Revised Hungarian Bible (RรšF)

Ezékiás követeket küld Ézsaiáshoz

1 Amikor Ezékiás király ezeket meghallotta, megszaggatta ruháját, zsákruhát öltött magára, majd bement azÚrházába.

2 Azután elküldte Eljákímot, a palota felügyelőjét, Sebná kancellárt és a papok véneit zsákruhába öltözve Ézsaiás prófétához, Ámóc fiához.

3 Azt mondták neki: Ezt üzeni Ezékiás: Nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, mint mikor a gyermek az anyaméh szájáig jut, de nincs erő megszülni őt.

4 Talán meghallja Istened, azÚra kincstárnok szavait, akit ideküldött ura, az asszír király, hogy gyalázza az élő Istent, és talán megbünteti Istened, azÚrazokért a szavakért, amelyeket meghallott. Imádkozz a még meglevő maradékért!

5 Amikor Ezékiás király emberei megérkeztek Ézsaiáshoz,

6 így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól azÚr: Ne ijedj meg azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszír király emberei káromoltak engem.

7 Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába; saját országában pedig kard által ejtem el.

Szanhérib újabb felhívása, Ezékiás imádsága

8 A kincstárnok visszatért, de az asszír királyt már Libná ellen harcolva találta, mert meghallotta, hogy elvonult Lákísból.

9 Az asszír király ugyanis azt hallotta, hogy Tirháká, Etiópia királya háborúba indult ellene. Amikor ezt meghallotta, követeket küldött Ezékiáshoz ezzel az üzenettel:

10 Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízva azt gondolod, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe!

11 Hiszen te is hallottad, hogy mit műveltek Asszíria királyai a többi országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz?

12 Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak: Gózánt és Háránt, Recefet és Eden fiait, akik Telasszárban voltak?

13 Hol van Hamát királya, Arpád királya és Szefarvajim városának a királya meg Héna és Ivvá?

14 Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta. Majd fölment azÚrházába, és kiterítette azt Ezékiás azÚrelőtt.

15 És így imádkozott Ezékiás azÚrhoz:

16 SeregekUra, Izráel Istene, aki a kerúbokon trónolsz! Egyedül te vagy a föld minden országának Istene, te alkottad az eget és a földet!

17 Uram, fordulj hozzám figyelmesen, és hallgass meg!Uram, nyisd ki a szemedet, és láss! Halld meg Szanhérib minden beszédét, aki ideküldte ezt az embert, hogy gyalázza az élő Istent!

18 Igaz,Uram, hogy Asszíria királyai elpusztították a pogány népeket és országaikat.

19 Isteneiket tűzre vetették, mert azok nem is voltak istenek, hanem csak emberi kéz csinálmányai, fa és kő; ezért pusztíthatták el őket.

20 De most te,Urunk, Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül azÚr!

Ézsaiás biztató üzenete

21 Akkor Ézsaiás, Ámóc fia ezt az üzenetet küldte Ezékiásnak: Így szól azÚr, Izráel Istene: Mivel imádkoztál hozzám Szanhérib, Asszíria királya miatt,

22 ezt az igét jelentette ki róla azÚr:

Megvet, gúnyol téged

Sion szűz leánya,

fejét rázza mögötted

Jeruzsálem leánya!

23 Kit gyaláztál és káromoltál,

ki ellen emeltél szót?

Kire néztél gőgös szemmel?

Izráel Szentjére!

24 Embereid által az Urat gyaláztad,

amikor ezt mondtad:

Sok harci kocsimmal

fölmentem a legmagasabb hegyekre,

a meredek Libánonra is.

Kivágtam sudár cédrusait,

válogatott ciprusfáit;

eljutottam legtávolabbi csúcsára,

legsűrűbb erdejébe is.

25 Kutat ástam, és ittam vizet;

lépteimmel kiszárítom

Egyiptomban a Nílus minden ágát.

26 Nem hallottad még, hogy én ezt

régóta elvégeztem,

jó előre kiterveltem?

Most csak véghezviszem,

hogy halomra dőljenek,

rommá legyenek az erődített városok.

27 Lakóinak ereje elfogyott,

megrettentek, megszégyenültek;

olyanok lettek, mint a mezei növény,

mint a gyenge fűszál,

a háztetőn nőtt fű,

amely elszárad, mielőtt szárba szökken.

28 Én tudom, ha leülsz,

ha kimégy vagy bejössz,

és ahogyan tombolsz velem szemben!

29 Mivel tombolsz velem szemben,

és elbizakodott beszéded fülembe jutott,

horgomat orrodba vetem,

zablámat a szádba,

és visszaviszlek azon az úton,

amelyen idejöttél!

30 Neked pedig ezt a jelet adom: Ebben az évben azt eszitek, ami a tarlón nő, a második évben azt, ami annak a magvaiból hajt, a harmadik évben azonban vessetek és arassatok, ültessetek szőlőt, és egyétek gyümölcsét!

31 Akik megmenekülnek és megmaradnak Júda házából, azok újra gyökeret vernek lenn, és gyümölcsöt hoznak fenn.

32 Mert Jeruzsálemből terjed szét a maradék, és a Sion hegyéről azok, akik megmenekülnek. A SeregekUrának féltő szeretete viszi véghez ezt!

Jeruzsálem megszabadul

33 Azért ezt mondja azÚrAsszíria királyáról: Nem jut be ebbe a városba, és nyilat sem lő rá, nem fordít feléje pajzsot, ostromsáncot sem épít ellene.

34 Azon az úton tér vissza, amelyen jött, de ebbe a városba nem jut be – így szól azÚr.

35 Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért meg az én szolgámért, Dávidért.

36 Akkor eljött azÚrangyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek.

37 Ekkor Szanhérib, Asszíria királya fölkerekedett, visszavonult Ninivébe, és ott is maradt.

38 Egyszer aztán, amikor éppen istenének, Niszróknak a templomában imádkozott, a fiai, Adrammelek és Szárecer levágták karddal, maguk pedig elmenekültek Ararát földjére. Utána a fia, Észarhaddón lett a király.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/37-d6e3183c862700437f61adcb2a29736a.mp3?version_id=920—

Ezékiás gyógyulása és hálaéneke

1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól azÚr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradsz életben!

2 Ezékiás erre arcát a fal felé fordítva imádkozott azÚrhoz,

3 és ezt mondta: Ó,Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel jártam a színed előtt, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.

4 Ekkor így szólt azÚrigéje Ézsaiáshoz:

5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól azÚr, ősatyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.

6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítalak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.

7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti azÚrazt az igét, amelyet kijelentett:

8 visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.

9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése abból az időből, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:

10 Már azt gondoltam,

hogy életem delén kell átmennem

a holtak hazájának kapuin,

megfosztva még hátralévő éveimtől.

11 Azt gondoltam,

hogy nem látom többé

azUrat az élők földjén,

nem láthatok többé embert

a világ lakói között.

12 Hajlékomat lebontják,

mint a pásztorok sátrát,

megfosztanak tőle.

Összetekeri életemet,

mint takács a kész vásznat,

elvágja azÚréletem fonalát;

még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!

13 Reggelig igyekeztem megnyugodni,

de úgy törte össze minden csontomat,

mint az oroszlán;

még egy nap talán, de aztán az éjjel biztosan végez velem!

14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,

úgy nyögtem, mint a galamb.

Szemeim bágyadtan néztek a magasba:

Uram, szenvedek, segíts rajtam!

15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,

azt tette velem.

Messze elkerül az álom

lelkem keserűségére.

16 Uram, az éltet mindenkit,

és engem is az éltet,

hogy te majd megerősítesz és meggyógyítasz engem!

17 Bizony, javamra vált

a nagy keserűség.

Hiszen megmentettél

az enyészet vermétől,

és hátad mögé vetetted

minden vétkemet.

18 Mert nem a holtak hazájában

magasztalnak téged,

nem a halottak dicsőítenek,

akik már leszálltak a sírba,

hűségedben nem reménykedhetnek.

19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged,

akárcsak én most.

Az apák tanítják fiaiknak,

hogy te hűséges vagy.

20 Megszabadított engem azÚr,

pengessük hát a lantot

azÚrházában

egész életünkben!

21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.

22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy fölmehetek azÚrházába?

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/38-ec843525f1bf764e60bc97cb56db499e.mp3?version_id=920—

Babiloni követek Ezékiásnál

1 Abban az időben Meródak-Baladán, Baladánnak, Babilónia királyának a fia levelet és ajándékot küldött Ezékiásnak, mert hallotta, hogy beteg volt, de újra erőre kapott.

2 Ezékiás megörült a követeknek, és megmutatta nekik a kincstárát, az ezüstöt és az aranyat, a balzsamokat és a finom olajokat, egész fegyvertárát és mindazt, ami kincstárában található volt. Semmi sem volt palotájában és egész birodalmában, amit meg ne mutatott volna nekik Ezékiás.

3 Ekkor Ézsaiás próféta elment Ezékiás királyhoz, és megkérdezte tőle: Mit mondtak ezek az emberek, és honnan jöttek hozzád? Ezékiás így felelt: Messze földről, Babilóniából jöttek hozzám.

4 Ézsaiás így szólt: Mit láttak a palotádban? Ezékiás így felelt: Mindent láttak, ami csak a palotámban van; semmi sincs a kincstáramban, amit meg ne mutattam volna nekik.

5 Akkor Ézsaiás így szólt Ezékiáshoz: Halld meg a SeregekUrának igéjét:

6 Eljön majd az idő, amikor mindazt elviszik Babilóniába, ami a palotádban van, és amit elődeid gyűjtöttek mindmáig, semmi sem marad meg. Ezt mondja azÚr!

7 Utódaid közül is, akik tőled származnak, akiket te nemzel, elvisznek néhányat, és udvaroncok lesznek Babilónia királyának a palotájában.

8 Ezékiás így válaszolt Ézsaiásnak: Jó azÚrigéje, amelyet hirdettél. Mert ezt gondolta: Akkor az én időmben béke és biztonság lesz.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/39-f97f61b951f316c17155529f911afe3c.mp3?version_id=920—

Örömhír a fogságban

1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet!

– mondja Istenetek.

2 Beszéljetek szívhez szólóan Jeruzsálemmel,

és hirdessétek neki,

hogy letelt rabsága,

megbűnhődött bűnéért,

hiszen kétszeresen sújtotta

azÚrkeze minden vétkéért.

3 Egy hang kiált:

Építsetek utat a pusztában azÚrnak!

Készítsetek egyenes utat

Istenünknek a kietlen tájon át!

4 Emelkedjék föl minden völgy,

süllyedjen le minden hegy és halom,

legyen az egyenetlen egyenessé

és a dombvidék síksággá!

5 Mert megjelenik azÚrdicsősége,

látni fogja minden ember egyaránt.

– AzÚrmaga mondja ezt.

6 Egy hang szól: Kiálts!

Én megkérdeztem: Mit kiáltsak?

Minden test csak fű,

és minden szépsége, mint a mezei virágé.

7 Elszárad a fű, elhervad a virág,

ha ráfúj azÚrszele.

– Bizony, csak fű a nép!

8 Elszárad a fű, elhervad a virág,

de Istenünk igéje örökre megmarad.

9 Magas hegyre menj föl,

ki örömhírt viszel a Sionnak,

harsány hangon kiálts,

ki örömhírt viszel Jeruzsálemnek!

Kiálts, ne félj!

Mondd Júda városainak:

Itt van Istenetek!

10 Az én Uram, azÚr

jön hatalommal,

karja uralkodik.

Vele jön szerzeménye,

előtte jön, amiért fáradozott.

11 Mint pásztor, úgy legelteti nyáját,

karjára gyűjti a bárányokat,

ölébe veszi őket,

az anyajuhokat szelíden terelgeti.

Nincs Istenhez fogható senki

12 Ki mérte meg markával a tenger vizét,

ki mérte meg arasszal az eget?

Ki mérte meg vékával a föld porát,

ki tette mérlegre a hegyeket,

és mérlegserpenyőbe a halmokat?

13 Ki irányította azÚrlelkét,

ki volt tanácsadója, aki oktatta?

14 Kivel tanácskozott,

ki világosította fel őt?

Ki tanította meg a helyes eljárásra,

ki tanította tudományra,

és ki oktatta értelmes cselekvésre?

15 A népek olyanok előtte,

mint egy vízcsepp a vödörben,

annyit érnek, mint egy porszem a mérlegserpenyőn,

a szigetek egy homokszemnek számítanak.

16 A Libánon fája nem elég a tűzre,

állata nem elég az égőáldozathoz.

17 A népek mind semmik előtte,

puszta semmiségnek tartja őket.

18 Kihez hasonlíthatnátok az Istent,

és hogyan készíthetnétek el képmását?

19 A mesterember bálványszobrot önt,

az ötvös bevonja arannyal,

és ezüstláncot forraszt hozzá.

20 Aki szegény ahhoz, hogy ennyit adjon érte,

nem korhadó fát választ,

ügyes mesterembert keres,

hogy olyan bálványszobrot készítsen,

amely nem inog.

21 Hát nem tudjátok, nem hallottátok,

nem mondták el nektek a kezdetektől fogva,

nem magyarázták el a föld alapozását?

22 Az, aki ott trónol a földkerekség fölött,

ahonnan lakói csak sáskának látszanak,

fátyolként terítette ki az eget,

kifeszítette, mint egy lakósátrat.

23 Semmivé teszi a fejedelmeket,

a föld bíráit megsemmisíti.

24 Alig ültették el, alig vetették el őket,

alig vert gyökeret törzsük a földben,

ő csak rájuk fúj, és kiszáradnak,

elragadja őket, mint szélvész a pelyvát.

25 Kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze?

– mondja a Szent.

26 Tekintsetek föl a magasba,

és nézzétek: ki teremtette az ott levőket?

Kivezeti seregüket szám szerint,

mindnyájukat név szerint szólítja;

olyan hatalmas és erőteljes,

hogy egy sem mer hiányozni.

27 Miért mondod ezt, Jákób,

miért beszélsz így, Izráel:

Rejtve van sorsom azÚrelőtt,

nem kerül ügyem Isten elé.

28 Hát nem tudod, hát nem hallottad?

Örökkévaló Isten azÚr,

ő a földkerekség teremtője!

Nem fárad el, és nem lankad el,

értelme kifürkészhetetlen.

29 Erőt ad a megfáradtnak,

és az erőtlent nagyon erőssé teszi.

30 Elfáradnak és ellankadnak az ifjak,

még a legkiválóbbak is megbotlanak.

31 De akik azÚrban bíznak,

erejük megújul,

szárnyra kelnek, mint a sasok,

futnak, és nem lankadnak meg,

járnak, és nem fáradnak el.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/40-21caa95b84b5a767464a10ea1b3c3e9c.mp3?version_id=920—

Isten szabadulással biztatja népét

1 Hallgassatok rám, szigetek!

Újuljon meg a nemzetek ereje!

Jöjjenek ide, azután beszéljenek,

szálljunk perbe egymással!

2 Ki indította el napkeletről azt,

akinek lépteit győzelem kíséri?

Ki adja hatalmába a népeket,

hogy királyokat tiporjon le?

Porrá zúzza őket fegyvere,

íja előtt szétszóródnak, mint a pelyva.

3 Üldözi őket, háborítatlanul nyomul előre,

lába is alig éri az ösvényt.

4 Ki tette ezt, ki vitte véghez?

Ki hívja elő örök idők óta a nemzedékeket?

Én, azÚrvagyok az első,

és én mindvégig ugyanaz maradok.

5 Látják ezt a szigetek, és megijednek,

a föld szélein is remegni kezdenek,

közelednek egymáshoz, és összejönnek.

6 Egyik a másikat támogatja,

és ezt mondják egymásnak: Légy erős!

7 Biztatja a kovács az ötvöst,

a kalapáccsal egyengető azt, aki az üllőt veri,

és ezt mondja a forrasztásról: Jól van!

– és megerősíti szegekkel,

hogy majd ne inogjon.

8 De te, szolgám, Izráel,

Jákób, akit kiválasztottam,

barátomnak, Ábrahámnak utóda!

9 A föld végén ragadtalak meg,

annak legszéléről hívtalak el.

Ezt mondtam neked: Szolgám vagy!

Kiválasztottalak, nem vetlek el téged!

10 Ne félj, mert én veled vagyok,

ne csüggedj, mert én vagyok Istened!

Megerősítelek, meg is segítelek,

sőt győzelmes jobbommal támogatlak.

11 Megszégyenülnek és gyalázatra jutnak

mindazok, akik gyűlölnek téged.

Semmivé lesznek, elpusztulnak,

akik veled perbe szállnak.

12 Keresed, és nem találod azokat,

akik téged támadnak.

Megsemmisülnek teljesen,

akik ellened harcolnak.

13 Mert én, azÚr, a te Istened,

erősen fogom a jobbodat,

és ezt mondom neked: Ne félj,

én megsegítelek!

14 Ne félj, férgecske Jákób,

maroknyi Izráel!

Én megsegítelek – így szól azÚr,

a te megváltód, Izráel Szentje. –

15 Új és éles fogú cséplőszánná teszlek.

Hegyeket csépelsz és törsz össze,

halmokat zúzol pozdorjává.

16 Feldobod őket, és a szél elhordja,

a szélvihar szétszórja őket.

Te pedig ujjongani fogsz azÚrnak,

dicsekedni fogsz Izráel Szentjével.

17 A nincstelenek és szegények

vizet keresnek, de nincs,

nyelvük kiszárad a szomjúságtól.

De én, azÚr, meghallgatom őket,

én, Izráel Istene, nem hagyom el őket.

18 A kopár hegyeken folyókat fakasztok,

a völgyek mélyén forrásokat,

a pusztát bővizű tóvá változtatom

és a szomjú földet vizek forrásává.

19 A pusztában cédrust növesztek

meg akáciát, mirtuszt és olajfát,

a kietlen tájon borókát ültetek,

kőrist és ciprusfát.

20 Hadd lássák, és hadd tudják meg,

vegyék észre, és értsék meg,

hogy azÚrkeze vitte ezt végbe,

Izráel Szentje teremtette.

Egyedül az Úr az Isten

21 Álljatok elő peres ügyetekkel!

– mondja azÚr.

Adjátok elő érveiteket!

– mondja Jákób királya.

22 Adják elő és mondják meg nekünk,

hogy mi fog történni!

Mondják meg, mi volt régen,

hadd szívleljük meg;

jelentsék ki nekünk, mi fog következni,

hadd tudjuk meg a jövendőt!

23 Mondjátok meg, mi lesz ezután,

hadd tudjuk meg, istenek vagytok-e?

Tegyetek akár jót, akár rosszat,

hadd lássuk azokat csodálkozva!

24 De ti semmik vagytok,

semmit sem ér, amit tesztek,

utálatos dolog, ha valaki titeket választ.

25 Elindítottam északról azt, aki eljött,

napkeletről azt, aki hirdeti nevemet.

Széttiporja a helytartókat,

mint a nyers vályogot,

ahogy a fazekas

az agyagot széttapossa.

26 Ki mondta meg ezt régen, hogy tudhatnánk,

jó előre, hogy azt mondhatnánk: igaz!

Senki sem mondta meg,

senki sem hirdette,

senki sem hallotta szavaitokat.

27 Én mondtam először Sionnak:

Itt vannak már!

Én küldtem Jeruzsálembe

az örömhírhozót.

28 Szétnézek, de nincs köztük senki,

aki tanácsot adhatna.

Ha megkérdezném őket,

egy szót se szólnának.

29 Mert semmik ők mindahányan,

semmit sem érnek tetteik!

Bálványaik csak olyanok,

mint a puszta szél.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/41-98481ff21ddba89505d85a64a3dc581f.mp3?version_id=920—

Az Úr szolgája szelíd és szabadító

1 Ez az én szolgám, akit támogatok,

az én választottam, akiben gyönyörködöm.

Lelkemmel ajándékoztam meg,

törvényt hirdet a népeknek.

2 Nem kiált, nem lármáz,

és nem hallatja szavát az utcán.

3 A megrepedt nádszálat nem töri össze,

a füstölgő mécsest nem oltja ki,

hűen hirdeti a törvényt.

4 Nem alszik ki, és nem törik össze,

míg a törvénynek érvényt nem szerez a földön;

tanítására várnak a szigetek.

5 Ezt mondja azÚristen,

aki az eget teremtette és kiterítette,

szilárddá tette a földet,

és abból növényeket sarjaszt,

leheletet ad a rajta lakó népnek,

és lelket a rajta járóknak:

6 Én, azÚr, elhívtalak az igazságért,

én fogom a kezedet.

Megőrizlek, és benned ajándékozom meg

szövetségemmel népemet,

világosságommal a nemzeteket.

7 Nyisd meg a vakok szemeit,

hozd ki a börtönből a foglyokat,

a fogházból a sötétben ülőket!

8 Én vagyok azÚr, ez a nevem,

nem adom dicsőségemet másnak,

sem dicséretemet a bálványoknak.

9 A régebbiek már beteljesedtek,

most újakat mondok.

Még mielőtt kibontakoznak,

tudatom veletek.

10 Énekeljetek azÚrnak új éneket,

dicséretet a föld határáig,

akik tengerre szálltok,

és ami a tengert betölti,

a szigetek és lakóik!

11 Zengjen a puszta és városai,

a falvak, amelyekben Kédár lakik!

Ujjongjanak a kősziklákon lakók,

a hegytetőkön is kiáltozzanak!

12 Dicsőítsék azUrat,

hirdessék dicséretét a szigeteken!

13 AzÚrkivonul, akár egy hős,

átjárja a harci kedv, akár egy katonát,

harsányan zengi a csatakiáltást,

és diadalmaskodik ellenségein.

Izráel nem értette Istenét

14 Sokáig hallgattam,

némán türtőztettem magam.

De most zihálva nyögök és lihegek,

akár egy szülő asszony.

15 Pusztává teszek hegyet és halmot,

kiszárítok rajtuk minden zöld növényt.

A folyókon gázlókat készítek,

és kiszárítom a mocsarakat.

16 A vakokat olyan úton vezetem,

amelyet nem ismertek,

ismeretlen ösvényeken viszem őket.

A sötétséget világossággá változtatom előttük,

a göröngyös utat egyenessé.

Ezeket a dolgokat véghezviszem,

nem mulasztom el!

17 Meghátrálnak, csúfosan megszégyenülnek,

akik bálványokban bíznak,

akik szobroknak mondogatják:

Ti vagytok az isteneink!

18 Ti süketek, halljatok!

Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok!

19 Van-e olyan vak, mint az én szolgám,

és olyan süket, mint követem, akit küldök?

Van-e olyan vak, mint az én megbízottam,

olyan vak, mint azÚrszolgája?

20 Sokat láttál, de nem ügyeltél rá,

nyitva volt a füled, mégsem hallottál.

21 Igazsága érdekében akart azÚr

nagy és felséges tanítást adni.

22 Ezért lett ez a nép kirabolt és kifosztott;

csapdába és verembe estek mindnyájan,

és börtönbe vannak zárva.

Kirabolták őket,

és nem volt szabadító,

kifosztották őket,

és nem mondta senki: Add vissza!

23 Ki ügyel erre közületek,

ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében?

24 Ki engedte meg,

hogy kifosszák Jákóbot,

és kirabolják Izráelt?

Vajon nem azÚr,

aki ellen vétkeztünk?

Nem akartak útjain járni,

és nem hallgattak tanítására.

25 Ezért zúdította rá haragjának hevét

és a háború tombolását.

Lángolt körülötte, de nem értette,

égette őt, de nem szívlelte meg.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/42-7982b78d246015b5e10938abd60a3c7c.mp3?version_id=920—

Isten Izráel megváltója

1 De most így szól azÚr,

a te teremtőd, Jákób,

a te formálód, Izráel:

Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy!

2 Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg,

a láng nem éget meg téged.

3 Mert én, azÚrvagyok a te Istened,

Izráel Szentje, a te szabadítód!

Kárpótlásul adom érted Egyiptomot,

Etiópiát és Szebát adom helyetted.

4 Mivel drágának tartalak

és becsesnek, és mivel szeretlek,

embereket adok helyetted,

életedért cserébe nemzeteket.

5 Ne félj, mert én veled vagyok!

Napkeletről visszahozom gyermekeidet,

és napnyugatról összegyűjtelek.

6 Ezt mondom északnak: Add ide! –

és délnek: Ne tartsd fogva!

Hozd ide fiaimat a messzeségből,

leányaimat a föld széléről,

7 mindenkit, akit rólam neveztek el,

akit dicsőségemre teremtettem,

formáltam és alkottam.

Istenen kívül nincs más szabadító

8 Hozd ki a népet,

amely vak, pedig van szeme,

és süket, pedig van füle!

9 Gyűljön egybe minden nép,

jöjjenek össze a nemzetek!

Ki tudja közülük megmondani

és tudtunkra adni, hogy mi volt régen?

Állítsák elő tanúikat, bizonyítsák igazuk,

hogy aki hallja, azt mondja rá: Úgy van!

10 Ti vagytok a tanúim – így szól azÚr–,

és az én szolgám, akit kiválasztottam,

hogy megismerjetek, higgyetek bennem,

és megértsétek, hogy csak én vagyok.

Előttem nem lett isten,

és utánam sem lesz!

11 Én, én vagyok azÚr,

rajtam kívül nincs szabadító.

12 Én mondtam meg, hogy megszabadítalak,

én hirdettem, nem valami idegen isten.

Ti vagytok a tanúim – így szól azÚr–,

hogy én Isten vagyok.

13 Ezután is csak én leszek!

Nincs, aki kezemből kiragadjon,

ha én cselekszem, ki másíthatja meg?

Isten utat készít népének a pusztán át

14 Ezt mondja azÚr,

megváltótok, Izráel Szentje:

A ti érdeketekben küldök Babilonba,

letöröm az összes zárat,

a káldeusok pedig jajveszékelnek.

15 Én, azÚrvagyok a ti szentetek,

Izráel teremtője, a ti királyotok.

16 Ezt mondja azÚr,

aki utat készített a tengeren,

ösvényt a hatalmas vízen át,

17 aki hagyta, hogy kivonuljanak

a harci kocsik és lovak,

a hadsereg és a harcosok,

és most ott feküsznek,

nem kelnek föl többé,

elaludtak, elhamvadtak,

mint a mécses:

18 Ne a régi dolgokat emlegessétek,

ne a múlton tűnődjetek!

19 Mert én újat cselekszem,

most kezd kibontakozni –

talán nem tudjátok?

Már készítem az utat a pusztában,

a sivatagban folyókat fakasztok.

20 Még a mezei vadak is

dicsőíteni fognak engem,

a sakálok és a struccok is,

mert vizet fakasztok a pusztában

és folyókat a sivatagban,

hogy inni adjak választott népemnek,

21 a népnek, amelyet magamnak formáltam,

hogy hirdesse dicséretemet.

Izráel hűtlensége

22 De nem engem hívtál segítségül, Jákób,

nem értem fáradoztál, Izráel!

23 Nem nekem hoztál

bárányt égőáldozatul,

véresáldozataiddal

nem engem dicsőítettél.

Nem én voltam,

akinek ételáldozattal szolgáltál,

nem én voltam,

akiért tömjénezéssel fáradoztál.

24 Nem nekem vettél

drága pénzen jó illatú nádat,

nem engem árasztottál el

véresáldozataid kövérjével.

Bizony, nekem csak

vétkeiddel szolgáltál,

énértem csak bűnökkel fáradoztál.

25 Én, én vagyok az, aki eltörlöm mégis

álnokságodat önmagamért,

és vétkeidre többé nem emlékezem.

26 Panaszod van ellenem?

Akkor törvénykezzünk!

Mondd csak el, amivel igazolhatnád magad!

27 Már ősatyád is vétkezett ellenem,

és szószólóid elpártoltak tőlem.

28 Ezért vetettem el a szentély fejedelmeit,

hagytam, hogy pusztítsák Jákóbot,

és káromolják Izráelt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/43-78aeedb5fd07a7ac63ac802a063dd49f.mp3?version_id=920—

Az Úr Lelkét ígéri népének

1 De most hallgass rám, szolgám, Jákób,

Izráel, akit kiválasztottam!

2 Ezt mondja azÚr, a te alkotód,

aki megformált az anyaméhben,

és aki megsegít:

Ne félj, szolgám, Jákób,

Jesúrún, akit kiválasztottam!

3 Mert vizet árasztok a szomjas földre,

patakokat a száraz tájra.

Kiárasztom lelkemet utódaidra,

áldásomat sarjadékaidra.

4 Növekednek, mint fű a víz mellett,

mint csatornák mentén a fűzfák.

5 Egyik ezt mondja majd:

Én azÚré vagyok!

A másik Jákób nevére hivatkozik.

A harmadik a kezébe írja:

AzÚré vagyok! –

és dicsekedve említi Izráel nevét.

6 Ezt mondja azÚr,

Izráel királya és megváltója,

a SeregekUra:

Én vagyok az első és az utolsó,

rajtam kívül nincs isten.

7 Kicsoda olyan, mint én? Szóljon,

mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt,

amióta hajdan népet alkottam;

és mondják el a jövendőt,

ami következik!

8 Ne rettegjetek, és ne féljetek!

Hiszen régóta hirdettem,

megmondtam, és ti vagytok a tanúim!

Van-e isten rajtam kívül?

Nincsen kőszikla, nem tudok róla!

A bálványimádás bolondság

9 A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit. Tanúik nem látnak és nem tudnak semmit, ezért szégyent vallanak.

10 Ki formált istent, ki öntött bálványszobrot, amely semmit sem ér?

11 Akik a bálványokhoz ragaszkodnak, mind szégyent vallanak, mert maguk a mesterek is csak emberek. Gyűljenek össze, álljanak elő mind! Majd megrettennek és szégyent vallanak valamennyien!

12 A kovácsmester vésőt fogva dolgozik az izzó szénnél. Pöröllyel készíti a szobrot, erős karral dolgozik rajta. Ha megéhezik, elveszti erejét; ha nem iszik vizet, kimerül.

13 A fafaragó kifeszíti a mérőzsinórt, krétával mintát rajzol, vésővel dolgozik a művén, majd ráspollyal igazít még rajta, míg el nem készít egy emberalakot, feldíszített emberhez hasonlót, hogy egy házban lakjék.

14 Cédrust vág ki, tölgyet vagy cserfát választ, amelyet az erdő fái között nevelt, kőrisfát ültet, amelyet az eső nevel.

15 Ez lesz az ember tüzelője: vesz belőle, hogy megmelegedjék, befűt vele, és kenyeret süt. De istent is csinál belőle, és leborul előtte; bálványszobrot készít, és imádja azt!

16 Felét eltüzeli: ennél a felénél pecsenyét süt, megeszi a húst, és jóllakik. Közben melegszik, és ezt mondja: De jól megmelegedtem, amíg néztem a tűz fényét!

17 A fa többi részéből istent készít: bálványszobrot. Leborulva imádja, és így könyörög hozzá: Ments meg engem, mert te vagy az istenem!

18 Nem tudnak és nem értenek semmit, mert szemük nem képes látni, és nincs eszük, nem értenek.

19 Nem gondolja meg az ilyen ember, nem tudja és nem látja be, hogy ezt mondaná: Felét eltüzeltem, kenyeret sütöttem parazsánál, húst is sütöttem, és megettem. A többi részéből hogy is csinálhatnék utálatos bálványt; hát egy fatuskót imádjak?!

20 Aki hamuban gyönyörködik, azt félrevezeti saját becsapott szíve. Nem mentheti magát, és nem mondhatja ezt: Csak hazugságra támaszkodtam!

Az Úr Círust küldi szabadítóul

21 Gondold meg, Jákób mindezeket,

mert te, Izráel az én szolgám vagy!

Én formáltalak, az én szolgám vagy te,

Izráel, nem feledkezem meg rólad!

22 Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget,

vétkeidet, mint a felhőt.

Térj meg hozzám, mert megváltottalak!

23 Ujjongjatok, egek,

mert ezt tette azÚr,

harsogjatok, földnek mélységei!

Ujjongásba törjetek ki, hegyek,

az erdő és minden fája,

mert megváltotta azÚrJákóbot,

megmutatja dicsőségét Izráelen!

24 Ezt mondja megváltód, azÚr,

aki az anyaméhben formált:

Én, azÚralkottam mindent:

egyedül feszítettem ki az eget,

magam tettem szilárddá a földet.

25 A jósok jeleit semmivé teszem,

és a varázslókat bolondokká,

a bölcseket meghátrálásra kényszerítem,

leleplezem, hogy tudományuk bolondság.

26 De valóra váltom szolgáim beszédét,

és követeim tervét megvalósítom.

Én mondom azt Jeruzsálemnek: Lakjanak tebenned! –

és Júda városainak: Épüljetek újjá! –

és romjait helyreállítom.

27 Én mondom a mély tengernek:

Apadj ki; a folyóidat is kiszárítom!

28 Én mondom Círust pásztoromnak,

és ő minden kívánságomat teljesíti,

amikor azt mondja:

Építsék föl Jeruzsálemet,

és rakják le a templom alapját!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/44-83a7615face8730454d1753abb2b333d.mp3?version_id=920—

1 Ezt mondja azÚr

fölkentjének, Círusnak,

akinek erősen fogom a jobb kezét,

népeket terítek le előtte,

és királyok övét oldom meg,

kitárulnak előtte az ajtók,

nem maradnak zárva a kapuk:

2 Én megyek előtted,

a rögös utat elegyengetem,

az ércajtókat betöröm,

és a vaszárakat leverem.

3 Neked adom a sötétség kincseit,

az elrejtett drágaságokat,

hogy megtudd: én vagyok azÚr,

aki téged néven szólított, Izráel Istene.

4 Szolgámért, Jákóbért,

választottamért, Izráelért

szólítottalak neveden;

nagy hírnevet szerzek neked,

noha nem ismertél.

5 Én vagyok azÚr, nincs más,

nincsen isten rajtam kívül!

Én öveztelek föl, noha nem ismertél.

6 Hadd tudják meg napkelettől napnyugatig,

hogy rajtam kívül nincsen más,

én vagyok azÚr, senki más!

7 Én alkottam a világosságot,

én teremtettem a sötétséget,

én szerzek békességet,

én teremtek bajt,

én, azÚrcselekszem mindezt.

8 Egek, harmatozzatok a magasból,

hulljon igazság a fellegekből!

Táruljon fel a föld,

és teremjen szabadságot,

sarjadjon igazság is vele!

Én, azÚrteremtettem mindezt.

Egyedül az Úr ad szabadulást

9 Jaj annak, aki perbe száll alkotójával,

bár csak egy a földből készült

cserépedények között!

Mondhatja-e formálójának az agyag:

Mit csinálsz? –

és a készítmény ezt:

Nem ügyes a kezed!?

10 Jaj annak, aki ezt mondja apjának:

Miért nemzettél? –

és anyjának: Miért vajúdtál velem?!

11 Ezt mondja azÚr,

Izráel Szentje és alkotója:

Kérdőre akartok vonni fiaimat illetően?

Parancsolni akartok kezem munkájában?

12 Én alkottam a földet,

és én teremtettem rá embert.

Az én kezem feszítette ki az eget,

minden serege az én parancsomra állt elő.

13 Én indítottam el őt győzelmesen,

egyengetem az útját mindenütt.

Ő építi föl városomat,

és hazaküldi foglyaimat,

nem fizetségért és nem ajándékért

– mondja a SeregekUra.

14 Ezt mondja azÚr:

Egyiptom szerzeménye, Etiópia nyeresége

és a szebáiak, e nagy termetű férfiak

hozzád mennek, tieid lesznek,

utánad mennek, megbilincselve vonulnak.

Feléd fordulva leborulnak,

feléd fordulva imádkoznak:

Csak nálad van Isten, nincsen máshol,

nincsen más isten!

15 Bizony, te rejtőzködő Isten vagy,

Izráel Istene, szabadító!

16 Szégyen és gyalázat éri őket,

a bálványkészítők

mind gyalázatra jutnak.

17 Izráelt megszabadítja azÚr

örökké tartó szabadítással;

nem ér benneteket szégyen és gyalázat

soha, soha többé.

18 Ezt mondja azÚr,

aki az eget teremtette,

ő, az Isten, aki a földet formálta,

alkotta és megszilárdította,

nem kietlennek teremtette,

hanem lakóhelynek formálta:

Én vagyok azÚr, senki más!

19 Nem rejtélyesen szóltam,

a földnek egy sötét helyén.

Nem azt mondtam Jákób utódainak,

hogy hiábavaló dolgokban keressenek engem.

Én, azÚr, igazat mondok,

a valóságot jelentem ki!

20 Gyűljetek össze és jöjjetek!

Lépjenek elő mindazok,

akik megmenekültek a nemzetek közül!

Semmit sem tudnak azok,

akik fából készült bálványokat hordoznak,

és olyan istenhez imádkoznak,

aki nem tud megszabadítani.

21 Mondjátok meg, adjátok elő,

tanácskozzatok csak egymással!

Hirdetett-e valaki valaha,

jelentett-e ki ilyet az ősidők óta?

Csak én, azÚr!

Nincs más isten rajtam kívül,

igaz és szabadító isten

nincsen rajtam kívül.

22 Rám figyeljetek a föld legvégéről is,

és megszabadultok,

mert én vagyok az Isten, nincsen más!

23 Magamra tettem esküt,

igazság jött ki számon,

szavam megmásíthatatlan:

Előttem hajlik meg minden térd,

rám esküszik minden nyelv,

24 és ezt mondják rólam:

Csak azÚrnál van igazság és erő!

Megszégyenülve mennek hozzá

mind, akik szembeszálltak vele.

25 AzÚráltal boldogul, vele dicsekszik

Izráel minden utóda.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/45-be7f9c2ef5f9e9e1000fc08551481e79.mp3?version_id=920—

A tehetetlen bálványok és a hatalmas Isten

1 Összerogyott Bél, leroskadt Nebó,

teherhordó állatokra

rakták szobraikat;

amiket eddig ti hordoztatok,

most fáradt állatokra kerülnek teherként.

2 Ám azok sem tudják menteni a terhet,

leroskadnak, összerogynak mind;

a bálványok maguk is fogságba kerülnek.

3 Hallgass rám, Jákób háza,

és Izráel házának egész maradéka,

ti, akiket születésetek óta hordozok,

világra jöveteletek óta viszlek:

4 Vénségetekig ugyanaz maradok,

ősz korotokig én hordozlak!

Én alkottalak, én viszlek,

én hordozlak, én mentelek meg.

5 Ugyan kihez hasonlíthatnátok engem,

kivel mérhetnétek össze,

kivel vethetnétek egybe,

akihez tényleg hasonlítanék?

6 Kiöntik az aranyat az erszényből,

kimérik az ezüstöt a mérlegen.

Ötvöst fogadnak,

hogy istent készítsen belőle,

és leborulva azt imádhassák.

7 Vállukra veszik, úgy hordozzák:

ha helyére teszik, ott áll,

el nem mozdul helyéről.

Ha segítségért kiáltanak hozzá, nem válaszol,

nem menti meg őket a nyomorúságból.

8 Emlékezzetek csak, és piruljatok,

szívleljétek meg ezt, ti hűtlenek!

9 Emlékezzetek vissza az ősrégi dolgokra:

én vagyok az Isten, nincsen más,

Isten én vagyok, nincs hozzám hasonló!

10 Előre megmondtam a jövendőt,

és régen a még meg nem történteket.

Ezt mondom: Megvalósul tervem,

mindent megteszek, ami nekem tetszik.

11 Elhívok napkeletről egy saskeselyűt,

tervem végrehajtóját messze földről.

Alig szóltam, máris elhozom,

kigondoltam, máris megteszem.

12 Hallgassatok rám, ti konok szívűek,

akik messze vagytok az igazságtól!

13 Közel van igazságom, nincs már messze,

szabadításom nem késik.

A Sionon szabadulást szerzek

ékességemnek, Izráelnek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/46-c05f6157f7f09f96516a2a0877e70767.mp3?version_id=920—