Az igaz ember szenvedése és szabadulása
1 A karmesternek: „A hajnali szarvas” kezdetű ének dallamára. Dávid zsoltára.
2 Én Istenem, én Istenem,
miért hagytál el engem?
Távol van tőlem a segítség,
pedig jajgatva kiáltok!
3 Istenem! Hívlak nappal,
de nem válaszolsz,
éjszaka is, de nem tudok elcsendesedni.
4 Pedig te szent vagy, trónodon ülsz,
rólad szólnak Izráel dicséretei.
5 Benned bíztak őseink,
bíztak, és megmentetted őket.
6 Hozzád kiáltottak segítségért, és megmenekültek,
benned bíztak, és nem szégyenültek meg.
7 De én féreg vagyok, nem ember,
gyaláznak az emberek, és megvet a nép.
8 Gúnyolódnak rajtam mind, akik látnak,
ajkukat biggyesztik, fejüket csóválják:
9 AzÚrra bízta magát,
mentse hát meg őt,
szabadítsa meg, hiszen kedvelte!
10 Te hoztál ki engem anyám méhéből,
biztonságba helyeztél anyám emlőin.
11 Már anyám ölében is
rád voltam utalva,
anyám méhében is
te voltál Istenem.
12 Ne légy tőlem távol,
mert közel van a baj,
és nincs, aki segítsen!
13 Hatalmas bikák vettek körül,
bekerítettek a básáni bivalyok.
14 Föltátották rám szájukat,
mint a marcangoló, ordító oroszlán.
15 Szétfolytam, mint a víz,
kificamodtak a csontjaim.
Szívem, mint a viasz,
megolvadt bensőmben.
16 Torkom kiszáradt, mint a cserép,
nyelvem az ínyemhez tapadt,
a halál porába fektettél.
17 Mert kutyák vettek körül engem,
gonoszok bandája kerített be,
átlyukasztották kezemet, lábamat.
18 Megszámlálhatnám minden csontomat,
ők pedig csak bámulnak, néznek rám.
19 Megosztoznak ruháimon,
köntösömre sorsot vetnek.
20 Ó,Uram, ne légy távol,
erősségem, siess segítségemre!
21 Ments meg engem a fegyvertől,
életemet a kutyák hatalmából!
22 Szabadíts meg az oroszlán szájából
és a bivalyok szarvai közül
engem, nyomorultat!
23 Hirdetem nevedet testvéreimnek,
dicsérlek a gyülekezetben.
24 Kik azUrat félitek, dicsérjétek őt,
Jákób utódai, mind dicsőítsétek őt!
Rettegjetek tőle, Izráel utódai, mind!
25 Mert nem veti meg és nem utálja
az elesettek nyomorúságát,
nem rejti el orcáját előlük,
segélykiáltásukat meghallgatja.
26 Rólad szól dicséretem
a nagy gyülekezetben,
teljesítem fogadalmaimat
az istenfélők előtt.
27 Esznek az alázatosak, és jóllaknak,
dicsérik azUrat, akik őt keresik.
Szívetek legyen vidám mindenkor!
28 A föld legvégéig mindenkinek
eszébe jut azÚr,
és megtérnek hozzá,
őelőtte borul le a népek minden nemzetsége.
29 Mert azÚré a királyi hatalom,
ő uralkodik a népeken.
30 Csak előtte borulnak le a földi hatalmasságok,
térdet hajt előtte minden halandó,
aki nem tudja életét megtartani.
31 Az utódok szolgálják őt,
beszélnek azÚrról a jövő nemzedéknek.
32 Jönnek, és a születendő népnek hirdetik majd,
hogy igaz, amit ő tesz.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/22-4b7a80534d0341b75da2c1dc13be4de3.mp3?version_id=920—