Revised Hungarian Bible (RรšF)

Babilon bukása

1 Szállj le, és ülj a porba,

Babilon szűz lánya!

Ülj a földre, nincs már trónus,

káldeusok lánya!

Nem neveznek többé

finomnak és dédelgetettnek.

2 Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,

vedd le fátyladat!

Emeld föl ruhádat, takard ki combodat,

úgy gázolj át a folyókon!

3 Ne takarja semmi meztelenségedet,

hadd lássák gyalázatodat!

Bosszút állok kérlelhetetlenül!

4 – mondja a megváltónk, Izráel Szentje;

SeregekUra az ő neve.

5 Ülj némán, húzódj sötét helyre,

káldeusok lánya!

Nem neveznek többé

országok úrnőjének.

6 Megharagudtam népemre,

eltaszítottam örökségemet,

és kezedbe adtam őket.

Te pedig irgalmatlanul bántál velük,

az öregre is súlyos igát raktál.

7 Azt gondoltad, hogy úrnő maradhatsz

örökkön-örökké?

Nem fontoltad meg ezeket,

nem gondoltál arra, mi lesz ennek a vége.

8 De most halld meg ezt,

te, aki jóléthez szoktál,

biztonságban laktál,

és ezt mondtad magadban:

Csak én vagyok,

rajtam kívül nincs más!

Nem leszek özvegy,

nem tudom meg azt, milyen a gyermektelenség!

9 Pedig megéred mindkettőt hirtelen,

egyetlen napon:

rád nehezedik teljes súllyal

a gyermektelenség és az özvegység,

hiába a sok varázslás,

a nagy hatású varázsige!

10 Gonoszságodban bíztál,

azt gondoltad, hogy nem lát senki.

Bölcsességed és tudományod félrevezetett,

amikor ezt gondoltad magadban:

Csak én vagyok,

rajtam kívül nincs más!

11 Pedig utolér téged is a baj,

nem tudsz ellene varázsigét.

Rád szakad a veszedelem,

nem tudod elhárítani.

Hirtelen ér utol

a nem várt pusztulás.

12 Állj elő varázsigéiddel

és sok varázslásoddal,

amellyel ifjúságod óta vesződtél,

hátha segíthetsz magadon,

hátha elriasztod a bajt!

13 Egészen kimerülsz a tervezgetésben.

Álljanak hát elő, és segítsenek rajtad,

akik az eget vizsgálják,

a csillagokat nézik,

akik újhold napján meg szokták mondani,

hogy mi történik majd veled.

14 Úgy járnak, mint a tarló:

tűz égeti el őket.

Nem mentik meg életüket

a lángok hatalmától.

Nem melegedni való parázs az,

nem olyan tűz, amely mellett ülni szoktak.

15 Így jársz majd a varázslókkal,

akikkel ifjúságod óta vesződtél.

Mindenki hanyatt-homlok menekül,

nem segít rajtad senki!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/47-41cb12011a1a5fce7c6afc78357cdab1.mp3?version_id=920—

Izráel képmutató és hűtlen

1 Halljátok meg ezt, Jákób háza,

akiket Izráelről neveztek el,

és akik Júdától származtok,

akik azÚrnevére esküsztök,

és Izráel Istenét emlegetitek,

de nem híven és nem igazán!

2 A szent városról nevezik magukat,

és Izráel Istenére támaszkodnak,

akinek SeregekUra a neve.

3 A korábbiakat már régen kijelentettem,

az én számból jöttek ki,

én hirdettem azokat.

Hirtelen véghezvittem, bekövetkeztek.

4 Tudom, hogy makacs vagy,

vasból vannak nyakadban az inak,

a homlokod pedig érc,

5 ezért jelentettem ki neked már régen,

mielőtt bekövetkezett, már meghirdettem,

nehogy azt mondhasd:

Bálványom tette ezt,

bálványszobrom parancsára történt.

6 Te hallottad és láthattad mindezt,

és mégsem tanúskodtál róla!

De mostantól fogva új dolgokat hirdetek neked,

rejtett dolgokat, melyekről még nem tudsz.

7 Most teremtem őket, nem pedig régen,

ezelőtt nem hallottatok róluk;

nem mondhatod, hogy tudtál róluk.

8 Nem hallottad, nem is tudtad,

sohasem volt nyitva a füled.

Tudtam én, hogy milyen hűtlen vagy,

születésed óta hitszegőnek hívnak.

9 Csak nevemért tűrtem ilyen sokáig,

dicsőségemért fékeztem magam,

és nem pusztítottalak el.

10 De megolvasztottalak, mint az ezüstöt,

a nyomorúság kohójában próbára tettelek.

11 Önmagamért, önmagamért cselekszem,

hogy engedhetném, hogy gyalázzanak?

Nem adom másnak dicsőségemet!

Eljött a szabadulás ideje

12 Hallgass rám, Jákób!

Izráel, akit elhívtam!

Én vagyok az első,

az utolsó is én vagyok!

13 Hiszen az én kezem vetett alapot a földnek,

az én jobbom feszítette ki az eget.

Ha szólítom őket, mind előállnak.

14 Gyűljetek össze mind,

és hallgassatok ide!

Ki mondta meg közülük azt,

hogy akit azÚrszeret,

az hajtja végre akaratát Babilonban,

és az szerez érvényt hatalmának a káldeusok között?!

15 Én, én mondtam meg,

aztán el is hívtam;

vezetem őt, hogy útján sikerrel járjon.

16 Jöjjetek ide hozzám,

halljátok meg ezt!

Régen sem beszéltem rejtélyesen,

és mióta ez történik, én jelen vagyok.

Most pedig az én Uram, azÚr

elküldött engem, és lelkét adta nekem.

17 Ezt mondja azÚr,

a te megváltód, Izráel Szentje:

Én, azÚrvagyok a te Istened,

arra tanítalak, ami javadra válik,

azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.

18 Bárcsak figyeltél volna parancsaimra!

Akkor folyamként áradna rád a jólét,

a tenger hullámaihoz hasonlóan az igazság.

19 Annyi utódod lenne,

mint tenger partján a homok,

méhed gyümölcse annyi, mint a homokszemek:

Nevét nem törölnék ki,

és nem veszne ki előlem.

20 Menjetek ki Babilonból,

fussatok ki a káldeusok közül!

Ujjongó hangon mondjátok el,

hirdessétek és terjesszétek a föld határáig!

Mondjátok: Megváltotta azÚr

szolgáját, Jákóbot!

21 Nem szomjaznak, amíg

a pusztán át vezeti őket.

A kősziklából vizet fakaszt nekik,

megnyitja a kősziklát,

és víz ömlik belőle.

22 A bűnösöknek nincs békességük!

– mondja azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/48-1d839e68b9f1b645d68e8aa000e98fac.mp3?version_id=920—

Az Úr a népekhez küldi szolgáját

1 Hallgassatok rám, ti szigetek,

figyeljetek, távoli nemzetek!

Már az anyaméhben

elhívott engem azÚr,

születésemtől fogva

emlegeti nevemet.

2 Éles karddá tette számat,

keze ügyében tartott engem.

Hegyes nyíllá tett,

tegzébe dugott engem.

3 Ezt mondta nekem: Szolgám vagy, Izráel,

rajtad mutatom meg dicsőségemet!

4 Én azonban ezt mondtam:

Hasztalan fáradoztam,

semmiért, hiába pazaroltam erőmet.

De azÚrnál van az én ügyem,

és munkám jutalma Istenemnél.

5 Most pedig ezt mondja azÚr–

aki már az anyaméhben

szolgájának teremtett,

hogy visszavezessem hozzá Jákóbot,

és köréje gyűjtsem Izráelt,

mert nagyra becsül engem azÚr,

és Istenemnél megvan rá az erőm –,

6 ezt mondta: Kevésnek tartom,

hogy Jákób törzseinek helyreállításában

és a megmentett Izráel visszatérítésében

légy az én szolgám.

A népek világosságává teszlek,

hogy eljusson szabadításom

a föld határáig.

A hazatérés öröme

7 Ezt mondja azÚr,

Izráel megváltója, Szentje

annak, akit megvetnek az emberek,

akit utálnak a népek,

aki a zsarnokok szolgája:

Királyok kelnek föl, ha meglátnak,

és fejedelmek borulnak le

azÚrért, aki hűséges hozzád,

Izráel Szentjéért, aki kiválasztott téged.

8 Ezt mondja azÚr:

A kegyelem idején meghallgatlak,

a szabadulás napján megsegítelek.

Megőrizlek és megajándékozom általad

szövetségemmel népemet,

hogy te állítsd helyre az országot,

és oszd szét az elpusztult örökséget.

9 Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki!

A sötétségben levőknek:

Gyertek a napvilágra!

Útközben lesz mit enniük,

még a kopár hegyeken is lesz legelőjük.

10 Nem éheznek és nem szomjaznak majd,

nem bántja őket a nap heve,

mert az terelgeti őket,

aki könyörült rajtuk,

az vezeti őket forrásvizekhez.

11 Utat készítek a hegyeken át,

és feltöltik majd az országutakat.

12 Ezek itt messze földről jönnek,

azok észak és nyugat felől,

amazok meg Színím földjéről!

13 Ujjongjatok, egek, vigadozz, föld,

ujjongásba törjetek ki, hegyek!

Mert megvigasztalja népét azÚr,

és megkönyörül az elesetteken.

Sion biztatása

14 De Sion ezt mondta:

Elhagyott engem azÚr,

megfeledkezett rólam az én Uram!

15 Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya,

nem könyörül-e méhe gyermekén?

De ha ő meg is feledkeznék,

én akkor sem feledkezem meg rólad!

16 Íme, a tenyerembe véstelek be,

szüntelenül előttem vannak falaid.

17 Fiaid hozzád sietnek,

pusztítóid és rombolóid pedig

kivonulnak belőled.

18 Emeld föl a tekintetedet, és nézz körül:

mindnyájan összegyűltek, eljönnek hozzád.

Életemre mondom – így szól azÚr–,

hogy ékszerként veszed föl valamennyit,

magadra aggatod őket,

akár egy menyasszony!

19 Feldúlt országod pusztán heverő romjai

még szűkek lesznek az ott lakóknak,

mert eltávoznak pusztítóid.

20 Majd mondják még neked gyermekeid,

akiktől meg voltál fosztva:

Szűk nekem ez a hely,

menj odébb, hadd telepedjek ide én is!

21 Így töprengesz akkor majd magadban:

Ki szülte ezeket?

Hiszen én gyermektelen

és meddő voltam,

fogságban éltem, száműzötten.

Ki nevelte ezeket?

Hiszen én egyedül maradtam:

honnan valók hát ezek?

22 Ezt mondja az én Uram, azÚr:

Intek kezemmel a népeknek,

jelt adok a nemzeteknek,

és ölben hozzák haza fiaidat,

leányaidat pedig vállukra emelve.

23 Királyok lesznek a gondviselőid,

főrangú feleségeik a dajkáid.

Földre borulnak előtted,

és lábad porát nyaldossák.

Akkor majd megtudod,

hogy én vagyok azÚr,

és nem vallanak szégyent,

akik bennem bíznak.

24 El tudod-e venni a zsákmányt a harcostól,

elszökhetnek-e az erőstől a foglyok?

25 Igen! – ezt mondja azÚr.

A harcostól is el lehet venni a foglyokat,

és az erőstől is

elszökhet a zsákmány.

Perlőiddel én fogok perelni,

és fiaidat megszabadítom.

26 Elnyomóiddal megetetem

saját húsukat,

megrészegednek saját vérüktől,

mint az édes bortól.

Akkor majd megtudja minden ember,

hogy én, azÚrvagyok

a te szabadítód, és a te megváltód

Jákób Erőssége.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/49-3db05a6941cbe31ce9e0134f20a7db55.mp3?version_id=920—

Isten nem vetette el népét

1 Ezt mondja azÚr:

Hol van anyátok válólevele,

amellyel elküldtem őt?

Van-e hitelezőm, akinek titeket eladtalak?

Csak bűneitek miatt adtalak el,

vétkeitek miatt küldtem el anyátokat!

2 Miért nem volt ott senki,

amikor hozzátok mentem?

Miért nem válaszolt senki,

amikor szólítottalak?

Olyan rövid már a kezem,

hogy nem tud megváltani?

Nincs már annyi erőm,

hogy megmentselek?

Íme, dorgáló szavammal

kiszárítom a tengert,

pusztává teszem a folyókat!

Bűzlenek a halak, mert nem lesz víz,

és elpusztulnak a szomjúságtól.

3 Feketébe öltöztetem az eget,

és zsákruhát adok rá.

Az Úr szolgáját szenvedés éri

4 Az én Uram, azÚrmegtanított engem

mint tanítványát beszélni,

hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak.

Minden reggel fölébreszt engem,

hogy hallgassam tanítványként.

5 Az én Uram, azÚr

megnyitotta fülemet.

Én pedig nem voltam engedetlen,

nem hátráltam meg.

6 Hagytam, hogy verjék a hátamat,

és tépjék a szakállamat.

Arcomat nem takartam el

a gyalázkodás és köpködés elől.

7 De az én Uram, azÚr

megsegít engem,

ezért nem maradok gyalázatban.

Olyanná tettem arcomat, mint a kovakő,

mert tudom, hogy nem vallok szégyent.

8 Közel van, aki igazságot szolgáltat nekem.

Ki mer perbe szállni velem?!

Álljunk elő együtt!

Ki az én vádlóm? Lépjen ide!

9 Íme, az én Uram, azÚr

megsegít engem,

ki mer bűnösnek mondani?

Mindnyájan szétmállanak, mint a ruha,

melyet megrágott a moly.

10 Aki köztetek féli azUrat,

hallgasson szolgája szavára!

Aki sötétségben jár,

és nem ragyog rá fény,

bízzon azÚrnevében,

és támaszkodjon Istenére!

11 Ti azonban, mindnyájan, akik tüzet szítotok,

gyújtónyilakat gyártotok,

saját tüzetek lángjába kerültök,

nyilaitok tüzébe, melyet ti gyújtottatok!

Az én kezem teszi ezt veletek,

kínok közé kell jutnotok!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/50-f494996901140cff335fdb7b1b21146d.mp3?version_id=920—

Isten megtartja ígéretét

1 Hallgassatok rám,

akik igazságra törekedtek,

és azUrat keresitek!

Tekintsetek a kősziklára,

melyből kivágattatok,

és a kút üregére,

melyből kiásattatok!

2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,

és Sárára, aki szült benneteket!

Csak egymaga volt, amikor elhívtam,

de megáldottam és megszaporítottam.

3 Bizony, megvigasztalja Siont azÚr,

minden romot megvigasztal benne.

Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,

kopár földjét, mint azÚrkertje.

Boldog örvendezés hangzik majd benne,

magasztalás és hangos zsoltárének.

Isten ítéletet tart a világ fölött

4 Figyeljetek rám, ti, népek,

hallgassatok rám, ti, nemzetek!

Mert tanítás származik tőlem,

és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.

5 Közel van igazságom,

jön már szabadításom,

és karommal népeket ítélek.

Bennem reménykednek a szigetek,

szabadulásukat az én karomtól várják.

6 Emeljétek szemeteket az égre,

tekintsetek le a földre,

mert az ég szétfoszlik, mint a füst,

és a föld szétmállik, mint a ruha,

lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.

De az én szabadításom

örökre megmarad,

és igazságom nem rendül meg.

7 Hallgassatok rám,

akik ismeritek az igazságot,

népem, mely szívébe zárta tanításomat!

Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,

szitkozódásuktól meg ne rettenjetek!

8 Mert úgy járnak, mint a ruha,

melyet megrág a moly,

mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.

De az én igazságom örökre megmarad,

és szabadításom nemzedékről nemzedékre.

Régi csoda és új teremtés

9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,

ó,Úrnak karja!

Ébredj, mint hajdanában,

az ősrégi nemzedékek idején!

Hiszen te vágtad ketté Rahabot,

te döfted le a tengeri szörnyet!

10 Te szárítottad ki a tengert,

a nagy mélység vizeit,

te készítettél utat a tenger fenekén,

hogy átkelhessenek rajta a megváltottak!

11 Így fognak visszatérni

azok, akiket azÚrkiváltott,

és ujjongva vonulnak a Sionra.

Öröm koszorúzza fejüket örökre,

boldog örömben lesz részük,

a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

12 Én, én vagyok a vigasztalótok!

Miért félsz a halandótól,

az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?

13 Elfelejtetted alkotódat, azUrat,

aki az eget kifeszítette,

és alapot vetett a földnek?

Miért rettegsz szüntelen, mindennap

az elnyomó izzó haragjától,

mellyel el akar pusztítani?

De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!

14 Hamarosan megszabadul a megkötözött,

nem hal meg, nem kerül a sírba,

nem fogy el a kenyere.

15 Mert én, azÚrvagyok a te Istened,

aki fölriasztom a tengert,

hogy zúgnak hullámai.

SeregekUra a nevem!

16 Igéimet adom a szádba,

és kezem árnyékával takarlak be,

amikor újra kifeszítem az eget,

és alapot vetek a földnek,

Sionnak pedig ezt mondom:

Az én népem vagy!

Vége a nép nyomorúságának

17 Ébredj már, ébredj már,

kelj föl, Jeruzsálem!

Kiittad már a harag poharát,

melyet azÚrkeze tartott eléd,

az öblös poharat, amelytől tántorogsz,

kiittad, kiürítetted.

18 Fiai közül, akiket szült,

senki sem nyújthat támaszt most neki;

fiai közül, akiket fölnevelt,

senki sem foghatja a kezét.

19 Két dolog történt veled,

s még csak nem is szánnak:

pusztulás és összeomlás,

éhínség és fegyver.

Ki vigasztalhatna meg téged?

20 Fiaid aléltan feküdtek

minden utcasarkon,

mint antilop a hálóban,

betelt rajtuk azÚrharagja,

Istened dorgáló szava.

21 Ezért halld meg ezt, te szegény,

aki részeg vagy, de nem bortól:

22 Ezt mondja Urad, azÚr,

Istened, aki népéért perel:

Kivettem már kezedből a poharat,

melytől tántorogsz,

nem kell tovább innod

haragom öblös poharából.

23 Kínzóid kezébe adom azt,

akik ezt mondták neked:

Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!

Te pedig olyanná tetted

hátadat, mint a föld,

mint az utca, amelyen taposnak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/51-f1d596b42ce390747804b52a8412af82.mp3?version_id=920—

A szabadulás örömhíre

1 Ébredj, ébredj, Sion,

szedd össze erődet!

Öltözz ékes ruhába,

Jeruzsálem, te szent város,

mert nem jön már ide többé

körülmetéletlen és tisztátalan.

2 Rázd le magadról a port, kelj föl,

fogságba vitt Jeruzsálem,

oldd le nyakadról bilincsedet,

Sion fogságba vitt lánya!

3 Ezt mondja azÚr: Ingyen adtalak oda, nem pénzen váltalak meg.

4 Mert ezt mondja az én Uram, azÚr: Egykor Egyiptomba került népem, és jövevény volt ott, aztán Asszíria sanyargatta, pedig semmit sem fizetett érte.

5 Most pedig mit tegyek – így szól azÚr–, hiszen ingyen vitték el népemet?! Ujjonganak, akik uralkodnak rajta – így szól azÚr–, és gyalázzák nevemet szüntelen, mindennap.

6 Ezért majd megismeri népem a nevemet azon a napon, hogy én vagyok az, aki így szólt: Itt vagyok!

7 Milyen kedves annak az érkezése,

aki örömhírrel jön a hegyeken át!

Békességet hirdet, örömhírt hoz,

szabadulást hirdet.

Azt mondja Sionnak:

Istened uralkodik!

8 Hallgasd csak! Őrállóid hangosan kiáltanak,

együtt ujjonganak,

mert saját szemükkel látják,

hogy visszatér azÚra Sionra.

9 Vígan ujjongjatok mindnyájan,

Jeruzsálem romjai!

Mert megvigasztalta népét azÚr,

megváltotta Jeruzsálemet!

10 Kinyújtotta szent karját azÚr

minden nép szeme láttára;

meglátják majd mindenütt a földön

Istenünk szabadítását.

11 Távozzatok, távozzatok,

vonuljatok ki onnan,

tisztátalan dolgot ne érintsetek!

Vonuljatok ki belőle,

tisztítsátok meg magatokat,

akik azÚredényeit hordozzátok!

12 De nem kell sietve vonulnotok,

futva menekülnötök,

mert azÚrjár előttetek,

és Izráel Istene lesz mögöttetek is.

A félreismert szolga diadala

13 Íme, eredményes lesz a szolgám!

Magasztos lesz és felséges, igen magasra emelkedik.

14 Sokan csak iszonyodtak tőle,

annyira torz volt; nem volt már emberi a külseje,

kinézete nem volt emberhez hasonló.

15 De bámulatba ejt majd sok népet,

királyok is befogják előtte szájukat,

mert olyan dolgot látnak,

amiről senki sem beszélt nekik,

olyasmit tudnak meg,

amiről addig nem hallottak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/52-84f2c0726688f05227c8b42625356e6d.mp3?version_id=920—

1 Ki hitte volna el, amit hallottunk,

és azÚrkarjának ereje ki előtt volt nyilvánvaló?

2 Mint vesszőszál sarjadt ki előttünk,

mint gyökér a szikkadt földből.

Nem volt neki szép alakja,

amiben gyönyörködhettünk volna,

sem olyan külseje,

amiért kedvelhettük volna.

3 Megvetett volt, és emberektől elhagyatott,

fájdalmak férfia, betegség ismerője.

Eltakartuk arcunkat előle,

megvetett volt, nem törődtünk vele.

4 Pedig a mi betegségeinket viselte,

a mi fájdalmainkat hordozta.

Mi meg azt gondoltuk,

hogy Isten csapása

sújtotta és kínozta.

5 Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket,

bűneink miatt törték össze.

Ő bűnhődött, hogy nekünk

békességünk legyen,

az ő sebei árán gyógyultunk meg.

6 Mindnyájan tévelyegtünk,

mint a juhok,

mindenki a maga útját járta.

De azÚrőt sújtotta

mindnyájunk bűnéért.

7 Amikor kínozták, alázatos maradt,

száját sem nyitotta ki.

Mint a bárány, ha vágóhídra viszik,

vagy mint a juh,

mely némán tűri, hogy nyírják,

ő sem nyitotta ki száját.

8 Fogság és ítélet nélkül hurcolták el,

de kortársai közül ki törődött azzal,

hogy amikor kiirtják a földön élők közül,

népe vétke miatt éri a büntetés?!

9 A bűnösök közt adtak sírt neki,

a gazdagok közé jutott halála után,

bár nem követett el gonoszságot,

és nem beszélt álnokul.

10 AzÚrakarata volt az,

hogy betegség törje össze.

De ha fel is áldozta magát jóvátételül,

mégis meglátja utódait, sokáig él.

AzÚrakarata célhoz jut vele.

11 Lelki gyötrelmeitől megszabadulva,

elégedetten szemléli majd őket.

Igaz szolgám sokakat tesz igazzá ismeretével,

és ő hordozza bűneiket.

12 Ezért a nagyok között

adok neki részt,

a hatalmasokkal együtt

részesül zsákmányban,

hiszen önként ment a halálba,

hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják,

pedig sokak vétkét vállalta magára,

és közbenjárt a bűnösökért.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/53-b0b9a43b59ed94707c8e583b1004ccc2.mp3?version_id=920—

Isten örök hűsége és irgalma

1 Ujjongj, meddő, aki nem szültél,

vígan ujjongj!

Örvendj, aki nem vajúdtál,

mert több fia lesz az elhagyottnak,

mint a férjes asszonynak!

– mondja azÚr.

2 Tágas helyet keress a sátradnak,

feszítsd ki sátorlapjaidat,

ahogy csak lehet!

Húzd meg jól a köteleidet,

erősen verd le cövekeidet!

3 Mert jobbra is, balra is

terjeszkedni fogsz,

utódaid elfoglalják a népek birtokát,

és elpusztított városokat telepítenek be.

4 Ne félj, mert nem vallasz szégyent,

ne pironkodj, mert nem ér gyalázat!

Ifjúkorod szégyenét is elfelejted,

özvegységed gyalázatára

többé nem emlékezel.

5 Mert aki alkotott, az a férjed,

akinek SeregekUra a neve,

és aki megváltott, az Izráel Szentje,

akit az egész föld Istenének hívnak.

6 Mint elhagyott és fájó lelkű asszonyt,

megszólít téged azÚr,

és mint ifjú menyasszonynak,

ha megvetett volt is, ezt mondja Istened:

7 Magadra hagytalak néhány pillanatra,

de nagy irgalommal ismét összegyűjtelek.

8 Túláradó haragomban egy pillanatra

elrejtettem előled arcomat,

de örök hűséggel irgalmazok neked

– mondja megváltóUrad.

9 Mert úgy teszek, mint Nóé idejében:

Ahogyan megesküdtem,

hogy nem árasztja el Nóé özönvize többé a földet,

úgy esküszöm meg most,

hogy nem haragszom rád,

és nem dorgállak meg többé.

10 Mert a hegyek megszűnhetnek,

és a halmok meginoghatnak,

de hozzád való hűségem nem szűnik meg,

és békességem szövetsége

nem inog meg

– mondja könyörülőUrad.

11 Ó, te nyomorult, vihartépte, vigasztalan!

Íme, én drágakövekre építem falaidat,

zafírokból rakom le alapodat.

12 Rubinból készítem el bástyáid ormait,

kapuidat briliánskövekből,

falaidat körös-körül pedig gyémántokból.

13 Fiaid mind azÚrtanítványai lesznek,

és nagy lesz fiaid békessége.

14 Igazság által leszel erős,

nem kell félned az elnyomástól:

távol marad tőled,

sem a rettentéstől:

nem közelít hozzád.

15 Ha rád támadnak is,

nem tőlem lesz az.

Aki rád támad,

elesik veled szemben.

16 Hiszen én teremtettem a kovácsot,

aki a parazsat éleszti,

és fegyvert készít munkájával,

én teremtettem az öldöklőt is,

hogy pusztítson.

17 Célt téveszt minden fegyver,

amit ellened kovácsoltak,

meghazudtolsz minden nyelvet,

mely törvénykezni mer veled.

Ez az öröksége azÚrszolgáinak,

így szolgáltatok nekik igazságot

– így szól azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/54-5438210871fde7cf4df08ce2f866ce26.mp3?version_id=920—

Isten hívó szava

1 Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért,

még ha nincs is pénzetek!

Jöjjetek, vegyetek és egyetek!

Jöjjetek, vegyetek bort és tejet,

nem pénzért és nem fizetségért!

2 Miért adnátok pénzt azért,

ami nem kenyér,

fáradozásotok jutalmát olyanért,

amivel nem lehet jóllakni?

Hallgassatok rám,

és finomat ehettek,

élvezni fogjátok a kövér falatokat!

3 Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!

Hallgassatok rám, és élni fogtok!

Örök szövetséget kötök veletek,

mert a Dávid iránti hűségem rendíthetetlen.

4 Tanúvá tettem őt a népek között,

fejedelemmé és parancsolóvá a nemzetek fölött.

5 Te pedig olyan népet hívsz,

melyet nem is ismersz,

és olyan népek futnak hozzád,

amelyek nem ismertek:

Istenednek, azÚrnak dicsőségére, Izráel Szentjének dicsőségére,

hogy fölékesítsen téged.

Isten igéje eléri célját

6 Keressétek azUrat, amíg megtalálható!

Hívjátok segítségül, amíg közel van!

7 Hagyja el útját a bűnös,

és gondolatait az álnok ember!

Térjen azÚrhoz, mert irgalmaz neki,

Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.

8 Bizony, a ti gondolataitok

nem az én gondolataim,

és a ti utaitok nem az én utaim

– így szól azÚr.

9 Mert amennyivel magasabb

az ég a földnél,

annyival magasabbak

utaim a ti utaitoknál,

és gondolataim a ti gondolataitoknál.

10 Mert ahogyan az eső és a hó

lehull az égből,

és nem tér oda vissza,

hanem megöntözi a földet,

termővé és gyümölcsözővé teszi;

magot ad a magvetőnek

és kenyeret az éhezőnek,

11 ilyen lesz az én igém is,

amely számból kijön:

nem tér vissza hozzám üresen,

hanem véghezviszi, amit akarok,

eléri célját, amiért küldtem.

12 Bizony, örömmel vonultok majd ki,

és békességben vezetnek titeket.

A hegyek és a halmok

vígan ujjonganak előttetek,

és a mező fái mind tapsolnak.

13 A tövis helyén boróka nő,

a csalán helyén mirtusz nő.

AzÚrdicsőségére történik ez:

örök jelként, amelyet nem lehet eltörölni.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/55-54faf279aa02a05250a3aaf72af59058.mp3?version_id=920—

Idegeneknek is szól a kegyelem

1 Ezt mondja azÚr:

Tartsátok meg a törvényt,

cselekedjetek igazságosan,

mert hamarosan eljön szabadításom,

és nyilvánvalóvá lesz igazságom.

2 Boldog az a halandó, aki így cselekszik,

az az ember, aki ehhez ragaszkodik:

vigyáz, hogy meg ne sértse a szombatot,

és vigyáz, hogy keze

semmi rosszat ne tegyen.

3 Ne mondja ezt az idegen,

aki azÚrhoz csatlakozott:

Bizonyára elkülönít engem népétől azÚr.

Ne mondja a herélt sem:

Én már kiszáradt fa vagyok!

4 Mert ezt mondja azÚr:

Ha a heréltek megtartják szombatjaimat,

azt választják, ami nekem kedves,

és ragaszkodnak szövetségemhez,

5 akkor fenntartom nevük emlékét

házamban és falaimon belül,

különbül, mint a fiak és a leányok.

Örök nevet adok nekik,

amelyet nem lehet eltörölni.

6 Az idegeneket, akik csatlakoznak

azÚrhoz, és őt szolgálják,

akik szeretik azÚrnevét,

és az ő szolgái lesznek,

mindazokat, akik vigyáznak,

hogy meg ne sértsék a szombatot,

és ragaszkodnak szövetségemhez,

7 elviszem szent hegyemre,

és örömet szerzek nekik

abban a házban,

ahol hozzám imádkoznak.

Égőáldozataik és véresáldozataik

kedvesek lesznek oltáromon,

mert az én házamat

imádság házának fogják majd nevezni,

minden nép számára!

8 Így szól az én Uram, azÚr,

aki összegyűjti a szétszóródott Izráelt:

Még gyűjtök azokhoz,

akiket összegyűjtöttem!

Izráel vezetői felelőtlenek

9 Ti, mezei vadak, jöjjetek mind, és egyetek –

mind, ti, erdei vadak!

10 Az őrök mind vakok,

nem vesznek észre semmit.

Mindannyian néma kutyák,

nem tudnak ugatni:

álmosan heverésznek,

szeretnek szunnyadozni,

11 telhetetlen kutyák,

nem tudnak jóllakni.

Ilyen pásztorok ők,

nem tudnak figyelni!

Mindegyik a maga útját járja,

mindegyik a maga haszna után,

kivétel nélkül:

12 Jöjjetek – mondják –, hozok bort,

igyuk részegre magunkat!

Legyen a holnap is olyan, mint a ma,

vagy még sokkal jobb!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/56-1206af7b0ab5f3f8624db6d888731cce.mp3?version_id=920—