Revised Hungarian Bible (RรšF)

Visszatekintés Izráel pusztai vándorlására

1 Ezeket a beszédeket mondta el Mózes egész Izráelnek a Jordánon túl a pusztában, az Arábá-völgyben, Szúffal szemben, Párán és Tófel, Lábán, Hacérót és Dí-Záháb között.

2 Tizenegy napig tartott az út a Hórebtől Kádés-Barneáig, a Széír-hegyvidéken át.

3 A negyvenedik évben, a tizenegyedik hónap elsején történt, hogy Mózes elbeszélte Izráel fiainak mindazt, amit megparancsolt neki azÚr,

4 miután megverte Szíhónt, az emóriak királyát, aki Hesbónban lakott, meg Ógot, Básán királyát, aki Astárótban lakott, Edreí mellett.

5 Így kezdte Mózes magyarázni ezt a törvényt a Jordánon túl, Móáb földjén:

6 AzÚr, a mi Istenünk, így szólt hozzánk a Hóreben: Elég sokáig maradtatok már e mellett a hegy mellett.

7 Induljatok útnak, és menjetek az emóriak hegyvidékére meg az azzal szomszédos területekre, az Arábá-völgybe, a hegyvidékre és a Sefélá-alföldre, a Délvidékre és a tengerpartra, a kánaániak földjére és a Libánonra, a nagy folyamig, az Eufráteszig.

8 Íme, én nektek adtam ezt a földet. Menjetek hát, és vegyétek birtokba azt a földet, amelyről megesküdött azÚratyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nekik és utódaiknak adja.

9 Abban az időben ezt mondtam nektek: Nem tudok egyedül gondot viselni rátok.

10 Istenetek, azÚrmegsokasított benneteket, és most már oly sokan vagytok, mint égen a csillag.

11 Szaporítson is meg benneteket azÚr, atyáitok Istene ezerszeresen, és áldjon meg, ahogyan megígérte nektek!

12 Hogyan tudnám egyedül magamra vállalni bajaitokat, terheiteket és peres ügyeiteket?

13 Jelöljetek ki törzsenként bölcs, értelmes és tapasztalt embereket, és én elöljáróitokká teszem őket.

14 Ti ezt feleltétek nekem: Helyes, amit mondtál, így kell tenni!

15 Fogtam tehát törzseitek főembereit, bölcs és tapasztalt embereket, és főembereitekké tettem őket: elöljárókká ezer, száz, ötven vagy tíz ember fölött, meg felügyelőkké minden törzsetekben.

16 Bíráitoknak pedig ezt parancsoltam abban az időben: Hallgassátok meg testvéreiteket, és igazságosan ítélkezzetek mindenkinek az ügyében, akár testvérével, akár jövevénnyel van dolga.

17 Ne legyetek személyválogatók az ítélkezésben, a kicsit éppúgy hallgassátok meg, mint a nagyot! Embertől ne tartsatok, mert az ítélet Istené. Ami pedig nektek túl nehéz, azt tárjátok elém, és én majd meghallgatom.

18 Így parancsoltam meg nektek abban az időben mindazt, amit tennetek kell.

19 Azután elindultunk a Hórebtől, és bejártuk azt az egész nagy és félelmetes pusztát, amelyet az emóriak hegysége felé vivő úton láttatok, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, azÚr. Így érkeztünk meg Kádés-Barneába.

20 Ott ezt mondtam nektek: Megérkeztetek az emóriak hegyvidékéhez, amelyet nekünk fog adni Istenünk, azÚr.

21 Lásd, Istened, azÚrneked adta ezt a földet. Vonulj hát ellene, és vedd birtokodba, ahogyan meghagyta atyáid Istene, azÚr. Ne félj, és ne rettegj!

22 Akkor odajöttetek hozzám mindnyájan, és ezt mondtátok: Küldjünk előre embereket, hogy kémleljék ki nekünk az országot, és hozzák hírül, melyik úton kell felvonulnunk, és milyenek azok a városok, amelyekbe be kell majd vonulnunk.

23 Jónak láttam ezt, és kiválasztottam közületek tizenkét férfit, minden törzsből egyet.

24 Ezek elindultak, fölmentek a hegyvidékre, eljutottak az Eskól-völgyig, és kikémlelték az országot.

25 Szedtek annak a földnek a gyümölcseiből, és elhozták nekünk. Hírt is hoztak nekünk, és ezt mondták: Jó földet akar nekünk adni Istenünk, azÚr.

26 Ti azonban nem akartatok felvonulni ellene, hanem fellázadtatok Isteneteknek, azÚrnak a parancsa ellen.

27 Zúgolódtatok sátraitokban, és ezt mondtátok: Gyűlöl bennünket azÚr, azért hozott ki Egyiptomból, hogy most az emóriak kezébe adjon és elpusztítson bennünket.

28 Hová is vonulnánk? Testvéreink elcsüggesztették szívünket, amikor ezt mondták: Magasabb és szálasabb nálunk az a nép, városaik nagyok, és falaik az égig érnek, sőt még az anákiak fiait is láttuk ott.

29 Akkor ezt mondtam nektek: Ne ijedjetek meg, és ne féljetek tőlük!

30 Istenetek, azÚr, aki előttetek jár, harcolni fog értetek éppúgy, ahogyan Egyiptomban tette értetek, szemetek láttára.

31 A pusztában is láthattad, hogy egész úton, amelyen jártatok, úgy vitt téged Istened, azÚr, ahogy a fiát viszi az ember, míg el nem érkeztetek erre a helyre.

32 Ennek ellenére sem hittetek Istenetekben, azÚrban,

33 aki előttetek járt az úton, hogy táborhelyet keressen nektek: éjjel tűzben, hogy láthassátok az utat, amelyen mennetek kellett, nappal pedig felhőben.

34 Amikor azÚrmeghallotta hangoskodásotokat, felháborodott, és ezt az esküt tette:

35 Ezek közül az emberek közül, ebből a gonosz nemzedékből senki sem látja meg azt a jó földet, amelyről megesküdtem, hogy atyáitoknak adom.

36 Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte azUrat.

37 Rám is megharagudott azÚrmiattatok, és azt mondta: Te sem mégy be oda.

38 Józsué, Nún fia azonban, aki melletted szokott állni, bemegy majd oda. Őt bátorítsd, mert ő fogja örökségéhez juttatni Izráelt.

39 De gyermekeitek, akikről azt mondtátok, hogy prédára jutnak, és fiaitok, akik ma még nem tudják, mi a jó és mi a rossz, ők bemennek majd oda, mert nekik adom azt, ők veszik birtokba.

40 Ti pedig forduljatok meg, és induljatok a pusztába a Vörös-tenger felé!

41 De ti ezt feleltétek nekem: Vétkeztünk azÚrellen! Felvonulunk és harcolunk egészen úgy, ahogyan megparancsolta nekünk Istenünk, azÚr. Fölfegyverkeztetek tehát, és azt gondoltátok, hogy könnyű lesz fölmenni a hegyvidékre.

42 AzÚrazonban azt mondta, hogy mondjam meg nekik: Ne menjetek fel, ne szálljatok harcba, mert nem leszek köztetek, és vereséget szenvedtek ellenségeitektől!

43 Így beszéltem hozzátok, de ti nem hallgattatok rám, hanem fellázadtatok azÚrparancsa ellen; elbizakodtatok, és fölmentetek a hegyvidékre.

44 De kivonultak ellenetek az emóriak, akik azon a hegyvidéken laktak, és üldözőbe vettek benneteket, ahogyan a méhek szokták, és vágtak benneteket Széírtől Hormáig.

45 Akkor visszatértetek, és sírtatok azÚrszíne előtt, de azÚrnem hallgatott szavatokra, és nem figyelt rátok.

46 Ezért kellett annyi ideig Kádésban laknotok, ameddig ott laktatok.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/1-d45cdee304b59839b780617e1d661391.mp3?version_id=920—

Izráel kikerüli Edóm, Móáb és Ammón országát

1 Ezután megfordultunk, és elindultunk a pusztába, a Vörös-tenger felé, ahogyan megmondta nekem azÚr, és sokáig kerülgettük a Széír-hegyvidéket.

2 Majd ezt mondta nekem azÚr:

3 Elég sokáig kerülgettétek ezt a hegyvidéket, forduljatok észak felé!

4 Parancsold meg azért a népnek: Ti most elvonultok testvéreiteknek, Ézsau fiainak a határa mellett, akik Széírben laknak. Ők ugyan félnek tőletek, de nagyon vigyázzatok:

5 ne indítsatok háborút ellenük! Mert egy talpalatnyi földet sem adok nektek az övékből, hiszen a Széír-hegyvidéket Ézsau birtokába adtam.

6 Ha enni akartok, pénzért vegyetek tőlük ennivalót, és ha inni akartok, vizet is pénzért vegyetek tőlük.

7 Mert megáldotta kezed minden munkáját Istened, azÚr, tudta, hogy itt jársz e nagy pusztában. Negyven esztendeje már, hogy veled van Istened, azÚr, és nem szűkölködtél semmiben.

8 Így vonultunk el tehát testvéreink, Ézsau fiai mellett, akik Széírben laknak, letérve az Arábá-völgyön át vezető útról, amely Élatból és Ecjón-Geberből indul. Megfordultunk, és Móáb pusztája felé mentünk tovább.

9 Akkor ezt mondta nekem azÚr: Ne támadjátok meg Móábot, és ne indítsatok ellene háborút! Mert nem adok neked birtokot az ő földjéből, hiszen Árt Lót fiainak a birtokába adtam.

10 Az émiek laktak ott azelőtt, olyan nagy, számos és szálas nép, mint az anákiak.

11 A refáiak közé tartoztak ők is, mint az anákiak, csak a móábiak émieknek nevezték őket.

12 Széírben meg a hóriak laktak azelőtt, de Ézsau fiai elfoglalták a birtokukat, kiirtották maguk elől őket, és a helyükbe telepedtek, ugyanúgy, ahogyan Izráel bánt azzal a földdel, amelyet azÚradott neki birtokul.

13 Most azért induljatok, keljetek át a Zered-patakon! Át is keltünk a Zered-patakon.

14 Harmincnyolc év telt el azóta, hogy elindultunk Kádés-Barneából addig, hogy átkeltünk a Zered-patakon, míg ki nem veszett a táborból a harcosok egész nemzedéke, ahogyan megesküdött nekik azÚr.

15 Bizony, azÚrkeze nehezedett rájuk, míg mind egy szálig ki nem vesztek a táborból.

16 Amikor ezek a harcosok mind egy szálig kihaltak a nép közül,

17 így szólt hozzám azÚr:

18 Te ma átvonulsz Árnál Móáb határán.

19 Amikor Ammón fiai közelébe jutsz, ne támadd meg őket, és ne indíts ellenük háborút! Mert nem adok neked birtokot Ammón fiainak a földjéből, hiszen azt Lót fiainak a birtokába adtam.

20 Ez is a refáiak földjéhez tartozott: refáiak laktak ott azelőtt, csak az ammóniak zamzummiaknak nevezték őket.

21 Olyan nagy, számos és szálas nép volt ez, mint az anákiak, de azÚrkiirtotta őket az ammóniak elől; és ezek elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek

22 ugyanúgy, ahogyan Ézsau Széírben lakó fiaival tette azÚr: kiirtotta előlük a hóriakat, azok pedig elfoglalták a birtokukat, és a helyükbe telepedtek; ott laknak még ma is.

23 Az avviak falvakban laktak, egészen Gázáig, de kiirtották őket a kaftóriak, akik Kaftórból jöttek, és a helyükbe telepedtek.

24 Induljatok hát útnak, és keljetek át az Arnón-patakon! Íme, kezedbe adom az emóri Szíhónt, Hesbón királyát országával együtt. Ott kezdd el a honfoglalást, és indíts ellene háborút!

25 A mai naptól kezdve rettegést és félelmet keltek a népekben előtted mindenütt az ég alatt, hogy ha híredet hallják, remegjenek és reszkessenek tőled.

Szíhón legyőzése

26 Akkor követeket küldtem a Kedémót-pusztából Szíhónhoz, Hesbón királyához ezzel a békés üzenettel:

27 Szeretnék átvonulni országodon. Mindig csak az úton megyek, nem térek le se jobbra, se balra.

28 Ha enni akarok, pénzért adj nekem ennivalót, ha inni akarok, vizet is pénzért adj nekem! Csak hadd vonuljak át gyalogszerrel,

29 ahogyan megengedték ezt nekem Ézsau fiai is, akik Széírben laknak, meg a móábiak is, akik Árban laknak. Így akarok majd átkelni a Jordánon arra a földre, amelyet Istenünk, azÚrakar nekünk adni.

30 De Szíhón, Hesbón királya nem akarta megengedni, hogy átvonuljunk, mert megkeményítette lelkét Istened, azÚr, és makaccsá tette a szívét, hogy kezedbe adja országát mind a mai napig.

31 Akkor ezt mondta nekem azÚr: Lásd, én elhatároztam, hogy kiszolgáltatom neked Szíhónt és országát: kezdd el a honfoglalást, és vedd birtokba az országát!

32 De Szíhón kivonult ellenünk Jahacba egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk.

33 Istenünk, azÚrazonban kiszolgáltatta őt nekünk, úgyhogy megvertük fiaival és egész hadinépével együtt.

34 Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, és kiirtottuk minden városában a férfiakat, asszonyokat és gyermekeket, nem hagytunk megmenekülni senkit sem.

35 Csak az állatokat tartottuk meg zsákmányként és azt, ami az elfoglalt városokban prédára került.

36 Az Arnón-patak partján fekvő Aróértól, ettől a patak menti várostól Gileádig egyetlen város sem tudott ellenállni nekünk. Valamennyit kiszolgáltatta nekünk Istenünk, azÚr.

37 De Ammón fiainak a földjéhez nem közeledtél, sem a Jabbók-patak egész partjához, sem a hegyvidék városaihoz, mert mindettől eltiltott téged Istenünk, azÚr.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/2-993cb892193491097cf9b1eb96705878.mp3?version_id=920—

Izráel legyőzi Básán királyát

1 Azután megfordultunk, és Básán felé vonultunk. Óg, Básán királya kivonult ellenünk Edreíbe egész hadinépével együtt, hogy megütközzék velünk.

2 Akkor ezt mondta nekem azÚr: Ne félj tőle, mert kezedbe adom őt egész hadinépével és országával együtt. Úgy bánj vele, ahogyan elbántál Szíhónnal, az emóriak királyával, aki Hesbónban lakott.

3 Így adta kezünkbe Istenünk, azÚrÓgot, Básán királyát is egész hadinépével együtt, és úgy megvertük, hogy senki sem tudott megmenekülni.

4 Elfoglaltuk akkor valamennyi városát, nem volt olyan város, amelyet el ne vettünk volna tőlük: hatvan várost, Argób egész vidékét, Óg országát Básánban.

5 Ezek a városok mind magas kőfallal voltak megerősítve, kapukkal, zárakkal, és rajtuk kívül még volt igen sok meg nem erősített város is.

6 Kiirtottuk ezeket úgy, ahogyan elbántunk Szíhónnal, Hesbón királyával: kiirtottuk minden városban a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket.

7 De az összes állatot meg ami a városokban prédára került, zsákmányként megtartottuk magunknak.

8 Így vettük el akkor az emóriak két királyától azt a földet, amely a Jordánon túl van, az Arnón-pataktól a Hermón-hegységig –

9 a szidóniak a Hermónt Szirjónnak nevezik, az emóriak pedig Szenírnek nevezik –,

10 minden várost a fennsíkon, egész Gileádot és egész Básánt Szalkáig és Edreíig, Óg királyságának a városait Básánban.

11 Csak Óg, Básán királya maradt meg már akkor a refáiak utódai közül. Nyugvóhelye bazaltkő nyugvóhely: ott van az ammóni Rabbában, kilenc könyök hosszú és négy könyök széles, a közönséges könyök szerint mérve.

12 Abban az időben vettük birtokba ezt az országot. Az Arnón-pataknál fekvő Aróértól fogva Gileád hegyvidékének a felét városaival együtt a rúbenieknek és a gádiaknak adtam.

13 Gileád többi részét és egész Básánt, Óg országát Argób egész vidékével együtt a Manassé törzse felének adtam. Básán egészét a refáiak földjének hívják.

14 Manassé fia, Jáír kapta Argób egész vidékét a gesúri és maakái határig. Ezért nevezik azt róla, vagyis Básánt, Jáír sátorfalvainak még ma is.

15 Mákírnak adtam Gileádot,

16 a rúbenieknek és a gádiaknak adtam Gileádtól az Arnón-patakig terjedő területet, ahol a patak közepe a határ, továbbá a Jabbók-patakig terjedő területet az ammóni határig,

17 meg az Arábá-völgyet a Jordánig, ami a határ, és a Kinneret-tótól az Arábá-tengerig, azaz a Sós-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében, ezektől kelet felé.

18 Abban az időben ezt parancsoltam nektek: Istenetek, azÚrezt a földet már nektek adta birtokul. De összes harcosotok keljen át fegyverestül testvéreiteknek, Izráel fiainak az élén.

19 Csak az asszonyok és gyermekek maradjanak városaitokban, amelyeket nektek adtam, meg a jószág, mert tudom, hogy sok jószágotok van.

20 Addig legyen így, amíg azÚrnyugalmat nem ad testvéreiteknek, ahogyan nektek, és birtokba nem veszik ők is azt a földet, amelyet Istenetek, azÚrad nekik a Jordánon túl. Akkor visszatérhet mindenki a maga birtokára, amelyet nektek adtam.

21 Józsuénak pedig megparancsoltam abban az időben: Saját szemeddel láttad mindazt, amit Istenetek, azÚrtett ezzel a két királlyal. Így bánik el azÚrmindazokkal az országokkal, amelyekbe te bevonulsz.

22 Ne féljetek tőlük, mert Istenetek, azÚrmaga harcol értetek!

Mózes nem mehet be az ígéret földjére

23 Abban az időben így könyörögtem azÚrhoz:

24 Uram,Uram! Te már megmutattál szolgádnak valamit nagyságodból és kezed erejéből. Mert van-e olyan Isten az égben vagy a földön, aki olyan hatalmas tetteket tudna véghezvinni, mint te?

25 Hadd menjek át, és hadd lássam meg azt a jó földet a Jordánon túl, azt a szép hegyvidéket és a Libánont!

26 De azÚr, aki megharagudott rám miattatok, nem hallgatott meg, hanem azt mondta nekem azÚr: Elég, ne is hozd szóba többé nekem ezt a dolgot!

27 Menj föl a Piszgá csúcsára, tekints szét nyugatra és északra, délre és keletre, és nézd meg a saját szemeddel, mert te nem kelhetsz át a Jordánon.

28 Józsuénak azonban adj parancsot, erősítsd és bátorítsd őt, mert ő fog átkelni e nép élén, és a földet, amelyet te látsz, ő osztja majd fel nekik örökségül.

29 Ezért ott maradtunk a völgyben, Bét-Peórral szemben.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/3-7152552ad602c77d2a8bdd49a0f150b7.mp3?version_id=920—

Mózes a törvény megtartására inti népét

1 Most pedig, Izráel, hallgass azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyekre megtanítalak benneteket, és teljesítsétek azokat, hogy élhessetek, és bemenve birtokba vehessétek azt a földet, amelyet atyáitok Istene, azÚrad nektek.

2 Semmit se tegyetek hozzá ahhoz, amit megparancsolok nektek, és semmit se vegyetek el belőle! Tartsátok meg Isteneteknek, azÚrnak parancsolatait, amelyeket megparancsolok nektek.

3 Saját szemetekkel láttátok, mit tett azÚrBaal-Peór miatt, hogyan pusztította ki közületek Istenetek, azÚrmindazokat, akik Baal-Peórt követték.

4 De ti, akik ragaszkodtatok Istenetekhez, azÚrhoz, ma is mindnyájan éltek.

5 Íme, én megtanítalak benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket Istenem, azÚrparancsolt meg nekem. Azok szerint cselekedjetek azon a földön, ahova bementek, hogy birtokba vegyétek.

6 Tartsátok meg és teljesítsétek azokat, mert ezáltal lesztek bölcsek és értelmesek a népek szemében. Ha meghallják mindezeket a rendelkezéseket, ezt mondják majd: Bizony, bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet!

7 Mert melyik nagy nemzethez vannak olyan közel az istenei, mint hozzánk a mi Istenünk, azÚr, valahányszor kiáltunk hozzá?!

8 És melyik nagy nemzetnek vannak olyan igazságos rendelkezései és előírásai, mint amilyen az az egész törvény, amelyet én adok ma elétek?!

9 Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is;

10 azt a napot, amelyen ott álltál Istened, azÚrelőtt a Hóreben, ahol ezt mondta nekem azÚr: Gyűjtsd ide hozzám a népet, hogy meghallgassa igéimet, és megtanuljanak félni engem mindenkor, amíg csak a földön élnek, sőt tanítsák meg erre a fiaikat is.

11 Akkor ti odajöttetek, és megálltatok a hegy lábánál. A hegy pedig égig érő lánggal égett, sötétség, felhő és homály borította.

12 A tűz közepéből azÚrbeszélt hozzátok. Hallottátok beszélni, de alakot nem láttatok, csak hangot hallottatok.

13 Kijelentette nektek szövetségét, amikor megparancsolta, hogy teljesítsétek a tíz igét, és felírta azokat két kőtáblára.

14 Nekem pedig megparancsolta akkor azÚr, hogy tanítsalak meg benneteket azokra a rendelkezésekre és törvényekre, amelyeket teljesítenetek kell azon a földön, ahova átkeltek, hogy birtokba vegyétek.

15 Nagyon vigyázzatok azért magatokra! Mivel nem láttatok semmiféle alakot, amikor azÚrbeszélt hozzátok a Hóreben a tűz közepéből,

16 azért nehogy elfajuljatok, ne készítsetek magatoknak bálványszobrot semminek a képmására: semmiféle bálványt férfi vagy nő formájára,

17 se a szárazföldi állatok formájára, se az égen repkedő madarak formájára,

18 se a földön csúszó-mászók formájára, se a föld alatt a vizekben levő halak formájára!

19 Ha szemedet az égre emeled, és látod a napot, a holdat és a csillagokat, az ég minden seregét, el ne tántorodj, ne imádd és ne tiszteld azokat, mert azokat az ég alatt levő összes többi népnek hagyta meg Istened, azÚr.

20 Titeket azonban kézen fogott azÚr, és kihozott Egyiptomból, a vaskohóból, hogy az ő tulajdon népe legyetek, ahogyan van ez még ma is.

21 De reám megharagudott miattatok azÚr, és megesküdött, hogy nem kelhetek át a Jordánon, és nem mehetek be arra a jó földre, amelyet Istened, azÚrad neked örökségül.

22 Nekem tehát ezen a földön kell meghalnom, nem kelhetek át a Jordánon. De ti átkeltek, és birtokba veszitek azt a jó földet.

23 Vigyázzatok, meg ne feledkezzetek arról a szövetségről, amelyet Istenetek, azÚrkötött veletek, és ne csináljatok magatoknak bálványszobrot semminek a képmására, ahogyan megparancsolta neked Istened, azÚr.

24 Mert azÚr, a te Istened emésztő tűz, féltőn szerető Isten!

25 Ha majd gyermekeid és unokáid születnek, és otthonra találtok azon a földön, de elfajultok, és bálványszobrot csináltok bárminek a képmására, és azt teszitek, amit rossznak lát Istenetek, azÚr, bosszantva őt,

26 az ég és a föld most a tanúm, hogy nagyon hamar kivesztek arról a földről, ahova átkeltek a Jordánon, hogy birtokba vegyétek. Nem éltek rajta hosszú ideig, hanem menthetetlenül kipusztultok.

27 Szétszéleszt benneteket azÚra népek közé, és csak kevesen maradtok meg azok között a nemzetek között, akikhez elhajt benneteket azÚr.

28 Ott aztán majd olyan isteneket kell tisztelnetek, amelyek emberi kéz alkotásai: fa és kő, amelyek nem látnak, nem hallanak, nem esznek és nem szagolnak.

29 De ha keresni fogod ott azUrat, a te Istenedet, megtalálod, ha teljes szívedből és teljes lelkedből kutatsz majd utána.

30 Ha nyomorúságban leszel, mert egykor majd utolérnek mindezek a dolgok, de végül megtérsz Istenedhez, azÚrhoz, és hallgatsz a szavára,

31 nem hagy akkor cserben, és nem hagy elpusztulni, mert irgalmas Isten azÚr, a te Istened. Nem feledkezik meg az atyáiddal kötött szövetségről, amelyre esküt tett nekik.

32 Kutass csak utána a régi időkben, amelyek előtted voltak, attól fogva, hogy embert teremtett Isten a földre, és az ég egyik szélétől a másikig: történt-e ilyen nagy esemény, vagy hallott-e valaki ehhez foghatót?!

33 Volt-e olyan nép, amely hallotta Isten hangját, amint szól a tűz közepéből, ahogyan te hallottad, és mégis életben maradt?

34 Vagy volt-e olyan isten, amely megpróbált előállni és kiszabadítani egy népet egy másik nép közül próbatételekkel, jelekkel és csodákkal, harcok árán is, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy és félelmetes tettekkel, ahogyan veletek megtette mindezt Istenetek, azÚrEgyiptomban, a szemetek láttára?

35 Azért láthattad ezeket, hogy megtudd: azÚraz Isten, és nincs más rajta kívül.

36 Az égből hallatta hangját, hogy figyelmeztessen téged, a földön pedig nagy tüzet láttatott veled, és a tűz közepéből hallottad beszédét.

37 És mivel szerette atyáidat, és kiválasztotta utódaikat, azért hozott ki téged nagy erejével ő maga Egyiptomból,

38 hogy nálad nagyobb és erősebb népeket űzzön ki előled, bevigyen téged, és neked adja örökségül a földjüket; így van ez ma is.

39 Tudd meg azért ma, és szívleld meg: azÚraz Isten fenn az égben és lenn a földön, nincsen más!

40 Tartsd meg rendelkezéseit és parancsolatait, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jó dolgod legyen neked és utódaidnak, és hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, azÚrad neked minden időkre!

Három menedékváros a Jordánon túl

41 Akkor kijelölt Mózes három várost a Jordánon túl napkeletre,

42 hogy oda menekülhessen a gyilkos, aki nem szándékosan ölte meg felebarátját, akit nem is gyűlölt azelőtt. Maradjon életben, ha e városok egyikébe menekül.

43 Kijelölte a rúbenieknek Becert a pusztában levő síkságon, a gádiaknak Rámótot Gileádban, a manassébelieknek pedig Gólánt Básánban.

Mózes megismétli a törvény igéit

44 Ez az a törvény, amit Mózes adott Izráel fiainak.

45 Ezeket az intelmeket, rendelkezéseket és előírásokat mondta el Mózes Izráel fiainak, miután kijöttek Egyiptomból,

46 a Jordánon túl, a Bét-Peórral szemben levő völgyben; Szíhónnak, az emóriak királyának a földjén, aki Hesbónban lakott, és akit megvert Mózes Izráel fiaival, miután kijöttek Egyiptomból.

47 Birtokba vették országát, és Ógnak, Básán királyának az országát: az emóriak e két királyáét, akik a Jordánon túl napkeletre laktak,

48 az Arnón-patak partján levő Aróértól a Szíón-hegyig, azaz a Hermónig,

49 meg az egész Arábá-völgyet a Jordánon túl, annak a keleti oldalán az Arábá-tengerig, a Piszgá lejtőinek tövében.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/4-eb661d307d7dafb97aa178934e85c5e1.mp3?version_id=920—

A Tízparancsolat

1 Mózes összehívta egész Izráelt, és ezt mondta nekik: Halld meg, Izráel, azokat a rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket ma elmondok nektek. Tanuljátok meg, tartsátok meg és teljesítsétek azokat!

2 AzÚr, a mi Istenünk, szövetséget kötött velünk a Hóreben.

3 Nemcsak atyáinkkal kötötte meg azÚrezt a szövetséget, hanem mivelünk is, mindnyájunkkal, akik itt és most életben vagyunk.

4 Szemtől szemben beszélt hozzátok azÚrazon a hegyen a tűz közepéből.

5 Én ott álltam akkor köztetek és azÚrközött, mert ti féltetek a tűztől, és nem mertetek felmenni a hegyre. Így mondtam el nektek azÚrigéit:

6 Én, azÚrvagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

7 Ne legyen más istened rajtam kívül!

8 Ne csinálj magadnak semmiféle bálványszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön vagy a föld alatt a vízben vannak.

9 Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, azÚr, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is három, sőt négy nemzedéken át, ha gyűlölnek engem.

10 De irgalmasan bánok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

11 Ne mondd ki hiába Istenednek, azÚrnak a nevét, mert nem hagyja azÚrbüntetés nélkül azt, aki hiába mondja ki a nevét!

12 Tartsd meg a nyugalom napját, és szenteld meg azt, ahogyan megparancsolta neked Istened, azÚr.

13 Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat,

14 de a hetedik nap a te Istenednek, azÚrnak a nyugalomnapja. Semmiféle munkát ne végezz azon, se te, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se ökröd, se szamarad és semmiféle állatod, se a lakóhelyeden élő jövevény. Hadd pihenjen szolgád és szolgálóleányod hozzád hasonlóan!

15 Emlékezz arra, hogy szolga voltál Egyiptomban, de erős kézzel és kinyújtott karral kihozott onnan téged Istened, azÚr. Ezért parancsolta meg neked Istened, azÚr, hogy tartsd meg a nyugalom napját.

16 Tiszteld apádat és anyádat, ahogyan megparancsolta neked Istened, azÚr, hogy hosszú ideig élhess, és jó dolgod lehessen azon a földön, amelyet Istened, azÚrad neked!

17 Ne ölj!

18 Ne paráználkodj!

19 Ne lopj!

20 Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

21 Ne kívánd felebarátod feleségét, ne kívánd felebarátod házát, se mezejét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát és semmit, ami a felebarátodé!

Mózes közvetíti a népnek Isten parancsait

22 Ezeket az igéket mondta el azÚrnektek, az egész gyülekezetnek a hegyen, a tűzből, a felhőből és a homályból hangos szóval; mást nem mondott. Felírta azokat két kőtáblára, és ideadta nekem.

23 Amikor hallottátok a hangot a sötétségből, a hegy pedig tűzben égett, odajöttetek hozzám törzsfőitekkel és véneitekkel együtt,

24 és ezt mondtátok: Íme, azÚr, a mi Istenünk, megmutatta nekünk dicsőségét és nagyságát, hangját is hallottuk a tűzből. A mai napon láttuk, hogy életben maradhat az ember, ha Isten beszél vele.

25 De most miért haljunk meg? Hiszen megemészt bennünket ez a nagy tűz! Ha még tovább is hallgatjuk Istenünknek, azÚrnak hangját, akkor meghalunk.

26 Mert van-e olyan halandó, aki hallotta az élő Isten hangját beszélni a tűz közepéből, úgy mint mi, és mégis életben maradt?

27 Menj hát te oda, és hallgasd meg mindazt, amit Istenünk, azÚrmond, azután te mondd el nekünk mindazt, amit Istenünk, azÚrmondott neked, mi pedig meghallgatjuk és teljesítjük azt.

28 Amikor meghallotta azÚrazokat a szavakat, amelyeket nekem mondtatok, így szólt hozzám azÚr: Hallottam e népnek a szavait, amelyeket neked mondtak. Mind helyes az, amit mondtak.

29 Bárcsak mindig ilyen lenne a szívük, így félnének engem, és megtartanák minden parancsomat; akkor örökké jó dolguk lenne nekik és fiaiknak.

30 Menj, mondd meg nekik: Térjetek vissza sátraitokba!

31 Te pedig maradj itt mellettem, és elmondom neked mindazokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyekre meg kell tanítanod őket, hogy teljesítsék azokat azon a földön, amelyet a birtokukba adok.

32 Tartsátok meg és teljesítsétek azt, amit Istenetek, azÚrmegparancsolt nektek, ne térjetek el attól se jobbra, se balra!

33 Mindenben azon az úton járjatok, amelyet megparancsolt nektek Istenetek, azÚr, hogy élhessetek, jó dolgotok legyen, és hosszú ideig lakhassatok azon a földön, amelyet birtokba vesztek.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/5-f691ee06efe8ee9837875579fa3b465d.mp3?version_id=920—

A nagy parancsolat: Szeresd az Urat!

1 Ezek azok a parancsolatok, rendelkezések és törvények, amelyekről azt parancsolta Istenetek, azÚr, hogy tanítsam meg nektek; ezeket teljesítsétek azon a földön, ahová átkeltek, hogy birtokba vegyétek.

2 Féld Istenedet, azUrat, és tartsd meg minden rendelkezését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked, te magad, a fiad és unokád, életed minden napján, hogy hosszú ideig élhess.

3 Hallgasd meg, Izráel, tartsd meg és teljesítsd ezeket, hogy jó dolgod legyen, és igen megsokasodj a tejjel és mézzel folyó földön, ahogyan megígérte neked atyáid Istene, azÚr.

4 Halld meg, Izráel: AzÚra mi Istenünk, egyedül azÚr!

5 Szeresd azért azUrat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!

6 Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.

7 Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!

8 Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon;

9 írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!

10 Amikor bevisz téged Istened, azÚrarra a földre, amelyet esküvel ígért atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy neked adja majd – nagy és szép városokba, amelyeket nem te építettél,

11 minden jóval telt házakba, amelyeket nem te töltöttél meg, ásott kutakhoz, amelyeket nem te ástál, szőlőkhöz és olajfákhoz, amelyeket nem te ültettél, és mégis ehetsz róluk jóllakásig –,

12 akkor vigyázz: ne feledkezz meg azÚrról, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!

13 AzUrat, a te Istenedet féld, őt tiszteld, és az ő nevére esküdj!

14 Ne kövessetek más isteneket a körülöttetek levő népek istenei közül!

15 Mert azÚr, a te Istened, aki közöttetek van, féltőn szerető Isten: fölgerjed ellened azÚrnak, a te Istenednek haragja, és kipusztít a föld színéről.

16 Ne kísértsétek Isteneteket, azUrat, ahogyan megkísértettétek Masszában.

17 Tartsátok meg hűségesen Isteneteknek, azÚrnak a parancsolatait, intelmeit és rendelkezéseit, amelyeket megparancsolt nektek.

18 Azt tedd, amit helyesnek és jónak lát azÚr, hogy jó dolgod legyen, hogy bemehess, és birtokba vehesd azt a jó földet, amelyet esküvel ígért atyáidnak azÚr,

19 elűzve előled minden ellenségedet, ahogyan megígérte azÚr.

20 Ha majd megkérdezi a fiad, hogy miféle intelmek, rendelkezések és törvények ezek, amelyeket megparancsolt nektek Istenetek, azÚr,

21 akkor így felelj fiadnak: A fáraó szolgái voltunk Egyiptomban, de azÚrerős kézzel kihozott bennünket Egyiptomból.

22 AzÚrnagy és veszedelmes jeleket és csodákat vitt véghez Egyiptomban a fáraón és egész háza népén a szemünk láttára.

23 Minket pedig kihozott onnan, hogy elvezessen bennünket ide, és nekünk adja azt a földet, amelyet atyáinknak esküvel megígért.

24 És megparancsolta nekünk azÚr, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük azUrat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen mindenkor, és megtartsa életünket azÚr, ahogyan ma is.

25 És igazak leszünk Istenünk, azÚrelőtt, ha megtartjuk és teljesítjük mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ő parancsolt nekünk.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/6-25720107f846bdd806325ae3c66c8092.mp3?version_id=920—

Parancs a kánaáni bálványimádás kiirtására

1 Amikor bevisz téged Istened, azÚrarra a földre, amelyre most készülsz bemenni, hogy birtokba vedd, és számos népet elűz előled: a hettitákat, a girgásiakat, az emóriakat, a kánaániakat, a perizzieket, a hivvieket és a jebúsziakat, hét népet, amelyek nagyobbak és erősebbek nálad,

2 és hatalmadba adja őket Istened, azÚr, és te megvered őket, akkor mindenestül irtsd ki azokat. Ne köss velük szövetséget, és ne kegyelmezz nekik!

3 Ne házasodj össze velük: ne add lányaidat az ő fiaikhoz, és ne végy fiaidnak feleséget az ő lányaik közül!

4 Mert eltérítik fiaidat tőlem, hogy más isteneket szolgáljanak. Akkor pedig haragra gerjed ellenetek azÚr, és hamar kipusztít téged.

5 Hanem ezt tegyétek velük: oltáraikat romboljátok le, szent oszlopaikat törjétek össze, szent fáikat vágjátok ki, istenszobraikat pedig égessétek el!

6 Hiszen te Istenednek, azÚrnak szent népe vagy. Téged választott ki Istened, azÚrvalamennyi nép közül, amely a földön él, hogy az ő tulajdon népe légy.

7 Nem azért szeretett meg, és nem azért választott ki benneteket azÚr, mintha valamennyi népnél nagyobbak volnátok – hiszen a legkisebbek vagytok valamennyi nép között –,

8 hanem azért, mert szeret benneteket azÚr, és megtartja azt az esküt, amelyet atyáitoknak tett. Ezért hozott ki benneteket azÚrerős kézzel, és ezért váltott ki a szolgaság házából, Egyiptom királyának, a fáraónak kezéből.

9 Tudd meg tehát, hogy a te Istened, azÚraz Isten. Állhatatos Isten ő, aki hűségesen megtartja szövetségét ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretik őt, és megtartják parancsolatait.

10 De megfizet személy szerint azoknak, akik gyűlölik őt, és elpusztítja őket. Nem késik megfizetni személy szerint annak, aki gyűlöli őt.

11 Tartsd meg tehát azokat a parancsolatokat, rendelkezéseket és törvényeket, amelyeket én parancsolok ma neked, és teljesítsd azokat!

12 Ha tehát hallgattok ezekre a törvényekre, ha megtartjátok és teljesítitek azokat, akkor azÚr, a te Istened is hűségesen megtartja azt a szövetséget, amelyre esküt tett atyáidnak.

13 Szeretni fog, megáld és megsokasít téged. Megáldja méhed gyümölcsét és termőfölded gyümölcsét, gabonádat, mustodat és olajodat, marháid ellését és juhaid szaporulatát azon a földön, amelyről megesküdött atyáidnak, hogy neked adja.

14 Áldottabb leszel minden népnél, nem lesz közötted gyermektelen férfi vagy nő, sem állataid között meddő.

15 Távol tart tőled azÚrminden betegséget, mindazokat a súlyos egyiptomi nyavalyákat, amelyeket ismersz. Nem bocsátja rád, hanem mindazokat sújtja velük, akik gyűlölnek téged.

16 Megsemmisíted mindazokat a népeket, amelyeket hatalmadba ad Istened, azÚr. Ne szánd őket, és ne tiszteld isteneiket, mert tőrbe ejtenek!

17 De gondolhatnád magadban: Nagyobbak nálam ezek a népek, hogyan tudnám kiűzni őket?

18 Ne félj tőlük, hanem emlékezz vissza arra, mit tett Istened, azÚra fáraóval és egész Egyiptommal,

19 a nagy próbatételekre, amelyeket saját szemeddel láttál, a jelekre és csodákra, az erős kézre és a kinyújtott karra, amellyel kihozott téged Istened, azÚr. Ugyanígy fog elbánni Istened, azÚrmindazokkal a népekkel, amelyektől félsz.

20 Rettenetes félelmet bocsát rájuk Istened, azÚr, míg csak el nem pusztulnak azok is, akik előletek elrejtőzve megmaradnak.

21 Ne rettegj tőlük, mert közöttetek van Istened, azÚr, a nagy és félelmetes Isten!

22 De csak apránként űzi el előled ezeket a népeket Istened, azÚr. Nem semmisítheted meg őket egy csapásra, mert akkor elszaporodna a mezei vad a te károdra.

23 De kiszolgáltatja neked őket Istened, azÚr, és nagy zűrzavart támaszt közöttük, míg csak ki nem pusztulnak.

24 Királyaikat is kezedbe adja, te pedig még a nevüket is eltörlöd az ég alól. Senki sem állhat meg veled szemben, hanem kipusztítod őket.

25 Isteneik bálványszobrait égessétek el! Ne kívánd meg a rajtuk levő ezüstöt vagy aranyat sem, ne vedd el magadnak, mert tőrbe esel általuk. Utálatos ez Istened, azÚrelőtt.

26 Ne vigyél be ilyen utálatos dolgot a házadba, mert téged is kiirtanak, mint azt. Tartsd azért undorítónak, tartsd utálatosnak, mert ki kell azt irtani!

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/7-c58d6c342662163d91cec8a928b34ee8.mp3?version_id=920—

Isten jósága hűségre kötelez

1 Tartsátok meg és teljesítsétek mindazokat a parancsolatokat, amelyeket ma parancsolok nektek, hogy éljetek, szaporodjatok, bemenjetek és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet azÚratyáitoknak esküvel megígért.

2 Emlékezz vissza az egész útra, amelyen vezetett Istened, azÚra pusztában negyven éven át, hogy megsanyargatva és próbára téve téged megtudja, mi van a szívedben: megtartod-e parancsolatait, vagy sem?

3 Sanyargatott és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, és atyáid sem ismertek. Így adta tudtodra, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem mindazzal él az ember, ami azÚrszájából származik.

4 Ruhád nem szakadt le rólad, lábad sem dagadt meg ez alatt a negyven év alatt.

5 Megértheted ebből, hogy úgy fegyelmez téged Istened, azÚr, ahogyan az ember fegyelmezi a fiát.

6 Tartsd meg tehát Istenednek, azÚrnak a parancsolatait, az ő utain járj, és őt féld!

7 Mert jó földre visz be most téged Istened, azÚr: folyóvizek és mélyből fakadó források földjére, amelyek hegyen-völgyön a felszínre törnek;

8 búzát és árpát, szőlőt, fügét és gránátalmát termő földre, olajfáknak és méznek a földjére.

9 Olyan földre, ahol nem kell szűkösen enned a kenyeret, és nem szenvedsz hiányt semmiben; olyan földre, amelynek köveiben vas van, a hegyeiből pedig rezet bányászhatsz.

10 Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, azUrat azért a jó földért, amelyet neked adott.

11 De vigyázz, el ne feledkezz Istenedről, azÚrról, megszegve parancsolatait, törvényeit és rendelkezéseit, amelyeket ma megparancsolok neked!

12 Amikor jóllakásig eszel, szép házakat építesz, és azokban laksz,

13 amikor marháid és juhaid megszaporodnak, lesz sok ezüstöd és aranyad, és bővében leszel mindennek,

14 akkor föl ne fuvalkodjék a szíved, és el ne feledkezz azÚrról, a te Istenedről, aki kihozott téged Egyiptom földjéről, a szolgaság házából!

15 Ő vezetett téged a nagy és félelmetes pusztában, ahol mérges kígyók és skorpiók vannak; a kiszikkadt földön, ahol nincs víz, ő fakasztott neked vizet a kemény kősziklából.

16 Ő táplált a pusztában mannával, amelyet nem ismertek atyáid. Megsanyargatott és próbára tett, hogy végül is jót tegyen veled.

17 Ne gondold tehát majd magadban: Az én erőm és hatalmas kezem szerezte nekem ezt a gazdagságot!

18 Hanem gondolj mindig Istenedre, azÚrra, ő ad neked erőt a gazdagodáshoz, hogy szövetségét, amelyre esküt tett atyáidnak, fenntartsa mind a mai napig.

19 De ha mégis elfeledkezel Istenedről, azÚrról, és más isteneket követsz, azokat tiszteled és azokat imádod, kijelentem nektek már most, hogy menthetetlenül elvesztek!

20 Elpusztultok ugyanúgy, mint azok a népek, amelyeket kipusztít előletek azÚr, mert nem hallgattatok azÚrnak, Isteneteknek a szavára.

—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/DEU/8-73fca6d1bf6de394a8aaa1fcd978f9c8.mp3?version_id=920—