Revised Hungarian Bible (RรšF)

Ezékiel jelképesen ábrázolja a fogságot

1 Azután így szólt azÚrigéje:

2 Emberfia! Engedetlen nép között laksz, akiknek van szemük, hogy lássanak, mégsem látnak, van fülük, hogy halljanak, mégsem hallanak; mert engedetlen nép ez.

3 Te pedig, emberfia, készíts egy fogolynak való batyut, és készülj fogságba nappal, a szemük láttára, majd indulj el a lakóhelyedről egy másik helyre, a szemük láttára! Talán most látni fognak, bár engedetlen nép ez!

4 A batyut, amely olyan, mint a foglyoké, nappal vidd ki a szemük láttára, de te este menj ki a szemük láttára, ahogy fogságba szoktak menni!

5 Szemük láttára törd át a falat, és azon át vidd ki azt!

6 Szemük láttára vedd a válladra, sötétben vidd el, arcodat takard el, hogy ne lásd a földet, mert intő jellé teszlek téged Izráel háza számára.

7 Úgy tettem azért, ahogy megparancsolta nekem: nappal kivittem a batyut, amely olyan volt, mint a foglyoké, este pedig áttörtem kezemmel a falat, a sötétben kivittem a batyut, és vállamra vettem a szemük láttára.

8 Másnap reggel így szólt hozzám azÚrigéje:

9 Emberfia! Ugye, megkérdezte tőled Izráel háza, ez az engedetlen nép, hogy mit csinálsz?

10 Mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, azÚr: Ez a fenyegető jövendölés Jeruzsálem fejedelmének és Izráel egész házának szól, akik ott élnek.

11 Mondd: Én intő jel vagyok számotokra! Ahogyan én tettem, úgy kell majd nekik is tenniük: mint rabok mennek a fogságba.

12 A fejedelem, aki közöttük van, terhet vesz a vállára, és sötétben megy el. Áttörik a falat, azon vezetik ki; arcát eltakarja, hogy ne is lássa szeme a földet.

13 Hálómat kifeszítem ellene, és csapdába ejtem. Elviszem Babilóniába, a káldeusok országába, de azt már nem fogja látni; ott kell majd meghalnia.

14 Segítőit pedig és egész csapatát, akik csak körülötte vannak, széjjelszórom mindenfelé, és kivont karddal üldözöm őket.

15 Majd megtudják, hogy én vagyok azÚr, amikor szétszélesztem őket a népek között, és szerteszórom őket az országokba.

16 De meghagyok közülük néhány embert a fegyver, éhínség és dögvész után, hogy elbeszélhessék utálatos dolgaikat a népek között, amelyek közé kerülnek. Akkor majd megtudják, hogy én vagyok azÚr!

17 Majd így szólt hozzám azÚrigéje:

18 Emberfia! Remegve edd a kenyeredet, reszketve és aggódva igyad a vizedet!

19 Az ország népéhez pedig így szólj: Ezt mondja az én Uram, azÚrJeruzsálem lakóiról, Izráel földjéről: Aggódva eszik majd kenyerüket, és borzadva isszák vizüket, mert mindenestül pusztasággá válik az ország a benne lakók erőszakos tettei miatt.

20 A lakott városok romba dőlnek, és az ország pusztasággá válik. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr!

Közel van az ítélet

21 Majd így szólt hozzám azÚrigéje:

22 Emberfia! Miféle szóbeszéd az, amelyet mondogattok Izráel földjéről: Telnek-múlnak a napok, de nem teljesült semmi a sok látomásból?!

23 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Véget vetek ennek a szóbeszédnek, nem példálóznak így többé Izráelben. Ezt hirdesd nekik: Közeledik már az idő, amikor valóra válik minden látomás.

24 Akkor nem lesz többé hiábavaló látomás és hízelgő jósolgatás Izráel házában.

25 Mert ha én, azÚrszólok, akkor az az ige, amelyet kimondok, késedelem nélkül valóra is válik. Ha a ti napjaitokban mondok ki egy igét, te, engedetlen nép, akkor azt még akkor valóra is váltom! – így szól az én Uram, azÚr.

26 Majd így szólt hozzám azÚrigéje:

27 Emberfia! Izráel háza ezt mondja: Az a látomás, amelyet ez az ember lát, csak később fog beteljesedni; ő a távoli jövőről prófétál.

28 Ezért mondd meg nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Nem késik tovább egyetlen igém sem, valóra válik az az ige, amelyet mondok – így szól az én Uram, azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/12-ff4482dee1a42d9befd8204dab0bc931.mp3?version_id=920—

Hamis próféták ítélete

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Prófétálj Izráel prófétái ellen, akik prófétálgatnak; mondd meg azoknak, akik a maguk gondolatait prófétálják: Halljátok meg azÚrigéjét!

3 Így szól az én Uram, azÚr: Jaj a bolond prófétáknak, akik a maguk feje után mennek, mert semmit sem láttak!

4 Olyanok lettek a prófétáid, Izráel, mint a rókák a romok között!

5 Nem álltatok oda a résekhez, nem építettetek falat Izráel háza körül, hogy helyt tudjatok állni azÚrnapján a harcban.

6 Hiábavalóságot láttak és hazug jóslatot, amikor azt mondogatták, hogy „így szól azÚr”, pedig azÚrnem is küldte őket; és még azt várják, hogy a szavukat beteljesítse!

7 Hiszen hiábavaló látomást láttatok, és hazug jóslatokat mondtatok, amikor azt mondogattátok, hogy „így szól azÚr”, pedig én nem is beszéltem!

8 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Mivel hiábavalóság a beszédetek, és hazugság a látomásotok, azért én ellenetek fordulok! – így szól az én Uram, azÚr.

9 Kezem ránehezedik azokra a prófétákra, akik hiábavalóságot látnak, és hazugságot jósolgatnak. Nem maradnak népem körében, nem írják be őket Izráel házának a könyvébe, és nem jutnak el Izráel földjére. Akkor megtudjátok, hogy én, azÚrvagyok az Úr!

10 Mivel félrevezették népemet, amikor azt mondták, hogy békesség, pedig nincs békesség; és ha a nép falat épít, ők bevakolják habarccsal,

11 ezért mondd meg a habarccsal vakolóknak, hogy ledől az. Ha majd ömlik a záporeső, parancsomra jégeső esik, és kitör a szélvihar,

12 akkor ledől a fal. Tőletek pedig ezt kérdezik: Hova lett a vakolat, amellyel bevakoltátok?

13 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Izzó haragom miatt kitör a szélvihar, haragom miatt záporeső ömlik, és jégesővel vetek neki véget izzó haragomban.

14 Lerombolom a falat, amelyet habarccsal vakoltatok, és a földre döntöm, hogy még az alapja is kilátszik. Ledől, és vele együtt nektek is végetek lesz. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr.

15 Véget vetek haragomban a falnak és azoknak, akik azt habarccsal vakolták be, és azt mondom majd nektek: Oda van a fal, és oda vannak a vakolói:

16 Izráel prófétái, akik Jeruzsálemnek prófétálgattak, és a békességről láttak látomásokat, pedig nincs békesség! – így szól az én Uram, azÚr.

17 Te pedig, emberfia, szegezd tekintetedet néped leányaira, akik a maguk gondolatait prófétálják, és prófétálj ellenük!

18 Ezt mondd: Így szól az én Uram, azÚr: Jaj azoknak, akik bűvös szalagokat varrogatnak minden kéz csuklójára, és varázskendőket készítenek az emberek fejére minden méretben, lelkekre vadászva! Lelkeket vadásztok népemből úgy, hogy lelkeket biztattok élettel a magatok javára.

19 Meggyaláztok népem előtt néhány marék árpáért és néhány falat kenyérért azzal, hogy halállal fenyegettek olyan lelkeket, akiknek nem kell meghalniuk, és élettel biztattok olyan lelkeket, akik nem maradnak életben, mert hazudoztok népemnek, az pedig hallgat a hazugságra.

20 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Bűvös szalagjaitok ellen fordulok, amelyekkel lelkekre vadásztok, mint a madarakra. Leszaggatom azokat karjaitokról, a lelkeket pedig elengedem, azokat a lelkeket, akikre ti vadásztok, mint a madarakra.

21 Letépem varázskendőiteket, és kiszabadítom kezetekből népemet; nem marad az tovább vadászzsákmányként a kezetekben. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr.

22 Mivel hazug módon fájdalmat okoztok az igaznak, pedig én nem akarok neki fájdalmat okozni; a bűnöst pedig bátorítjátok, úgyhogy az nem tér meg a maga gonosz útjáról, és nem marad életben,

23 ezért nem fogtok többé hiábavalóságot látni, és nem jósolgathattok tovább, mert kiszabadítom a kezetekből népemet. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/13-6f1b7708260c5da0aa85a91c4d70d320.mp3?version_id=920—

A bálványimádók nem kaphatnak kijelentést

1 Egyszer eljöttek hozzám Izráel vénei közül néhányan, és leültek velem szemben.

2 Akkor így szólt hozzám azÚrigéje:

3 Emberfia! Ezek az emberek szívükbe fogadták bálványaikat, és azon jár az eszük, ami bűnbe viszi őket. Hagyjam, hogy engem ilyenek kérdezgessenek?

4 Ezért beszélj velük, és ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Ha valaki Izráel házából a szívébe fogadja bálványait, és azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, és így megy el a prófétához, annak majd én, azÚra sok bálványnak megfelelően magam válaszolok.

5 Mert megragadom Izráel házát saját szíve miatt, mindazokat, akik elfordultak tőlem bálványaik kedvéért.

6 Mondd meg ezért Izráel házának: Így szól az én Uram, azÚr: Térjetek meg, forduljatok el bálványaitoktól, rá se nézzetek utálatos dolgaitokra!

7 Mert ha valaki Izráel házából és az Izráelben lakó jövevények közül elfordul tőlem, a szívébe fogadja bálványait, azon jár az esze, ami bűnbe viszi őt, és így megy el a prófétához, hogy megkérdezzen engem, annak majd én, azÚrválaszolok.

8 Ellene fordulok az ilyen embernek, intő példává teszem, és kiirtom népem közül. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok azÚr.

9 Ha azt a prófétát rászedik, és kijelentést ad, én, azÚrhagyom, hogy rászedjék azt a prófétát, de majd kinyújtom a kezem ellene, és kipusztítom népemből, Izráelből.

10 A próféta éppen olyan bűnös, mint aki megkérdezte. Bűnhődni fognak bűnükért,

11 hogy többé ne tévelyedjen el tőlem Izráel háza, és ne tegyék magukat tisztátalanná semmiféle vétkükkel. Akkor majd az én népem lesznek, én pedig Istenük leszek – így szól az én Uram, azÚr.

Jeruzsálem nem kerülheti el az ítéletet

12 Majd így szólt hozzám azÚrigéje:

13 Emberfia! Ha egy ország vétkezik ellenem, hűtlenséget követ el, én pedig kinyújtom a kezemet ellene, eltöröm a kenyér botját, és éhínséget bocsátok rá, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,

14 akkor még ha ott volna is ez a három férfi, Nóé, Dániel és Jób, ők is csak magukat menthetnék meg igazságukkal – így szól az én Uram, azÚr.

15 Ha vadállatokat bocsátok az országra, hogy néptelen pusztasággá tegyék, ahol senki sem jár a vadállatok miatt,

16 és ott volna az a három férfi, életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg, az ország pedig pusztasággá válna!

17 Vagy ha fegyvert hozok arra az országra, és megparancsolom, hogy járja végig a fegyver az országot, mert ki akarok belőle irtani embert és állatot,

18 és az a három férfi ott volna, életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy sem fiaikat, sem leányaikat nem menthetnék meg, hanem csak magukat menthetnék meg!

19 Vagy ha dögvészt bocsátok arra az országra, és vérbe borítom haragomban, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,

20 és ott volna Nóé, Dániel és Jób: életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, sem a fiukat, sem a lányukat nem menthetnék meg; csak magukat menthetnék meg az igazságukkal.

21 De így szól az én Uram, azÚr: Ha rá is bocsátom Jeruzsálemre ezt a négyféle pusztító büntetést, a fegyvert, az éhínséget, a vadállatokat és a dögvészt, hogy kiirtsak belőle embert és állatot,

22 mégis marad ott, aki megmenekül: fiak és leányok, akik kijutnak onnan. Ők majd eljönnek hozzátok, és ti meglátjátok életüket és tetteiket, és vigasztalást találtok a veszedelem ellenére, amelyet Jeruzsálemre hoztam, mindazok ellenére, amiket ráhoztam.

23 Megvigasztalnak benneteket, amikor látjátok életüket és tetteiket. Akkor majd megtudjátok, hogy nem hiába tettem mindazt, amit tettem vele – így szól az én Uram, azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/14-dc4baffaa94e3c3df50d92088887e372.mp3?version_id=920—

A haszontalan szőlőtőke példázata

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia!

Mivel különb a szőlőtőke fája a többi fánál,

és a szőlővessző, ha az erdő fái közé kerül?

3 Fölhasználják-e a fáját,

hogy valamit készítsenek belőle?

Használják-e cöveknek,

hogy mindenfélét akasszanak rá?

4 Inkább tűzbe dobják,

hogy az megeméssze.

És ha a két végét megemésztette a tűz,

ha már a közepe is parázslik,

alkalmas-e még valamire?

5 Hiszen amíg ép volt,

addig sem készült belőle semmi.

Hát ha tűz emészti és parázslik,

készülhet-e belőle valami?

6 Ezért így szól az én Uram, azÚr:

Ahogy az erdő fái közé került

szőlőtőke fáját

tűzbe dobom, hogy az megeméssze,

úgy dobom oda Jeruzsálem lakosait.

7 Ellenük fordítom arcomat.

Tűzből kerültek ki,

tűz emészti meg őket.

Majd megtudják,

hogy én vagyok azÚr,

amikor ellenük fordítom arcomat.

8 Pusztasággá teszem az országot,

mivel hűtlenséget követtek el

– így szól az én Uram, azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/15-bf79f6ff819ce8ccc548fe90cf731a66.mp3?version_id=920—

Példázat a hűtlen Jeruzsálemről

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Szembesítsd Jeruzsálemet utálatos dolgaival!

3 Ezt mondd: Így szól az én Uram, azÚrJeruzsálemhez: Kánaán földjéről származol, ott születtél; apád emóri, anyád pedig hettita.

4 Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek.

5 Senki sem szánt meg, hogy bármit is megtett volna ezekből, könyörülve rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél.

6 De én arra jártam, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam hát neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!

7 Fölneveltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de még teljesen meztelen voltál.

8 Arra jártam, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam meztelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled – így szól az én Uram, azÚr–, és az enyém lettél.

9 Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal.

10 Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád.

11 Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot.

12 Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát.

13 Fölékesítetted magadat arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; finomliszt, méz és olaj volt az eledeled. Nagyon-nagyon megszépültél, sőt még a királyságot is elérted.

14 Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket én aggattam rád – így szól az én Uram, azÚr.

15 De elbizakodtál szépséged miatt, és hírhedt parázna lettél. Elárasztottad paráznaságoddal, aki csak elment melletted, és az övé lettél.

16 Fogtad a ruháidat, tarka sátrakat készítettél a halmokon, és ott paráználkodtál. Ilyen még nem volt, és nem is lesz!

17 Fogtad arany és ezüst ékszereidet, amelyeket én adtam neked, férfiszobrokat készítettél, és azokkal paráználkodtál.

18 Fogtad tarka ruháidat, és rájuk terítetted, a nekem járó olajat és illatszert pedig eléjük tetted.

19 Az ételt, amelyet neked adtam, a finomlisztet, az olajat és a mézet, amellyel tápláltalak, eléjük tetted kedves illatú áldozatul. Ez történt – így szól az én Uram, azÚr.

20 Fogtad fiaidat és leányaidat, akiket nekem szültél, és őket is feláldoztad nekik eledelül. Hát nem volt eleged a paráznaságból,

21 hogy még fiaimat is levágtad, és odaadtad, feláldozva őket?!

22 Sok utálatosságod és paráznaságod közben nem gondoltál vissza ifjúkorodra, amikor még teljesen meztelen voltál, és a véredben fetrengtél.

23 Sok gonoszságod után – jaj, jaj neked, így szól az én Uram, azÚr–

24 dombot emeltél, és magaslatot készítettél minden téren.

25 Magaslatot építettél minden keresztúton, és szépségedet utálatosságra használtad: szétterpesztetted lábaidat minden arra járó előtt, és rengeteget paráználkodtál.

26 Paráználkodtál a szomszédos egyiptomiakkal, a nagy testűekkel, rengeteget paráználkodtál: így bosszantottál engem.

27 Ezért kinyújtottam kezemet ellened, elvettem a részedből, és kiszolgáltattalak a téged gyűlölő filiszteusok indulatának, akik szégyenkeznek fajtalankodásod miatt.

28 Az asszírokkal is paráználkodtál telhetetlenül; paráználkodtál, de nem érted be vele.

29 Rengeteget paráználkodtál a kalmár káldeusok országával, de ezzel sem érted be.

30 Mennyire epekedett a szíved – így szól az én Uram, azÚr–, hogy mindezt megtehesd: egy nagy parázna tetteit,

31 amikor dombot emeltél minden keresztúton, és magaslatot készítettél minden téren! Csak abban nem voltál olyan, mint a parázna, hogy nem törődtél a bérrel.

32 Te, házasságtörő asszony, aki az ura helyett idegeneket fog magának!

33 Minden paráznának fizetséget adnak, de te magad adtál fizetséget minden szeretődnek: megfizetted őket, hogy jöjjenek hozzád mindenünnen paráználkodni.

34 A te paráznaságod fordítva történt, mint más asszonyoké: nem mások jártak utánad paráználkodni; te adtál bért, és nem neked adtak bért; veled tehát fordítva történt.

A hűtlen Izráel büntetése

35 Ezért halld meg azÚrigéjét, te, parázna!

36 Így szól az én Uram, azÚr: Mivel meztelenre vetkőztél, és mutogattad szemérmedet, amikor paráználkodtál szeretőiddel és minden utálatos bálványoddal, sőt fiaid vérét is nekik adtad,

37 ezért íme, összegyűjtöm minden szeretődet, akiknek kelletted magad: azokat is, akiket szerettél, meg azokat is, akiket gyűlöltél. Köréd gyűjtöm őket mindenfelől, és leleplezem előttük szemérmedet, hadd lássák egész szemérmedet.

38 Azután elítéllek a házasságtörők és a vérontók törvénye szerint, és kiszolgáltatlak a haragnak és a vérbosszúnak.

39 Kezükbe adlak: szétdúlják dombjaidat, lerombolják magaslataidat, lehúzzák rólad a ruhát, elveszik ékszereidet, és otthagynak teljesen meztelenül.

40 Gyűlést hívnak össze ellened, megköveznek, és kardjukkal darabokra vágnak.

41 Házaidat fölperzselik, és végrehajtják rajtad az ítéletet a többi asszony szeme láttára. Véget vetek paráznaságodnak, és nem fogsz többé senkinek bért adni érte.

42 Akkor majd lecsillapszik rajtad lángoló haragom, és elmúlik felindulásom; megnyugszom, és nem bosszankodom többé.

43 Mivel nem gondoltál vissza ifjúkorodra, sőt mindezekkel ingereltél engem, én majd a fejedre olvasom tetteidet – így szól az én Uram, azÚr–, és nem folytathatod többé fajtalankodásodat, sem utálatos dolgaidat.

44 Aki szereti a szólásokat, ezt a szólást fogja majd mondani rád: Amilyen az anya, olyan a leánya.

45 Anyád lánya vagy te, aki megutálta férjét és fiait. Ugyanolyan vagy, mint a nővéreid, akik megutálták férjüket és fiaikat. Anyátok hettita volt, apátok pedig emóri.

46 A nővéred Samária, aki lányaival együtt tőled északra lakik, húgod pedig a lányaival együtt tőled délre lakó Sodoma.

47 Egy kis ideig nem úgy éltél, mint ők, és nem követtél el olyan utálatos dolgokat. De azután mindenben, amit csak tettél, romlottabbá váltál náluk.

48 Életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy még a húgod, Sodoma sem tett olyat lányaival együtt, amiket te tettél lányaiddal együtt!

49 Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, a nincstelent és a szegényt mégsem támogatta.

50 Felfuvalkodtak, és utálatos dolgokat műveltek előttem; azért elvetettem őket, amikor ezt láttam.

51 Samária hozzád képest feleannyit sem vétkezett, hiszen te több utálatos dolgot követtél el, mint ő; nővéreid igazabbak nálad, olyan sok utálatos dolgot követtél el.

52 Viseld azért te is gyalázatodat, mert nővéreid oldalára álltál vétkeiddel, amikor még náluk is utálatosabb dolgokat követtél el; még ők is igazabbak nálad! Szégyelld magad, és viseld gyalázatodat te is, hiszen még nővéreid is igazabbak nálad!

Új élet reménysége

53 De majd jóra fordítom a sorsukat, Sodomának és leányainak meg Samáriának és leányainak a sorsát; és akkor a te sorsodat is jóra fordítom majd az övékével együtt.

54 Viseld azért gyalázatodat, és szenvedd el a gyalázatot mindazért, amit elkövettél, vigasztalódásukra.

55 Nővéreid, Sodoma és leányai ismét olyanok lehetnek majd, mint hajdan, Samária és leányai is olyanok lehetnek majd ismét, mint hajdan; azután te és leányaid is olyanok lehettek majd ismét, mint hajdan.

56 Milyen rossz hírét terjesztetted húgodnak, Sodomának, amikor még gőgös voltál,

57 míg le nem lepleződött a te gonoszságod! Ugyanígy gyaláznak most téged a körülötted élő arámok és filiszteusok, akik mindnyájan utálnak téged.

58 Neked is viselned kell fajtalan és utálatos tetteid következményeit! – így szól azÚr.

59 Ezt mondja az én Uram, azÚr: Úgy bánok majd veled, ahogy viselkedtél, mert semmibe vetted az esküt, és megszegted a szövetséget.

60 De én visszaemlékezem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled.

61 Akkor visszagondolsz majd a tetteidre, és szégyenkezni fogsz. Magadhoz fogadod nővéreidet és húgaidat, én pedig leányaiddá teszem őket, bár ők nem tartoznak a veled kötött szövetséghez.

62 Szövetségre lépek veled, és megtudod, hogy én vagyok azÚr.

63 Gondolj erre, szégyenkezz, és gyalázatod miatt ne nyisd ki többé a szádat, ha majd megbocsátom mindazt, amit elkövettél – így szól az én Uram, azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/16-1e761a7be44a00054185c96f246b6585.mp3?version_id=920—

Példázat a szőlőtőkéről és a saskeselyűről

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia! Adj elő egy jelképes történetet, mondj el egy példázatot Izráel házának,

3 és mondd: Így szól az én Uram, azÚr:

A nagy saskeselyű,

a nagy szárnyú és hosszú tollú,

amelynek sűrű tollazat

a tarka ruhája,

eljött a Libánonra,

és lecsípte a cédrusfa hegyét.

4 Legfelső hajtását letépte,

kalmárok földjére vitte,

kereskedők városába tette le.

5 Majd vett egy magot az országból,

termékeny mezőn elültette,

sok víz mellé vitte, fűzfák mellé tette.

6 Kihajtott, és terebélyes,

ám alacsony szőlőtőke lett belőle,

amely leveleit feléje fordítja,

gyökerei is őalatta vannak.

Ilyen tőke lett belőle;

vesszőket hajtott,

és indákat eresztett.

7 De volt egy másik nagy saskeselyű,

nagy szárnyú és sok tollú,

és az a tőke őfelé

eresztette gyökereit,

és felé hajtotta leveleit,

hogy az táplálja őt,

ne a talaj, amelybe ültették.

8 Pedig jó mezőn,

sok víz mellé ültették,

hogy vesszőket hajtson,

gyümölcsöt hozzon,

és pompás szőlőtőke legyen.

9 Ezt mondd:

Így szól az én Uram, azÚr:

Jó vége lesz ennek?

Nem fogják kiszaggatni gyökereit,

és letépni gyümölcseit,

úgyhogy elszárad,

minden friss hajtása elszárad?

Nem kell hozzá nagy hatalom

és sok nép,

hogy gyökerestül kiszakítsák.

10 Elültették ugyan, de jó vége lesz-e?

Épp csak megérinti

a keleti szél,

elszárad máris egészen,

elszárad azon a talajon,

amelyből kihajtott.

A példázat magyarázata

11 Majd így szólt hozzám azÚrigéje:

12 Kérdezd meg az engedetlen népet: Tudjátok, mit jelent ez? Majd mondd: Azt, hogy eljött Babilónia királya Jeruzsálembe, fogta annak királyát és vezéreit, és magával vitte őket Babilóniába.

13 De vett egy királyi sarjat,

szövetséget kötött vele,

és hűségesküt tétetett vele.

Az ország előkelőit azonban elvitte,

14 hogy alávetett királyság maradjon,

és föl ne fuvalkodjék,

hanem ragaszkodjék

a szövetséghez, és így megmaradjon.

15 Mégis föllázadt ellene:

elküldte követeit Egyiptomba,

hogy az lovakat

és sok hadinépet adjon neki.

De jó vége lesz-e ennek?

Megmenekülhet-e, aki ilyet csinál?

Megszegte a szövetséget:

megmenekülhet-e?

16 Életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy ott fog meghalni Babilonban, annak a királynak a székhelyén, aki őt királlyá tette, akivel szemben a hűségesküt semmibe vette, és akinek a szövetségét megszegte.

17 Mert nem fog elég haderővel és elég nagy sereggel melléállni a fáraó a harcban, amikor sáncot emelnek és ostromgépeket építenek majd sok ember vesztére.

18 Nem fog megmenekülni, mert semmibe vette a hűségesküt, és megszegte a szövetséget. Bár kezet adott rá, mégis elkövette ezt!

19 Ezért így szól az én Uram, azÚr:

Életemre mondom: Fejére olvasom,

hogy semmibe vette és megszegte

az előttem tett hűségesküt,

az előttem kötött szövetséget.

20 Kifeszítem hálómat ellene,

és csapdába ejtem.

Elviszem Babilóniába,

és ott ítélkezem fölötte,

amiért hűtlenséget követett el ellenem.

21 Legkiválóbb katonái, valamennyi csapatából,

fegyvertől fognak elhullani,

akik pedig megmaradnak,

szétszóródnak majd mindenfelé.

Akkor majd megtudjátok,

hogy én, azÚrvoltam az, aki szólt!

Ígéret Izráel helyreállítására

22 Így szól az én Uram, azÚr:

Majd én magam török le

a magas cédrus hegyéről

egy ágat, és elplántálom;

tetejéről letépek egy gyenge hajtást,

és elültetem egy magasba emelkedő hegyen.

23 Izráel magas hegyén ültetem el,

hogy ágat növeljen, és gyümölcsöt hozzon.

Pompás cédrus lesz belőle,

amelyen mindenféle madár lakik,

mindenféle szárnyas lakik

lombja árnyékában.

24 Akkor majd megtudja

a mező minden fája,

hogy én, azÚr, teszem

alacsonnyá a magas fát,

és magassá az alacsony fát.

Én szárítom ki a zöldellő fát,

és én teszem virulóvá a kiszáradt fát.

Amit én, azÚr, megmondok,

azt meg is teszem!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/17-39bc60c48b81d38a372bff87bda72005.mp3?version_id=920—

Tanítás az egyéni felelősségről

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről:

Az apák ettek egrest,

és a fiak foga vásott el tőle?!

3 Életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben!

4 Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik.

5 Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él:

6 nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején,

7 senkit sem nyomorgat, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a meztelent felruházza,

8 kamatot nem szed, uzsorát nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között,

9 rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! – így szól az én Uram, azÚr.

10 Ha olyan fia születik, aki rabló és vérontó lesz, és csak egyet is elkövet ezekből,

11 bár apja mindezt nem követte el: eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, tisztátalanná teszi felebarátja feleségét,

12 nyomorgatja a nincstelent és szegényt, mindenfélét rabol, a zálogot nem adja vissza, föltekint a bálványokra, és utálatos dolgokat követ el,

13 kamatot szed, és uzsorát vesz: az ilyen éljen? Nem fog élni! Mivel elkövette mindezeket az utálatos dolgokat, halállal lakoljon: vére őt terheli!

14 Ha azonban ennek olyan fia születik, aki látja apja vétkeit, amelyeket az elkövet, látja ugyan, de ő maga nem követ el olyanokat:

15 nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét,

16 nem nyomorgat senkit, nem tartja vissza a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a meztelent,

17 tartózkodik az álnokságtól, kamatot és uzsorát nem szed, törvényeimet teljesíti, és rendelkezéseim szerint él: az ilyen nem hal meg apja bűne miatt, hanem élni fog!

18 Apja azonban, mivel sanyargatta és kirabolta embertársát, és csak rosszat tett népe között, meg fog halni bűne miatt!

19 Ti ezt mondjátok: Miért nem bűnhődik a fiú is az apa bűne miatt? Ez a fiú törvény és igazság szerint él, minden rendelkezésemet megtartja és teljesíti, ezért élni fog.

20 Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik a fia bűne miatt. Igazságáért csak az igaz kap jutalmat, a bűn pedig csak magát a bűnöst terheli.

Isten kegyelmes a megtérőkhöz

21 De ha a bűnös megtér, és nem követi el többé vétkeit, hanem megtartja minden rendelkezésemet, törvény és igazság szerint él: akkor élni fog, nem kell meghalnia.

22 Azokat a vétkeket, amelyeket elkövetett, elfelejtem majd neki. Azokért az igaz tettekért, amelyeket véghezvitt, élni fog!

23 Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát – így szól az én Uram, azÚr–, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.

24 Ha pedig az igaz eltér az igazságtól, és gonoszságot művel, elköveti azokat az utálatos dolgokat, amelyeket a bűnös ember szokott, az ilyen éljen-e? Igaz tetteit, amelyeket azelőtt véghezvitt, elfelejtem: Hűtlenségéért, amelyre vetemedett, és vétkéért, amelyet elkövetett, meg fog halni!

25 Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek!

26 Ha az igaz eltér igazságától, gonoszságot művel és meghal: azért hal meg, mert gonoszságot művelt.

27 Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé a bűneit, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét.

28 Ha belátásra jut és megtér, és nem követi el többé a vétkeit, élni fog, nem hal meg.

29 De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek!

30 Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! – így szól az én Uram, azÚr. Térjetek hát meg, hagyjátok el vétkeiteket, és akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt!

31 Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza?

32 Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, azÚr–, térjetek hát meg, és éljetek!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/18-44ff12bb10feb24eb1b557431fe37e7d.mp3?version_id=920—

Jelképes gyászének Júda két királyáról

1 Te pedig kezdj siratóénekbe Izráel fejedelmeiről,

2 és mondd:

Mily pompás oroszlán volt anyád

a többi oroszlán között!

Ifjú oroszlánok közt hevert,

ott nevelte föl kölykeit.

3 Nagyra nevelte egyik kölykét,

ifjú oroszlán lett belőle;

megtanult zsákmányt ejteni,

embert is evett.

4 De összehívták ellene a népeket,

és foglyul ejtették vermükben;

láncra verve vitték el Egyiptom földjére.

5 Amikor anyja látta, hogy hiába várja,

és már nincsen remény,

fogta egy másik kölykét,

és azt tette ifjú oroszlánná.

6 Ez járt-kelt az oroszlánok között,

ifjú oroszlán lett belőle;

megtanult zsákmányt ejteni,

embert is evett.

7 Lerontotta palotáikat,

romhalmazzá tette városaikat,

rettegett az egész ország

hangos ordításától.

8 De összefogtak ellene

a környező tartományok népei;

kivetették rá hálójukat,

foglyul ejtették vermükben.

9 Láncra verve ketrecbe zárták,

és elvitték Babilónia királyához,

elvitték a börtönbe,

hogy ne hallják többé a hangját

Izráel hegyein.

A pusztába kitelepített szőlőtőke

10 Olyan volt anyád,

mint egy szőlőtő a szőlőskertben,

amelyet víz mellé ültettek:

termékeny volt,

számtalan hajtása lett a sok víztől.

11 Erős vesszői nőttek,

királyi pálcának valók,

magasra nyúlt, kiemelkedett

a fák lombjai közül,

kitűnt magasságával és sok levelével.

12 De aztán dühösen kitépték,

földre terítették;

a keleti szél leszárította gyümölcsét,

erős vesszői letöredeztek,

elszáradtak,

tűz emésztette meg őket.

13 Most a pusztába van ültetve,

a szikkadt és szomjú földbe.

14 Tűz csapott ki vesszőjéből,

megemésztette hajtásait és gyümölcsét.

Nincs rajta több erős vessző,

királyi pálca.

Siratóének ez, siratóének lett.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/19-0204f1ff25b075352b957968900bf7c4.mp3?version_id=920—

Történelmi lecke Izráel hűtlenségéről

1 A hetedik esztendőben, az ötödik hónap tizedikén eljöttek hozzám néhányan Izráel vénei közül megkérdezni azUrat, és leültek velem szemben.

2 Akkor így szólt hozzám azÚrigéje:

3 Emberfia, szólj Izráel véneihez, és mondd nekik: Ezt mondja az én Uram, azÚr: Azért jöttetek, hogy megkérdezzetek engem? Életemre mondom: Nem hagyom, hogy kérdezgessetek! – így szól az én Uram, azÚr.

4 Akarsz-e ítélkezni fölöttük, emberfia, akarsz-e? Akkor szembesítsd őket elődeik utálatos tetteivel!

5 Ezt mondd nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Amikor kiválasztottam Izráelt, fölemelt kézzel tettem esküt Jákób háza leszármazottjainak. Megismertettem magam velük Egyiptom földjén, és fölemelt kézzel tettem esküt, amikor ezt mondtam: Én, azÚrvagyok a ti Istenetek!

6 Akkor fölemelt kézzel tettem esküt, hogy kihozom őket Egyiptom földjéről abba az országba, amelyet kiszemeltem nekik: tejjel és mézzel folyó föld az, minden országnak díszére válna.

7 Ezt mondtam nekik: Vessétek el mindnyájan szemetek elől a förtelmes bálványokat, ne tegyétek magatokat tisztátalanná Egyiptom bálványisteneivel! Én, azÚrvagyok a ti Istenetek!

8 De engedetlenek voltak velem szemben, és nem akartak hallgatni rám. Senki sem vetette el szeme elől a förtelmes bálványokat, és nem hagyták el Egyiptom bálványisteneit. Ezért arra gondoltam, hogy kitöltöm rajtuk lángoló haragomat, és végzek velük haragomban ott, Egyiptom országában.

9 Mégis másként bántam velük a nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyek között éltek, és amelyek előtt megismertettem magamat velük. Kihoztam hát őket Egyiptomból.

10 Kihoztam őket Egyiptomból, és elvittem őket a pusztába.

11 Eléjük tártam rendelkezéseimet, és megismertettem velük törvényeimet, hogy aki teljesíti azokat, életet nyerjen általuk.

12 Szombatjaimat is nekik adtam, annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudják, hogy én vagyok azÚr, aki megszentelem őket.

13 De Izráel háza engedetlen volt velem szemben a pusztában: rendelkezéseimet nem követték, és törvényeimet megvetették, pedig aki teljesíti azokat, életet nyer általuk. Szombatjaimat is súlyosan meggyalázták. Ezért arra gondoltam, hogy kitöltöm rajtuk lángoló haragomat a pusztában, és végzek velük.

14 Mégis másként bántam velük a nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket.

15 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy nem viszem be őket arra a földre, amelyet nekik akartam adni – tejjel és mézzel folyó föld az, minden országnak díszére válna –,

16 mivel törvényeimet megvetették, nem követték rendelkezéseimet, és szombatjaimat meggyalázták, mert bálványaikhoz vonzódott a szívük.

17 Mégis megszántam őket: nem pusztítottam el őket, és nem végeztem velük a pusztában.

18 De azt mondtam fiaiknak a pusztában: Ne kövessétek atyáitok szokásait, ne az ő törvényeikhez igazodjatok, és bálványaikkal ne tegyétek magatokat tisztátalanokká!

19 Én, azÚrvagyok a ti Istenetek! Az én rendelkezéseimet kövessétek, az én törvényeimhez igazodjatok, és azokat teljesítsétek!

20 Szenteljétek meg szombatjaimat annak jeléül, hogy közünk van egymáshoz, és megtudjátok, hogy én, azÚrvagyok a ti Istenetek.

21 De a fiak is engedetlenek voltak velem szemben: nem követték rendelkezéseimet, nem tartották meg és nem teljesítették törvényeimet, pedig aki teljesíti azokat, életet nyer általuk. Szombatjaimat is meggyalázták. Ezért arra gondoltam, hogy kitöltöm rajtuk lángoló haragomat, és végzek velük haragomban a pusztában.

22 Mégis visszavontam a kezemet, és másként bántam velük a nevemért, hogy ne gyalázzák azt azok a népek, amelyeknek szeme láttára kihoztam őket.

23 De fölemelt kézzel tettem esküt a pusztában, hogy szétszélesztem őket a népek között, és szerteszórom őket az országokba,

24 mivel törvényeimet nem teljesítették, rendelkezéseimet megvetették, szombatjaimat meggyalázták, és atyáik bálványait kereste a tekintetük.

25 Ezért én is hagytam, hogy legyenek olyan rendelkezéseik, amelyek nem jók, és olyan törvényeik, amelyek által nem élnek.

26 Hagytam, hogy tisztátalanokká váljanak ajándékaikkal, amikor áldozatul elégettek mindent, ami az anyja méhét megnyitotta; hagytam, hogy maguk is megrémüljenek, és megtudják, hogy én vagyok azÚr!

27 Ezért, emberfia, szólj Izráel házához, és mondd meg nekik: Így szól az én Uram, azÚr: Még azzal is megcsúfoltak engem őseitek, hogy hűtlenséget követtek el ellenem.

28 Mert én bevezettem őket abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy nekik adom, ők azonban ahol csak láttak egy magas halmot vagy egy lombos fát, ott vágták le véresáldozataikat, ott bosszantottak áldozati ajándékaikkal, ott mutatták be engesztelő illatáldozataikat, és ott öntötték ki italáldozataikat.

29 Akkor megkérdeztem tőlük: Mire való az a halom, ahová áldozni jártok? Azért nevezik ezeket áldozóhalmoknak még ma is.

30 Ezért mondd meg Izráel házának: Így szól az én Uram, azÚr: Őseitek módján teszitek tisztátalanná magatokat, és az ő förtelmes bálványaikkal paráználkodtok!

31 Tisztátalanokká teszitek magatokat, amikor ajándékot hoztok, és elégetitek áldozatul fiaitokat bálványaitoknak mindmáig! És én engedjem, hogy kérdezgessetek, Izráel háza? Életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, nem hagyom, hogy kérdezgessetek!

Isten megtisztító ítélete

32 Semmi sem lesz abból, amit tervezgettek, amikor azt mondjátok: Legyünk olyanok, mint más nemzetek, mint a többi ország népei, akik fát és követ tisztelnek!

33 Életemre mondom – így szól az én Uram, azÚr–, hogy királyotok maradok erős kézzel és kinyújtott karral, de kiáradó, lángoló haraggal is.

34 Kivezetlek majd benneteket a népek közül, és összegyűjtelek az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, erős kézzel, kinyújtott karral és kiáradó, lángoló haraggal!

35 Elviszlek benneteket a népek pusztájába, ahol szemtől szemben állva törvénykezem veletek.

36 Ahogyan őseitekkel törvénykeztem Egyiptom pusztájában, úgy törvénykezem veletek – így szól az én Uram, azÚr.

37 Átterellek benneteket pásztorbotom alatt, és beveszlek a szövetség kötelékébe.

38 Megtisztítlak benneteket az ellenem lázadóktól és a hitszegőktől: abból az országból, amelyben jövevényként laknak, kivezetem őket, de Izráel földjére nem fognak bemenni. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr!

39 Ti azért, Izráel háza – így szól az én Uram, azÚr–, kövessétek csak mindnyájan bálványaitokat, és tiszteljétek őket! De majd egyszer hallgatni fogtok rám, és többé nem gyalázzátok meg szent nevemet ajándékaitokkal és bálványaitokkal.

40 Mert szent hegyemen, Izráel magas hegyén – így szól az én Uram, azÚr–, ott fog tisztelni engem Izráel egész háza, mindnyájan azon a földön. Ott gyönyörködöm majd bennük, és oda hozatom veletek felajánlásaitokat, az első termés áldozatát, és mindazt, amit nekem szenteltek.

41 Gyönyörködöm bennetek, mint a kedves illatú áldozatban, amikor kivezetlek a népek közül, és összegyűjtelek azokból az országokból, amelyekbe szétszóródtatok, és a népek szeme láttára mutatom meg rajtatok, hogy szent vagyok.

42 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr, amikor beviszlek benneteket Izráel földjére, abba az országba, amelyről fölemelt kézzel tettem esküt, hogy őseiteknek adom.

43 Ott majd visszagondoltok arra, hogyan éltetek, és mi mindent tettetek: hogyan tettétek magatokat tisztátalanokká. Akkor megundorodtok magatoktól a számtalan gonoszság miatt, amelyet elkövettetek.

44 Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok azÚr. Az én nevemért, nem pedig a ti gonosz életetek és romlott tetteitek szerint bánok így veletek, Izráel háza! – így szól az én Uram, azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/20-b69bc315edb0479a57d7678799c9e47f.mp3?version_id=920—

Ítéletes prófécia Jeruzsálem ellen

1 Így szólt hozzám azÚrigéje:

2 Emberfia, fordulj Témán irányába, mondj szózatot dél felé, és prófétálj a Délvidék erdeje ellen!

3 Ezt mondd a Délvidék erdejének: Hallgasd meg azÚrigéjét! Így szól az én Uram, azÚr: Íme, én tüzet gyújtok benned, és az megemészt benned minden zöldellő fát és minden kiszáradt fát. Nem alszik el a lobogó láng, és megperzselődik benne minden arc déltől északig.

4 És látni fogja minden ember, hogy én, azÚr, gyújtottam fel, nem is fog elaludni!

5 Én azonban ezt mondtam: Ó, Uram,Uram! Ők azt mondják rólam: Ez már megint példázatokban beszél!

6 Ezért így szólt hozzám azÚrigéje:

7 Emberfia, fordulj Jeruzsálem felé, mondj szózatot a szentélyek felé, és prófétálj Izráel földje ellen!

8 Mondd Izráel földjéről: Így szól azÚr: Íme, én rád támadok, kihúzom kardomat hüvelyéből, és kiirtok belőled bűnöst és igazat.

9 Mivel ki akarok irtani belőled bűnöst és igazat, azért jön ki kardom a hüvelyéből minden ember ellen déltől északig.

10 Akkor majd megtudja minden ember, hogy én, azÚr, húztam ki a kardomat hüvelyéből: nem is tér az oda vissza!

11 Te meg, emberfia, sóhajtozz! Meggörnyedt derékkal, keservesen sóhajtozz a szemük láttára!

12 Ha majd megkérdezik tőled, hogy miért sóhajtozol, így felelj: Egy hír miatt, amely ha ideér, megdermed minden szív, ellankad minden kéz, elcsügged minden lélek, és minden térd vizes lesz. Íme, eljön és beteljesül! – így szól az én Uram, azÚr.

Isten kivont kardja Izráelre támad

13 Így szólt hozzám azÚrigéje:

14 Emberfia, prófétálj, és mondd: Így szól az én Uram…! Ezt mondd:

Kard, kard! Ki van köszörülve,

ki is van fényesítve!

15 Ki van köszörülve,

hogy vadul mészároljon,

ki van fényesítve,

hogy villámokat szórjon.

Örüljünk-e annak, hogy

fiamnak királyi pálcája van,

mikor minden fa megveti?

16 Odaadta azt,

hogy kifényesítve kézbe fogják.

Kiköszörült, kifényesített kard ez,

arra való, hogy gyilkos kézbe adják.

17 Kiálts és jajgass, emberfia,

mert ez történik népemmel,

Izráel minden főrangú emberével:

kardélre hányják őket

népemmel együtt.

Azért fájdalmadban verd a melledet!

18 Mert megvolt a próbatétel,

de mit érünk vele?

Ha van is még királyi pálca,

elvetik azt, nem marad meg!

– így szól az én Uram, azÚr.

19 Te azért, emberfia, prófétálj!

Csapd össze a tenyeredet!

Kétszeres, sőt háromszoros

erejű lesz a kard:

halálos sebeket osztó kard ez,

nagy öldöklésnek a kardja,

amely ott jár közöttük.

20 Azért, hogy kétségbeessék a szív,

és sokan elessenek,

minden városkapu ellen

öldöklő kardot küldtem.

Arra készült,

hogy villámokat szórjon,

ki van fényesítve,

hogy öldököljön.

21 Vágj élesen jobb felé,

fordulj, és vágj bal felé,

amerre csak az éledet fordítják!

22 Akkor én is összecsapom a tenyeremet,

és lecsillapodik lángoló haragom!

Én, azÚr, megmondtam!

Jelképes prófécia a babiloniak támadásáról

23 Így szólt hozzám azÚrigéje:

24 Te, emberfia, rajzolj magad elé két utat, amelyen feljön Babilónia királyának kardja: egy országból induljon ki mindkettő! Azután faragj útjelzőt; a város felé vezető út elágazásához faragd!

25 Rajzolj utat, amelyen eljön a kard az ammóni Rabbá ellen meg Júda és az erődített Jeruzsálem ellen!

26 Mert odaáll Babilónia királya a válaszútra, a két út elejére, hogy jósoltasson, megrázza a nyilakat, megkérdezze a bálványokat, megnézze a májat.

27 A jóslat jobb felé mutat, Jeruzsálem felé. Faltörő kosokat helyez el, gyilkos parancsra nyitja száját, harsány harci kiáltást hallat, faltörő kosokat helyez el a kapukkal szemben, sáncot emel, és ostromgépeket épít.

28 De ezt ők üres jósolgatásnak tartják, esküvel is bizonygatják. De azÚrmajd emlékezteti őket bűnükre, és megfogja őket.

29 Ezért így szól az én Uram, azÚr: Mivel bűnötöket nem tudjátok feledtetni, hisz lelepleződik hűtlenségetek, és kiderül, hogy minden tettetek csupa vétek: mivel nem tudjátok ezt feledtetni, kézre kerítenek titeket!

30 Neked pedig, te gyalázatos bűnös, Izráel fejedelme, akinek eljön a napja az utolsó bűntett idején,

31 ezt mondja az én Uram, azÚr: Félre a süveggel, le a koronával! Nem marad úgy semmi, ahogyan most van! Legyen a magas alacsony, és legyen az alacsony magas!

32 Rommá, rommá, rommá teszem a várost, amilyen még nem volt – míg el nem jön az, akié az ítélet, mert végül majd neki adom!

Ítélethirdetés az ammóniak ellen

33 Te, emberfia, prófétálj, és mondd: Ezt mondja az én Uram, azÚraz ammóniakról és gyalázkodásukról…! Ezt mondd: Kard, kard! – amely ki van húzva, hogy öldököljön, ki van fényesítve, hogy megsemmisítsen, és villámokat szórjon!

34 Mivel téged hiábavaló látomásokkal és hazug jóslatokkal ámítanak, hogy odatesznek téged a gyalázatos bűnösök nyakára, akiknek eljön a napja az utolsó bűntett idején:

35 térjen vissza a kard a hüvelyébe! Teremtésed helyén, származásod földjén ítélkezem fölötted!

36 Kiárasztom rád bosszús haragomat, viharként török rád haragom tüzével; vad indulatú emberek kezébe adlak, akik mesterei a pusztításnak.

37 A tűz martaléka leszel, véredet fölissza a föld, nem is fognak rád emlékezni! – Én, azÚr, megmondtam!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EZK/21-8ddd0ef93208fd723dfac5f4ddea2bfc.mp3?version_id=920—