Revised Hungarian Bible (RรšF)

1 Az igaz ember elvész,

és senki sem törődik vele.

A hűséges emberek kimúlnak,

és senkit sem érdekel.

A gonosz miatt múlik ki ugyan az igaz,

2 de békességre jut;

fekvőhelyén megpihen,

aki egyenes úton járt.

A bálványimádók ítélete

3 Jöjjetek csak ide, boszorkányivadékok,

hűtlen és parázna fajzatok!

4 Mit csúfolódtok, miért jártatjátok a szátokat,

miért öltögetitek a nyelveteket?

Hiszen hűtlen gyermekek vagytok,

hazug fajzatok,

5 akik a cserfák mellett bujálkodtok,

minden zöldellő fa alatt,

gyermekeket vágtok le a patakoknál,

a sziklahasadékokban!

6 A patak sima köveit tetted örökségeddé,

azokat választottad osztályrészedül.

Italáldozatot is bemutatsz nekik,

ételáldozatot is viszel.

Én ebbe belenyugodjak?

7 Magasba nyúló hegyen

helyezted el fekvőhelyedet,

oda is fölmész áldozatot bemutatni.

8 Az ajtó mögé, az ajtófélfához

tetted bálványod jelképét.

Tőlem elszakadva levetkőztél,

fölmentél széles fekvőhelyedre.

Megegyeztél az egyikkel,

akinek a fekvőhelyét szereted,

és fajtalankodtál vele.

9 Molokhoz zarándokoltál olajjal

és sok illatszerrel.

Messzire küldted követeidet,

le egészen a holtak hazájáig.

10 A sokféle mesterkedés elfárasztott,

mégsem vallottad be, hogy hasztalan,

hanem újból erőt gyűjtöttél,

ezért nem betegedtél bele.

11 Kitől tartottál és féltél,

hogy hazudoznod kell?

Miért nem törődtél velem,

miért nem gondoltál rám?

Talán hallgatok én ősidők óta,

azért nem félsz engem?!

12 Én tudom megmondani,

hogyan boldogulsz.

De amit te művelsz,

az nem használ neked.

13 Ha segítségért kiáltasz,

tud-e rajtad segíteni

bálványaid tömege?

Valamennyit fölkapja a szél,

a szellő is elsodorja.

De aki hozzám folyamodik,

az örökli az országot,

és részt kap szent hegyemen.

Isten felséges, de könyörülő

14 Ezt mondja:

Töltsétek, töltsétek föl,

építsétek az utat,

vegyétek el népem útjából,

amiben megbotolhat!

15 Ezt mondja a magasztos, a felséges,

aki örök hajlékában lakik,

szent az ő neve:

Magasságban és szentségben lakom,

de a megtörttel és alázatos lelkűvel is.

Felüdítem az alázatosak lelkét,

felüdítem a megtörtek szívét.

16 Mert nem örökké perlek,

és nem vég nélkül haragszom,

hiszen elalélna előttem a lélek,

az emberek, akiket én alkottam.

17 Megharagudtam a haszonlesés bűne miatt,

haragomban megvertem őt, és elrejtőztem.

Ő azonban elpártolt tőlem,

és ment a maga feje után.

18 Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom!

Vezetem őt,

vigasztalással fizetek

neki és gyászolóinak.

19 Megteremtem ajkán a hála gyümölcsét:

Békesség, békesség közel és távol!

Ezt mondja azÚr: Meggyógyítom őt!

20 De a bűnösök olyanok,

mint a háborgó tenger,

amely nem tud megnyugodni,

iszapot és sarat kavarnak hullámai.

21 A bűnösöknek nincs békességük!

– mondja Istenem.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/57-3f846cabe446ece1d4b401fa817ed34e.mp3?version_id=920—

Igaz istentisztelet

1 Kiálts, ne sajnáld a torkod!

Harsogjon hangod, mint a kürt!

Mondd meg népemnek, hogy mi a bűne,

Jákób házának, hogy mi a vétke!

2 Ők mindennap keresnek engem,

szeretnék megismerni utaimat.

Úgy tesz ez a nép, mintha igaz módon élne,

és nem hagyta volna el Istene törvényét:

döntést kérnek tőlem az igazságról,

szeretnék Istent a közelükben tudni.

3 Miért böjtölünk – kérdik –,

ha te meg sem látod,

miért gyötörjük magunkat,

ha nem akarsz tudni róla?

De hiszen ti a böjti napokon is

megtaláljátok kedvteléseteket,

és az embereiteket mind munkára hajszoljátok.

4 Hiszen pörölve és veszekedve böjtöltök,

sőt bűnösen, ököllel verekedve.

Nem úgy böjtöltök,

ahogyan ma illenék,

nem úgy, hogy meghalljam

hangotokat a magasságban.

5 Ilyen az a böjt, amely nekem tetszik?

Ilyen az a nap, melyen az ember a lelkét gyötri?

Ha lehajtja fejét, mint a káka,

zsákruhát ölt, és hamut szór maga alá,

azt nevezed böjtnek

és azÚrkedves napjának?

6 Nekem az olyan böjt tetszik,

amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket,

kibontod a járom köteleit,

szabadon bocsátod az elnyomottakat,

és összetörsz minden jármot!

7 Oszd meg kenyeredet az éhezővel,

vidd be házadba a szegény hajléktalant,

ha meztelen embert látsz, ruházd fel,

és ne zárkózz el testvéred elől!

8 Akkor eljön világosságod,

mint a hajnalhasadás,

és hamar beheged a sebed.

Igazságod jár előtted,

és azÚrdicsősége lesz mögötted.

9 Ha segítségül hívod azUrat,

ő válaszol,

ha kiáltasz, ezt mondja:

Itt vagyok!

Ha majd senkire sem raksz jármot,

nem mutogatsz ujjal,

és nem beszélsz álnokul,

10 ha falatodat megosztod az éhezővel,

és jól tartod a nincstelent,

akkor fölragyog a sötétben világosságod,

és homályod olyan lesz,

mint a déli napfény.

11 AzÚrvezet majd szüntelen;

kopár földön is jól tart téged,

és csontjaidat megerősíti.

Olyan leszel, mint a jól öntözött kert,

mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.

12 Fölépítik fiaid az ősi romokat,

falat emelsz a régiek által

lerakott alapokra;

a rések befalazójának neveznek,

aki romokat tesz újra lakhatóvá.

13 Ha nem járkálsz a nyugalom napján,

kedvteléseid után az én szent napomon,

ha a nyugalom napját

gyönyörűségesnek hívod,

azÚrszent napját dicsőségesnek,

és azzal dicsőíted,

hogy abbahagyod munkáidat,

nem keresed kedvteléseidet,

és nem tárgyalsz ügyeidről,

14 akkor gyönyörködni fogsz azÚrban,

én pedig a föld magaslatain foglak hordozni,

és táplállak ősödnek,

Jákóbnak örökségében.

– AzÚrmaga mondja ezt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/58-0d4f82ea5a38bb1907c4678075704f1a.mp3?version_id=920—

Bűn és bűnbánat

1 Nem azÚrkeze rövid

ahhoz, hogy megsegítsen,

nem az ő füle süket

ahhoz, hogy meghallgasson,

2 hanem a ti bűneitek választottak el

titeket Istenetektől,

a ti vétkeitek miatt rejtette el

orcáját előletek, és nem hallgatott meg.

3 Hiszen kezetek vérrel van beszennyezve,

ujjaitokhoz bűn tapad,

ajkatok hazugságot szól,

nyelvetek álnokságot suttog.

4 Nincs, aki igaz vádat emelne,

nincs, aki helyesen ítélkeznék.

Haszontalanságban bíznak,

és hiábavalóságot beszélnek,

nyomorúságot fogannak,

és bajt szülnek.

5 Mérges kígyó tojásait költik ki,

és pókhálót szőnek.

Meghal, aki tojásaikból eszik:

amikor felnyitja, vipera bújik ki belőle.

6 Pókhálójukból nem lesz ruha,

nem takarózhatnak abba, amit készítettek;

amit készítettek, csak bajt okoz,

erőszakos tetteket követnek el.

7 Lábuk gonosz cél után fut,

sietnek ártatlan vért ontani.

Gondolataik ártó gondolatok,

pusztulás és romlás jelzi az útjaikat.

8 A békesség útját nem ismerik,

eljárásuk soha nem törvényes.

Ösvényeik görbék: aki azokon jár,

az békét nem ismer.

9 Ezért van távol tőlünk a törvény,

és nem ér el hozzánk az igazság.

Világosságra várunk,

de csak sötétség van,

napfényre, de homályban járunk.

10 Tapogatjuk a falat, mint a vakok,

tapogatózunk, mint akinek nincs szeme.

Botladozunk fényes délben,

mintha alkonyat volna,

olyan sötétségben vagyunk,

mint a halottak.

11 Morgunk mindnyájan, mint a medvék,

nyögünk, mint a galambok.

Törvényességre várunk, de nincs,

segítségre, de távol van tőlünk.

12 Bizony, sok bűnt követtünk el veled szemben,

vétkeink ellenünk beszélnek.

Bizony, tele vagyunk bűnnel,

gonoszságunkat be kell ismernünk.

13 Bűnösök vagyunk,

megtagadtuk azUrat,

hűtlenül eltértünk Istenünktől.

Erőszakot és lázadást hirdettünk,

szívünk csupa hazugságot gondolt és szólt.

Bűn és büntetés

14 Háttérbe szorul a törvény,

távol marad az igazság,

elbukik a hűség a tereken,

és a becsület nem érvényesül.

15 Odalett a hűség,

és aki a rosszat kerüli, zsákmányul esik.

Látta ezt azÚr, és rossznak ítélte,

hogy nincs törvényes rend.

16 Amikor látta, hogy nincs ott senki,

és elámult, hogy nincs, aki közbelépjen,

saját karja segítette őt,

saját igazsága támogatta.

17 Felöltötte az igazságot mint páncélt,

a szabadítás sisakja volt a fején.

A bosszúállás ruháit öltötte magára,

felindulása mint köpeny borul rá.

18 Amilyenek voltak a tettek,

aszerint fog megfizetni.

Haraggal fizet ellenfeleinek,

tetteik szerint ellenségeinek,

tetteik szerint fizet meg a szigeteknek.

19 Félni fogják azÚrnevét napnyugaton,

és dicsőségét napkeleten,

amikor eljön, mint egy sebes folyam,

amelyet azÚrszele korbácsolt föl.

20 De eljön Sionhoz a Megváltó,

Jákób megtérő bűnöseihez!

– így szól azÚr.

21 Ilyen szövetségem van velük – mondja azÚr: Lelkem, mely rajtad nyugszik, és igéim, amelyeket szádba adtam, nem fogynak ki a szádból, utódod szájából és utódod utódainak a szájából, mostantól fogva mindörökké – mondja azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/59-701bc7fe2d5b693d457c09407ac65023.mp3?version_id=920—

A megváltott nép boldogsága

1 Kelj fel, tündökölj,

mert eljött világosságod,

rád ragyogott azÚrdicsősége.

2 Bár még sötétség borítja a földet,

sűrű homály a nemzeteket,

de fölötted ott ragyog azÚr,

dicsősége meglátszik rajtad.

3 Világosságodhoz népek jönnek,

és királyok a rád ragyogó fényhez.

4 Emeld föl tekintetedet, és nézz körül!

Mindnyájan összegyűltek,

és már jönnek hozzád:

fiaid messziről jönnek,

leányaidat ölben hozzák.

5 Ha majd látod, örömre derülsz,

ujjongva repes a szíved.

Özönlik hozzád a tengerek kincse,

a népek gazdagsága hozzád kerül.

6 Ellep a tevék sokasága,

Midján és Éfá állatai.

Mindnyájan Sábából jönnek,

aranyat és tömjént hoznak,

és azÚrdicső tetteit hirdetik.

7 Kédár minden nyáját hozzád terelik,

Nebájót kosai szolgálatodra állnak,

hogy oltáromra kerüljenek

kedves áldozatként.

Így ékesítem föl

dicső templomomat.

8 Kik ezek, akik úgy repülnek, mint a felhő,

és mint dúcaikhoz a galambok?

9 Csak szavamra várnak a szigetek,

élükön a Tarsís-hajók,

hogy elhozzák fiaidat messziről,

ezüstjükkel és aranyukkal együtt

Istened, azÚrnevének dicsőségére,

Izráel Szentje dicsőségére,

hogy fölékesítsen téged.

10 Idegenek építik várfalaidat,

és királyaik szolgálatodra állnak.

Bár haragomban megvertelek,

de most kegyelmesen irgalmazok neked.

11 Kapuid állandóan legyenek nyitva,

ne legyenek zárva se éjjel, se nappal,

hogy elhozhassák a népek gazdagságát,

és királyaikat eléd vezethessék.

12 De azok a népek és országok,

amelyek nem szolgálnak téged, elpusztulnak,

azok a népek egészen kipusztulnak.

13 Hozzád kerül a Libánon dicsősége:

a boróka, a kőris és a ciprusfa egyaránt,

hogy szent helyemet ékesítse.

Így teszem lábam zsámolyát dicsőségessé.

14 Meghajolva járulnak eléd sanyargatóid fiai,

lábad elé borulnak mind,

akik megvetettek,

és így neveznek: AzÚrvárosa,

Izráel Szentjének Sionja.

15 Bár elhagyott és gyűlölt voltál,

feléd sem járt senki,

de majd örökre fenségessé teszlek,

és örvendezhetsz majd nemzedékről nemzedékre.

16 Népek tejét szopod,

királyi emlőkön táplálkozol,

és megtudod, hogy én, azÚrvagyok

a te szabadítód, és a te megváltód

Jákób Erőssége.

17 Réz helyett aranyat hozatok,

vas helyett ezüstöt,

fa helyett rezet hozatok,

és kő helyett vasat.

A békét teszem meg elöljáróddá,

és az igazságot felügyelőddé.

18 Híre sem lesz országodban többé erőszaknak,

határaid között pusztulásnak, romlásnak.

Isten szabadítását mondod falaidnak,

és dicséretét városkapuidnak.

19 Nem a nap lesz többé napvilágod,

és nem a hold fénye világít neked,

hanem azÚrlesz örök világosságod,

és Istened lesz ékességed.

20 Nem megy le többé a napod,

és a holdad sem fogy el,

mert azÚrlesz örök világosságod,

letelnek a gyászod napjai.

21 Egész néped igaz lesz,

örökre birtokában marad az ország;

facsemete, amelyet én ültettem,

kezem alkotása,

amely dicsőségemet hirdeti.

22 A kevés is ezerré nő,

a kicsiny is hatalmas néppé.

Én, azÚrnem tétovázom, véghezviszem ezt a maga idejében!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/60-6a83943bf9ee965e7f7cd6082724e1d0.mp3?version_id=920—

Eljön a kegyelem ideje

1 Uramnak, azÚrnak lelke nyugszik rajtam,

mert felkent engem azÚr.

Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek,

bekötözzem a megtört szíveket,

szabadulást hirdessek a foglyoknak,

és szabadon bocsátást a megkötözötteknek.

2 Hirdetem azÚrkegyelmének esztendejét,

Istenünk bosszúállásának napját,

vigasztalok minden gyászolót.

3 Hamu helyett fejdíszt adok

Sion gyászolóinak,

gyászfátyol helyett illatos olajat,

csüggedés helyett öröméneket.

Igazság fáinak nevezik őket,

azÚrültetvényének: őt ékesítik.

4 Felépítik az ősi romokat,

helyreállítják a régi omladékokat,

újjáépítik a lerombolt városokat,

amelyek nemzedékeken át

romokban hevertek.

5 Jelentkeznek majd az idegenek,

hogy legeltessék nyájaitokat,

és más népek fiai lesznek

földműveseitek és szőlőmunkásaitok.

6 Titeket pedig azÚrpapjainak neveznek,

Istenünk szolgáinak mondanak.

A népek gazdagságát élvezitek,

kincseikkel büszkélkedhettek.

7 A kétszeres szégyen és gyalázat után

ujjongani fognak osztályrészüknek,

mert kétszer annyi jut

mindenkinek az országban,

örökké tartó örömben lesz részük.

8 Mert én, azÚr, szeretem az igazságot,

gyűlölöm a rablást és az álnokságot.

Megadom munkájuk megérdemelt jutalmát,

és örök szövetséget kötök velük.

9 Híresek lesznek utódaik a népek között,

és leszármazottaik a nemzetek között.

Bárki látja őket, fölismeri,

hogy ezt a népet megáldotta azÚr.

10 Nagy örömöm telik azÚrban,

víg örömre indít Istenem,

mert az üdvösség ruhájába öltöztetett,

az igazság palástját terítette rám,

mint vőlegényre, ki fölteszi fejdíszét,

mint menyasszonyra, ki fölrakja ékszereit.

11 Mert ahogyan a föld növényeket hajt,

és a kert veteményeket sarjaszt,

úgy sarjaszt majd igazságot

az én Uram, azÚris,

és öröméneket minden nép hallatára.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/61-14839b3ecf533dfe4be0759b804c5f5b.mp3?version_id=920—

Jeruzsálem boldog jövője

1 Nem hallgathatok Sion miatt,

nem nyughatom Jeruzsálem miatt,

míg nem ragyog igazsága, mint a hajnalfény,

és szabadulása, mint az égő fáklya.

2 Látni fogják igazságodat a népek,

dicsőségedet az összes király.

Új neveden szólítanak téged,

amelyet azÚrmaga ad majd neked.

3 Ékes korona leszel azÚrkezében,

királyi fejdísz Istened tenyerén.

4 Nem mondanak többé elhagyottnak,

országodat sem mondják pusztaságnak,

hanem úgy hívnak, hogy gyönyörűségem,

országodat pedig úgy, hogy férjnél van.

Mert gyönyörködik majd benned azÚr,

és országodnak ő lesz a férje.

5 Mert ahogy az ifjú elveszi a hajadont,

úgy vesz el téged, aki felépít;

ahogy a vőlegény örül menyasszonyának,

úgy örül majd neked Istened.

6 Falaidra, Jeruzsálem,

őröket állítottam. Soha ne hallgassanak,

se nappal, se éjjel!

Ti, akik azUrat emlékeztetitek,

ne legyetek némák!

7 Ne engedjétek, hogy néma maradjon,

amíg helyre nem állítja

és dicséretre méltóvá nem teszi

Jeruzsálemet a földön.

8 AzÚresküre emelte

jobb kezét, erős karját:

Nem adom többé gabonádat

eledelül ellenségeidnek.

Nem isszák többé idegenek mustodat,

amelyért te fáradoztál,

9 hanem azok élvezik, akik betakarítják,

és dicsérik azUrat,

azok isszák meg szent udvaraimban,

akik leszüretelik.

10 Vonuljatok, vonuljatok ki a kapukon,

építsetek utat a népnek!

Töltsétek, töltsétek föl az országutat,

hányjátok le róla a köveket,

állítsatok útjelzőket a népek között!

11 Hírül adta azÚra föld határáig:

Mondjátok meg Sion leányának:

Jön már Szabadítód!

Vele jön szerzeménye,

előtte jön, amiért fáradozott.

12 Szent népnek nevezik őket,

azÚrmegváltottainak,

téged pedig sokat látogatott városnak hívnak,

nem pedig elhagyatottnak!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/62-9ce6fdd6d606d1b681f099a5e394dfe3.mp3?version_id=920—

Ítélet a népek fölött

1 Ki jön ott Edómból,

vérvörös ruhában Bocrából,

pompás öltözetben,

erőteljes léptekkel?

– Én, aki igazat beszélek,

és van erőm a szabadításhoz!

2 – Miért vörös az öltözeted,

miért olyan a ruhád,

mint azé, aki borsajtóban tapos?

3 – A sajtóban egyedül tapostam,

a népek közül senki sem volt velem.

Tapostam őket haragomban,

tiportam őket felindulásomban.

Levük a ruhámra fröccsent,

egész öltözetemet beszennyeztem.

4 Mert kitűztem magamban a bosszúállás napját,

eljött a megtorlás esztendeje.

5 Körbenéztem, de nem volt, aki segítene,

és csodálkoztam, hogy nincsen, aki támogasson.

Saját karom segített hát engem,

saját felindulásom támogatott.

6 Népeket tapostam el haragomban,

szétzúztam őket felindulásomban,

és levüket kiontottam a földre.

Bűnbánó imádság

7 AzÚrhűségét magasztalom,

azÚrdicső tetteit:

mindazt, amit értünk tett azÚr,

jótéteményeinek sorát Izráel háza iránt,

mert irgalmasan bánt velünk,

nagyon hűségesen.

8 Mert ezt mondta:

Mégiscsak az én népem ez,

fiaim, akik nem fognak rászedni.

Ezért szabadította ki őket

9 minden nyomorúságukból.

Nem követ vagy angyal,

hanem ő maga szabadította meg őket:

szeretetével és könyörületével

ő váltotta meg őket.

Felkarolta és hordozta őket

ősidőktől fogva.

10 Ők azonban engedetlenek voltak,

és megszomorították szent lelkét.

Ezért ellenségükké vált,

és harcba szállt ellenük.

11 De visszaemlékezett népe

a régi időkre, Mózesre:

Hol van, aki a tengerből kihozta

nyájának pásztorát?

Hol van, aki belé öntötte szent lelkét?

12 Hol van, aki dicső karjával

megragadta Mózes jobb kezét?

Kettéhasította előttük a vizet,

örök nevet szerezve magának.

13 Átvezette őket a mélységes vizeken,

mint egy lovat a pusztán,

még csak meg sem botlottak.

14 Mint mikor a jószág

pihenni tér a völgybe,

úgy pihentette meg őket azÚrlelke.

Így terelgetted népedet,

dicső nevet szerezve magadnak.

Könyörgés szabadulásért

15 Tekints le az égből,

nézz le szent és dicső hajlékodból:

Hol van féltő szereteted és hatalmad?

Szánalmadat, irgalmadat

miért vonod meg tőlünk?

16 Hiszen te vagy a mi atyánk,

Ábrahám nem ismer bennünket,

Izráel nem törődik velünk.

Uram, te vagy a mi atyánk,

ősidőktől fogva megváltónknak nevezünk.

17 Miért engeded,Uram,

hogy letévedjünk utaidról?

Miért engeded, hogy a szívünk

kemény legyen, és ne féljen téged?

Fordulj oda ismét a te szolgáidhoz,

a törzsekhez, melyek a te örök tulajdonod!

18 Kis időre elfoglalták

szent néped birtokát,

szentélyedet ellenségeink taposták.

19 Olyanok lettünk, mintha sohasem

uralkodtál volna rajtunk,

mintha nem rólad

neveztek volna el minket.

Bárcsak szétszakítanád az eget,

és leszállnál,

hogy meginogjanak előtted a hegyek!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/63-d8efeed2236cdde0fb3f54f5bf001291.mp3?version_id=920—

1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,

és felforralja a tűz a vizet,

úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:

reszkessenek tőled a népek,

2 ha majd váratlanul

félelmetes dolgokat művelsz:

ha majd leszállsz, hogy meginogjanak előtted a hegyek.

3 Soha senki sem hallotta,

fülébe nem jutott,

szemével nem látta,

hogy volna isten rajtad kívül,

aki ilyet tenne a benne bízókért.

4 Örömmel fogadod az örvendezőt,

mert igazak tettei,

utaidon jár, és rád gondol.

De te megharagudtál, mert vétkeztünk.

Régóta így vagyunk,

bárcsak megszabadulnánk!

5 Mindnyájan olyanok lettünk,

mint a tisztátalanok,

minden igazságunk olyan,

mint a szennyes ruha.

Elhervadunk mindnyájan,

mint a falevél,

bűneink elsodornak bennünket,

mint a szél.

6 Nincs, aki nevedet segítségül hívná,

aki buzgón ragaszkodnék hozzád.

Elrejtetted orcádat előlünk,

bűneink hatalmába adtál bennünket.

7 Uram, atyánk vagy te mégis!

Mi vagyunk az agyag,

te a mi formálónk,

kezed alkotásai vagyunk mindannyian.

8 Uram, ne haragudj ennyire,

ne emlékezz örökké bűneinkre!

Tekints le ránk:

mindannyian a te néped vagyunk!

9 Szent városaid pusztává lettek,

pusztává lett a Sion is,

Jeruzsálem pedig lakatlanná.

10 Szent és dicső templomunk,

ahol őseink magasztaltak téged,

tűz martaléka lett,

romba dőlt minden,

ami drága volt nekünk.

11 Még ezek után is

türtőzteted magad,Urunk?

Hallgatsz, és még tovább

gyötörsz bennünket?

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/64-4c2b36c927aa41045ce9f629b459f31d.mp3?version_id=920—

A bálványimádás

1 Megkereshettek volna,

de nem kérdeztek,

megtalálhattak volna,

de nem kerestek.

Itt vagyok, itt vagyok!

– mondtam a népnek,

amely nem hívta segítségül nevemet.

2 Kitártam kezemet naphosszat

az engedetlen nép felé,

amely nem a jó úton jár,

hanem a saját feje után.

3 Ez a nép csak bosszant engem,

dacol velem szüntelen.

Kertekben mutatnak be áldozatot,

téglaoltárokon tömjéneznek.

4 Sírkamrákban üldögélnek,

kriptákban töltik az éjszakát,

disznóhúst esznek,

és undorító moslék van az edényükben.

5 Azt mondják: Maradj távol,

ne közelíts hozzám,

mert én szent vagyok!

Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz

füstje csavarná orromat.

6 Föl van ez írva nálam.

Nem hallgatok,

amíg meg nem fizettem.

De megfizetek nekik, ahogy megérdemlik!

7 Ezt mondja azÚr: A ti bűneitekért,

de egyben őseitek bűneiért is,

akik a hegyeken tömjéneztek,

és a halmokon gyaláztak engem,

régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.

Az Úr megmenti híveit

8 Ezt mondja azÚr:

Ha mustot találnak a szőlőfürtben,

ezt mondják: Ne pusztítsd el,

mert áldás van benne!

Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is:

nem pusztítom el valamennyit.

9 Adok még Jákóbnak utódokat,

Júdának is, akik hegyeimet öröklik.

Választottaim veszik birtokukba,

szolgáim laknak rajta.

10 A Sárón juhok legelője lesz,

az Ákór-völgy marhák delelője,

népem birtoka;

azoké, akik engem keresnek.

11 De nektek, akik elhagyjátok azUrat,

elfeledkeztek szent hegyemről,

a szerencseistennek terítetek asztalt,

a sorsistennőnek öntötök italáldozatot,

12 fegyver lesz a sorsotok,

valamennyien a vágóhídra kerültök.

Mert szóltam, de nem feleltetek,

beszéltem, de nem hallgattatok rám,

hanem azt tettétek,

amit rossznak látok,

azt választottátok,

ami nem tetszik nekem.

13 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr:

Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!

Szolgáim inni fognak,

ti pedig szomjaztok!

Szolgáim örülni fognak,

ti pedig szégyent vallotok!

14 Szolgáim ujjongani fognak

örvendező szívvel,

ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok,

és jajgattok összetört lélekkel!

15 Neveteket csak átok formájában

hagyjátok választottaimra:

Így öljön meg az én Uram, azÚr! –

Szolgáinak pedig más nevet ad.

16 Mert aki áldást mond a földön,

az igaz Isten nevével mond áldást,

és aki esküszik a földön,

az igaz Istenre esküszik.

Feledésbe mennek a régi bajok,

eltűnnek szemem elől.

Új teremtés

17 Mert én új eget és új földet teremtek,

a régire nem is emlékeznek,

senkinek sem jut eszébe.

18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké

annak, amit majd teremtek!

Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem,

népét pedig örömre.

19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel,

és örvendezni népemmel.

Nem hallatszik ott többé

sírás és jajkiáltás hangja.

20 Nem lesz ott olyan csecsemő,

aki csak néhány napig él,

sem öregember, aki magas kort ne érne.

Mert a legfiatalabb is

százévesen hal meg,

és aki nem ér meg száz évet,

átkozottnak számít.

21 Házakat építenek, és ők laknak majd bennük,

szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét.

22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,

nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze.

Mert népem élete

oly hosszú lesz, mint a fáké,

és amiért megdolgoztak,

választottaim maguk élvezhetik.

23 Nem hiába fáradoznak,

nem veszedelemre szülnek,

mert azÚráldott népe ez,

ők és leszármazottaik.

24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,

még beszélnek, én már meghallgatom.

25 A farkas a báránnyal együtt legel,

az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,

és a kígyónak por lesz a kenyere.

Nem árt és nem pusztít

szent hegyemen senki – mondja azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/65-2e3894f5443417e57fe2a33c61bc05fb.mp3?version_id=920—

A hamis vallásosság ítélete

1 Ezt mondja azÚr:

A menny az én trónusom,

a föld pedig lábam zsámolya.

Milyen házat akartok építeni nekem,

és milyen helyen kellene tartózkodnom?

2 Hiszen mindent az én kezem alkotott,

így keletkezett minden – így szól azÚr.

Mert én arra tekintek,

aki elesett és megtört szívű,

és aki igéimet tiszteli.

3 Bikát vágnak le,

de embert is ölnek,

juhot áldoznak,

de kutya nyakát is szegik.

Ételáldozatot mutatnak be,

de disznóvért is,

tömjéneznek emlékeztetőül,

de a bálványt is áldják.

Ők is maguk választották meg útjukat,

és förtelmes bálványaikban gyönyörködtek.

4 Én is magam választom meg,

hogy mivel bántsam őket,

és rájuk hozom, amitől borzadnak.

Mert szóltam, de nem feleltek,

beszéltem, de nem hallgattak rám,

hanem azt tették, amit rossznak látok,

azt választották, ami nem tetszik nekem.

5 Halljátok azÚrigéjét,

akik tisztelitek igéit:

Honfitársaitok, akik gyűlölnek

és kitaszítanak benneteket az én nevem miatt,

ezt mondogatják: Mutassa meg dicsőségét azÚr,

látni akarjuk örömötöket!

Ők azonban szégyent vallanak.

6 Zúgás hangzik a városból,

hangzik a templomból:

azÚrhangja, aki megfizet

ellenségeinek érdemük szerint.

Jeruzsálem jövendő boldogsága

7 Mielőtt vajúdott, már meg is szült;

mielőtt rájött a fájdalom,

fiút hozott a világra.

8 Ki hallott ilyet, ki látott ehhez foghatót?

Vajon egy országért

csak egy napig kell vajúdni?

Születik-e nép csak úgy egyszerre?

Hiszen alig vajúdott Sion,

máris megszülte fiait.

9 Csak megindítsam,

és ne vezessem le a szülést?

– kérdezi azÚr. Vagy én, aki a szülést vezetem,

megakadályozzam? – kérdezi Istened.

10 Örüljetek Jeruzsálemmel!

Vigadjatok vele mindnyájan,

akik szeretitek!

Szívből örüljetek vele mind,

akik gyászoltátok!

11 Mert jóllakásig szophattok

vigasztalást nyújtó melleiből,

gyönyörködve szívhatjátok duzzadó kebleit.

12 Bizony, ezt mondja azÚr:

Folyamként árasztom rá a békességet,

mint megáradt patakot

a népek gazdagságát.

Megszoptatnak, karjukon hordoznak

és térdükön ringatnak benneteket.

13 Ahogyan az anya vigasztalja fiát,

úgy vigasztallak én titeket:

Jeruzsálemben kaptok vigasztalást!

14 Meglátjátok, és szívből örvendeztek,

testetek is virul, mint a fű.

Megtudják, hogy azÚr

támogatja szolgáit,

ellenségeit pedig megbünteti.

15 Mert eljön azÚrtűzben,

harci kocsijai gyorsak, mint a forgószél.

Rájuk zúdítja lángoló haragját,

és fenyítését lángoló tűzben.

16 Mert tűzzel ítél azÚr,

kardja minden embert elér,

és sokan lesznek, akiket megöl azÚr.

17 Elpusztulnak mindazok, akik megszentelik és megtisztítják magukat, de csak azért, hogy kertekben áldozzanak egy középen álló körül, és akik disznóhúst, undorító állatot és egeret esznek – így szól azÚr.

18 Ismerem tetteiket és gondolataikat. Eljött az ideje, hogy összegyűjtsem a különböző nyelvű népeket. Jöjjenek és lássák dicsőségemet!

19 Felállítok majd köztük egy jelet, és akik megmenekültek közülük, elküldöm azokat a népekhez: Tarsísba, Pút és Lúd íjászaihoz, Túbalhoz és Jávánhoz, a messzi szigetekre, amelyek még nem hallották híremet, és nem látták dicsőségemet: vigyék hírül dicsőségemet a népeknek!

20 Elhozzák minden honfitársatokat az összes nép közül ajándékul azÚrnak: lovakon, kocsikon és gyaloghintókon, öszvéreken és tevéken, szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja azÚr–, ahogyan Izráel fiai szokták elhozni ajándékukat tiszta edényben azÚrházába.

21 Én pedig ezek közül is választok papokat és lévitákat – mondja azÚr.

22 Mert ahogyan megmarad

az új ég és az új föld,

amelyet én alkotok – így szól azÚr–,

ugyanúgy megmaradnak

utódaitok és a nevetek is.

23 Azután újholdról újholdra

és szombatról szombatra

eljön minden ember,

és leborul előttem – mondja azÚr.

24 És amikor kimennek,

ott látják majd azoknak a holttestét,

akik hűtlenül elpártoltak tőlem.

Nem pusztulnak el ott a férgek,

a tűz sem alszik ki,

és minden ember undorodni fog tőlük.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/66-8f461505c2abcd1ab96366b0890cd95b.mp3?version_id=920—