Revised Hungarian Bible (RรšF)

Isten tökéletes kijelentése Fia által

1 Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által,

2 ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit mindennek örökösévé tett, aki által a világot teremtette.

3 Ő Isten dicsőségének kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.

4 Annyival feljebb való az angyaloknál, amennyivel különb nevet örökölt náluk.

Krisztus méltósága nagyobb az angyalokénál

5 Mert az angyalok közül kinek mondta valaha Isten:

„Fiam vagy te,

ma nemzettelek téged”,

majd pedig:

„Atyja leszek, és ő az én Fiam lesz”?

6 Amikor pedig bevezeti az elsőszülöttet a világba, ismét így szól:

„Imádja őt Isten minden angyala!”

7 És az angyalokról ezt mondja ugyan:

„Angyalait szelekké teszi,

és szolgáit tűz lángjává”,

8 de a Fiúról így szól:

„A te trónusod örökké megáll, ó, Isten,

és királyi pálcád az igazság pálcája.

9 Szereted az igazságot, és gyűlölöd a gonoszságot:

ezért kent fel téged Isten, a te Istened

öröm olajával társaid fölé.”

10 „Te vetettél, Uram, alapot a földnek kezdetben;

és a te kezed alkotása az ég.

11 Azok elpusztulnak, de te megmaradsz,

és azok mind elavulnak, mint a ruha,

12 és összegöngyölíted őket, mint egy palástot,

és mint a ruha, elváltoznak;

te pedig ugyanaz maradsz, és esztendeid nem fogynak el soha.”

13 Az angyalok közül kinek mondta valaha:

„Ülj az én jobbomra,

amíg ellenségeidet lábad zsámolyává teszem”?

14 Vajon ezek nem mind szolgáló lelkek? Azokért küldettek szolgálatra, akik örökölni fogják az üdvösséget.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HEB/1-bd8d5e4804a433d957e855c92e95d038.mp3?version_id=920—

Figyeljünk a Jézustól hallottakra!

1 Ezért tehát még jobban kell figyelnünk a hallottakra, hogy valamiképpen el ne sodródjunk.

2 Mert ha az angyalok által hirdetett ige olyan erős volt, hogy minden törvényszegés és engedetlenség megkapta igazságos büntetését,

3 akkor hogyan menekülünk meg mi, ha nem törődünk ilyen nagy üdvösséggel, amelyet az Úr hirdetett először? Azok pedig, akik hallották, megerősítették ezt számunkra,

4 Isten pedig velük együtt tett bizonyságot jelekkel és csodákkal, sokféle erővel és a Szentlélek ajándékaival, amelyeket akarata szerint osztott szét.

Jézus szenvedésen át jutott a dicsőségbe

5 Mert nem angyalok uralma alá rendelte az eljövendő világot, amelyről szólunk.

6 Sőt valahol valaki így tett bizonyságot:

„Micsoda az ember, hogy gondolsz rá,

vagy az embernek fia, hogy gondod van rá?

7 Rövid időre kisebbé tetted őt az angyaloknál,

dicsőséggel és méltósággal koronáztad meg,

8 mindent lába alá vetettél.”

Ha ugyanis mindent alávetett neki, akkor semmit sem hagyott, ami ne volna neki alávetve. Most ugyan még nem látjuk, hogy minden az uralma alatt áll,

9 azt azonban látjuk, hogy az a Jézus, aki rövid időre kisebbé lett az angyaloknál, a halál elszenvedése miatt dicsőséggel és méltósággal koronáztatott meg, hiszen ő Isten kegyelméből mindenkiért megízlelte a halált.

10 Mert az volt méltó Istenhez, akiért van a mindenség, és aki által van a mindenség, hogy őt, aki számtalan fiát vezeti dicsőségre, üdvösségük szerzőjét szenvedések által tegye tökéletessé.

11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind ugyanattól származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,

12 amikor így szól:

„Hirdetem nevedet testvéreimnek,

a gyülekezet körében dicsérlek téged.”

13 És ismét:

„Én őbenne reménykedem”,

majd újra:

„Íme, itt vagyok, én és a gyermekek,

akiket Isten adott nekem.”

14 Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt,

15 és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.

16 Mert nyilván nem angyalokat karol fel, hanem Ábrahám utódait karolja fel.

17 Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

18 Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HEB/2-91145b20e867ced73e3ccec92d11101f.mp3?version_id=920—

Krisztus feljebbvaló Mózesnél

1 Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,

2 aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában.

3 Ő ugyanis Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó, mint ahogyan a háznál nagyobb méltósága van a ház építőjének.

4 Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, Isten az.

5 Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett,

6 Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.

Izráel példája óvjon a hitetlenségbe eséstől

7 Ezért, amint a Szentlélek mondja:

„Ma, ha az ő szavát halljátok,

8 ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor,

a kísértés napján a pusztában,

9 ahol megkísértettek engem őseitek,

próbára tettek,

bár látták tetteimet negyven éven át.

10 Ezért megharagudtam erre a nemzedékre,

és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép,

mert nem ismeri az én utaimat.

11 Meg is esküdtem haragomban,

hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.”

12 Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel.

13 Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen.

14 Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.

15 Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”,

16 azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból?

17 És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában?

18 És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak?

19 Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HEB/3-84eeaf7e6aafaa3dd9248db24e9cfbe6.mp3?version_id=920—

Isten népének nyugalma

1 Mivel még nem teljesedett be az ő nyugalmába való bemenetel ígérete, gondosan ügyeljünk arra, hogy közülünk senki le ne maradjon erről.

2 Mert nekünk is hirdették az evangéliumot, mint azoknak is; de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták.

3 Mi, akik hiszünk, bemegyünk abba a nyugalomba, amint megmondta Isten: „Ezért megesküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.” Jóllehet munkái készen voltak a világ teremtése óta,

4 és valahol így szól az Írás a hetedik napról: „És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkája után.”

5 Itt viszont ezt mondja: „Nem mennek be az én nyugalmam helyére.”

6 Mivel tehát még várható, hogy némelyek bemennek abba, és akiknek előbb hirdették az evangéliumot, nem mentek be engedetlenségük miatt,

7 egy napot ismét „mának” jelöl ki. Dávid által hosszú idő múlva így szól, ahogyan előbb is mondtuk: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!”

8 Mert ha Józsué bevitte volna őket a nyugalom helyére, nem szólna azután egy másik napról.

9 A szombati nyugalom tehát még ezután vár Isten népére.

10 Aki ugyanis bement Isten nyugalmába, maga is megnyugodott a munkáitól, mint Isten is a magáétól.

11 Igyekezzünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy senki el ne essék az ehhez hasonló engedetlenség következtében.

Isten igéje élesebb a kétélű kardnál

12 Mert Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál, mélyre hatol, az elme és a lélek, az ízületek és a velők szétválásáig, és megítéli a szív gondolatait és szándékait.

13 Nincsen olyan teremtmény, amely rejtve volna előtte, sőt mindenki mezítelen és fedetlen az ő szeme előtt. Neki kell majd számot adnunk.

Járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához

14 Mivel tehát nagy főpapunk van, aki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, ragaszkodjunk hitvallásunkhoz.

15 Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni erőtlenségeinken, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, de nem vétkezett.

16 Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HEB/4-a6e54d959e134707c7af716d3edda868.mp3?version_id=920—

Krisztus örök üdvösség szerzője lett szenvedése és engedelmessége által

1 Minden főpap, akit emberek közül választanak, az emberekért rendeltetett Isten szolgálatára, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért.

2 Együtt tud érezni a tudatlanokkal és a tévelygőkkel, mivel ő maga is körül van véve erőtlenséggel.

3 Így nemcsak a népért, de önmagáért is köteles bűnért való áldozatot bemutatni.

4 Senki sem szerezheti meg azonban önmagának ezt a tisztséget, csak az, akit Isten hív el, mint Áront is.

5 Ugyanúgy Krisztus sem maga dicsőítette meg önmagát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólt hozzá: „Az én fiam vagy te, ma nemzettelek téged.”

6 Ahogyan másutt is mondja: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”

7 Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért.

8 Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet,

9 és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

10 Mert Isten őt Melkisédek rendje szerint való főpapnak nevezte.

Óvás a visszaeséstől

11 Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok.

12 Mert mostanra már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy Isten beszédeinek alapelemeire tanítsanak titeket, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre.

13 Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú.

14 A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek tapasztalatuk folytán gyakorlottak az érzékeik a jó és a rossz megkülönböztetésére.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HEB/5-ff3bcaab060539174eda78602badac32.mp3?version_id=920—

1 Ezért elhagyva a Krisztusról szóló elemi tanítást, térjünk rá a nagykorúaknak szóló tanításra. Ne kezdjük újra lerakni az alapját a holt cselekedetekből való megtérésnek és az Istenbe vetett hitnek,

2 a mosakodásokról, a kézrátételekről, a halottak feltámadásáról és az örök ítéletről szóló tanításnak.

3 Így is fogunk tenni, ha Isten megengedi.

4 Lehetetlen ugyanis, hogy akik egyszer megvilágosíttattak, és megízlelték a mennyei ajándékot, és részeseivé lettek a Szentléleknek,

5 akik megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit,

6 de elestek, hogy azok ismét megújuljanak és megtérjenek; hiszen újra megfeszítik önmaguknak az Isten Fiát, és meggyalázzák őt.

7 Mert az a föld, amely beissza a gyakran ráhulló esőt, és hasznos növényt terem azoknak, akik számára művelik, áldást nyer Istentől;

8 amelyik pedig tüskebokrot és bogáncskórót terem, az megvetett, átok vár rá és végül megégetés.

Hit és türelem által örököljük az ígéreteket

9 Felőletek azonban, szeretteim, jobbat gondolunk, hogy közel vagytok az üdvösséghez, még ha így beszélünk is.

10 Mert nem igazságtalan az Isten, hogy elfeledkeznék cselekedeteitekről és arról a szeretetről, amelyet az ő nevében tanúsítottatok, amikor a szenteknek szolgáltatok és most is szolgáltok.

11 De kívánjuk, hogy közületek mindenki ugyanazt az igyekezetet tanúsítsa mindvégig, amíg a reménység egészen be nem teljesedik,

12 hogy ne legyetek restek, hanem kövessétek azokat, akik hit és türelem által öröklik az ígéreteket.

Isten ígéretei változhatatlanok

13 Amikor Isten Ábrahámnak ígéretet tett, önmagára esküdött, mivel nem esküdhetett nagyobbra,

14 és így szólt: „Bizony, gazdagon megáldalak, és nagyon megsokasítalak.”

15 És így, miután Ábrahám türelemmel várt, beteljesült az ígéret.

16 Mert az ember önmagánál nagyobbra esküszik, és minden ellenvetésnek véget vet, mindent megerősít az eskü.

17 Ezért Isten, mivel még teljesebben akarta megmutatni az ígéret örököseinek, hogy elhatározása változhatatlan, esküvel vállalt kezességet.

18 Így ez a két változhatatlan tény, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, erősen bátorít minket, akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet.

19 Ez a reménység lelkünknek biztos és erős horgonya, amely behatol a kárpit mögé,

20 ahova elsőként bement értünk Jézus, aki Melkisédek rendje szerint főpap lett örökké.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HEB/6-e58ce83b11848a7d4a89ae6d610beacb.mp3?version_id=920—

Krisztus főpap Melkisédek rendje szerint

1 Mert Melkisédek, Sálém királya, a magasságos Isten papja volt az, aki a királyok leveréséből visszatérő Ábrahám elé ment, és megáldotta.

2 Ábrahám pedig tizedet is adott neki mindenből. Melkisédek neve először ezt jelenti: igazság királya, aztán Sálém királya, vagyis békesség királya.

3 Sem apja, sem anyja, sem nemzetsége, sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, mivel pedig hasonló az Isten Fiához, pap marad mindörökké.

4 De gondoljátok meg, milyen nagy ember az, akinek Ábrahám, a mi ősatyánk tizedet is adott a zsákmány legjavából.

5 Azoknak, akik Lévi fiai közül kapják a papságot, szintén van parancsuk arra, hogy tizedet szedjenek a néptől a törvény szerint: ebben az esetben tehát saját testvéreiktől, jóllehet ők is Ábrahámtól származtak.

6 De az, aki nem közülük származott, Ábrahámtól vett tizedet, és azt áldotta meg, aki az ígéretet kapta.

7 Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet.

8 Itt halandó emberek szednek tizedet, ott pedig az, akiről bizonyságunk van, hogy él.

9 És hogy úgy mondjam, Ábrahám személyében a tizedet szedő Lévi is tizedet adott,

10 mert már jelen volt ősében, amikor Melkisédekkel találkozott.

11 Ha tehát a tökéletesség elérhető volna a lévita papság által – mert a nép ez alatt kapta a törvényt –, mi szükség még azt mondani, hogy Melkisédek rendje szerint más pap jöjjön el, aki nem Áron rendje szerint való?

12 Amikor megváltozik a papság, szükségképpen megváltozik a törvény is.

13 Ugyanis akiről ez elhangzik, más törzshöz tartozik, amelyből senki sem szolgált az oltárnál.

14 Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Júdából származott, de ebből a törzsből származó papokról semmit sem mondott Mózes.

15 És ez még inkább nyilvánvaló, ha Melkisédekhez hasonlóan eljön egy másik pap,

16 aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem örökkévaló élet ereje szerint.

17 Mert róla szól a bizonyságtétel: „Pap vagy te örökké, Melkisédek rendje szerint.”

18 A korábbi parancsolatot Isten eltörli ugyan, mivel az erőtlen és haszontalan,

19 mert a törvény semmit sem tett tökéletessé, de ugyanakkor jobb reménységet támaszt, amely által közeledünk őhozzá.

20 Ezenkívül: Jézus nem eskü nélkül lett főpappá – azok ugyanis eskü nélkül lettek papokká –,

21 hanem annak esküjével, aki így szólt hozzá: „Megesküdött az Úr, és nem bánja meg; pap vagy te örökké.”

22 Ezért Jézus jobb szövetségnek lett a kezesévé.

23 És azok többen voltak papok, mivel a halál nem engedte, hogy megmaradjanak szolgálatukban;

24 az ő papsága viszont örökkévaló, mivel ő megmarad örökké.

25 Ezért üdvözíteni tudja örökre azokat, akik általa járulnak Istenhez, hiszen ő mindenkor él, hogy esedezzék értük.

26 Mert ilyen főpapra volt szükségünk, aki szent, ártatlan, szeplőtlen, a bűnösöktől elkülönített, és az egek fölé emeltetett.

27 Neki nincs szüksége arra, mint a főpapoknak, hogy naponta mutasson be áldozatot, előbb a saját bűneiért, azután a nép bűneiért. Mert ő ezt egyszer s mindenkorra megcselekedte, amikor önmagát adta áldozatul.

28 Mert a törvény erőtlen embereket rendelt főpapokká, a törvény utáni eskü igéje pedig a Fiút, aki örökre tökéletes.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/HEB/7-a02402bcc3fdbc4118b1652787cd8b0a.mp3?version_id=920—