Revised Hungarian Bible (RรšF)

A páskabárány elrendelése

1 Azután ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak Egyiptom földjén:

2 Ez a hónap lesz az első hónapotok. Ez lesz számotokra az első az év hónapjai között.

3 Mondjátok meg Izráel egész közösségének: Ennek a hónapnak a tizedikén vegyen magának családonként mindenki egy bárányt, házanként egy-egy bárányt.

4 Ha egy házban kevesen vannak egy bárányra, akkor a legközelebbi szomszédjukkal együtt vegyenek a lélekszámnak megfelelően. Vegyétek számításba, hogy ki mennyit tud enni a bárányból.

5 Legyen a bárány hibátlan, hím és egyéves. Juhot vagy kecskét vegyetek.

6 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napjáig tartsátok magatoknál, azután estefelé vágja le Izráel egész gyülekezeti közössége.

7 Vegyenek a vérből, és kenjék a két ajtófélfára és a szemöldökfára azokban a házakban, ahol megeszik.

8 Még ugyanazon az éjszakán egyék meg a húst: tűzön megsütve, kovásztalan kenyérrel; keserű füveket egyenek hozzá.

9 Ne egyétek nyersen, se vízben főzve, csak tűzön megsütve, és a feje, a lábszárai és a belső részei együtt legyenek.

10 Ne hagyjatok belőle reggelre. Ha mégis marad belőle reggelre, azt égessétek el.

11 Így egyétek: legyen a derekatok felövezve, sarutok a lábatokon, bototok a kezetekben, és sietve egyétek: azÚrpáskája ez.

12 Mert átvonulok ezen az éjszakán Egyiptom földjén, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, akár ember, akár állat az. Ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött – én, azÚr.

13 De az a vér jel lesz a házakon, amelyekben vagytok. Ha meglátom a vért, akkor kihagylak benneteket, és nem ér majd a pusztító csapás titeket, amikor megverem Egyiptom földjét.

14 Legyen ez emléknap a számotokra, és ünnepeljétek meg azÚrnak nemzedékről nemzedékre. Örök rendelkezés az, hogy megünnepeljétek.

A kovásztalan kenyér elrendelése

15 Hét napig kovásztalan kenyeret egyetek. Még az első napon távolítsátok el a kovászt a házaitokból. Ki kell irtani Izráelből mindenkit, aki kovászosat eszik az első naptól a hetedik napig.

16 Az első napon tartsatok szent összejövetelt, és a hetedik napon is tartsatok szent összejövetelt. Semmiféle munkát ne végezzetek azokon; mindenkinek csak annyi munkát szabad végeznie, amennyi az étkezéshez szükséges.

17 Tartsátok meg a kovásztalan kenyér ünnepét, mert éppen ezen a napon hoztam ki seregeiteket Egyiptomból. Tartsátok meg tehát ezt a napot nemzedékről nemzedékre, örök rendelkezés szerint.

18 Az első hónap tizennegyedik napjának estéjétől kezdve egyetek kovásztalan kenyeret a hónap huszonegyedik napjának estéjéig.

19 Hét napon át ne lehessen kovászt találni a házaitokban; ki kell irtani Izráel közösségéből mindenkit, aki kovászosat eszik, akár jövevény, akár az ország szülötte.

20 Semmiféle kovászosat ne egyetek. Kovásztalan kenyeret egyetek mindenütt, ahol laktok.

Tizedik csapás: az egyiptomi elsőszülöttek halála

21 Mózes ekkor összehívta Izráel összes véneit, és ezt mondta nekik: Menjetek, vegyetek magatoknak juhokat nemzetségenként, és vágjátok le a páskát.

22 Vegyetek egy köteg izsópot, mártsátok az edényben levő vérbe, majd kenjetek az edényben levő vérből a szemöldökfára és a két ajtófélfára. Senki se menjen ki közületek reggelig a háza ajtaján.

23 Amikor átvonul azÚr, hogy megverje Egyiptomot, és meglátja a vért a szemöldökfán és a két ajtófélfán, akkor kihagyja azÚrazt az ajtót, és nem engedi, hogy bemenjen a pusztító a ti házaitokba, és megverjen titeket is.

24 Tartsátok meg ezt az utasítást. Örökre szóló rendelkezés ez nektek és fiaitoknak.

25 Amikor bementek arra a földre, amelyet azÚrad nektek, ahogyan megígérte, akkor is tartsátok meg ezt a szertartást.

26 És ha majd megkérdezik tőletek a fiaitok, hogy mit jelent ez a szertartás,

27 akkor így feleljetek: Páskaáldozat ez azÚrnak, mert kihagyta Izráel fiainak a házait Egyiptomban, amikor megverte Egyiptomot, de a mi házainkat megkímélte. Ekkor mélyen meghajolt a nép, és leborult.

28 Azután elmentek Izráel fiai, és eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta azÚr.

29 Történt azután éjfélkor, hogy megölt azÚrminden elsőszülöttet Egyiptom földjén: a trónján ülő fáraó elsőszülöttjét csakúgy, mint a tömlöcben levő foglyok elsőszülöttjét meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttjét.

30 Azon az éjszakán fölkelt a fáraó és összes udvari embere meg valamennyi egyiptomi, és nagy jajveszékelés támadt Egyiptomban, hiszen nem volt ház, ahol ne lett volna halott.

31 A fáraó még éjszaka hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Induljatok, menjetek ki az én népem közül Izráel fiaival együtt, menjetek, és szolgáljátok áldozattal azUrat, ahogy kívántátok.

32 Vigyétek juhaitokat és marháitokat is, ahogyan kívántátok, csak menjetek! Kérjetek áldást rám is!

33 Az egyiptomiak is erőltették, hogy sürgősen bocsássa el a népet az országból, mert ezt mondták: Így mindnyájan meghalunk!

Izráel elindul Egyiptomból

34 A nép köntösébe kötve, teknőstül vette vállára a kovásztalan tésztát.

35 Izráel fiai Mózes beszéde szerint jártak el, mert ezüst és arany ékszereket meg ruhákat is kértek az egyiptomiaktól.

36 AzÚrugyanis jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban, s ezért hajlottak a kérésre. Így szereztek zsákmányt Egyiptomtól.

37 Útnak indultak tehát Izráel fiai Ramszeszből Szukkót felé, mintegy hatszázezer gyalogos férfi a családtagokon kívül.

38 Sok keverék nép is ment velük, meg juhok, marhák, igen sok jószág.

39 Az Egyiptomból magukkal hozott tésztából kovásztalan lepényeket sütöttek, hiszen nem volt benne kovász, mert az egyiptomiak kergették őket. Nem késlekedhettek tehát, és útravalót sem tudtak készíteni maguknak.

40 Izráel fiai négyszázharminc esztendeig laktak Egyiptomban.

41 A négyszázharmincadik esztendő végén, éppen ezen a napon vonult ki azÚregész serege Egyiptomból.

42 Virrasztott azÚrazon az éjszakán, amikor kihozta őket Egyiptomból. Ez az éjszaka ezért azÚré: Virrasszon azon Izráel minden fia nemzedékről nemzedékre!

A páska törvénye

43 Ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak: Ez a páskára vonatkozó rendelkezés: Az idegenek közül senki sem ehet belőle.

44 De bárki pénzen vásárolt szolgája ehet abból, ha körülmetélték.

45 Betelepült és napszámos nem ehet belőle.

46 Abban a házban kell megenni, a házból nem szabad kivinni a húst, és a csontját sem szabad eltörni.

47 Izráel egész közössége készítse el ezt!

48 Ha jövevény tartózkodik nálad, és el akarja készíteni azÚrpáskáját, metéltesse körül magát valamennyi férfi, és csak akkor foghat hozzá annak elkészítéséhez. Így olyan lesz, mint az ország szülöttje. A körülmetéletlenek közül azonban senki sem ehet belőle.

49 Ez a törvény egyformán vonatkozik a született izráelire és a jövevényre, aki közöttetek tartózkodik.

50 Izráel fiai mindnyájan eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan Mózesnek és Áronnak megparancsolta azÚr.

51 Ugyanazon a napon ki is hozta azÚrEgyiptom földjéről Izráel fiait seregeik szerint.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/12-b108df95b676f665b3c1311d71d43024.mp3?version_id=920—

Rendelkezések az elsőszülöttekről és a kovásztalan kenyérről

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.

3 Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket azÚr. Ezért nem szabad kovászosat enni.

4 Ma, ábíb hónapban vonultok ki.

5 És ha majd bevisz téged azÚra kánaániak, a hettiták, az emóriak, a hivviek és a jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást.

6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet azÚrnak.

7 Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden.

8 És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit azÚrcselekedett értünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.

9 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, hogy azÚrtörvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged azÚrEgyiptomból.

10 Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.

11 Ha majd bevisz téged azÚra kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja,

12 akkor add át azÚrnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje, ha hím, azÚrtulajdona.

13 A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg.

14 És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket azÚrEgyiptomból, a szolgaság házából.

15 Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani, megölt azÚrminden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul azÚrnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút.

16 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket azÚrEgyiptomból.

Az Úr vezeti Izráelt

17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba!

18 Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át. Hadirendben vonultak ki Izráel fiai Egyiptomból.

19 József csontjait is magával vitte Mózes, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal!

20 Azután útnak indultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.

21 AzÚrpedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.

22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/13-95c9c8fd3f3663b6f4ba38bdb4031009.mp3?version_id=920—

A fáraó üldözőbe veszi Izráelt

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cefón előtt! Vele szemben táborozzanak a tengernél!

3 Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta.

4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok azÚr. És így cselekedtek.

5 Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és udvari embereinek indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból!

6 Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét.

7 Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit meg Egyiptom összes harci kocsiját, mindegyiken csupa kiváló harcost.

8 AzÚrmegkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait. De Izráel fiai kivonultak azÚrkezének oltalma alatt.

9 Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje –, és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cefónnal szemben.

10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai azÚrhoz.

11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?!

12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!

13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma azÚr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket.

14 AzÚrharcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

Izráel átvonul a tengeren

15 Akkor ezt mondta Mózesnek azÚr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak!

16 Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén.

17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain.

18 Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok azÚr, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain.

19 Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt.

20 Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka.

21 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, azÚrpedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált.

22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.

Az egyiptomiak a tengerbe vesznek

23 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa bement utánuk a tenger közepébe.

24 A hajnali őrségváltás idején rátekintett azÚra tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát.

25 Megakasztotta a harci kocsik kerekeit, és nem engedte, hogy azok gyorsan haladjanak. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert azÚrharcol értük Egyiptom ellen!

26 AzÚrpedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra!

27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele azÚraz egyiptomiakat a tenger közepébe.

28 Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.

29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.

30 Így szabadította meg azÚrazon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.

31 Amikor látta Izráel, hogy milyen erős kézzel bánt el azÚrEgyiptommal, félni kezdte a nép azUrat. Hitt azÚrnak és szolgájának, Mózesnek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/14-7de9a57695cf73e5a0c5d38b18e7c4b4.mp3?version_id=920—

Mózes hálaadó éneke

1 Akkor ezt az éneket énekelte Mózes Izráel fiaival együtt azÚrnak:

Éneket mondok azÚrnak, mert igen felséges,

lovat lovasával a tengerbe vetett.

2 Erőm és énekem azÚr,

megszabadított engem.

Ő az én Istenem, őt dicsőítem,

atyám Istene, őt magasztalom.

3 AzÚrvitéz harcos, „azÚr” az ő neve.

4 Szekereit, hadát

a fáraónak tengerbe vetette,

válogatott, legjobb harcosai

belevesztek a Vörös-tengerbe.

5 Elborította őket a mélység,

kőként szálltak a mélybe.

6 Jobbod,Uram, dicső az erőtől,

jobbod,Uram, szétzúzza az ellenséget.

7 Nagy fenséggel elsöpröd támadóidat.

Ha elszabadul haragod, megemészti őket, mint tarlót a tűz.

8 Haragod szelétől föltornyosultak a vizek,

gátként megálltak a futó habok.

Megmerevedett a mélység a tenger szívében.

9 Üldözöm, megvan! – így szólt az ellenség.

– Zsákmányt osztok mindjárt, kitöltöm a bosszúmat rajtuk.

Kardomat kirántom ellenük, kezemmel kiirtom őket.

10 Rájuk fújtál szeleddel, s elborította őket a tenger.

Mint ólom merültek el a hatalmas vízben.

11 Kicsoda olyan az istenek között,

mint te,Uram?

Kicsoda olyan felséges szentségében,

félelmetes dicső tetteiben, csodákat cselekvő, mint te?

12 Kinyújtottad jobbodat,

és elnyelte őket a föld.

13 Hűségesen terelgeted

e megváltott népet,

erőddel vezeted őt szent hajlékodba.

14 Hallják a népek, s beleremegnek,

fájdalomban vonaglanak Filisztea lakói.

15 Megrémülnek majd Edóm fejedelmei,

Móáb hatalmasait rettegés fogja el,

kétségbeesik Kánaán minden lakosa.

16 Rettentő félelem szakad rájuk,

hatalmas karodtól néma kővé válnak,

míg átvonul a néped,Uram,

míg átvonul ez a nép, amelyet kiváltottál.

17 Beviszed, és elülteted őket örökségednek hegyén,

melyet lakóhelyednek készítettél,Uram,

a szent helyen, Uram, mit kezed tett szilárddá.

18 AzÚruralkodik örökkön-örökké!

19 Amikor a fáraó lovai a harci kocsikkal és a lovasokkal együtt a tengerbe értek, azÚrvisszafordította rájuk a tenger vizét, Izráel fiai azonban szárazon mentek át a tenger közepén.

20 Ekkor Mirjám prófétanő, Áron nővére dobot vett a kezébe, és a többi asszony is mind kivonult utána dobolva és körtáncot járva.

21 Mirjám így énekelt előttük:

Énekeljetek azÚrnak, mert igen felséges,

lovat lovasával a tengerbe vetett!

A keserű víz édes lesz Márában

22 Ezután útnak indította Mózes Izráelt a Vörös-tengertől, és Súr pusztája felé vonultak. Már három napja mentek a pusztában, és nem találtak vizet.

23 Megérkeztek Márába, de a márái vizet nem tudták meginni, mert keserű volt. Ezért is nevezték el azt a helyet Márának.

24 Ekkor zúgolódni kezdett a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Mit igyunk?

25 Ő pedig azÚrhoz kiáltott segítségért, és azÚrmutatott neki egy fát. Azt beledobta a vízbe, és édessé vált a víz.

Ott adott azÚrrendelkezést és törvényt a népnek, és ott tette próbára őket.

26 Ezt mondta: Ha engedelmesen hallgatsz Istenednek, azÚrnak szavára, és azt teszed, amit ő helyesnek lát, figyelsz parancsolataira, és megtartod minden rendelkezését, akkor nem bocsátok rád egyet sem azok közül a bajok közül, amelyeket Egyiptomra bocsátottam. Mert én, azÚrvagyok a te gyógyítód.

27 Azután elérkeztek Élimbe. Tizenkét forrás volt ott, és hetven pálmafa. Ott ütöttek tábort a víz mellett.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/15-eb4568e98c4792ba04a4d738e030cd77.mp3?version_id=920—

Izráel zúgolódik az éhség miatt

1 Azután útnak indultak Élimből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élim és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból.

2 És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában.

3 Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak meghaltunk volna azÚrkezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret! Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok?

4 AzÚrazonban így szólt Mózeshez: Majd én hullatok nektek kenyeret az égből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót! Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem.

5 Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek.

6 Mózes és Áron ekkor azt mondta Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy azÚrhozott ki benneteket Egyiptom országából.

7 Reggel pedig meglátjátok azÚrdicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok azÚrellen. Ugyan mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok?

8 Mózes pedig ezt mondta: Ad majd azÚrennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta azÚra zúgolódásotokat, ahogyan ellene zúgolódtatok. Mert mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtatok, hanem azÚrellen!

9 Áronnak pedig azt mondta Mózes: Mondd meg Izráel fiai egész közösségének: Járuljatok azÚrelé, mert meghallotta zúgolódásotokat!

10 Amikor azután Áron Izráel egész közösségéhez beszélt, és a puszta felé fordultak, azÚrdicsősége megjelent a felhőben.

Az Úr fürjet és mannát ad Izráelnek

11 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

12 Meghallottam Izráel fiainak a zúgolódását. Ezért így szólj hozzájuk: Estére húst esztek, reggel pedig kenyérrel laktok jól, és akkor megtudjátok, hogy én, azÚrvagyok a ti Istenetek.

13 Így történt, hogy még azon az estén fürjek szálltak oda, és ellepték a tábort, reggelre pedig harmat borította a földet a tábor körül.

14 Amikor fölszikkadt a lehullott harmat, apró szemcsék borították a pusztát: mintha apró dara lett volna a földön.

15 Amikor meglátták ezt Izráel fiai, azt kérdezték egymástól: Mi ez? Nem tudták ugyanis, hogy mi az. De Mózes megmondta nekik: Ez az a kenyér, amelyet azÚradott nektek eledelül.

Rendelkezések a mannáról

16 Ezt parancsolja azÚr: Szedjen belőle mindenki annyit, amennyit meg tud enni: fejenként egy ómert, a lélekszámnak megfelelően. Annyi adagot szedjetek, amennyien egy sátorban vagytok!

17 Izráel fiai így is cselekedtek, és szedett ki többet, ki kevesebbet.

18 Amikor azután megmérték ómerrel, nem volt fölöslege annak, aki többet szedett, sem hiánya annak, aki kevesebbet szedett. Mindenki annyit szedett, amennyit meg tudott enni.

19 Mózes azt mondta nekik: Senki se hagyjon belőle másnapra!

20 De nem hallgattak Mózesre. Voltak, akik hagytak belőle másnapra is, de az megkukacosodott és megbüdösödött. Ezért megharagudott rájuk Mózes.

21 Így mindenki annyit szedett reggelenként, amennyit meg tudott enni. De ha már forrón sütött a nap, elolvadt.

22 A hatodik napon történt, hogy kétszer annyi kenyeret szedtek, fejenként két ómerrel. Akkor elment a közösség összes főembere, és jelentették Mózesnek.

23 Ő így szólt hozzájuk: Ez az, amiről azÚrbeszélt, hogy a nyugalom ideje lesz holnap, azÚrszent szombatja. Süssétek meg, amit sütni akartok, és főzzétek meg, amit főzni akartok, és tegyétek félre magatoknak mindazt, ami fölösleg, hogy megmaradjon másnapra.

24 Félre is tették másnapra, ahogy Mózes megparancsolta, és nem büdösödött meg, féreg sem volt benne.

25 Akkor ezt mondta Mózes: Ma ezt egyétek, mert ma azÚrszombatja van: ma nem találtok mannát a mezőn.

26 Hat napon át szedhetitek, de a hetedik napon szombat van: akkor nem lesz.

27 Mégis voltak a nép között olyanok, akik a hetedik napon is kimentek szedni, de nem találtak.

28 Ekkor azt mondta azÚrMózesnek: Meddig akartok még ellenszegülni parancsolataimnak és törvényeimnek?

29 Láthatjátok, hogy azÚradta nektek a szombat napját. Ezért ad ő a hatodik napon két napra való kenyeret. Maradjon mindenki otthon, a hetedik napon senki se mozduljon ki a helyéről!

30 Ezért pihent a nép a hetedik napon.

31 Izráel háza mannának nevezte el azt. Olyan fehér volt, mint a koriandermag, íze pedig olyan, mint a mézeskalácsé.

32 Mózes azt mondta: Ezt a parancsot adta azÚr: Egy teljes ómernyit őrizzetek meg belőle a jövendő nemzedékeknek, hogy lássák, milyen kenyérrel tápláltalak benneteket a pusztában, amikor kihoztalak benneteket Egyiptom országából.

33 Áronnak pedig ezt mondta Mózes: Vegyél egy edényt, tégy bele egy teljes ómernyi mannát, és helyezd el megőrzésre azÚrszíne előtt a jövendő nemzedékek számára!

34 Oda is helyezte azt Áron megőrzésre a bizonyság ládája elé, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr.

35 Izráel fiai negyven évig ették a mannát, míg csak lakott földre nem értek. Mannát ettek mindaddig, amíg el nem érték Kánaán földjének a határát.

36 Az ómer pedig az éfának a tizedrésze.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/16-c4b0737cb784ff23bf87dfcdec29d329.mp3?version_id=920—

Mózes vizet fakaszt a sziklából

1 Ezután útnak indult Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztából, és ment táborhelyről táborhelyre azÚrparancsa szerint. Tábort ütöttek Refídímben, de nem volt ivóvize a népnek.

2 A nép ismét perlekedni kezdett Mózessel, és azt mondta: Adj nekünk vizet, hogy ihassunk! Mózes pedig így felelt nekik: Miért perlekedtek velem? Miért kísértitek azUrat?

3 De a nép vízre szomjazott, ezért tovább zúgolódott ott a nép Mózes ellen, és ezt mondta: Hát azért hoztál ki bennünket Egyiptomból, hogy szomjan pusztíts minket gyermekeinkkel és jószágainkkal együtt?!

4 Ekkor Mózes segítségért kiáltott azÚrhoz. Ezt mondta: Mit csináljak ezzel a néppel? Kis híja, hogy meg nem köveznek!

5 AzÚrpedig így szólt Mózeshez: Menj végig a nép előtt, és végy magadhoz néhányat Izráel vénei közül! Vedd kezedbe botodat, amellyel a Nílusra ütöttél, és menj!

6 Én majd ott állok előtted a sziklán, a Hóreben. Üss a sziklára! Víz fakad belőle, és ihat a nép. Mózes így cselekedett Izráel vénei előtt.

7 Azután elnevezte azt a helyet Masszának és Meríbának, Izráel fiainak a perlekedése miatt, és mert így kísértették azUrat: Közöttünk van-e azÚrvagy sem?

Izráel legyőzi Amálékot

8 Eljött Amálék, és megtámadta Izráelt Refídímben.

9 Akkor ezt mondta Mózes Józsuénak: Válassz ki férfiakat közülünk, vonulj ki, és ütközz meg Amálékkal! Én pedig odaállok holnap a halom tetejére, és Isten botja a kezemben lesz.

10 Józsué úgy cselekedett, ahogyan Mózes mondta neki, és megütközött Amálékkal. Mózes, Áron és Húr pedig fölment a halom tetejére.

11 És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izráel volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálék volt az erősebb.

12 De Mózes kezei elfáradtak. Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig.

13 Így győzte le Józsué fegyverrel Amálékot és annak hadinépét.

14 Akkor így szólt azÚrMózeshez: Írd meg ezt a dolgot emlékeztetőül egy könyvben, és vésd jól Józsué emlékezetébe! Mert Amáléknak még az emlékét is eltörlöm majd az ég alól!

15 Mózes akkor oltárt épített, és így nevezte el: AzÚraz én hadijelvényem.

16 És így szólt:

Mivel kezet emelt azÚrtrónusára,

harcolni fog Amálék ellen azÚr

nemzedékről nemzedékre.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/17-0bcd89b4549ae10c2bdcb7966d834b04.mp3?version_id=920—

Jetró meglátogatja Mózest

1 Jetró, Midján papja, Mózes apósa meghallotta mindazt, amit Isten tett Mózessel és népével, Izráellel: hogyan hozta ki azÚrIzráelt Egyiptomból.

2 Fogta tehát Jetró, Mózes apósa Cippórát, Mózes feleségét, akit az hazaküldött,

3 meg a két fiát. Egyiküket Gérsómnak hívták, mert ezt mondta Mózes: Jövevény voltam idegen földön.

4 A másikat Elíézernek nevezte el, mert ezt mondta: Atyám Istene segítségemre volt, és megmentett a fáraó fegyverétől.

5 Elment tehát Jetró, Mózes apósa, annak fiaival és feleségével Mózeshez a pusztába, az Isten hegyéhez, ahol az táborozott.

6 Előre megüzente Mózesnek: Én, Jetró, az apósod érkezem hozzád a feleségeddel és a két fiával.

7 Ekkor Mózes kiment az apósa elé, leborult előtte, megcsókolta, és békességet kívánva egymásnak bementek a sátorba.

8 Mózes elbeszélte apósának mindazt, amit azÚra fáraóval és Egyiptommal cselekedett Izráelért; mindazt a sok gyötrelmet is, ami útközben érte őket, de azt is, hogyan mentette meg őket azÚr.

9 És örült Jetró, hogy annyi jót cselekedett azÚrIzráellel, amikor megmentette őket az egyiptomiak kezéből.

10 Azután így szólt Jetró: Áldott azÚr, aki megmentett benneteket az egyiptomiak és a fáraó kezéből, aki megmentette a népet Egyiptom hatalmából!

11 Most már tudom, hogy nagyobb azÚrminden más istennél, és azért történt ez velük, mert kevélyek voltak.

12 Mózes apósa, Jetró azután égőáldozatot és véresáldozatot vitt Istennek. Áron és Izráel vénei pedig eljöttek, hogy együtt egyenek Mózes apósával Isten színe előtt.

Mózes bírákat állít a nép fölé

13 Másnap Mózes leült, hogy bíráskodjék a nép között. Ott állt a nép Mózes előtt reggeltől estig.

14 Mózes apósa látta, hogy mi mindent végez a nép között, ezért azt mondta: Miért így végzed munkádat a nép között? Miért egyedül bíráskodsz, és miért kell az egész népnek reggeltől estig előtted állnia?

15 Mózes ezt felelte apósának: Mert hozzám jön a nép, hogy megkérdezze Istent.

16 Mert ha valamilyen peres ügyük támad, eljönnek hozzám, és én igazságot teszek köztük és felebarátjuk között, és tudtukra adom Isten rendelkezéseit és utasításait.

17 Apósa ekkor azt mondta Mózesnek: Nem jól csinálod a dolgot.

18 Teljesen kimerülsz te is, meg a nép is, amely veled van. Túlságosan nehéz neked a feladat, nem tudod egyedül elvégezni.

19 Most azért hallgass a szavamra; hadd adjak tanácsot neked, és Isten is veled lesz. Légy te a nép szószólója Istennél, és te vidd ügyeiket Isten elé!

20 Őket pedig figyelmeztesd a rendelkezésekre és utasításokra, és ismertesd meg velük az utat, amelyen járniuk kell, és azt, hogy mit kell cselekedniük.

21 De válassz ki a nép közül derék, istenfélő férfiakat, megbízható embereket, akik gyűlölik a haszonlesést, és tedd őket elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.

22 Ők tegyenek majd igazságot a nép között minden időben: minden nagyobb ügyet vigyenek eléd, de minden kisebb ügyben tegyenek ők igazságot! Könnyíts a terheden, hadd hordozzák azt veled együtt!

23 Ha így cselekszel, és Isten is ezt parancsolja neked, akkor te is helyt tudsz állni, meg ez az egész nép is békességben mehet vissza a helyére.

24 Mózes hallgatott apósa szavára, és mindent úgy tett, ahogyan mondta neki.

25 Választott Mózes egész Izráelből derék férfiakat, és a nép főembereivé tette őket: elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött.

26 Mindig ők tettek igazságot a nép között: a nehezebb ügyeket Mózes elé vitték, de minden kisebb ügyben ők tettek igazságot.

27 Azután Mózes elbocsátotta apósát, az pedig elment a maga földjére.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/18-581b096b89857baa29ea42aaef8b8506.mp3?version_id=920—

Izráel a Sínai-hegynél

1 Két hónappal azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból, ugyanazon a napon megérkeztek a Sínai-pusztába.

2 Refídímből útnak indulva megérkeztek a Sínai-pusztába, és tábort ütöttek a pusztában. Ott táborozott Izráel a heggyel szemben.

3 Mózes fölment Istenhez, azÚrpedig így kiáltott hozzá a hegyről: Így szólj Jákób házához, és ezt hirdesd Izráel fiainak:

4 Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.

5 Most azért, ha engedelmesen hallgattok szavamra, és megtartjátok szövetségemet, akkor, bár enyém az egész föld, valamennyi nép közül ti lesztek az én tulajdonom.

6 Papok királysága és szent népem lesztek. Ezeket az igéket kell elmondanod Izráel fiainak.

7 Ezután lejött Mózes, összehívta a nép véneit, és átadta nekik mindazokat az igéket, amelyeket rábízott azÚr.

8 Az egész nép egy akarattal felelte: Megtesszük mindazt, amit azÚrmondott. Mózes elvitte a nép válaszát azÚrnak.

9 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Íme, eljövök hozzád sűrű felhőben, hogy hallja a nép, amikor beszélek veled, és higgyenek majd neked is mindenkor. És elmondta Mózes a nép válaszát azÚrnak.

10 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Menj a néphez, és rendeld el, hogy ma és holnap szenteljék meg magukat, és mossák ki a felsőruhájukat!

11 Legyenek készen harmadnapra, mert a harmadik napon leszáll azÚraz egész nép szeme láttára a Sínai-hegyre.

12 De vonj határt a nép körül, és mondd meg nekik: Vigyázzatok, ne menjetek föl a hegyre, még a szélét se érintsétek! Aki megérinti a hegyet, halállal lakoljon!

13 Nem szabad kézzel hozzányúlni az ilyenhez, akár állat, akár ember: meg kell kövezni, vagy nyíllal lelőni, nem maradhat életben. Majd csak akkor szabad fölmenni a hegyre, ha a kürt hosszabban zeng.

14 Akkor lejött Mózes a hegyről a néphez, elrendelte, hogy a nép szentelje meg magát, és mossák ki felsőruhájukat.

15 Majd ezt mondta a népnek: Legyetek készen harmadnapra! Asszonyhoz ne közeledjetek!

16 A harmadik napon pedig virradatkor mennydörgés, villámlás és sűrű felhő támadt a hegyen, és igen erős kürtzengés. Ekkor az egész nép a táborban reszketni kezdett félelmében.

17 Mózes ekkor kivezette a népet a táborból az Isten elé, és ők megálltak a hegy lábánál.

18 Az egész Sínai-hegy füstbe borult, mert leszállt rá tűzben azÚr. Füstje úgy szállt föl, mint az olvasztókemence füstje, és az egész hegy erősen rengett.

19 A kürtzengés egyre csak erősödött. Mózes beszélt, és az Isten mennydörgésben felelt neki.

20 Leszállt tehát azÚra Sínai-hegyre, a hegy csúcsára. És fölhívta azÚrMózest a hegy csúcsára, Mózes pedig fölment.

21 AzÚrezt mondta Mózesnek: Menj le, és figyelmeztesd a népet, hogy ne törjön előre azért, hogy lássa azUrat, különben sokan elesnek közülük.

22 Még a papok is, akik különben közeledhetnek azÚrhoz, szenteljék meg magukat, hogy rájuk ne rontson azÚr!

23 Mózes azt felelte azÚrnak: Nem jöhet föl a nép a Sínai-hegyre, hiszen te így figyelmeztettél bennünket: Vonj határt a hegy körül, és rendeld el, hogy szenteljék meg azt!

24 De azÚrezt mondta neki: Indulj, menj le, és jöjj fel Áronnal együtt! De a papok és a nép ne törjön előre, és ne jöjjenek föl azÚrhoz, hogy rájuk ne rontson.

25 Mózes tehát lement a néphez, és megmondta ezt nekik.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/19-27fab4e9928d326dc103d24cde89a030.mp3?version_id=920—

A Tízparancsolat

1 Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:

2 Én, azÚrvagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

3 Ne legyen más istened rajtam kívül!

4 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak.

5 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, azÚr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.

6 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem és megtartják parancsolataimat.

7 Ne mondd ki hiába Istenednek, azÚrnak a nevét, mert nem hagyja azÚrbüntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!

8 Emlékezz meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt!

9 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat!

10 De a hetedik nap a te Istenednek, azÚrnak nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se állatod, se a kapuidon belül tartózkodó jövevény.

11 Mert hat nap alatt alkotta meg azÚraz eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta azÚra nyugalom napját, és megszentelte azt.

12 Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, azÚrad neked!

13 Ne ölj!

14 Ne paráználkodj!

15 Ne lopj!

16 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

17 Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!

A nép megrettenése

18 Az egész nép szemtanúja volt a mennydörgésnek és villámlásnak, a kürtzengésnek és a hegy füstölgésének. A nép, látva mindezt, remegni kezdett, és távolabbra húzódott.

19 És így szóltak Mózeshez: Te beszélj velünk, és mi hallgatni fogunk rád, de Isten ne beszéljen velünk, mert akkor meghalunk!

20 Mózes azonban így felelt a népnek: Ne féljetek, mert azért jött Isten, hogy próbára tegyen benneteket, és hogy őt féljétek mindig, és ne vétkezzetek!

21 A nép tehát távolabbra állt, Mózes viszont közelebb ment a sötét felhőhöz, ahol Isten volt.

Istentiszteleti rendelkezések

22 AzÚrakkor azt mondta Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Láttátok, hogy én az égből beszéltem veletek.

23 Ne készítsetek azért ezüstisteneket, aranyisteneket se készítsetek magatoknak!

24 Földből készíts nekem oltárt, és azon áldozd fel égőáldozatodat és békeáldozatodat, juhodat és marhádat. Elmegyek hozzád, és megáldalak minden szent helyen, ahol emlékezetessé teszem a nevemet.

25 Ha pedig kőből készítesz nekem oltárt, ne faragott kőből építsd, mert ha vésővel nyúlsz hozzá, megszentségteleníted.

26 Lépcsőkön se menj föl az oltáromhoz, hogy ki ne lássék közben a szemérmed!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/20-1daadff1a1bc0bfa299e44c387b500af.mp3?version_id=920—

A rabszolgák törvénye

1 Ezek azok a törvények, amelyeket eléjük kell tárnod:

2 Ha héber rabszolgát vásárolsz, hat évig szolgáljon, de a hetedikben menjen el szabadon, váltságdíj nélkül.

3 Ha egyedül jött, egyedül is menjen el. Ha feleségével jött, menjen vele a felesége is.

4 Ha az ura adott neki feleséget, és az fiúkat vagy leányokat szült neki, az asszony legyen az uráé gyermekeivel együtt, a férfi pedig menjen el egyedül.

5 De ha a rabszolga határozottan azt mondja, hogy szereti az urát, feleségét és gyermekeit, és nem akar felszabadulni,

6 akkor vigye őt ura az Isten elé, állítsa az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és fúrja át az ura a fülét egy árral, és legyen örökre a rabszolgája.

7 Ha valaki a leányát adta el rabszolganőnek, azt nem lehet úgy elbocsátani, ahogyan a rabszolgákat szokták.

8 Ha feleségül vette őt az ura, de aztán mégsem tetszik neki, engedje meg, hogy kiváltsák. De ahhoz nincs joga, hogy idegen népnek adja el, hiszen méltánytalanul bánt vele.

9 Ha pedig fiának adja feleségül, a leányokra vonatkozó előírás szerint járjon el vele.

10 Ha másvalakit is elvesz, az első feleség az ételét, ruházatát és házastársi jogát ne csorbítsa meg.

11 Mert ha nem így bánik vele e három dologban, akkor nem kell fizetnie: váltságdíj nélkül elmehet.

Az emberölés és a testi sértés büntetése

12 Aki úgy megüt valakit, hogy az belehal, halállal lakoljon!

13 De ha nem szándékosan ölt, hanem Isten akaratából esett a kezébe, akkor kijelölök nálatok egy helyet, ahová elmenekülhet.

14 Ha pedig valaki szántszándékkal tör a felebarátjára, és orvul öli meg, az ilyet oltáromtól is vidd el, és haljon meg!

15 Aki megveri apját vagy anyját, halállal lakoljon!

16 Aki embert rabol, akár eladta már, akár még nála van, halállal lakoljon!

17 Aki apját vagy anyját gyalázza, halállal lakoljon!

18 Ha férfiak összevesznek, és az egyik úgy megüti a másikat kővel vagy ököllel, hogy az nem hal meg ugyan, de ágynak esik:

19 ha aztán fölkel, és botra támaszkodva el tudja hagyni a házát, maradjon büntetlen, aki megütötte. Csupán a fekvés idejére térítse meg a kárát, és gyógyíttassa meg!

20 Ha valaki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megüti bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell.

21 De ha egy vagy két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó.

22 Ha férfiak verekednek, és úgy meglöknek egy terhes asszonyt, hogy az idő előtt megszül, de nagyobb szerencsétlenség nem történik, akkor bírságot kell fizetni aszerint, ahogyan az asszony férje megszabja, és bírák előtt kell azt megadni.

23 Ha viszont nagyobb szerencsétlenség történt, akkor életet kell adni életért.

24 Szemet szemért, fogat fogért, kezet kézért, lábat lábért,

25 égetést égetésért, sebet sebért, kék foltot kék foltért.

26 Ha valaki úgy megüti rabszolgájának vagy rabszolganőjének a szemét, hogy megvakul, akkor bocsássa szabadon a szeméért!

27 Ha pedig a fogát üti ki valaki a rabszolgájának vagy rabszolganőjének, akkor bocsássa szabadon a fogáért!

Az állatok okozta károk

28 Ha egy ökör felöklel egy férfit vagy egy nőt úgy, hogy az belehal, akkor meg kell kövezni az ökröt, és a húsát nem szabad megenni. Az ökör gazdája azonban ártatlan.

29 De ha az ökör már korábban is öklelős volt, és erre figyelmeztették is a gazdáját, mégsem vigyázott rá, és ezért ölt meg egy férfit vagy egy nőt, akkor az ökröt meg kell kövezni, és a gazdájának is meg kell halnia.

30 Ha váltságdíjat vetnek ki rá, akkor annyit kell fizetnie élete kiváltásáért, amennyit csak kivetnek rá.

31 Akár fiút, akár leányt öklel föl, e szerint az előírás szerint kell eljárni ellene.

32 Ha rabszolgát vagy rabszolganőt öklel föl az ökör, akkor adjanak urának harminc ezüstpénzt, de az ökröt verjék agyon kővel.

33 Ha valaki nyitva hagy egy kutat, vagy ha kutat ás, és nem fedi be, és emiatt marha vagy szamár esik bele,

34 akkor a kút gazdája fizesse meg a kárt. Térítse meg az állat árát a gazdájának, az elpusztult állat pedig legyen az övé.

35 Ha valakinek az ökre felökleli egy másik ember ökrét, úgyhogy az elpusztul, akkor adják el az élő ökröt, és felezzék meg annak az árát; az elpusztult állatot is felezzék meg.

36 De ha tudták, hogy az ökör már azelőtt is öklelős volt, és a gazdája mégsem vigyázott rá, akkor ökröt kell adnia kártérítésül az ökörért, a döglött állat pedig legyen az övé.

37 Ha valaki marhát vagy juhot lop, és levágja vagy eladja, akkor öt marhát adjon kártérítésül egy marháért és négy juhot egy juhért.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/21-1f4c88b58587fc2fbd5d6c37d5efc66e.mp3?version_id=920—