik.

Gyűjtöget, de nem tudja,

ki fogja hasznát venni.

8 Így hát mit várhatok, Uram?

Egyedül benned reménykedem!

9 Ments meg az ellenem vétőktől,

ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!

10 Néma maradok, nem nyitom ki számat,

hiszen te munkálkodsz.

11 Vedd le rólam csapásodat,

elpusztulok sújtó kezed alatt!

12 A bűn miatt büntetéssel

fenyíted az embert,

tönkreteszed szépségét, mint a moly.

Mint egy lehelet, annyit ér

minden ember. (Szela.)

13 Hallgasd meg imádságomat,Uram,

figyelj segélykiáltásomra!

Könnyeim láttán ne légy néma,

mert jövevény vagyok nálad,

betelepült, mint minden ősöm.

14 Ne nézz rám haraggal,

hadd viduljak föl,

mielőtt elmegyek, és nem leszek többé.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/39-2e5ad0268449a0d05023a2b2dce7ad91.mp3?version_id=920—