Revised Hungarian Bible (RรšF)

Mózes születése

1 Egy Lévi házából való férfi elment, és feleségül vette Lévi egyik leányutódját.

2 Az asszony teherbe esett, és fiút szült. Amikor látta, hogy milyen szép, három hónapig rejtegette.

3 Amikor azonban nem tudta már tovább rejtegetni, fogott egy gyékénykosarat, bekente szurokkal és gyantával, majd beletette a gyermeket, és kitette a Nílus partján a sás közé.

4 A gyermek nővére pedig ott állt távolabb, hogy megtudja, mi történik vele.

5 A fáraó leánya éppen odament, hogy megfürödjék a Nílusban, cselédjei meg ott járkáltak a Nílus mentén. Megpillantotta a kosarat a sás között, odaküldte a szolgálóleányát, és kihozatta azt.

6 Fölnyitotta, és meglátta a gyermeket; hát egy síró fiú volt! Megszánta, és ezt mondta: A héberek gyermekei közül való ez.

7 A kisfiú nővére pedig ezt kérdezte a fáraó leányától: Ne menjek, és ne hívjak egy szoptató asszonyt a héberek közül, aki majd szoptatja neked a gyermeket?

8 A fáraó leánya így felelt: Eredj! A leány elment, és a gyermek anyját hívta oda.

9 Vidd magaddal ezt a gyermeket – mondta neki a fáraó leánya –, és szoptasd őt helyettem, én pedig megadom jutalmadat! Az asszony magához vette a gyermeket, és szoptatta.

10 Amikor a gyermek nagyobb lett, elvitte a fáraó leányához, aki a fiává fogadta. Mózesnek nevezte el, mert ezt mondta: A vízből húztam ki.

Mózes gyilkol és elmenekül

11 Abban az időben történt, amikor Mózes már felnőtt, hogy kiment testvéreihez, és látta kényszermunkájukat. És meglátta, hogy egy egyiptomi férfi egy héber férfit, az ő egyik testvérét veri.

12 Körülnézett, és amikor látta, hogy senki sincs ott, agyonütötte az egyiptomit, és elrejtette a homokban.

13 Másnap is kiment, akkor meg két héber férfi civakodott egymással. Rászólt arra, aki a hibás volt: Miért vered a felebarátodat?

14 De ő így válaszolt: Ki tett téged elöljáróvá és bíróvá közöttünk? Talán engem is meg akarsz ölni, ahogyan megölted az egyiptomit? Mózes megijedt, és ezt gondolta: Bizony, kitudódott a dolog!

15 A fáraó is meghallotta ezt a dolgot, és halálra kerestette Mózest. De Mózes elmenekült a fáraó elől. Midján földjén állapodott meg, és leült ott egy kútnál.

16 Midján papjának volt hét leánya. Ezek odajöttek, vizet merítettek, és megtöltötték a vályúkat, hogy megitassák apjuk juhait.

17 De pásztorok is jöttek oda, és elkergették őket. Ekkor fölállt Mózes, segítségükre sietett, és megitatta juhaikat.

18 Amikor a leányok hazaértek apjukhoz, Reuélhez, az megkérdezte: Hogyhogy ma ilyen korán megjöttetek?

19 Egy egyiptomi férfi védett meg bennünket a pásztoroktól – felelték. – Sőt még vizet is merített nekünk, és megitatta a juhokat.

20 Akkor ezt mondta a leányainak: Hol van ő most? Miért hagytátok ott azt az embert? Hívjátok ide, és egyék velünk!

21 Mózes úgy döntött, hogy ott marad annál a férfinál, az pedig Mózeshez adta leányát, Cippórát.

22 Az asszony fiút szült, ő pedig Gérsómnak nevezte el, mert azt mondta: Jövevény lettem idegen földön.

23 Közben hosszú idő telt el, és meghalt Egyiptom királya. Izráel fiai pedig sóhajtoztak és kiáltoztak a szolgaság miatt, és a szolgaság miatti segélykiáltásuk feljutott Istenhez.

24 Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten a szövetségére, amelyet Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött.

25 Rátekintett Isten Izráel fiaira, és gondja volt rájuk Istennek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/2-5eaeb789ace63ff44bdf239520da4003.mp3?version_id=920—

Isten megjelenik Mózesnek, és elhívja őt

1 Mózes pedig apósának, Jetrónak, Midján papjának a juhait legeltette. Egyszer a juhokat a pusztán túlra terelte, és eljutott az Isten hegyéhez, a Hórebhez.

2 Ott megjelent neki azÚrangyala tűz lángjában egy csipkebokor közepéből. Látta ugyanis, hogy a csipkebokor tűzben ég, de mégsem ég el a csipkebokor.

3 Akkor Mózes ezt mondta magában: Odamegyek, és megnézem ezt a nagy csodát: miért nem ég el a csipkebokor?

4 Amikor azÚrlátta, hogy odamegy megnézni, megszólította őt Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes! Ő pedig így felelt: Itt vagyok!

5 Isten ekkor azt mondta: Ne jöjj közelebb! Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állsz!

6 Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene. Ekkor Mózes eltakarta az arcát, mert félt rátekinteni az Istenre.

7 AzÚrpedig azt mondta: Megláttam népem nyomorúságát Egyiptomban, és meghallottam segélykiáltásukat a sanyargatók miatt, mert ismerem fájdalmukat.

8 El is megyek, hogy kimentsem őket Egyiptom kezéből, és elvigyem őket arról a földről egy jó és tágas földre, tejjel és mézzel folyó földre: a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép helyére.

9 Bizony, eljutott hozzám Izráel fiainak segélykiáltása; látom is, hogy mennyire sanyargatják őket az egyiptomiak.

10 Most azért menj! Elküldelek téged a fáraóhoz: vezesd ki népemet, Izráel fiait Egyiptomból!

11 Mózes azonban ezt felelte erre az Istennek: Ki vagyok én, hogy elmenjek a fáraóhoz, és kivezessem Egyiptomból Izráel fiait?

12 De Isten azt mondta: Bizony, én veled leszek! Ez lesz annak a jele, hogy én küldelek: Amikor kivezetted a népet Egyiptomból, ennél a hegynél fogjátok áldozattal szolgálni az Istent.

13 De Mózes azt felelte Istennek: Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?

14 Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A „Vagyok” küldött engem hozzátok.

15 Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: AzÚr, atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, így szólítsatok engem nemzedékről nemzedékre!

16 Menj, gyűjtsd össze Izráel véneit, és mondd meg nekik: AzÚr, atyáitok Istene: Ábrahám, Izsák és Jákób Istene megjelent nekem, és azt mondta: Számon tartalak benneteket és mindazt, amit ellenetek Egyiptomban elkövettek,

17 és elhatároztam, hogy elviszlek benneteket az egyiptomi nyomorúságból a kánaáni, a hettita, az emóri, a perizzi, a hivvi és a jebúszi nép földjére, a tejjel és mézzel folyó földre.

18 Ők majd hallgatnak a szavadra. Azután menj be Izráel véneivel együtt Egyiptom királyához, és ezt mondjátok neki: AzÚrral, a héberek Istenével találkoztunk. Hadd menjünk azért ki háromnapi járóföldre a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, azÚrnak!

19 Én ugyan tudom, hogy az egyiptomi király nem engedi meg, hogy elmenjetek, hanem csak az erőszaknak enged majd,

20 de én kinyújtom a kezemet, és megverem Egyiptomot mindenféle csodával, amelyet véghezviszek benne. Majd azután elbocsát benneteket.

21 És jóindulatot ébresztek e nép iránt az egyiptomiakban, úgyhogy amikor eljöttök, nem jöttök üres kézzel.

22 Minden asszony kérjen a szomszédasszonyától és lakótársától ezüst és arany ékszereket meg ruhákat, és adjátok azokat fiaitokra és leányaitokra: így szereztek majd zsákmányt Egyiptomtól.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/3-8cf65f6f014799d57d46c0cc6023ede8.mp3?version_id=920—

Isten felkészíti Mózest a küldetésre

1 Mózes ekkor így felelt: Hátha nem hisznek nekem, és nem hallgatnak a szavamra, hanem azt mondják: Nem is jelent meg neked azÚr?!

2 De azÚrerre megkérdezte tőle: Mi van a kezedben? Egy bot – felelte.

3 Dobd a földre! – mondta azÚr. Amikor a földre dobta, az kígyóvá változott, Mózes pedig elfutott előle.

4 AzÚrazonban ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki a kezedet, és ragadd meg a farkánál! Mózes kinyújtotta a kezét, és megmarkolta, az pedig a markában bottá változott.

5 Így majd elhiszik, hogy megjelent neked azÚr, atyáik Istene: Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.

6 Majd pedig ezt mondta neki azÚr: Dugd be a kezedet a ruhád alá! Ő bedugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta, hófehér volt a keze a poklosságtól.

7 Ezután pedig azt mondta: Dugd vissza a kezedet a ruhád alá! Visszadugta a kezét a ruhája alá, és amikor kihúzta a ruhája alól, ismét olyan volt, mint testének többi része.

8 Ha tehát nem hisznek neked, és nem hallgatnak a szóra az első jelnél, majd hisznek a szónak a következő jelnél.

9 De ha még erre a két jelre sem hisznek, és nem hallgatnak a szavadra, akkor végy a Nílus vizéből, öntsd a szárazra, és a Nílusból vett víz vérré változik a szárazon.

10 Mózes akkor ezt mondta azÚrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én a szavak embere. Korábban sem voltam, de azóta sem lettem az, hogy szolgáddal beszélsz. Sőt inkább nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.

11 De azÚrezt mondta neki: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává vagy süketté, látóvá vagy vakká? Talán nem én, azÚr?!

12 Most azért csak menj: majd én segítségedre leszek a beszédben, és megtanítalak arra, hogy mit beszélj!

13 De ő azt felelte: Kérlek, Uram! Küldj mást, akit küldeni tudsz!

14 Ekkor azÚrharagra gerjedt Mózes ellen, és azt mondta: Van neked egy testvéred, a lévita Áron. Tudom, hogy ő jól tud beszélni. Sőt jön is már eléd, és ha meglát, szívből fog örülni.

15 Beszélj hát vele, és add az ő szájába a szavakat! Én pedig a segítségetekre leszek a beszédben, és megtanítalak benneteket arra, hogy mit cselekedjetek.

16 Ő majd beszél helyetted a néppel. Ő lesz a te szád, te pedig olyan leszel neki, mint az isten.

17 Ezt a botot pedig te vedd a kezedbe, és mutasd be vele a jeleket!

Mózes visszatér Egyiptomba

18 Ekkor Mózes visszament Jetróhoz, az apósához, és így szólt hozzá: Szeretnék visszamenni testvéreimhez Egyiptomba, hadd lássam, élnek-e még? Jetró így felelt Mózesnek: Menj el békével!

19 AzÚrugyanis azt mondta Mózesnek Midjánban: Menj vissza Egyiptomba, mert meghaltak mindazok az emberek, akik halálra kerestek téged.

20 Ekkor fogta Mózes a feleségét és fiait, szamárra ültette őket, hogy visszatérjen Egyiptom földjére. Isten botját is kezébe vette Mózes.

21 Mert ezt mondta azÚrMózesnek: Amikor visszamégy Egyiptomba, ügyelj arra, hogy megtedd a fáraó előtt mindazokat a csodákat, amelyekre képessé tettelek. Én ugyan megkeményítem a szívét, és nem akarja majd elbocsátani a népet,

22 de te mondd meg a fáraónak: Így szól azÚr: Izráel az én elsőszülött fiam.

23 Azért azt mondom neked, hogy bocsásd el az én fiamat, hadd szolgáljon áldozattal engem! Ha nem akarod őt elbocsátani, akkor megölöm a te elsőszülött fiadat.

24 Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt azÚr, és meg akarta ölni.

25 De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy!

26 Akkor eltávozott tőle azÚr. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény.

27 Áronnak pedig ezt mondta azÚr: Menj Mózes elé a pusztába! Ő elment, és találkozott vele az Isten hegyénél, és megcsókolta őt.

28 Mózes elbeszélte Áronnak mindazokat az igéket, amelyekkel azÚrelküldte, és mindazokat a jeleket, amelyeket megparancsolt neki.

29 Azután elment Mózes és Áron, és összegyűjtötte Izráel fiainak összes véneit.

30 Áron elmondta mindazt, amit azÚrmondott Mózesnek, Mózes pedig bemutatta a jeleket a nép előtt.

31 A nép pedig hitt. Amikor meghallották, hogy azÚrszámon tartja Izráel fiait, és meglátta nyomorúságukat, meghajoltak és leborultak.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/4-9494759afe6b666d6a350ea88e0984f1.mp3?version_id=920—

A fáraó elutasítja Mózes és Áron kérését

1 Azután bement Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól azÚr, Izráel Istene: Bocsásd el népemet, hogy ünnepet szentelhessen nekem a pusztában!

2 A fáraó azonban ezt felelte: Kicsoda az azÚr, hogy hallgassak a szavára és elbocsássam Izráelt? Nem ismerem azUrat, úgyhogy nem is bocsátom el Izráelt.

3 Erre ők ezt mondták: Találkoztunk a héberek Istenével. Hadd menjünk ki azért háromnapi járóföldre a pusztába, hogy áldozzunk Istenünknek, azÚrnak, hogy ne sújtson bennünket dögvésszel vagy fegyverrel.

4 De Egyiptom királya ezt mondta nekik: Mózes és Áron! Miért akarjátok elvonni a népet a munkájától? Menjetek, folytassátok a kényszermunkát!

5 Már így is sok a mihaszna nép az országban – mondta a fáraó –, és ti még abba akarjátok hagyatni ezekkel a kényszermunkát?!

Még nehezebb lesz Izráel sorsa

6 A fáraó még aznap megparancsolta a nép sanyargatóinak és felügyelőinek:

7 Ne adjatok többé szalmát a népnek a vályogvetéshez, ahogy eddig: Menjenek, és szedjenek maguknak szalmát!

8 De hajtsatok be rajtuk ugyanannyi vályogot, amennyit eddig kellett készíteniük! Ne engedjetek el belőle, mert lusták ezek, azért kiáltozzák: Menjünk és áldozzunk Istenünknek!

9 Ha nehezebb lesz az emberek munkája, és el lesznek vele foglalva, akkor nem törődnek majd hazug beszédekkel.

10 Kimentek tehát a nép sanyargatói és felügyelői, és azt mondták a népnek: Így szól a fáraó: Nem adok nektek szalmát.

11 Menjetek, szedjetek magatoknak szalmát ott, ahol találtok! De a munkátokból semmit sem engedünk el.

12 Ekkor a nép szétszéledt egész Egyiptomban, hogy a tarlón szalmát szedegessen.

13 A sanyargatók pedig folyton csak hajszolták őket: Végezzétek el a napi munkátokat úgy, mint amikor még volt szalma!

14 Meg is verték Izráel fiainak felügyelőit, akiket a fáraó sanyargatói rendeltek föléjük, és azt mondták: Miért nem végeztétek el sem tegnap, sem ma a vályogvetést úgy, mint eddig, az előírt mennyiségben?

15 Akkor bementek Izráel fiainak felügyelői a fáraóhoz, és így panaszkodtak: Miért bánsz így szolgáiddal?

16 Szalmát nem adnak szolgáidnak, mégis azt parancsolják, hogy csináljunk vályogot. Sőt most még verik is szolgáidat. Így néped ellen vétkezel.

17 De ő így felelt: Lusták vagytok, lusták! Ezért mondjátok: El akarunk menni áldozni azÚrnak.

18 Menjetek csak, és dolgozzatok! Szalmát nem adnak nektek, de a kiszabott vályogot be kell szolgáltatnotok!

19 Izráel fiainak felügyelői látták, hogy bajban vannak, mivel ezt mondták: A napi vályogmennyiségből nem szabad engedni!

20 Ezért amikor a fáraótól kijövet találkoztak Mózessel és Áronnal, akik ott álltak rájuk várakozva,

21 ezt mondták nekik: Nézzen rátok azÚr, és ítéljen meg benneteket, mert gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és udvari emberei előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!

22 Ekkor Mózes azÚrhoz fordult, és ezt mondta: Uram, miért bánsz ilyen gonoszul ezzel a néppel? Miért is küldtél ide engem?!

23 Mert amióta bementem a fáraóhoz, hogy beszéljek vele a nevedben, csak még gonoszabbul bánik ezzel a néppel, te pedig semmit sem tettél, hogy megszabadítsd a népedet.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/5-ee0a92b6fd268334eb4af4ecd17df938.mp3?version_id=920—

1 Akkor ezt mondta Mózesnek azÚr: Majd meglátod, mit teszek a fáraóval: erős kéz kényszeríti arra, hogy elbocsássa, erős kéz kényszeríti arra, hogy elűzze őket országából.

Az Úr megújítja ígéretét

2 Azután beszélt Isten Mózessel, és azt mondta neki: Én vagyok azÚr!

3 Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak úgy jelentem meg, mint „Mindenható Isten”, de azt a nevemet, hogy „Úr”, nem nyilatkoztattam ki nekik.

4 Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak.

5 Meghallottam Izráel fiainak jajkiáltását is amiatt, hogy az egyiptomiak rabszolgamunkára kényszerítik őket, és visszaemlékeztem szövetségemre.

6 Ezért mondd meg Izráel fiainak: Én vagyok azÚr, és megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától, és megmentelek benneteket a nekik végzett rabszolgamunkától; megváltalak benneteket kinyújtott karral és súlyos ítéletekkel.

7 Népemmé fogadlak titeket, én pedig Istenetek leszek, és megtudjátok, hogy én, azÚrvagyok a ti Istenetek, aki megszabadítalak benneteket az egyiptomi kényszermunkától.

8 Azután beviszlek benneteket arra a földre, amelyről megesküdtem, hogy Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak adom, és nektek adom majd azt örökségül. Én vagyok azÚr!

9 Mózes pedig elbeszélte mindezt Izráel fiainak. De nem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény munka miatt.

10 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

11 Menj be a fáraóhoz, Egyiptom királyához, és mondd meg neki, hogy bocsássa el országából Izráel fiait!

12 Mózes azonban így beszélt azÚrelőtt: Hiszen Izráel fiai sem hallgattak rám! Hogyan hallgatna hát rám a fáraó, amikor még a beszédben is ügyetlen vagyok?!

13 De azÚrszólt Mózesnek és Áronnak, és odarendelte őket Izráel fiaihoz meg a fáraóhoz, Egyiptom királyához, hogy vezessék ki Izráel fiait Egyiptom országából.

Rúben, Simeon és Lévi családfája

14 Ezek voltak a nagycsaládok fejei: Rúbennek, Izráel elsőszülöttjének a fiai voltak: Hanók és Pallú, Hecrón és Karmí. Ezek voltak Rúben nemzetségei.

15 Simeon fiai voltak: Jemúél, Jámín és Óhad, Jákín, Cóhar és Saul, egy kánaáni nő fia. Ezek Simeon nemzetségei.

16 Ezek pedig Lévi fiainak nevei, származásuk szerint: Gérsón, Kehát és Merárí. Lévi százharminchét évet élt.

17 Gérsón fiai voltak: Libní és Simí, nemzetségeik szerint.

18 Kehát fiai voltak: Amrám és Jichár, Hebrón és Uzzíél. Kehát százharminchárom évet élt.

19 Merárí fiai voltak: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei származásuk szerint.

20 Amrám feleségül vette Jókebedet, apja húgát, ő szülte neki Áront és Mózest. Amrám százharminchét évet élt.

21 Jichár fiai voltak: Kórah, Nefeg és Zikrí.

22 Uzzíél fiai voltak: Mísáél, Elcáfán és Szitrí.

23 Áron feleségül vette Elísebát, Ammínádáb leányát, Nahsón húgát, ő szülte neki Nádábot és Abíhút, Eleázárt és Ítámárt.

24 Kórah fiai voltak: Asszír, Elkáná és Abíászáf. Ezek a kórahiak nemzetségei.

25 Eleázár, Áron fia Pútíél egyik leányát vette feleségül, ez szülte neki Fineást. Ezek a léviták családfői nemzetségeik szerint.

26 Ez az az Áron és Mózes, akiknek azt mondta azÚr: Vezessétek ki Izráel fiait Egyiptom országából seregeik szerint!

27 Ők – Mózes és Áron – beszéltek a fáraóval, Egyiptom királyával, hogy kivezessék Izráel fiait Egyiptomból.

Mózes és Áron a fáraónál

28 Amikor azÚrEgyiptom földjén beszélt Mózessel,

29 így szólt azÚrMózeshez: Én vagyok azÚr! Mondd meg a fáraónak, Egyiptom királyának mindazt, amit én mondok neked!

30 Mózes azonban így beszélt azÚrelőtt: Hiszen én még a beszédben is ügyetlen vagyok! Hogyan hallgatna rám a fáraó?

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/6-985c25dbdae3b1f290bce6430ec5692e.mp3?version_id=920—

1 AzÚrazt mondta Mózesnek: Lásd, olyanná teszlek a fáraó előtt, mintha isten volnál. Testvéred, Áron pedig a prófétád lesz.

2 Te mondj el neki mindent, amit én parancsolok neked! Testvéred, Áron meg beszéljen a fáraóval, hogy bocsássa el országából Izráel fiait!

3 Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, és bár sok jelet és csodát teszek Egyiptom földjén,

4 a fáraó mégsem hallgat majd rátok, amíg rá nem teszem kezemet Egyiptomra. Akkor majd kihozom seregeimet, az én népemet, Izráel fiait Egyiptomból súlyos ítéletekkel.

5 Majd megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok azÚr, ha kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozom közülük Izráel fiait.

6 Mózes és Áron eszerint jártak el. Úgy cselekedtek, ahogyan megparancsolta nekik azÚr.

7 Mózes nyolcvan, Áron pedig nyolcvanhárom éves volt, amikor beszéltek a fáraóval.

8 Azután ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak:

9 Ha így szól hozzátok a fáraó: Tegyetek valami csodát! – akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, és dobd a fáraó elé, hogy kígyóvá változzon!

10 Bement azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedtek, ahogyan azÚrparancsolta. Áron odadobta a botját a fáraó és udvari emberei elé, és az kígyóvá változott.

11 Akkor a fáraó is hívatta a bölcseket és varázslókat, és azok, Egyiptom mágusai is ugyanazt tették a maguk titkos mesterségével:

12 mindegyikük odadobta a botját, és azok kígyóvá változtak. De Áron botja elnyelte az ő botjaikat.

13 A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta azÚr.

Az első csapás: a vizek vérré válnak

14 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Konok a fáraó szíve, nem akarja elbocsátani a népet.

15 Menj el a fáraóhoz reggel, amikor kimegy a vízhez! Állj eléje a Nílus partján, és vedd kezedbe azt a botot, amely kígyóvá változott!

16 Ezt mondd neki: AzÚr, a héberek Istene küldött engem hozzád ezzel az üzenettel: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljanak nekem a pusztában! – de te nem hallgattál rám mindeddig.

17 Így szól azért azÚr: Ebből tudod meg, hogy én vagyok azÚr: A kezemben levő bottal ráütök a Nílus vizére, és az vérré változik.

18 A Nílusban a halak elpusztulnak, a Nílus pedig megbüdösödik, úgyhogy az egyiptomiak nem tudnak majd vizet inni a Nílusból.

19 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a botodat, és nyújtsd ki a kezedet Egyiptom vizei fölé, folyói és csatornái, tavai és valamennyi víztározója fölé, hogy vérré váljanak. Legyen vér Egyiptom egész földjén, még a fa- és a kőedényekben is!

20 Mózes és Áron úgy cselekedett, ahogyan azÚrparancsolta. Fölemelte a botját a fáraó és udvari emberei szeme láttára, ráütött a Nílus vizére, és a Nílus vize mind vérré változott.

21 A Nílus halai elpusztultak, a Nílus megbüdösödött, úgyhogy az egyiptomiak nem tudtak inni a Nílus vizéből. Vér volt Egyiptom egész földjén.

22 De Egyiptom mágusai is ugyanezt tették titkos mesterségükkel, ezért a fáraó szíve kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta azÚr.

23 A fáraó sarkon fordult és hazament; nem vette szívére a dolgot.

24 Az egyiptomiak pedig mind elkezdtek ivóvízért ásni a Nílus környékén, mert nem tudtak inni a Nílus vizéből.

25 És ez így ment hét napig, miután megverte azÚra Nílust.

Második csapás: a békák

26 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Menj be a fáraóhoz, és ezt mondd neki: Így szól azÚr: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!

27 Mert ha nem akarod elbocsátani, akkor én békákkal verem meg országod egész területét.

28 Békák hemzsegnek a Nílusban, majd kijönnek belőle, és bemennek a házadba, a hálószobádba, az ágyadba, udvari embereid házába, néped közé, a kemencékbe és a sütőteknőkbe.

29 Rád másznak majd a békák meg népedre és udvari embereidre.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/7-6729a49a26bd9ecd35138d717972cde7.mp3?version_id=920—

1 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Mondd Áronnak, hogy nyújtsa ki kezét botjával együtt a folyók, a csatornák és a tavak fölé, és hozza föl a békákat Egyiptom földjére!

2 Áron kinyújtotta kezét Egyiptom vizei fölé, mire feljöttek a békák, és ellepték Egyiptom földjét.

3 De a mágusok is így cselekedtek titkos mesterségükkel, és békákat hoztak föl Egyiptom földjére.

4 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és azt mondta: Könyörögjetek azÚrhoz, hogy távolítsa el a békákat rólam és népemről! Én pedig elbocsátom a népet, hogy áldozzon azÚrnak.

5 Mózes azt felelte a fáraónak: Tetszésedre bízom, hogy amikor könyörgök érted, udvari embereidért és népedért, mikorra kérjem, hogy nálad és a házaidban pusztuljanak ki a békák, és csak a Nílusban maradjanak meg.

6 Holnapra – felelte a fáraó. Mózes ezt mondta: Úgy lesz, ahogyan mondod, hogy megtudd: nincs hasonló a mi Istenünkhöz, azÚrhoz.

7 Eltávoznak a békák tőled, házaidból, udvari embereidtől és népedtől, és csak a Nílusban maradnak meg.

8 Mózes és Áron kijött a fáraótól. Mózes azután azÚrhoz kiáltott a békák miatt, amelyeket a fáraóra küldött.

9 AzÚrpedig Mózes szava szerint cselekedett: kipusztultak a békák a házakból, az udvarokból és a mezőkről.

10 Akkor halomba hányták őket: egyik rakás a másikat érte, és bűzlött az egész ország.

11 Amikor a fáraó látta, hogy enyhült a baj, konok maradt a szíve, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta azÚr.

Harmadik csapás: a szúnyogok

12 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Mondd meg Áronnak: Nyújtsd ki a botodat, és üss rá a föld porára, hogy az szúnyoggá váljék Egyiptom egész földjén!

13 Így is cselekedtek. Áron kinyújtotta a kezét botjával együtt, és ráütött a föld porára. Ekkor szúnyog lepett el embert és állatot. A föld összes pora szúnyoggá változott egész Egyiptomban.

14 A mágusok is meg akarták tenni titkos mesterségükkel, hogy szúnyogokat hozzanak elő, de nem tudták. Szúnyog lepett el tehát embert és állatot.

15 Ekkor azt mondták a mágusok a fáraónak: Isten ujja ez! A fáraó szíve azonban kemény maradt, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta azÚr.

Negyedik csapás: a bögölyök

16 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, amikor kimegy a vízhez, és mondd ezt neki: Így szól azÚr: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!

17 Mert ha nem bocsátod el népemet, akkor én bögölyöket bocsátok rád, udvari embereidre, népedre és házaidra. Bögölyökkel telnek meg az egyiptomiak házai, sőt az a föld is, amelyen ők laknak.

18 De kivételt teszek azon a napon Gósen földjével, ahol az én népem tartózkodik, és ott nem lesznek bögölyök, hogy megtudd: Én, azÚr, itt vagyok az országban.

19 Így teszek különbséget az én népem és a te néped között. Holnap történik meg ez a jel.

20 AzÚrígy is cselekedett: Tömegestül jöttek a bögölyök a fáraónak és udvari embereinek házaiba, úgyhogy egész Egyiptomban szenvedett a föld a bögölyök miatt.

21 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta: Menjetek, áldozzatok Isteneteknek itt az országban!

22 De Mózes azt felelte: Nem volna helyes így cselekednünk, mert utálatos az egyiptomiaknak az, amit mi Istenünknek, azÚrnak áldozunk. Hiszen ha olyasmit áldozunk, ami az egyiptomiak szerint utálatos, megköveznek bennünket.

23 Kimegyünk háromnapi járóföldre a pusztába, hogy ott áldozzunk Istenünknek, azÚrnak, ahogyan megparancsolta nekünk.

24 Akkor ezt mondta a fáraó: Én elbocsátalak benneteket, hogy a pusztában áldozzatok Isteneteknek, azÚrnak. Csak nagyon messze ne menjetek! Könyörögjetek értem!

25 Mózes így felelt: Én most kimegyek tőled, könyörgök azÚrhoz, és holnap eltávoznak a bögölyök a fáraóról, udvari embereiről és népéről. De ne csapjon be többé minket a fáraó azzal, hogy nem bocsátja el a népet áldozni azÚrnak!

26 Azután kiment Mózes a fáraótól, és könyörgött azÚrhoz.

27 AzÚrpedig Mózes szava szerint cselekedett: Eltávolította a bögölyöket a fáraóról, udvari embereiről és népéről, úgyhogy egy sem maradt.

28 De ezúttal is konok maradt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/8-060de706d08c04dd4b572072f15fb22c.mp3?version_id=920—

Ötödik csapás: a dögvész

1 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Menj be a fáraóhoz, és így beszélj vele: Így szól azÚr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!

2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket,

3 akkor megveri azÚrkeze a mezőn levő jószágodat: a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat igen nagy dögvésszel.

4 De különbséget tesz azÚrIzráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem hullik el abból, ami Izráel fiaié.

5 Az időpontot is megszabta azÚr: Holnap cselekszi meg azÚrezt a dolgot az országban.

6 Másnap meg is cselekedte ezt azÚr, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el.

7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De konok volt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.

Hatodik csapás: a hólyagos fekély

8 Azután ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára!

9 Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban.

10 Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.

11 A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek támadtak a mágusokon is meg minden egyiptomin.

12 De megkeményítette azÚra fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta Mózesnek azÚr.

Hetedik csapás: a jégeső

13 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, és mondd neki: Így szól azÚr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!

14 Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom meg udvari embereidre és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!

15 Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy ki is pusztulhattál volna a földről.

16 De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.

17 Ha továbbra is útját állod népemnek, és nem bocsátod el,

18 akkor én holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok le, amilyen nem volt még Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig.

19 Most azért üzenj, hogy hajtsák be a jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van! Mert olyan jégeső támad, hogy elpusztul minden ember és állat, amely a mezőn marad, és nem megy haza.

20 Aki a fáraó udvari emberei közül megijedt azÚrkijelentésétől, biztonságba helyezte szolgáit és a jószágát.

21 Aki azonban nem szívlelte meg azÚrkijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.

22 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon egész Egyiptomban emberre, állatra és minden mezei növényre Egyiptom földjén.

23 Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, azÚrpedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított azÚrEgyiptom földjére.

24 Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.

25 Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot egyaránt. A mező összes növényét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját.

26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.

27 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ez egyszer én vétkeztem! AzÚraz igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk.

28 Könyörögjetek azÚrhoz, mert elég volt már ebből a félelmetes mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.

29 Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet azÚrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: azÚré a föld.

30 Tudom pedig, hogy te és udvari embereid még mindig nem féltek azÚristentől.

31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott.

32 A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek.

33 Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét azÚrhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött tovább a földre.

34 De amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is meg udvari embereinek is.

35 Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, ahogyan megmondta azÚrMózes által.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/9-ea5e14544ca2067f9fd4488f82649269.mp3?version_id=920—

Nyolcadik csapás: a sáskajárás

1 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Menj be a fáraóhoz, mert én tettem konokká a szívét, valamint udvari embereinek a szívét, hogy ezeket a jeleket véghezvigyem közöttük.

2 Beszéld majd el fiaidnak és unokáidnak, hogyan bántam Egyiptommal, és jeleimet is, amelyeket közöttük tettem. Tudjátok meg ebből, hogy én vagyok azÚr!

3 Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és ezt mondták neki: Így szól azÚr, a héberek Istene: Mikor fogsz már végre megalázkodni előttem? Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!

4 Mert ha nem akarod elbocsátani népemet, akkor én holnap sáskákat hozok országod egész területére.

5 Úgy ellepik a föld színét, hogy látni sem lehet a földet, és megeszik a maradékot, amelyet a jégeső megkímélt, és így megmaradt nektek. Lerágnak minden fát, amely a mezőn nő.

6 Sőt tele lesz velük a házad, összes udvari embered és valamennyi egyiptomi háza. Nem láttak ilyet sem őseid, sem azoknak ősei mind a mai napig, amióta ezen a földön laknak. Ezzel megfordult, és kiment a fáraótól.

7 A fáraótól ekkor megkérdezték az udvari emberei: Meddig lesz még vesztünkre ez az ember? Bocsásd el ezeket az embereket, hogy áldozattal szolgálhassanak Istenüknek, azÚrnak! Még mindig nem veszed észre, hogy pusztulóban van Egyiptom?

8 Ezért visszavitték Mózest és Áront a fáraó elé, aki így szólt hozzájuk: Menjetek, szolgáljatok áldozattal Isteneteknek, azÚrnak! De kik fognak elmenni?

9 Ifjainkkal és véneinkkel megyünk – felelte Mózes –, fiainkkal és leányainkkal, juhainkkal és marháinkkal megyünk, mert ünnepet ülünk azÚrnak.

10 Ő azonban ezt mondta nekik: Úgy legyen veletek azÚr, ahogyan én elbocsátalak benneteket családostul! Magatok is láthatjátok, hogy rosszban sántikáltok!

11 Nem úgy lesz! Csak ti, férfiak, menjetek és szolgáljatok azÚrnak, hiszen ti is ezt kívántátok! Azzal elkergették őket a fáraó elől.

12 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Nyújtsd ki kezedet Egyiptom földje fölé, és jöjjenek föl a sáskák Egyiptom földjére, és rágják le az ország minden füvét, mindazt, amit a jégeső meghagyott!

13 Mózes tehát kinyújtotta a botját Egyiptom földje fölé, és azÚrkeleti szelet hozott az országra egész nap és egész éjjel. Reggel aztán a keleti szél meghozta a sáskákat.

14 Feljöttek a sáskák Egyiptom egész földjére, és roppant tömegben szálltak le Egyiptom egész területén. Nem volt ilyen sáskajárás sem azelőtt, sem azután.

15 Ellepték az egész föld színét, úgyhogy elsötétedett a föld, és lerágták a föld minden növényét, a fák minden gyümölcsét, amelyet meghagyott a jégeső. A fákon és a mezei növényeken nem maradt semmi zöld Egyiptom egész területén.

16 Ekkor a fáraó sietve hívatta Mózest és Áront, és ezt mondta: Vétkeztem Istenetek, azÚrellen és tiellenetek.

17 Most azért még utoljára bocsássátok meg vétkemet, és könyörögjetek Istenetekhez, azÚrhoz, hogy csak ezt az egy halált még fordítsa el tőlem!

18 Mózes kijött a fáraó elől, és könyörgött azÚrhoz.

19 AzÚrpedig igen erős nyugati szélre változtatta a szelet, amely fölkapta a sáskákat, és belesodorta a Vörös-tengerbe. Nem maradt egy sáska sem Egyiptom egész területén.

20 De megkeményítette azÚra fáraó szívét, úgyhogy nem bocsátotta el Izráel fiait.

Kilencedik csapás: a sötétség

21 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, és akkor olyan sötétség lesz Egyiptom földjén, hogy tapintani lehet a sötétséget.

22 Mózes kinyújtotta kezét az ég felé, és sűrű sötétség támadt egész Egyiptomban három napig.

23 Az emberek nem látták egymást, és három napig senki sem tudott kimozdulni a helyéről. De ahol Izráel fiai laktak, mindenütt világos volt.

24 Ekkor hívatta a fáraó Mózest, és azt mondta: Menjetek, szolgáljatok áldozattal azÚrnak! Csak a juhaitok és marháitok maradjanak itt, a családtagjaitok is elmehetnek veletek.

25 Mózes azonban azt felelte: Inkább még neked is kellene véresáldozatra és égőáldozatra valót adni nekünk, hogy azt készítsük el Istenünknek, azÚrnak.

26 Velünk fog jönni a jószágunk is, nem maradhat itt egy fia sem, mert abból vesszük majd az áldozatot, hogy szolgáljunk Istenünknek, azÚrnak. Mert magunk sem tudjuk, míg oda nem érünk, hogy mivel kell majd szolgálnunk azÚrnak.

27 De megkeményítette azÚra fáraó szívét, úgyhogy nem akarta elbocsátani őket.

28 Ezt mondta neki a fáraó: Takarodj előlem! Vigyázz, ne kerülj többé a szemem elé, mert meghalsz, ha még egyszer meglátlak!

29 Mózes így felelt: Jól mondod. Nem látsz engem többé!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/10-0dc0f8bfc8c350ddcac38c7e8f5cc602.mp3?version_id=920—

Készülődés a kivonulásra

1 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Még egy csapást hozok a fáraóra és Egyiptomra, és akkor majd elbocsát benneteket innen. Sőt nemcsak hogy elbocsát, hanem mindenestül elkerget benneteket innen.

2 Mondd meg a népnek, hogy kérjen minden férfi a szomszédjától és minden asszony a szomszédasszonyától ezüst és arany ékszereket!

3 AzÚrpedig jóindulatot ébresztett a nép iránt az egyiptomiakban, és annak a férfinak, Mózesnek is nagy volt a tekintélye Egyiptom országában mind a fáraó udvari emberei, mind pedig a nép előtt.

4 Akkor ezt mondta Mózes: Így szól azÚr: Éjféltájban átvonulok Egyiptomon,

5 és meghal minden elsőszülött Egyiptom földjén – a trónján ülő fáraó elsőszülöttje csakúgy, mint a kézimalmot hajtó szolgálóleány elsőszülöttje meg a háziállatok valamennyi elsőszülöttje is.

6 Nagy jajveszékelés lesz egész Egyiptomban; ehhez fogható még nem volt, és nem is lesz többé.

7 De Izráel fiaira még a kutya sem mer majd rámordulni, sem az emberekre, sem az állatokra. Ebből tudjátok meg, hogy különbséget tesz azÚrEgyiptom és Izráel között.

8 Ezek az udvari embereid pedig mind lejönnek hozzám, leborulnak előttem, és ezt mondják: Menj ki te és az egész nép, amely téged követ! Így megyek majd el. És fölgerjedt haraggal távozott el a fáraótól.

9 AzÚrpedig azt mondta Mózesnek: Azért nem hallgat rátok a fáraó, hogy minél több csodát tegyek Egyiptom országában.

10 Mózes és Áron tehát véghezvitte mindezeket a csodákat a fáraó előtt, de azÚrmegkeményítette a fáraó szívét, és nem bocsátotta el országából Izráel fiait.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/11-b14c77367efa43e32e7e7ee4f48db4b4.mp3?version_id=920—