Revised Hungarian Bible (RรšF)

1 Jeremiásnak, Hilkijjá fiának a beszédei, aki a Benjámin földjén, Anátótban lakó papok közül való volt.

2 Őhozzá szólt azÚrigéje Jósiásnak, Ámón fiának, Júda királyának az idejében, uralkodása tizenharmadik évében,

3 továbbá Jójákímnak, Jósiás fiának, Júda királyának az idejében, egészen Cidkijjának, Jósiás fiának, Júda királyának a tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, ami az ötödik hónapban történt.

Isten prófétává teszi Jeremiást

4 Így szólt hozzám azÚrigéje:

5 Mielőtt megformáltalak

az anyaméhben, már ismertelek,

és mielőtt a világra jöttél,

megszenteltelek,

népek prófétájává tettelek.

6 De én ezt válaszoltam: Ó, Uram,Uram! Hiszen nem értek én a beszédhez, mert fiatal vagyok!

7 AzÚrazonban ezt mondta nekem:

Ne mondd, hogy fiatal vagy,

hanem menj, ahova csak küldelek,

és hirdesd, amit csak parancsolok!

8 Ne félj tőlük, mert én veled leszek,

és megmentelek! – így szólt azÚr.

9 Azután kinyújtotta kezét azÚr, megérintette a számat, és ezt mondta nekem azÚr:

Én most a szádba adom igéimet!

10 Lásd, én a mai napon

népek és országok fölé rendellek,

hogy gyomlálj és irts,

pusztíts és rombolj,

építs és plántálj!

Jeremiás két látomása

11 Majd így szólt hozzám azÚrigéje: Mit látsz, Jeremiás? Ezt feleltem: Mandulavesszőt látok.

12 AzÚrpedig ezt mondta nekem: Jól látod, mert gondom van rá, hogy igémet beteljesítsem.

13 Másodszor is szólt hozzám azÚrigéje: Mit látsz? Így feleltem: Gőzölgő üstöt látok, amely észak felől megdőlt.

14 Ekkor így szólt azÚr:

Észak felől tör a veszedelem

az ország minden lakójára.

15 Mert idehívom az északi országok

minden nemzetségét – így szól azÚr.

Eljönnek, és fölállítja trónját mindegyik

Jeruzsálem kapuival szemben,

a várfalak körül mindenütt,

és Júda összes városával szemben.

16 Ítéletet mondok fölöttük

minden gonoszságuk miatt,

mert elhagytak engem,

más isteneknek tömjéneztek,

és kezük csinálmányai előtt borultak le.

Isten munkába állítja a prófétát

17 Övezd fel derekadat

és indulj, hirdesd nekik

mindazt, amit én parancsolok!

Ne rettenj meg tőlük,

különben én rettentelek meg téged általuk!

18 Megerősített várossá teszlek ma téged:

vasoszloppá és ércfallá

az egész országgal szemben,

Júda királyaival, vezetőivel,

papjaival és az ország népével szemben.

19 Harcolni fognak ellened,

de nem bírnak veled,

mert én veled leszek – így szól azÚr–,

és majd megmentelek!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/1-ed0234f6d6a539fd250e108eac51fb13.mp3?version_id=920—

A hűtlenné vált Izráel

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Menj és hirdesd Jeruzsálemnek: Ezt mondja azÚr:

Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére,

mátkaságod szeretetére,

amikor követtél a pusztában,

a be nem vetett földön.

3 AzÚrszent tulajdona volt Izráel,

termésének a legjava.

Akik ettek belőle, mind meglakoltak,

rossz végük lett – így szól azÚr.

4 Halljátok azÚrigéjét, Jákób háza

és Izráel házának minden nemzetsége!

5 Ezt mondja azÚr:

Mi rosszat találtak bennem őseitek,

hogy eltávolodtak tőlem?

Hitványságok után jártak,

és maguk is hitványakká váltak.

6 Nem kérdezték: Hol van azÚr,

aki fölhozott bennünket

Egyiptom földjéről,

és vezetett bennünket a pusztaságban,

a sivár és szakadékos földön,

a szikkadt és veszélyes földön,

ahol nem járt senki,

és ember nem lakott?

7 Dúsan termő országba

hoztalak titeket,

hogy élvezzétek annak gyümölcsét és javait.

De amikor bejöttetek,

országomat tisztátalanná tettétek,

örökségemet pedig utálatossá.

8 A papok nem kérdezték:

Hol van azÚr?

A törvény magyarázói

nem ismertek,

népem pásztorai hűtlenül elhagytak engem;

a próféták Baal nevében prófétáltak,

és haszontalanságok után jártak.

9 Ezért még perbe szállok veletek

– így szól azÚr–,

és perelni fogok még unokáitokkal is!

10 Keljetek csak át a kittiek szigeteire,

és nézzetek szét!

Küldjetek Kédárba, és jól figyeljetek!

Lássátok meg: fordult-e elő ilyesmi?!

11 Cserélt-e pogány nép isteneket?

– pedig azok nem is istenek!

De az én népem fölcserélte dicsőségét

haszontalansággal.

12 Egek, ámuljatok ezen,

borzadjatok, szörnyülködjetek nagyon!

– így szól azÚr.

13 Mert kétszeres rosszat

cselekedett népem:

engem, a friss víznek forrását elhagytak,

és víztárolókat vájnak,

repedt falú víztárolókat,

amelyek nem tartják a vizet.

A hűtlenség és következményei

14 Szolga-e Izráel?

Rabszolgának született?

Miért lett mások zsákmányává?

15 Oroszlánok ordítanak fölötte,

kieresztik hangjukat.

Országát sivataggá tették,

városai leégtek, lakatlanok.

16 Nóf és Tahpanhész fiai is

kopaszra nyírják fejedet.

17 Te magad okoztad ezt magadnak,

mert elhagytad Istenedet, azUrat,

amikor a helyes úton akart vezetni.

18 Most is miért járkálsz Egyiptomba:

hogy a Nílus vizét igyad?

És miért járkálsz Asszíriába:

hogy az Eufrátesz vizét igyad?

19 Saját gonoszságod ver meg,

elpártolásod fenyít meg téged.

Tudd meg, és lásd meg,

milyen gonosz és keserves dolog,

hogy elhagytad Istenedet, azUrat,

és hogy nem félsz engem!

– így szól az Úr, a SeregekUra.

20 Réges-régen összetörted igádat,

széttépted köteleidet,

és ezt mondtad: Nem akarok szolgálni!

De minden magas dombra

és minden zöldellő fa alá

odafekszel, akár egy parázna.

21 Mint nemes vesszőt ültettelek el,

mint fajtájának megfelelő sarjat.

Hogyan változtál

idegen szőlőtő vad hajtásává?

22 Még ha lúgban mosakszol is,

és a szappant pazarlod magadra:

bűnöd akkor is szenny marad előttem

– így szól az én Uram, azÚr.

23 Hogy mered azt mondani:

Nem lettem tisztátalan,

nem jártam a Baalok után?!

Lásd meg, hogyan viselkedtél a völgyben,

ismerd be, mit csináltál,

te gyors lábú tevekanca, amely összevissza futkos útjain!

24 Olyan vagy, mint a pusztához szokott vadszamár,

mely érzéki kívánságában

levegő után kapkod.

Ki tudná megfékezni gerjedelmét?

Senki se fáradjon keresésével:

megtalálja a maga hónapjában!

25 Vigyázz, lejárod a lábad,

és kiszárad a torkod!

De te ezt mondod: Ne fáradj, nem úgy lesz:

az idegeneket szeretem,

hát őutánuk járok!

26 Ahogyan megszégyenül a tolvaj,

ha tetten érik,

úgy szégyenül meg Izráel háza is

királyával, vezéreivel,

papjaival és prófétáival együtt.

27 Mert ezt mondják a fának:

Te vagy az apám! –

a kőnek pedig: Te szültél engem!

A hátukat fordítják felém,

és nem az arcukat,

de majd ha baj éri őket, így szólnak:

Kelj föl, segíts rajtunk!

28 Hol vannak isteneid,

amelyeket magadnak csináltál?

Keljenek föl, segítsenek rajtad

bajodban, ha tudnak!

Hiszen annyi istened van,

Júda, ahány városod!

29 Miért pereltek velem?

Hiszen ti hagytatok el hűtlenül

– így szól azÚr.

30 Hiába vertem fiaitokat,

a fenyítés nem fogott rajtuk.

Fegyveretek úgy irtotta prófétáitokat,

mint a pusztító oroszlán.

31 Ti, mai emberek!

Figyeljetek azÚrigéjére!

Olyan lettem én Izráelnek,

mint a puszta,

vagy mint a homályba borult föld?

Miért mondta az én népem:

A magunk útját járjuk,

többé nem megyünk hozzád!

32 Elfeledkezik-e ékszereiről a lány,

díszes övéről a menyasszony?

Rólam elfeledkezett népem számtalanszor.

Isten ítélete népén

33 De nagyon érted, hogyan kell

szerelmet keresni,

még a rossz nőket is

te tanítottad!

34 Még a ruhád szegélyén is található

ártatlan, szegény emberek vére,

akiket nem betörésen kaptál rajta,

csak ellene voltak mindezeknek.

35 Ezt mondod: Ártatlan vagyok,

hiszen haragja is elfordult rólam!

Pedig ítéletet tartok fölötted,

hiába mondod: Nem vétkeztem!

36 Milyen könnyedén változtatod

erre-arra az utadat!

De majd Egyiptom miatt is megszégyenülsz,

ahogyan megszégyenültél Asszíria miatt.

37 Onnan is úgy jössz el,

hogy kezedbe temeted arcod,

mert elveti azÚr, akikben bizakodsz,

nem mégy velük semmire.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/2-f37c59e8b9276a9de5dbf1d1a759924e.mp3?version_id=920—

Isten vádolja népét

1 Majd ezt mondta:

Ha valaki elbocsátja feleségét,

és az eltávozva férjétől

egy másik férfié lesz,

vajon visszatérhet-e megint hozzá?

Nem válna-e ezzel

gyalázatossá az ország?

Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál,

vissza akarsz térni hozzám? – így szól azÚr.

2 Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg:

hol nem háltak veled?

Kiültél eléjük az útra,

mint az arab a pusztában:

gyalázatossá tetted az országot

paráznaságoddal és gonoszságoddal.

3 Ezért maradt el a tavaszi eső,

és nem esett őszi eső sem.

Mégis olyan a homlokod,

mint egy paráznáé,

félredobtál minden szemérmet.

4 Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám!

Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm!

5 Örökké tart-e haragod,

megmarad mindvégig?

Így beszélsz, de közben folytatod

rossz életedet, ahogy csak bírod.

Júda Izráel példáját követi

6 Ezt mondta nekem azÚrJósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.

7 Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! – de nem tért vissza. Látta ezt hűtlen húga, Júda.

8 És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni.

9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot, hiszen kővel is, fával is paráználkodott.

10 Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda teljes szívéből, hanem csak képmutató módon – így szól azÚr.

11 Ezt mondta nekem azÚr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda.

12 Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd:

Térj vissza, elpártolt Izráel

– így szól azÚr–,

akkor nem haragszom rátok!

Mert én hű vagyok

– így szól azÚr–,

nem tart örökké haragom.

13 Csak ismerd el bűnödet,

hogy hűtlenül elhagytad

Istenedet, azUrat.

Bájaidat idegeneknek osztogattad

minden zöldellő fa alatt.

Csak az én szavamra

nem hallgattatok

– így szól azÚr.

Isten megtérésre hív

14 Térjetek meg, elpártolt fiaim – így szól azÚr–, mert én vagyok a ti Uratok! Kiválasztok közületek városonként egyet, nemzetségenként kettőt, és elviszlek benneteket a Sionra.

15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan pásztorolnak titeket,

16 és megsokasodtok és elszaporodtok majd az országban. Abban az időben – így szól azÚr– nem beszélnek többé azÚrszövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik, nem hiányolják, és nem készítik el újból.

17 Abban az időben Jeruzsálemet majd azÚrtrónjának nevezik. Minden nemzet Jeruzsálemben gyűl össze, hogy tisztelje azÚrnevét, és nem élnek többé gonosz szívük konoksága szerint.

18 Abban az időben Júda háza Izráel házához fog csatlakozni, és együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet örökségül adtam őseiteknek.

A nép hűtlensége és bűnbánata

19 Én ezt mondtam:

Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal,

és nektek adni a kívánatos földet,

mint legékesebb örökséget

a népek között.

Azt gondoltam,

hogy Atyádnak hívsz engem,

és nem fordulsz el tőlem!

20 De ahogy egy asszony

hűtlenül elhagyja házastársát,

úgy hagytatok el hűtlenül engem,

Izráel háza!

– így szól azÚr.

21 Hang hallatszik a hegytetőkön,

Izráel fiainak panaszos sírása,

mert rossz útra tértek,

elfelejtették Istenüket, azUrat.

22 Térjetek meg, elpártolt fiaim!

Meggyógyítlak benneteket,

bár elpártoltatok.

Itt vagyunk, eljöttünk hozzád,

mert te vagy,Uram, a mi Istenünk!

23 Bizony, csalás folyt csupán a halmokon,

zajongás a hegyeken.

Bizony, csak Istenünk, azÚr

szabadítja meg Izráelt.

24 A gyalázatos bálvány emésztette

ifjúkorunk óta őseink szerzeményét:

juhaikat és marháikat,

fiaikat és leányaikat.

25 Fetrengünk a gyalázatban,

szégyenpír a takarónk,

mert vétkeztünk Istenünk,

azÚrellen,

mi is, atyáink is,

ifjúkorunk óta mind a mai napig,

és nem hallgattunk Istenünknek,

azÚrnak szavára.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/3-5569fbfe5a6a2dcca8a1ac15dc2ebadd.mp3?version_id=920—

Új kezdet

1 Ha meg akarsz térni, Izráel

– így szól azÚr–, hozzám térj meg!

Ha eltávolítod színem elől

förtelmes bálványaidat, ne ingadozz!

2 Ha őszintén esküszöl az élőÚrra,

a törvénynek és az igazságnak megfelelően,

akkor áldást kapnak tőle a népek,

és vele dicsekszenek.

3 Ezt mondja azÚr

a júdaiaknak és a jeruzsálemieknek:

Szántsatok föl új szántóföldet,

ne vessetek a tövisek közé!

4 Metélkedjetek körül azÚrért,

távolítsátok el szívetek előbőrét,

Júda férfiai és Jeruzsálem lakói!

Különben fellángol

haragom, mint a tűz,

és égni fog olthatatlanul

gonosztetteitek miatt!

Veszedelem jön északról

5 Adjátok hírül Júdában,

hirdessétek Jeruzsálemben,

és mondjátok:

Fújjátok meg a kürtöt országszerte!

Kiáltsatok teljes erővel,

és mondjátok:

Gyülekezzetek, menjünk

a megerősített városokba!

6 Mutassátok Sion felé az irányt,

fussatok megállás nélkül,

mert veszedelmet hozok észak felől,

és nagy pusztulást!

7 Kijött az oroszlán a bozótból,

elindult a népek pusztítója,

előjött rejtekéből,

hogy pusztává tegye országodat;

városaid romba dőlnek,

lakatlanná válnak.

8 Öltsetek azért zsákruhát,

sírjatok és jajgassatok,

mert nem fordult el rólunk

azÚrizzó haragja!

9 Azon a napon – így szól azÚr–

odalesz a király

és a vezérek bátorsága.

A papok elszörnyednek,

a próféták elképednek,

10 és ezt mondják: Ó, Uram,Uram!

De nagyon rászedted

ezt a népet és Jeruzsálemet,

amikor azt mondtad,

hogy békességünk lesz,

pedig fegyver fenyegeti életünket.

11 Abban az időben ezt mondják majd

ennek a népnek és Jeruzsálemnek:

Heves szél fúj a hegytetőkről

a pusztában népem leányára,

nem a gabona szórásához

és tisztításához való.

12 Erősebb szél jön annál,

az én parancsomra;

mert bizony most én is

ítéletet hirdetek fölöttük.

13 Úgy jön, mint a fellegek,

harci kocsijai mint a forgószél,

lovai gyorsabbak a sasoknál.

Jaj nekünk, elvesztünk!

14 Tisztítsd meg szívedet a gonosztól,

ó, Jeruzsálem, hogy megszabadulhass!

Meddig maradnak még benned

álnok gondolataid?

15 Hírnök szava hallatszik Dánból,

vészt hirdetőé Efraim hegyéről.

16 Figyelmeztessétek a népeket,

vigyétek hírül Jeruzsálemnek:

Ostromlók jönnek messze földről,

kiáltoznak Júda városai ellen.

17 Mint mezőőrök veszik körül,

mert fellázadtak ellenem

– így szól azÚr.

18 A te utaid és tetteid okozták ezt.

Gonoszságod miatt kell most keseregned,

és járja át szívedet a bánat.

A próféta kesergése

19 Mennyire gyötrődik egész bensőm,

a szívem összeszorul!

Háborog a szívem, nem hallgathatok,

mert lelkem hallja már

a kürtszót, a harci riadót!

20 Csapás csapást követ,

elpusztul az egész ország.

Hirtelen pusztulnak el sátraim,

egy pillanat alatt sátorlapjaim.

21 Meddig kell még hadijelvényt látnom

és kürtszót hallanom?

22 Bizony, bolond az én népem,

nem ismernek engem!

Fiaim esztelenek,

értelem nélkül valók!

Csak abban bölcsek,

hogyan kell rosszat tenni,

de jót tenni nem tudnak!

23 Látom a földet: kietlen és puszta,

és az eget: nincs világossága!

24 Látom a hegyeket: megrendülnek,

és a halmok mind inognak!

25 Látom, hogy nincs ember,

és az ég minden madara elmenekült.

26 Látom, hogy a dúsan termő ország

pusztává lett,

és minden városa romba dőlt

azÚrtekintetétől, izzó haragjától.

27 Mert ezt mondja azÚr:

Sivár lesz az egész ország,

bár véget nem vetek neki.

28 Ezért gyászol a föld,

és elsötétedik odafent az ég,

mert kimondtam, amit határoztam,

nem bánom meg, és nem térek el tőle.

29 A lovasok és íjászok kiáltozásától

menekül az egész város.

Bemennek a sűrű erdőbe,

és felmásznak a sziklákra.

Minden város elhagyatott lesz,

senki sem lakik bennük.

30 Hát te, pusztulásra ítélt,

mit csinálsz? Bíborba öltözöl,

arany ékszerekkel ékesíted magad,

festékkel készíted ki a szemedet?

Hiába szépítgeted magad:

szeretőid megvetnek, és az életedre törnek!

31 Mintha vajúdó asszony

hangját hallanám,

először szülő nő sikoltozását.

Sion leánya kitárja karjait,

zihálva kiáltja:

Jaj nekem, összeroskadok

a gyilkosok miatt!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/4-3b47248f7893a119c497c9e78d349ae4.mp3?version_id=920—

Isten szörnyű ítélete jogos

1 Járjátok be Jeruzsálem utcáit,

nézzetek szét, tudakozódjatok,

kutassátok át tereit!

Akad-e valaki, van-e olyan ember,

aki törvény szerint él,

és igazságra törekszik?

Akkor megbocsátanék

ennek a városnak!

2 Még ha azt mondják is: Él azÚr!

– akkor is hamisan esküsznek!

3 Pedig te,Uram, az igazságot nézed.

Megverted őket, de nem fájt nekik,

irtottad őket, de nem akarták

megfogadni az intést.

Kőkemény maradt az arcuk,

nem akartak megtérni.

A vezetők bűne

4 Azt gondoltam,

csak a nincstelenek

ilyen oktalanok,

mert nem ismerik azÚrútját,

Istenük törvényét.

5 Elmegyek hát az előkelőkhöz,

és beszélek velük,

ők biztosan ismerik azÚrútját,

Istenük törvényét!

De ők éppúgy letörték magukról az igát,

és leszaggatták a köteleket!

6 Azért leteríti őket

az erdei oroszlán,

elpusztítja őket a pusztai farkas;

párduc ólálkodik városaik körül,

széttépi, aki csak kijön onnan.

Mert sokszor vétkeztek,

súlyosan tévelyegnek.

7 Hogyan bocsáthatnék meg neked?

Hiszen fiaid elhagytak engem,

és őreá esküsznek, aki nem is isten!

Jól tartottam őket,

mégis házasságtörők,

és parázna nő házában tolongnak.

8 Felajzott, buja csődörökké váltak,

mindegyik a más feleségére nyerít.

9 Ne kérjem számon ezeket

– így szól azÚr–,

és ne álljak bosszút az ilyen népen?

10 Menjetek föl szőlőhegyeire, és pusztítsátok,

de ne vessetek véget neki!

Távolítsátok el vadhajtásait,

mert nem azÚréi azok!

11 Bizony, egészen hűtlen lett hozzám

Izráel és Júda háza

– így szól azÚr.

12 Megtagadták azUrat,

és ezt mondták: Nincsen ő,

nem érhet bennünket veszedelem,

nem látunk fegyvert és éhínséget.

13 A próféták csak fecsegnek,

és nem az ige szól belőlük.

Csak ennyibe kell venni őket!

14 Azért ezt mondja azÚr,

a Seregek Istene:

Mivel ti így beszéltek,

most én tűzzé teszem

igémet a szádban,

ezt a népet pedig fává,

hogy megeméssze őket.

A félelmetes ellenség

15 Egy távoli népet

hozok majd ellened,

Izráel háza! – így szól azÚr.

Régi nép ez, ősidőkből való nép;

olyan nép, amelynek

nyelvét nem ismered,

és nem érted, hogy mit beszél.

16 Tegze olyan, mint a nyitott sír,

mindnyájan vitéz harcosok.

17 Felemészti aratásodat és kenyeredet,

felemészti fiaidat és leányaidat,

felemészti juhaidat és marháidat,

felemészti szőlődet és fügefádat.

Erős városaidat pedig,

amelyekben bízol,

fegyverrel rombolja le.

A fogság oka

18 De még akkor sem vetek véget nektek – így szól azÚr.

19 Ha pedig azt kérdezik: Miért tette velünk mindezt Istenünk, azÚr? – akkor így felelj nekik: Ahogyan elhagytatok engem, és idegen isteneknek szolgáltatok a saját országotokban, ugyanúgy fogtok idegeneknek szolgálni egy olyan országban, amely nem a tiétek.

Engedetlen nép és kapzsi vezetők

20 Mondjátok meg Jákób házának,

és hirdessétek Júdában:

21 Halljátok csak,

oktalan és esztelen nép,

amelynek van szeme, de nem lát,

van füle, de nem hall!

22 Nem féltek engem

– így szól azÚr–,

nem remegtek tőlem?

Hiszen én szabtam határt

homokból a tengernek

örökké tartó gátként,

melyet nem léphet át.

Ostromolja ugyan, de nem bír vele,

hullámai zúgnak, de nem lépik át.

23 De ennek a népnek

engedetlen és konok a szíve,

állandóan lázadozik.

24 Eszükbe sem jut, hogy féljék

Istenüket, azUrat,

aki az őszi és a tavaszi esőt

megadja a maga idejében,

és biztosítja az aratásra rendelt heteket.

25 Bűneitek miatt elmaradnak ezek,

vétkeitek miatt elestek e javaktól!

26 Mert bűnösök vannak népem soraiban,

orvul leselkednek, mint a madarászok,

csapdát állítanak, hogy embereket fogjanak.

27 Ahogy a kalitka tele van madárral,

úgy van tele házuk alattomossággal:

így lettek hatalmasok és gazdagok.

28 Meghíztak, kövérek,

gonosz beszédükben

nem ismernek határt.

Nem hoznak ítéletet

az árvák ügyében,

hogy boldogulhatnának,

a szegények igazát nem védik meg.

29 Ne kérjem számon ezeket

– így szól azÚr–,

és ne álljak bosszút az ilyen népen?!

30 Borzasztó, szörnyű dolgok

történnek az országban:

31 A próféták hazugságot prófétálnak,

a papok tetszésük szerint hatalmaskodnak,

népem pedig ezt szereti!

De mit tesznek majd akkor,

ha eljön a vég?!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/5-bcbaf908d2c9eae3770289fa3a04f2bd.mp3?version_id=920—

Közel a vég

1 Benjámin fiai,

meneküljetek Jeruzsálemből!

Fújjátok meg a kürtöt Tekóában,

adjatok vészjelet Bét-Hakkeremben!

Mert veszedelem fenyeget észak felől,

és nagy romlás.

2 Elpusztítom Sion leányát,

a szépet és gyönyörűségest.

3 Pásztorok jönnek ellene

nyájaikkal együtt,

sátrat vernek körülötte,

legeltet mindegyik, ahol csak éri:

4 Készüljetek ellene a háborúra,

induljatok, vonuljunk föl délben!

– Jaj nekünk, mert estébe fordult már a nap,

a megnyúlt árnyak jelzik az este közeledtét!

5 – Rajta, vonuljunk föl még az éjjel,

pusztítsuk el palotáit!

6 Mert így szól a SeregekUra:

Vágjatok ki fákat, emeljetek

ostromsáncot Jeruzsálem ellen,

a büntetésre ítélt város ellen,

amely zsarolt javakkal van tele!

7 Ahogy frissen tartja vizét a kút,

úgy tartja ez frissen gonoszságát.

Erőszakról és elnyomásról híres,

mindenütt betegséget és sebeket látok.

8 Fogadd el a fenyítést, Jeruzsálem,

különben el kell szakadnom tőled,

és sivár, lakatlan földdé kell tegyelek!

A próféta szent haragja

9 Így szól a SeregekUra:

Még egyszer böngészd át

Izráel maradékát,

mint egy szőlőtövet;

nyújtsd ki ellenük ismét a kezed,

mint szüretelő a vesszőkre!

10 Kinek mondjam el,

kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják?

Körülmetéletlen a fülük,

nem tudnak figyelni.

Gyalázzák azÚrigéjét,

nem lelik kedvüket benne.

11 AzÚrharagja tölt el engem,

nem tudom már magamban tartani.

Töltsd ki az utcán a gyermekekre

meg az ifjak csapatára!

Foglyul esik férfi és nő,

öreg és aggastyán egyaránt!

12 Házaik másoké lesznek,

földjükkel és feleségükkel együtt,

ha kinyújtom kezemet

az ország lakóira!

– így szól azÚr.

13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbig

mindenki nyereséget hajhász,

a prófétától a papig

mindenki elvetemült csaló.

14 Népem romlását azzal gyógyítanák,

hogy könnyelműen mondogatják:

Békesség, békesség!

– pedig nincs békesség!

15 Szégyenkezniük kellene,

mert utálatos, amit tettek.

De nem akarnak szégyenkezni,

és már pirulni sem tudnak.

Azért elesnek az összeomláskor,

elbuknak a megtorlás idején

– mondta azÚr.

Isten hiába akarta megmenteni népét

16 Így szól azÚr:

Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,

kérdezősködjetek az ősi ösvények után,

melyik a jó út, és azon járjatok,

akkor nyugalmat találtok lelketeknek!

De ők ezt mondták: Nem megyünk!

17 Őröket is állítottam föléjük,

hogy figyeljenek a kürt szavára.

De ők ezt mondták: Nem figyelünk!

18 Ezért halljátok, ti, népek,

és tudjátok meg, akik egybegyűltetek,

hogy milyen sors vár rájuk!

19 Halld meg, te, föld!

Íme, veszedelmet hozok erre a népre:

saját gondolataik gyümölcsét,

mert nem figyeltek beszédemre,

és tanításomat megvetették.

20 Minek nekem a tömjén,

mely Sábából érkezik,

és a messze földről való

jó illatú nád?

Égőáldozataitok nem kedvesek,

véresáldozataitok nem tetszenek nekem.

21 Ezért így szól azÚr:

Buktatókat állítok e nép elé,

és elbuknak bennük

apák és fiak egyaránt,

elpusztulnak a szomszédok és a barátok.

Az északi ellenség

22 Így szól azÚr:

Íme, egy nép jön észak földjéről,

nagy nemzet indul el a föld széleiről.

23 Íjat és kopját ragadnak,

kegyetlenek, nem irgalmaznak.

Hangjuk zúg, mint a tenger,

lovakon nyargalnak;

egy emberként sorakoznak ellened,

Sion leánya!

24 Hallottuk a hírét:

elernyedtek kezeink,

szorongás vett erőt rajtunk;

vonaglunk, mint aki vajúdik.

25 Ne menj ki a mezőre,

és ne járj az úton,

mert ellenség kardja vár,

és iszonyat mindenütt!

26 Népem leánya, öltözz zsákruhába,

hempergőzz meg hamuban!

Gyászolj, mintha egyszülöttedért tennéd,

zokogj keservesen!

Mert hirtelen eljön

a pusztító ellenünk.

A csalódott próféta

27 Népem vizsgálójává,

olvasztárává tettelek,

hogy megismerd és megvizsgáld életét.

28 Mindnyájan elvetemült lázadók,

rágalmakat terjesztenek;

közönséges réz és vas,

annak is mind hitvány.

29 Zihált a fújtató,

de csak ólom került ki a tűzből;

hiába a folytonos olvasztás,

a gonoszokat

nem lehet megtisztítani.

30 Eldobni való ezüstnek hívják őket,

mert azÚrelveti őket.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/6-60cfaef9e0a5891242056a18b40b9364.mp3?version_id=920—

A templomba vetett hamis hit

1 Ezt a parancsot kapta Jeremiás azÚrtól:

2 Állj ki azÚrházának kapujába, és így hirdesd ott az igét: Halljátok azÚrigéjét, ti júdaiak mind, akik bementek ezeken a kapukon, hogy leboruljatok azÚrelőtt!

3 Így szól a SeregekUra, Izráel Istene: Jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket, akkor megengedem, hogy továbbra is ezen a helyen lakjatok!

4 Ne bízzatok ilyen hazug szavakban: AzÚrtemploma, azÚrtemploma, azÚrtemploma van itt!

5 Mert csak ha igazán megjobbítjátok útjaitokat és tetteiteket, ha egymással szemben igazságosan jártok el,

6 ha a jövevényt, az árvát és az özvegyet nem nyomjátok el, és ártatlan vért sem ontotok ezen a helyen, nem követtek más isteneket a magatok romlására:

7 akkor megengedem, hogy ezen a helyen lakjatok, azon a földön, amelyet őseiteknek adtam, öröktől fogva mindörökké.

8 Ti hazug szavakban bíztok, amelyek semmit sem érnek.

9 Loptok, öltök, paráználkodtok, hamisan esküsztök, Baalnak tömjéneztek, és más isteneket követtek, akiket nem ismertek.

10 Azután idejöttök, és megálltok előttem ebben a házban, amelyet rólam neveztek el, és ezt mondjátok: Megszabadultunk! De azután ugyanazokat az utálatos dolgokat követitek el.

11 Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól azÚr.

A templom elpusztul

12 Menjetek csak el szent helyemre, Sílóba, ahol először lakott az én nevem, és lássátok meg, hogyan bántam vele, népemnek, Izráelnek a gonoszsága miatt!

13 Most pedig, mivel ilyen dolgokat követtetek el – így szól azÚr–, bár én intettelek benneteket, idejében intettelek, de ti nem hallgattatok rám, szóltam nektek, de nem válaszoltatok,

14 azért úgy bánok ezzel a házzal, amelyet rólam neveztek el, amelyben bizakodtok, és ezzel a szent hellyel, amelyet nektek és őseiteknek adtam, ahogyan Sílóval bántam.

15 És elvetlek benneteket színem elől, ahogyan elvetettem testvéreiteket, Efraimnak minden leszármazottját.

Az ég királynőjét tisztelik Isten helyett

16 Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg!

17 Nem látod, mit csinálnak Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin?

18 A fiak fát szedegetnek, az apák tüzet gyújtanak, az asszonyok pedig tésztát gyúrnak, hogy áldozati süteményeket készítsenek az ég királynőjének, és italáldozatot mutatnak be más isteneknek, és ezzel bosszantanak.

19 Vajon nekem okoznak bosszúságot – így szól azÚr–, nem inkább maguknak? Mert majd szégyen borítja arcukat!

20 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Lángoló haragom kiárad majd erre a helyre, emberre és állatra, a mezők fájára és a föld termésére. Égni fog, nem alszik ki!

Engedelmességet követel az Úr, nem áldozatot

21 Ezt mondja a SeregekUra, Izráel Istene: Égőáldozataitokat rakjátok véresáldozataitok mellé, és egyétek meg a húst!

22 Mert nem az égő- és véresáldozatokról beszéltem őseitekkel, és nem azokról adtam parancsolatot nekik, amikor kihoztam őket Egyiptomból,

23 hanem ezt parancsoltam nekik: Hallgassatok a szavamra, akkor én Istenetek leszek, ti pedig az én népem lesztek. Mindig azon az úton járjatok, amelyet én mutatok nektek, hogy jó dolgotok legyen!

24 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megátalkodott gonosz szívük tanácsát követték; hátukat fordították felém, nem pedig arcukat.

25 Attól fogva, hogy kijöttek őseitek Egyiptomból, a mai napig állandóan küldtem hozzátok szolgáimat, a prófétákat, idejében küldtem.

26 De nem hallgattak és nem figyeltek rám, hanem megmakacsolták magukat, és gonoszabbak lettek, mint őseik.

27 Amikor elmondod nekik mindezt, nem fognak hallgatni rád, és bár szólsz nekik, nem fognak válaszolni.

28 Azért ezt mondd nekik: Ez az a nép, amely nem hallgatott Istenének, azÚrnak szavára, és nem fogadta el a figyelmeztetést! Odavan az igazság, kiveszett szájukból.

Bálványimádás és gyermekáldozat

29 Nyírd le hajkoronád, és dobd el,

kezdj gyászénekbe a hegytetőkön,

mert megvetette, eltaszította azÚr

a nemzedéket, amelyre megharagudott!

30 Mert olyasmit tettek a júdaiak, amit rossznak látok – így szól azÚr. Förtelmes bálványaikat abban a házban állították föl, amelyet rólam neveztek el, és tisztátalanná tették azt.

31 Fölépítették a Tófet áldozóhalmait a Ben-Hinnóm-völgyben, hogy elégessék fiaikat és leányaikat, pedig ezt nem parancsoltam, sőt eszembe sem jutott!

32 Azért eljön az az idő – így szól azÚr–, amikor nem Tófetnek nevezik többé, sem Ben-Hinnóm-völgynek, hanem az Öldöklés völgyének, és más hely híján a Tófetben fognak temetkezni.

33 E nép halottai az ég madarainak és a föld állatainak lesznek eledele, és nem lesz majd, aki elriassza őket.

34 Júda városaiban és Jeruzsálem utcáin véget vetek a hangos, vidám örvendezésnek, a vőlegény és a menyasszony örömének, mert romhalmazzá válik az ország.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/7-80f0073934951fb9d5213ce5fe0b9c49.mp3?version_id=920—

A csillagimádás büntetése

1 Abban az időben – így szól azÚr– kiszórják majd sírjukból Júda királyainak és vezéreinek csontjait, a papoknak, a prófétáknak és Jeruzsálem lakóinak a csontjait.

2 Kiterítik azokat a nap, a hold és az ég minden serege elé, amelyeket szerettek, tiszteltek és követtek, amelyekhez folyamodtak, és amelyeket imádtak. Nem szedik össze, és nem temetik el: trágyaként használják majd őket a földeken.

3 Akik pedig megmaradnak ebből a gonosz nemzetségből, az egész maradék, inkább választaná majd a halált, mint az életet bárhol, ahová a megmaradtakat szétszórtam – így szól a SeregekUra.

Izráel konoksága

4 Mondd meg nekik,

hogy így szól azÚr:

Ha elesik valaki, nem kel-e föl?

Ha helytelen útra tér,

nem fordul-e vissza?

5 Miért tért tévútra ez a nép,

miért tévelyeg állandóan Jeruzsálem?

Miért ragaszkodik a csalárdsághoz,

és miért nem akar megtérni?

6 Figyeltem, és hallottam,

hogy nem őszintén beszélnek.

Senki sem bánja gonoszságát,

és nem mondja: Mit tettem?!

Mindenki összevissza futkos,

mint a csatában száguldozó lovak.

7 Még a gólya is, az égen,

tudja költözése idejét,

a gerlice, a fecske és a daru is

vigyáz, mikor kell megjönnie,

csak az én népem nem ismeri

azÚrtörvényét.

8 Hogyan mondhatjátok:

Bölcsek vagyunk,

nálunk van azÚrtanítása.

Hiszen hazugsággá tette ezt

az írástudók hazug tolla!

9 Szégyent vallottak a bölcsek,

megrettentek, zavarba jöttek.

Mit is ér a bölcsességük,

ha megvetették azÚrigéjét?!

Az ítélet súlyos lesz

10 Azért feleségüket másoknak adom,

földjüket a hódítóknak,

mert a legkisebbtől a legnagyobbig

mindenki nyereséget hajhász,

a prófétától a papig mindenki elvetemült csaló.

11 Népem romlását azzal gyógyítanák,

hogy könnyelműen mondogatják:

Békesség, békesség!

– pedig nincs békesség!

12 Szégyenkezniük kellene,

mert utálatos, amit tettek.

De nem akarnak szégyenkezni,

és már pirulni sem tudnak.

Azért elesnek az összeomláskor,

elbuknak a megtorlás idején!

– mondja azÚr.

13 Szüretelni akartam náluk

– így szól azÚr–,

de nincs szőlő a tőkén,

nincs füge a fán,

levele is elhervadt.

Ezért sorsukra hagyom őket.

14 Miért maradunk veszteg?

Gyűljetek össze,

menjünk a megerősített városokba,

hogy ott nyugton legyünk!

De Istenünk, azÚrúgy ad nyugtot,

hogy méreggel itat meg minket,

hiszen vétkeztünk azÚrellen.

15 Békességre várunk,

de nem lesz semmi jó;

a gyógyulás idejére,

de jön a rettegés.

16 Dán felől hallatszik

lovainak prüszkölése,

méneinek nyerítésétől

reng az egész föld.

Megérkezve megemésztik

az egész országot:

a várost és lakóit.

17 Bizony, mérges kígyókat küldök rátok,

amelyeken nem fog a varázslás,

és megmarnak benneteket!

– így szól azÚr.

A próféta elsiratja népét

18 Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel,

beteg a szívem.

19 Népem kiáltása hangzik

messze földről:

Hát nincs azÚra Sionon?

Nincs már ott Királya?

Miért bosszantottak

engem bálványokkal,

idegen hiábavalóságokkal?

20 Elmúlt az aratás, véget ért a nyár,

és mi nem szabadultunk meg!

21 Népem összetörése

engem is összetört;

gyászolok, rémület fogott el.

22 Nincs balzsamolaj Gileádban,

nincs ott orvos?

Miért nem tudnak begyógyulni

népemen a sebek?

23 Bárcsak a fejem víznek

és a szemem könnynek

forrásává válnék!

Éjjel-nappal siratnám

népem megöltjeit.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/JER/8-69a415daa30e7980dee9c4e1000e1f39.mp3?version_id=920—