Revised Hungarian Bible (RรšF)

Áldozati rendelkezések

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, amelyet nektek adok, hogy ott lakjatok,

3 és tűzáldozatot készítetek azÚrnak: égőáldozatot vagy véresáldozatot fogadalom teljesítésére, önkéntes áldozatként vagy ünnepeiteken, amikor marhát vagy juhfélét készítetek kedves illatul azÚrnak,

4 akkor az, aki bemutatja áldozatát azÚrnak, mutasson be ételáldozatul egytized véka finomlisztet, egynegyed hín olajjal gyúrva,

5 italáldozatul pedig egynegyed hín bort készíts az égőáldozathoz vagy a véresáldozathoz bárányonként.

6 A koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet készíts, egyharmad hín olajjal gyúrva,

7 italáldozatul pedig egyharmad hín bort mutass be kedves illatul azÚrnak.

8 Ha marhát készítesz égőáldozatul vagy véresáldozatul egy fogadalom teljesítésére vagy békeáldozatként azÚrnak,

9 akkor mutass be a marhán kívül ételáldozatul háromtized véka finomlisztet, fél hín olajjal gyúrva,

10 italáldozatul pedig mutass be fél hín bort. Kedves illatú tűzáldozat ez azÚrnak.

11 Így kell tenni minden egyes bikánál, minden egyes kosnál, juhnál vagy kecskénél.

12 Ahányat csak készítetek, mindegyiket így készítsétek el.

13 Minden közületek való így készítse el ezeket, ha kedves illatú tűzáldozatot mutat be azÚrnak.

14 Ha pedig jövevényként tartózkodik valaki nálatok, vagy a későbbi nemzedékek idejében lesz majd közöttetek, és kedves illatú tűzáldozatot készít azÚrnak, úgy készítse el ő is, ahogyan ti készítitek.

15 A gyülekezetben ugyanaz a rendelkezés vonatkozik rátok és az ott tartózkodó jövevényre. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre: olyan legyen a jövevény azÚrelőtt, mint ti.

16 Ugyanaz a törvény és ugyanaz az előírás vonatkozzék rátok és a köztetek tartózkodó jövevényre.

17 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

18 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Amikor bementek arra a földre, ahova beviszlek titeket,

19 és esztek majd annak a földnek a kenyeréből, akkor mutassatok be felajánlást azÚrnak.

20 A tésztátokból készült első lepényt mutassátok be felajánlásként. Szérűről vett felajánlásként ajánljátok föl.

21 Az első tésztát adjátok felajánlásként azÚrnak nemzedékről nemzedékre.

Szándékos és nem szándékos bűnök

22 Megtörténhet, hogy nem szándékosan szegitek meg valamelyik parancsolatot, amelyet azÚrrendelt el Mózesnek.

23 Pedig mindezek, amelyeket Mózes által megparancsolt nektek azÚr, attól kezdve, hogy azÚrmegparancsolta, érvényesek minden nemzedéknek.

24 Ha tehát a közösség tudtán kívül, nem szándékosan történt ilyen dolog, akkor készítsen az egész közösség egy bikaborjút kedves illatú égőáldozatul azÚrnak, a hozzá tartozó étel- és italáldozattal az előírások szerint, meg egy kecskebakot vétekáldozatul.

25 Végezzen a pap engesztelést Izráel fiainak egész közösségéért, és bocsánatot nyernek, hiszen nem volt szándékos a vétek, ők pedig elvitték tűzáldozatukat ajándékul azÚrnak, meg vétekáldozatukat is elvitték azÚrelé azért a nem szándékos vétekért.

26 Így nyer bocsánatot Izráel fiainak egész közössége és a köztük tartózkodó jövevény, mert az egész népet terhelte az a nem szándékos vétek.

27 Ha csak egyvalaki követi el a nem szándékos vétket, akkor mutasson be egy egyéves nőstény kecskét vétekáldozatul.

28 A pap pedig végezzen engesztelést azÚrszíne előtt azért az emberért, aki nem szándékosan követte el vétkét, hogy engesztelést szerezzen neki, és akkor bocsánatot nyer.

29 Ugyanez a törvény vonatkozzék nálatok a született izráelire és a jövevényre, aki köztetek tartózkodik, ha nem szándékosan vétkezik.

30 De ki kell irtani népe közül azt az embert, akár közületek való, akár jövevény, aki szándékosan követ el valamit, mert azUrat gyalázta meg.

31 Hiszen azÚrigéjét vetette meg, és az ő parancsolatát szegte meg: föltétlenül ki kell irtani az ilyen embert, bűnhődnie kell.

32 Amikor a pusztában voltak Izráel fiai, rajtakaptak egy embert, aki tűzifát szedegetett a nyugalom napján.

33 Akik tetten érték, amint fát szedegetett, odavitték Mózes, Áron és az egész közösség elé.

34 Őrizetbe vették, hiszen még nem volt megszabva, hogy mit kell vele tenniük.

35 AzÚrezt mondta Mózesnek: Halállal lakoljon az az ember: kövezze meg őt az egész közösség a táboron kívül!

36 Kivitte azért őt az egész közösség a táboron kívülre, ott halálra kövezték, ahogyan megparancsolta Mózesnek azÚr.

A ruhabojtok

37 Azután ezt mondta Mózesnek azÚr:

38 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére, nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor zsinórt.

39 Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek azÚrminden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket se a szívetek, se a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket,

40 hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt.

41 Én, azÚrvagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, azÚrvagyok a ti Istenetek!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/15-f07c5b2ff1778732d22e727e91e201f1.mp3?version_id=920—

Kórah, Dátán és Abírám lázadása

1 Kórah, aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abírámmal, Elíáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt,

2 és föllázadtak Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség fejedelmei, a gyülekezet képviselői, közismert emberek voltak.

3 Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat azÚrgyülekezete fölé?! Hiszen szent az egész közösség a maga egészében, és közöttük van azÚr!

4 Ezt hallva Mózes arcra borult,

5 majd így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja azÚr, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott.

6 Ezt tegyétek: Fogjátok a szenesserpenyőtöket, Kórah és egész csoportja,

7 tegyetek bele holnap tüzet, és rakjatok rá füstölőszert azÚrszíne előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt azÚr. Elegem van belőletek, Lévi fiai!

8 Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai!

9 Talán keveslitek, hogy Izráel Istene különválasztott benneteket Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot azÚrhajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?!

10 Megengedte, hogy eléje járulj testvéreiddel, Lévi fiaival együtt; most még a papságot is kívánjátok?!

11 Bizony azÚrellen fogtatok össze, te és mindazok, akik veled vannak. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok?

12 Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abírámot, Elíáb fiait, de azok ezt mondták: Nem megyünk!

13 Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?!

14 Bizony, nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk!

15 Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta azÚrnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat.

16 Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Te és az egész csoportod legyetek holnap azÚrszíne előtt: te, ők és Áron!

17 Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok azÚrszíne elé, ki-ki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is és Áron is a maga serpenyőjével.

18 Fogta azért mindenki a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is.

19 Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent azÚrdicsősége az egész közösségnek.

20 Ekkor így beszélt Mózeshez és Áronhoz azÚr:

21 Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt!

22 Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó, Isten, aki lelket adsz minden élőlénynek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egyetlen ember vétkezett?

23 Ekkor így beszélt Mózeshez azÚr:

24 Mondd meg a közösségnek: Menjetek el Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről!

25 Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abírámhoz. Vele mentek Izráel vénei is.

26 Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt!

27 El is mentek Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről. Dátán és Abírám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és kicsiny gyermekeikkel együtt.

28 Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy azÚrküldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem:

29 Ha úgy halnak meg ezek, ahogy a többi ember szokott, és ha az lesz a sorsuk, ami bárki mással megtörténhetne, akkor nem azÚrküldött engem.

30 De ha azÚrvalami rendkívüli dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, akkor majd megtudjátok, hogy ezek az emberek semmibe vették azUrat.

31 Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld.

32 Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt.

33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és betemette őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből.

34 Egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, kiáltozásukra elfutott, mert azt gondolták: Még minket is elnyel a föld!

35 Ezután tűz csapott ki azÚrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/16-a08e75ba0fb7d422216cc40b7864f8de.mp3?version_id=920—

1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

2 Mondd meg Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje ki a szenesserpenyőket a tűzből, mert meg vannak szentelve, a bennük levő szenet pedig szórd széjjel.

3 Ezeknek a szenesserpenyőiből, akik az életükkel fizettek vétkükért, készítsetek vékonyra kalapált lapokat az oltár beborítására, mert azÚrszíne elé vitték őket, és ezért szentek. Legyenek jellé Izráel fiai számára.

4 Fogta azért Eleázár pap a rézserpenyőket, amelyeket odavittek azok, akik elégtek, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására,

5 emlékeztetőül Izráel fiainak, hogy senki se merjen közeledni azÚrhoz, aki illetéktelen, mert nem Áron utódai közül való, és mégis illatáldozatot akar bemutatni. Ne járjanak úgy, mint Kórah és csoportja, akit előre figyelmeztetett Mózes által azÚr.

6 Másnap azonban zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen, és ezt mondták: Ti öltétek meg azÚrnépét!

7 Amikor azonban egybegyűlt a közösség Mózes és Áron ellen, majd a kijelentés sátra felé fordultak, hirtelen betakarta azt a felhő, és megjelent azÚrdicsősége,

8 Mózes és Áron pedig odament a kijelentés sátra elé.

9 Ekkor így beszélt Mózeshez azÚr:

10 Húzódjatok félre ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! Ők pedig arcra borultak.

11 Majd Mózes azt mondta Áronnak: Fogd a szenesserpenyőt, tégy bele tüzet az oltárról, rakj rá füstölőszert, vidd hamar a nép közé, és végezz engesztelést értük, mert megharagudott azÚr, és megkezdődött a csapás.

12 Fogta azért Áron a szenesserpenyőt, ahogyan Mózes mondta, és a gyülekezet közé futott, mert már meg is kezdődött a csapás a népen. Füstölőszert tett rá, és engesztelést végzett a népért.

13 Megállt a holtak és az élők között, és megszűnt a csapás.

14 Tizennégyezer-hétszázan haltak meg a csapás miatt azokon kívül, akik Kórah lázadása miatt haltak meg.

15 Ekkor visszatért Áron Mózeshez, a kijelentés sátrának a bejáratához, és megszűnt a csapás.

Áron vesszeje kivirágzik

16 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

17 Szólj Izráel fiaihoz, és végy egy-egy vesszőt nagycsaládjaik minden fejedelmétől, összesen tizenkét vesszőt. Mindegyiknek a nevét írd föl a maga vesszejére.

18 Áron nevét a Lévi vesszejére írd, mert mindegyik vessző egy-egy nagycsalád fejéé.

19 Azután tedd le azokat a kijelentés sátrában a Bizonyság elé, ahol kijelentem magam nektek.

20 Annak a férfinak a vesszeje, akit kiválasztok, ki fog hajtani. Így csendesítem le Izráel fiainak a zúgolódását, akik zúgolódtak ellenetek.

21 Elmondta ezt Mózes Izráel fiainak, és minden fejedelem átadott neki egy-egy vesszőt. Nagycsaládonként egy fejedelemre egy vessző jutott, összesen tizenkét vessző. Áron vesszeje is ott volt a vesszők között.

22 Mózes letette a vesszőket azÚrszíne elé a bizonyság sátrában.

23 Amikor másnap Mózes bement a bizonyság sátrába, látta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és beérett rajta a mandula.

24 Ekkor Mózes kihozott minden vesszőt azÚrszíne elől Izráel fiaihoz. Megnézték, és mindegyik elvitte a maga vesszejét.

25 Akkor ezt mondta Mózesnek azÚr: Vidd vissza Áron vesszejét megőrzésre a Bizonyság elé, jelként a lázadóknak, és vess véget zúgolódásuknak, hogy meg ne haljanak!

26 Mózes eszerint járt el: úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki azÚr.

27 Akkor ezt mondták Izráel fiai Mózesnek: Lásd, elpusztulunk, elveszünk, mindnyájan elveszünk!

28 Mindenki meghal, aki közeledni mer azÚrhajlékához! Vajon mindnyájunknak el kell pusztulnia?!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/17-3dfe6c611290a5073f605e79a87ad755.mp3?version_id=920—

A papok és léviták tiszte és javadalma

1 Akkor ezt mondta azÚrÁronnak: Te, a fiaid és a te házad népe fog bűnhődni a szentély körül elkövetett bűnökért. Te és a fiaid fogtok bűnhődni a papi szolgálat közben elkövetett bűnökért.

2 Vedd magad mellé testvéreidet, Lévi törzsét, azaz atyád törzsét is, hogy veled együtt ők is azÚrelé járuljanak, hadd csatlakozzanak hozzád, és álljanak a te szolgálatodra, mialatt te és a te fiaid a bizonyság sátra előtt szolgáltok!

3 Ők segédkezzenek neked tennivalóidban, és végezzék az összes tennivalót a sátor körül. De a szentély fölszereléséhez és az oltárhoz ne közeledjenek, különben meghalnak ők is meg ti is.

4 Csatlakozzanak hozzád, és végezzék a kijelentés sátra körüli tennivalókat, és minden feladatot a sátornál. De illetéktelen nem közeledhet hozzátok.

5 Ti lássátok el a szentélyben meg az oltár körül végzendő tennivalókat, hogy meg ne haragudjam Izráel fiaira.

6 Mert én különítettem el testvéreiteket, a lévitákat Izráel fiai közül, és azÚrnak szóló adományként nektek ajándékoztam őket, hogy a kijelentés sátránál végezzenek szolgálatot.

7 Te pedig és a fiaid végezzétek mindazt a papi szolgálatot, ami az oltár körül vagy a kárpit mögött adódik. Ott ti szolgáljatok. Ajándékul adom nektek a papi tisztet. De ha illetéktelen közeledik ezekhez, meg kell halnia.

8 Azután így beszélt Áronhoz azÚr: Íme, én most neked adom azt, amit a nekem szóló felajánlásokból félre kell tenni; Izráel fiainak minden szent adományából részesedésként neked és a te fiaidnak adom azokat. Örök rendelkezés ez.

9 Ez legyen a tied a legszentebb adományokból, amelyeket nem égettek el: minden áldozati ajándék, akár ételáldozat, akár vétekáldozat, akár jóvátételi áldozat, amellyel nekem tartoznak, legyen a tied és a fiaidé, mint legszentebb adomány.

10 A legszentebb helyen edd meg azt. Minden férfi ehet belőle. Tartsd szentnek azt.

11 Legyen még a tied a szent ajándékukból való felajánlás, Izráel fiainak minden felmutatott áldozatából. Neked adom azokat és a fiaidnak meg a leányaidnak. Örök rendelkezés ez. Mindenki ehet belőle a házadban, aki tiszta.

12 Neked adom az olaj legjavát, a must és a gabona legjavát, mindazt, amit első termésként azÚrnak adnak.

13 Tied legyen a földjükön mindennek az első termése, amelyet bevisznek azÚrnak. Mindenki ehet belőle a házadban, aki tiszta.

14 Tied legyen mindaz, amit esküvel szenteltek oda Izráelben.

15 Tied legyen az élőlények közül mindaz, ami megnyitja anyja méhét, és ezért bemutatják azÚrnak, akár ember, akár állat az. De az ember elsőszülöttjét meg kell váltanod, és az állat elsőszülöttjét is váltsd meg, ha az áldozatra alkalmatlan.

16 Akiket meg kell váltani, egy hónapos korukban váltsd meg öt sekel ezüst becsült értékben, a szent sekel szerint, amelyben húsz géra egy sekel.

17 De a marha elsőszülöttjét, a juh elsőszülöttjét és a kecske elsőszülöttjét ne váltsd meg: ezek szentek. Vérüket hintsd az oltárra, és kövérjüket füstölögtesd el. Kedves illatú tűzáldozata ez azÚrnak.

18 Húsuk a tied legyen, mint ahogyan a felmutatott áldozat szegye és jobb combja is a tied.

19 A szent adományokból minden felajánlást, amelyet Izráel fiai felajánlanak azÚrnak, neked és veled együtt fiaidnak és leányaidnak adom. Örök rendelkezés ez. AzÚrszíne előtt örökké megmaradó szövetség ez veled a te javadra és utódaid javára.

20 Azután ezt mondta azÚrÁronnak: Földjükből nem kapsz örökséget, és nem lesz birtokrészed köztük. Én vagyok a te birtokrészed és örökséged Izráel fiai között.

21 Íme, Lévi fiainak adok örökségül minden tizedet Izráelben. Munkájukért kapják ezt, mert ők végzik a szolgálatot a kijelentés sátránál.

22 Ne közeledjenek többé Izráel fiai a kijelentés sátrához, hogy bűnbe ne essenek és meg ne haljanak,

23 hanem léviták végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál, és ők bűnhődjenek az ott elkövetett bűnökért. Örök rendelkezés legyen nemzedékről nemzedékre, hogy nem kapnak örökséget Izráel fiai között.

24 Mert a lévitáknak adom örökségül Izráel fiainak a tizedét, amelyet felajánlásként azÚrnak felajánlanak. Ezért mondtam nekik, hogy Izráel fiai között nem kaphatnak örökséget.

A léviták áldozata a tizedből

25 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:

26 Beszélj a lévitákkal, és mondd meg nekik: Amikor megkapjátok Izráel fiaitól a tizedet, amelyet az ő javaikból adtam nektek örökségül, ajánljátok fel a tizedük tizedét felajánlásként azÚrnak.

27 Ez legyen a ti felajánlásotok; ugyanolyannak számít az, mint a szérűről való gabona, és mint az, ami a sajtóból folyik.

28 Így tegyetek ti is felajánlást azÚrnak minden tizedből, amelyet Izráel fiaitól kaptok. Adjátok oda belőle azÚrnak szóló felajánlást Áron főpapnak!

29 Minden adományból, amelyet kaptok, adjátok meg a teljes felajánlást azÚrnak, mindenből a kövérjét, ami abból odaszentelni való.

30 Mondd meg nekik: Amikor felajánljátok a kövérjét, úgy tekintendő az a léviták részéről, mint ami a szérűről és a sajtóból kerül ki.

31 Bármely helyen megehetitek azt, ti és házatok népe, mert ez a ti béretek a kijelentés sátránál végzett szolgálatért.

32 Nem követtek el bűnt vele, ha felajánljátok abból a kövérjét. Így nem szentségtelenítitek meg Izráel fiainak a szent dolgait, és nem haltok meg.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/18-43bd5c7222299f565527c667ef2f67c4.mp3?version_id=920—

A tisztító víz

1 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz azÚr:

2 Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt azÚr: Mondd meg Izráel fiainak, hogy vigyenek neked egy hibátlan vörös tehenet, amelynek nincs semmiféle fogyatékossága, és még nem volt rajta iga.

3 Adjátok azt Eleázár papnak, majd vigyék ki azt a táboron kívülre, és vágják le az ő jelenlétében.

4 Vegyen Eleázár pap a tehén véréből az ujjával, és hintsen a véréből hétszer a kijelentés sátrának bejárata felé.

5 Azután égessék el a tehenet a szeme láttára, a bőrét, a húsát és a vérét a ganéjával együtt égessék el.

6 Vegyen a pap cédrusfát, izsópot és karmazsin fonalat, és dobja a tehén égő részei közé.

7 Azután a pap mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, majd menjen be a táborba, de legyen a pap tisztátalan estig.

8 Mossa ki vízben a ruháját az is, aki elégette a tehenet, és mosakodjék meg vízben, de legyen tisztátalan estig.

9 Egy tiszta ember szedje össze a tehén hamvait, és helyezze el a táboron kívül egy tiszta helyre; ott tárolják azt, hogy Izráel fiai közösségének tisztító vizet készítsenek belőle. Vétekáldozat ez.

10 Az, aki összeszedte a tehén hamvait, mossa ki a ruháját, de legyen tisztátalan estig.

Örök rendelkezés legyen ez Izráel fiainak és a köztük tartózkodó jövevényeknek:

11 Ha valaki hozzáér egy halotthoz, bárkinek a holttestéhez, tisztátalan lesz hét napig.

12 Az ilyen tisztítsa meg magát azzal a vízzel a harmadik és a hetedik napon, akkor tiszta lesz. De ha nem tisztítja meg magát a harmadik és a hetedik napon, akkor nem lesz tiszta.

13 Mindaz, aki halotthoz, egy meghalt ember teteméhez ér, és nem tisztítja meg magát, az tisztátalanná teszi azÚrhajlékát. Ki kell irtani az ilyen embert Izráelből, mert nem hintették meg tisztító vízzel, így tisztátalan, rajta van a tisztátalanság.

14 Ez a törvény, ha egy ember meghal a sátorban: Tisztátalan hét napig mindenki, aki bemegy abba a sátorba, vagy ott van a sátorban.

15 Tisztátalan minden nyitott edény, amelyre nem kötöttek födelet.

16 Mindaz, aki a mezőn fegyverrel megölt emberhez, halotthoz, emberi csonthoz vagy sírhoz ér, tisztátalan lesz hét napig.

17 Tegyenek a tisztátalan számára az elégetett vétekáldozat hamvaiból egy edénybe, és öntsenek rá forrásvizet.

18 Azután vegyen egy tiszta ember izsópot, mártsa a vízbe, és hintsen a sátorra, az összes edényre és azokra, akik ott voltak, majd arra is, aki a csonthoz, megölt emberhez, halotthoz vagy sírhoz ért.

19 Hintse meg a tiszta a tisztátalant a harmadik és a hetedik napon, és miután megtisztította őt a hetedik napon, az mossa ki a ruháját, mosakodjék meg vízben, és este már tiszta lesz.

20 De aki tisztátalan lett, és nem tisztíttatja meg magát, azt az embert ki kell irtani a gyülekezetből, mert tisztátalanná tette azÚrszentélyét. Nem hintették meg tisztító vízzel, ezért tisztátalan.

21 Örök rendelkezés legyen ez a számukra. Aki pedig a tisztító vizet hinti, mossa ki a ruháját, mert aki a tisztító vízhez ér, legyen tisztátalan estig.

22 Bármi, amihez a tisztátalan hozzáér, tisztátalanná válik; ha pedig hozzáér másvalaki, az is tisztátalan lesz estig.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/19-80b67983224e0d9e49d3935c096d3c8c.mp3?version_id=920—

Mirjám halála

Isten vizet ad a sziklából

1 Izráel fiai, az egész közösség megérkezett a Cin-pusztába az első hónapban, és letelepedett a nép Kádésban. Ott halt meg Mirjám, és ott temették el.

2 De nem volt vize a közösségnek, ezért összegyülekeztek Mózes és Áron ellen.

3 A nép ekkor Mózes ellen fordult, és ezt mondta: Bárcsak elpusztultunk volna, amikor testvéreink elpusztultak azÚrszíne előtt!

4 Miért hoztátok azÚrgyülekezetét ebbe a pusztába? Azért, hogy itt haljunk meg állatainkkal együtt?!

5 Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból, és miért vezettetek bennünket erre a rossz helyre? Nem lehet itt vetni, nincs füge, sem szőlő, sem gránátalma, és még ivóvíz sincsen!

6 Mózes és Áron pedig a gyülekezet elől a kijelentés sátrának bejáratához ment, és ott arcra borult. Ekkor megjelent nekik azÚrdicsősége.

7 Ekkor így beszélt Mózeshez azÚr:

8 Vedd a botodat, és testvéreddel, Áronnal együtt gyűjtsd össze a közösséget, és szemük láttára parancsoljátok meg a sziklának, hogy adjon vizet! Fakassz nekik vizet a sziklából, és adj inni a közösségnek és állataiknak!

9 Mózes tehát azÚrszíne előtt magához vette a botját a kapott parancs szerint.

10 Azután összegyűjtötte Mózes és Áron a gyülekezetet a szikla elé, és ezt mondta nekik: Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a sziklából?

11 Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára. Erre bőséges víz fakadt, és ivott a közösség meg az állatok is.

12 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak: Mivel nem hittetek bennem, és nem mutattátok fel szentségemet Izráel fiai előtt, nem vezethetitek be ezt a gyülekezetet arra a földre, amelyet nekik adok.

13 Ezek Meríbá vizei: amikor Izráel fiai perbe szálltak azÚrral, ő ezekkel mutatta meg nekik a szentségét.

Edóm nem engedi át Izráelt

14 Mózes követeket küldött Kádésból Edóm királyához ezzel az üzenettel: Így szól testvéred, Izráel: Te tudsz mindarról a gyötrelemről, amely bennünket ért.

15 Atyáink Egyiptomba mentek, és hosszú ideig éltünk Egyiptomban. De rosszul bántak velünk és atyáinkkal az egyiptomiak.

16 Akkor segítségért kiáltottunk azÚrhoz, aki meghallotta szavunkat, elküldött egy angyalt, és kihozott bennünket Egyiptomból. Most itt vagyunk Kádésban, a határodon fekvő városban.

17 Szeretnénk átvonulni országodon. Nem vonulunk át se szántóföldön, se szőlőn, még kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, nem térünk le se jobbra, se balra, amíg átvonulunk a területeden.

18 Edóm azonban ezt felelte neki: Nem vonulhatsz át nálam, különben fegyverrel vonulok ellened.

19 Izráel fiai ezt mondták neki: Az országúton mennénk, és ha vizedet innánk, magunk és jószágaink, megadjuk az árát. Nincs másról szó, csak arról, hogy gyalogszerrel szeretnénk átvonulni.

20 De Edóm ezt felelte: Nem vonulhatsz át! Sőt kivonult ellene Edóm tekintélyes haddal és hatalmas erővel.

21 Edóm tehát nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon területén, ezért Izráelnek ki kellett kerülnie.

Áron halála

22 Azután elindultak Kádésból, és megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Hór-hegyhez.

23 És ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak a Hór-hegynél, Edóm országának a határán:

24 Áron most elődei mellé kerül. Nem mehet be arra a földre, amelyet Izráel fiainak adok, mivel fellázadtatok parancsom ellen Meríbá vizeinél.

25 Vedd magadhoz Áront és a fiát, Eleázárt, és vidd fel őket a Hór-hegyre!

26 Ott vesse le Áron a ruháit, te pedig öltöztesd fel azokba a fiát, Eleázárt, mert Áron meghal ott, és elődei mellé kerül!

27 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta azÚr. Fölmentek a Hór-hegyre az egész közösség szeme láttára,

28 Mózes levette Áronról a ruháit, és felöltöztette azokba Eleázárt, a fiát. Áron meghalt ott a hegytetőn, Mózes és Eleázár pedig lement a hegyről.

29 Amikor látta az egész közösség, hogy Áron elhunyt, Izráel egész háza harminc napig siratta őt.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/20-adbec708cef895612dc567c2356887df.mp3?version_id=920—

A rézkígyó

1 Amikor meghallotta a kánaáni Arád királya, aki a Délvidéken élt, hogy odaért Izráel az atárími úton, megtámadta Izráelt, és foglyokat ejtett közülük.

2 Ekkor fogadalmat tett Izráel azÚrnak, és ezt mondta: Ha egyszer kezembe adod ezt a népet, mindenestül kiirtom városait.

3 AzÚrmeghallgatta Izráel szavát, kezébe adta ezeket a kánaániakat, és Izráel mindenestül kiirtotta őket és városaikat. Ezért nevezték el azt a helyet Hormának.

4 Majd elindultak a Hór-hegytől a Vörös-tenger felé, hogy megkerüljék Edóm országát. De útközben elfogyott a nép türelme,

5 és így beszélt a nép Isten és Mózes ellen: Miért hoztatok föl bennünket Egyiptomból? Azért, hogy meghaljunk a pusztában? Hiszen nincs kenyér és nincs víz, szívből utáljuk ezt a hitvány eledelt!

6 Ezért azÚrmérges kígyókat küldött a népre, és azok megmarták a népet, úgyhogy sokan meghaltak Izráelből.

7 Ekkor odament a nép Mózeshez, és ezt mondta: Vétkeztünk, mert azÚrellen és ellened szóltunk. Imádkozz azÚrhoz, hogy távolítsa el rólunk a kígyókat! És imádkozott Mózes a népért.

8 AzÚrpedig ezt mondta Mózesnek: Készíts egy mérges kígyót, és tűzd föl egy póznára! Mindenki, akit megmart a kígyó, életben marad, ha arra föltekint.

9 Mózes tehát készített egy rézkígyót, és föltűzte egy póznára. Ha azután megmart valakit a kígyó, és föltekintett a rézkígyóra, életben maradt.

Izráel tovább vándorol a pusztában

10 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Óbótban.

11 Majd elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, abban a pusztában, amely Móábtól keletre van.

12 Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek a Zered-pataknál.

13 Onnan is továbbmentek, és tábort ütöttek az emóriak területén eredő Arnón túlsó partján, a pusztában, mert az Arnón Móáb határa Móáb és az emóriak között.

14 Ezért van szó azÚrharcainak könyvében a Szúfában fekvő Váhébról, a völgyekről, az Arnónról,

15 a völgyek lejtőiről, amelyek Ár városa felé húzódnak, és Móáb határáig nyúlnak.

16 Onnan Beérbe mentek. Ott van az a kút, amelynél ezt mondta azÚrMózesnek: Gyűjtsd össze a népet, mert vizet adok neki.

17 Ekkor énekelte Izráel ezt a dalt:

Buzogj föl, kút, zengjétek dalát!

18 Kút, fejedelmek ásták,

nép vezérei vájták

kormánypálcájukkal, vezérbotjaikkal.

A pusztából Mattánába mentek,

19 Mattánából Nahalíélba, Nahalíélból pedig Bámótba.

20 Bámótból abba a völgybe mentek, amely Móáb mezején van a Piszgá csúcsánál, mely a sivatagra néz.

Szíhón legyőzése

21 Ekkor követeket küldött Izráel Szíhónhoz, az emóriak királyához ezzel az üzenettel:

22 Szeretnék átvonulni országodon! Nem térünk le sem szántóföldre, sem szőlőbe, kútvizet sem iszunk. A király útján megyünk, amíg átvonulunk területeden.

23 De Szíhón nem engedte meg Izráelnek, hogy átvonuljon a területén. Összegyűjtötte Szíhón egész hadinépét, kivonult Izráel ellen a pusztába, és Jahacba érve megütközött Izráellel.

24 De Izráel kardélre hányta őt, és birtokba vette az országát az Arnóntól a Jabbókig, az ammóniakig, mert meg volt erősítve az ammóniak határa.

25 Elfoglalta Izráel mindezeket a városokat, és beköltözött Izráel az emóriak összes városába: Hesbónba is, meg a hozzá tartozó falvakba.

26 Mert Hesbón Szíhónnak, az emóriak királyának a városa volt, aki hadat viselt Móáb előbbi királya ellen, és elfoglalta egész országát az Arnónig.

27 Ezért mondják a regélők:

Jöjjetek Hesbónba!

Épüljön és erősödjék Szíhón városa!

28 Mert tűz csapott ki Hesbónból,

láng Szíhón városából:

megemésztette Ár-Móábot,

az Arnón menti magaslatok urait.

29 Jaj neked, Móáb!

Elvesztél, Kemós népe!

Fiait földönfutókká tette,

leányait az emóri király,

Szíhón foglyaivá.

30 Lőttünk rájuk, és elpusztult Hesbón Díbónig,

elpusztítottuk Nófahig, egész Médebáig.

Óg legyőzése

31 Ezután letelepedett Izráel az emóriak földjén.

32 Mózes kémeket küldött Jazérba, elfoglalták a hozzá tartozó falvakat, és kiűzték onnan az emóriakat.

33 Azután megfordultak, és Básán felé vonultak. De kivonult ellenük Óg, Básán királya egész hadinépével, hogy megütközzék velük Edreíben.

34 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt! Úgy bánj el vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott.

35 És úgy megverték őt fiaival és egész hadinépével együtt, hogy senki sem tudott elmenekülni közülük. Országát pedig birtokba vették.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/21-4550dab6e3c21e2b678caeca9be3b910.mp3?version_id=920—

Bálák hívatja Bálámot

1 Azután elindultak Izráel fiai, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordánon túl, Jerikóval szemben.

2 Bálák, Cippór fia látta mindazt, ahogyan Izráel elbánt az emóriakkal.

3 Móáb nagyon megrémült a néptől, olyan sokan voltak, és megrettent Móáb Izráel fiaitól.

4 Ezért ezt mondta Móáb népe Midján véneinek: Ez a tömeg úgy lelegel körülöttünk mindent, ahogyan a marha lelegeli a zöld mezőt.

Abban az időben Bálák, Cippór fia volt Móáb királya.

5 Követeket küldött Bálámhoz, Beór fiához az Eufrátesz mellett levő Petórba, honfitársainak a földjére, hogy hívják meg, és ezt mondják neki: Íme, egy nép jött ki Egyiptomból, és már ellepte a föld színét, és velem szemben telepedett le.

6 Ezért jöjj el, átkozd meg ezt a népet, mert erősebb nálam. Talán akkor meg tudom verni, és kiűzöm az országból. Jól tudom, hogy áldott lesz, akit te megáldasz, és átkozott, akit te megátkozol.

7 Elmentek tehát Móáb és Midján vénei, és náluk volt a varázslás díja. Megérkeztek Bálámhoz, és elmondták neki Bálák üzenetét.

8 Ő ezt felelte nekik: Maradjatok itt éjszakára, és én beszámolok nektek arról, hogy mit mondott nekem azÚr. Móáb vezető emberei ezért ott maradtak Bálámnál.

9 Isten pedig eljött Bálámhoz, és megkérdezte tőle: Miféle férfiak vannak itt nálad?

10 Bálám ezt felelte Istennek: Bálák, Cippór fia, Móáb királya ezt üzente nekem:

11 Egy nép jött ki Egyiptomból, és ellepte a föld színét. Jöjj tehát, és verd meg rontással a kedvemért, talán akkor meg tudok vele küzdeni, és el tudom űzni.

12 Isten azonban ezt mondta Bálámnak: Ne menj el velük, ne átkozd meg azt a népet, mert áldott az.

13 Fölkelt tehát Bálám reggel, és ezt mondta Bálák vezető embereinek: Menjetek vissza a hazátokba, mert nem engedi meg azÚr, hogy veletek menjek.

14 Móáb vezető emberei fölkerekedtek, visszamentek Bálákhoz, és elmondták: Nem akart velünk jönni Bálám.

15 Akkor Bálák még több és még tekintélyesebb vezető embert küldött azoknál.

16 Ezek megérkeztek Bálámhoz, és ezt mondták neki: Így szól Bálák, Cippór fia: Ne vonakodj eljönni hozzám!

17 Igen gazdagon megjutalmazlak, és megteszek mindent, amit mondasz nekem. Csak jöjj el, és verd meg ezt a népet rontással a kedvemért!

18 De Bálám ezt felelte Bálák udvari embereinek: Ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg Istenemnek, azÚrnak a parancsát, és nem tehetek semmit vele szemben.

19 De csak maradjatok itt ti is ezen az éjszakán, hogy megtudjam, akar-e még valamit mondani nekem azÚr.

20 Éjjel eljött Isten Bálámhoz, és ezt mondta neki: Ha azért jöttek ezek a férfiak, hogy elhívjanak téged, kelj föl, menj el velük, de csak azt teheted, amit én mondok neked.

21 Fölkelt tehát Bálám reggel, fölnyergelte a szamarát, és elment Móáb vezető embereivel.

22 Isten azonban haragra gerjedt, amiért Bálám elment. Ezért odaállt azÚrangyala az útra, hogy feltartóztassa. Ő a szamarán ügetett, és vele volt két szolgája is.

23 De a szamár meglátta azÚrangyalát, ahogyan ott állt az úton kivont karddal a kezében, ezért letért a szamár az útról, és a mezőre ment. Bálám ütni kezdte a szamarat, hogy visszaterelje az útra.

24 Azután odaállt azÚrangyala a szőlők között egy mély útra, amelyet innen is, onnan is fal szegélyezett.

25 Amikor meglátta a szamár azÚrangyalát, odalapult a kőfalhoz, és Bálám lábát is a falhoz szorította. Ekkor újból megverte.

26 AzÚrangyala továbbment, és ismét megállt egy szoros helyen, ahol nem lehetett kitérni sem jobbra, sem balra.

27 Amikor meglátta a szamár azÚrangyalát, lefeküdt Bálám alatt. Ekkor haragra gerjedt Bálám, és ütni kezdte botjával a szamarat.

28 De azÚrbeszédre nyitotta a szamár száját, és az így szólt Bálámhoz: Mit vétettem ellened, hogy háromszor is megvertél engem?

29 Bálám így felelt a szamárnak: Mert csúfot űztél belőlem. Lenne csak kard a kezemben, meg is ölnélek!

30 A szamár ezt mondta Bálámnak: A te szamarad vagyok, rajtam utazol régtől fogva mindmáig. Szoktam-e ilyet tenni veled? Bálám azt felelte: Nem.

31 Ekkor azÚrmegnyitotta Bálám szemét, aki meglátta azÚrangyalát, amint ott áll az úton kivont karddal a kezében. Bálám meghajolt, és arcra borult.

32 AzÚrangyala ezt mondta neki: Miért verted meg a szamaradat már háromszor? Azért jöttem, hogy feltartóztassalak, mert ellenemre való ez az út.

33 A szamár látott engem, azért tért ki előlem háromszor is. Ha nem tért volna ki előlem, téged meg is öltelek volna, azt pedig életben hagytam volna.

34 Bálám így felelt azÚrangyalának: Vétkeztem, mert nem tudtam, hogy te állsz velem szemben az úton. De ha nem tetszik neked, inkább visszatérek.

35 De azÚrangyala ezt felelte Bálámnak: Menj el ezekkel a férfiakkal, de csak azt mondhatod, amit én mondok neked! Bálám tehát elment Bálák vezető embereivel.

36 Amikor meghallotta Bálák, hogy jön Bálám, kiment eléje Ír-Móábig, amely az Arnón határvonalánál van, a határ legszélén.

37 Ezt mondta Bálák Bálámnak: Már többször is hívattalak téged, miért nem akartál jönni? Azt hitted, hogy nem tudlak megjutalmazni?

38 De Bálám ezt felelte Báláknak: Látod, hogy eljöttem hozzád! De nem szólhatok magamtól semmit, csak azt mondhatom, amire Isten indít.

39 Ezután továbbment Bálám Bálákkal, és megérkeztek Kirjat-Hucótba.

40 Bálák ott marhákat és juhokat áldozott, és küldött belőle Bálámnak és a vele levő vezető embereknek is.

41 Reggel aztán magával vitte Bálák Bálámot, fölvezette Baal magaslatára, ahonnan láthatta Izráel népének egy részét.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/22-49bcaf0f34464dd4a820a73fdc04bd1e.mp3?version_id=920—

Bálám megáldja Izráelt

1 Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.

2 Bálák megtette, amit Bálám mondott. Azután Bálák és Bálám mindegyik oltáron bikát meg kost áldozott.

3 Majd ezt mondta Bálám Báláknak: Állj oda az égőáldozatod mellé, én pedig elmegyek. Talán találkozhatom azÚrral, és amit majd láttat velem, azt elmondom neked. És fölment egy kopár hegytetőre.

4 Isten találkozott Bálámmal, aki ezt mondta neki: Hét oltárt állítottam fel, és bikát meg kost áldoztam mindegyik oltáron.

5 AzÚrpedig Bálám szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.

6 Amikor visszatért hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett, Móáb valamennyi vezető emberével együtt.

7 Bálám példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:

Arámból hozatott ide Bálák,

Kelet hegyeiről Móáb királya:

Jöjj, átkozd meg a kedvemért Jákóbot,

jöjj, és verd meg rontással Izráelt!

8 Megátkozhatom-e, akit az Isten meg nem átkoz?

Rontást hozhatok-e arra, akire azÚrnem bocsátott rontást?

9 Jól látom őt a sziklacsúcsról,

szemlélem a halmokról.

E nép egyedül fog lakni,

nem számítja magát a nemzetek közé.

10 Ki számolhatja meg Jákóbot

– hiszen annyian vannak, mint a porszemek –

és Izráelnek csak a negyedét is?

Bár úgy halnék meg, mint az igazak,

és úgy érne véget az életem, akár az övék!

11 Bálák akkor ezt mondta Bálámnak: Mit tettél velem?! Elhoztalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig megáldottad őket!

12 De ő azt felelte: Nekem vigyáznom kell, hogy csak azt mondjam, amire azÚrindított.

13 Akkor ezt mondta neki Bálák: Jöjj velem egy másik helyre, ahonnan láthatod azt a népet. De csak a szélét láthatod, az egészet nem látod. Onnan verd meg őket rontással a kedvemért!

14 Magával vitte a Cófim mezejére, a Piszgá csúcsára. Épített ott hét oltárt, és mindegyik oltáron bikát és kost áldozott.

15 Ezután Bálám azt mondta Báláknak: Állj ide az égőáldozatod mellé, én pedig amott szeretnék találkozni Istennel.

16 AzÚrtalálkozott Bálámmal, szájába adta igéjét, és azt mondta: Térj vissza Bálákhoz, és eszerint beszélj.

17 Amikor visszament hozzá, ő még ott állt az égőáldozata mellett Móáb vezető embereivel együtt. Bálák ezt kérdezte tőle: Mit mondott azÚr?

18 Ő pedig példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:

Kelj fel, Bálák, és figyelj,

hallgass most rám, Cippór fia!

19 Nem ember az Isten, hogy hazudnék,

nem embernek fia, hogy bármit megbánna.

Mond-e olyat, amit meg ne tenne,

ígér-e olyat, amit nem teljesít?

20 Áldásra kaptam parancsot,

s ha ő áld, meg nem másíthatom.

21 Nem látnak bajt Jákóbban,

nem látnak nyomorúságot Izráelben.

Vele van Istene, azÚr,

királynak szóló ujjongás hangzik benne.

22 Isten hozta ki őket Egyiptomból,

olyan az ereje, mint a bivaly szarva.

23 Nem fog a varázslás Jákóbon,

sem az igézet Izráelen.

Idejében megmondják Jákóbnak,

Izráelnek, hogy mit tesz az Isten.

24 Mint nőstény oroszlán kel föl ez a nép,

s mint hím oroszlán emelkedik föl;

nem fekszik le újra, míg prédát nem eszik,

és fegyvertől hullottak vérét nem issza.

25 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Ha már nem tudod megrontani, legalább ne áldd meg!

26 De Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már neked, hogy csak azt fogom tenni, amit meghagy azÚr!

27 Akkor Bálák ezt mondta Bálámnak: Jöjj, elviszlek egy másik helyre! Talán jónak látja Isten, hogy onnan rontsd meg Izráelt a kedvemért.

28 És magával vitte Bálák Bálámot a Peór csúcsára, amely a síkságra néz.

29 Akkor ezt mondta Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts ide nekem hét bikát és hét kost.

30 Bálák megtette, amit Bálám mondott, azután mindegyik oltáron bikát meg kost áldozott.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/23-3cdb356493725c744490525096a22823.mp3?version_id=920—

Bálám Jákób csillagáról jövendöl

1 Amikor Bálám látta, hogy az tetszik azÚrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát,

2 és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke,

3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:

Így szól Bálám, Beór fia,

így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme,

4 így szól, aki hallja Isten mondásait,

aki látja a Mindenhatótól kapott látomást,

leborulva, de nyitott szemekkel:

5 Mily szépek a sátraid, Jákób,

a hajlékaid, ó, Izráel!

6 Mint hosszan elnyúló völgyek,

mint folyó mentén a kertek,

mint azÚrültette aloék,

mint víz mentén a cédrusok.

7 Kicsordul a víz kútjai vödréből,

vetése vízben bővelkedik.

Királya hatalmasabb Agágnál,

és királyi hatalma fölemelkedik.

8 Isten hozta ki Egyiptomból,

olyan az ereje, mint a bivaly szarva.

Megemészti az ellenséges népeket,

szétmorzsolja csontjaikat,

összetöri nyilaikat.

9 Hever, fekszik, mint a hím oroszlán

és mint a nőstény oroszlán; ugyan, ki merné fölkelteni?

Áldott, aki téged áld,

átkozott, aki téged átkoz!

10 Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig háromszor is megáldottad őket!

11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most azÚrmegfosztott téged a jutalomtól.

12 Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél,

13 hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg azÚrparancsát, és nem tehetek magamtól sem jót, sem rosszat, és hogy csak azt mondhatom, amit megmond azÚr.

14 De most, mielőtt elmegyek népemhez, jöjj, hadd tárjam föl előtted, mit fog tenni ez a nép a te népeddel majd egykor.

15 Példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:

Így szól Bálám, Beór fia,

így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme,

16 így szól, aki hallja Isten mondásait,

aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet,

aki látja a Mindenhatótól kapott látomást,

leborulva, de nyitott szemekkel:

17 Látom őt, de nem most,

szemlélem, bár nincs közel.

Csillag jön fel Jákóbból,

jogar támad Izráelből.

Bezúzza Móáb halántékát

és a koponyáját Sét összes fiának.

18 Birtokába kerül Edóm,

birtokába kerül ellensége, Széír,

mert hatalmas dolgokat visz véghez Izráel.

19 Eltapossa Jákób,

elpusztítja még a városból menekülőket is.

Eltapossa Jákób Edómot,

és elpusztítja Széír menekültjeit.

20 Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:

Népek eleje Amálék,

mégis pusztulás a vége.

21 Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:

Szilárd a te lakóhelyed,

sziklára van rakva fészked.

22 Mégis megsemmisül Kain,

amikor fogságba viszi Assúr.

23 Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta:

Ó jaj, ki élhet tovább,

mint ahogy Isten megszabta?

24 Hajók jönnek Kittím partjairól,

megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert,

míg el nem pusztul az is.

25 Azután felkerekedett Bálám, elment, és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/NUM/24-6e4c40953f30154ab5fb4ee838eced46.mp3?version_id=920—