Háború Amálék ellen
1 Egyszer ezt mondta Sámuel Saulnak: Engem küldött azÚr, hogy felkenjelek népe, Izráel királyává. Most azért hallgass azÚrbeszédére!
2 Ezt mondja a SeregekUra: Számon tartom, hogy hogyan bánt Amálék Izráellel, hogy útját állta, amikor kijött Egyiptomból.
3 Most azért indulj, verd le Amálékot, és irts ki mindent, amije van! Ne kíméld, hanem öld meg a férfiakat és a nőket, a gyermekeket és a csecsemőket, a marhákat és a juhokat, a tevéket és a szamarakat!
4 Ekkor mozgósította Saul a hadinépet, és számba vette Teláímban: kétszázezer gyalogost és tízezer embert Júdából.
5 Amikor Saul eljutott Amálék városáig, lesbe állt a folyóvölgyben.
6 De a kénieknek ezt üzente Saul: Menjetek el innen, távozzatok el az amálékiak közül, hogy ki ne irtsalak velük együtt titeket is, mert ti szeretettel bántatok Izráel fiaival, amikor kijöttek Egyiptomból. Erre eltávoztak a kéniek az amálékiak közül.
7 Saul pedig vágta Amálékot Havílától egészen a Súrba vezető útig, amely Egyiptommal szemben van.
8 Agágot, Amálék királyát élve fogta el, de az egész népet fegyverrel irtotta ki.
9 Saul és a hadinép azonban megkímélte Agágot meg a juhoknak és marháknak a legjavát, azaz a másodellésüket meg a bárányokat és mindazt, ami szép volt. Ezeket nem akarták kiirtani, hanem csak a hitvány és értéktelen jószágot irtották ki.
Saul engedetlensége és büntetése
10 Akkor így szólt azÚrigéje Sámuelhez:
11 Megbántam, hogy királlyá tettem Sault, mert elfordult tőlem, és nem teljesítette, amit megparancsoltam neki. Sámuel haragra gerjedt, és egész éjjel jajgatott azÚrelőtt.
12 Reggel korán fölkelt Sámuel, hogy találkozzék Saullal. De ekkor azt jelentették Sámuelnek, hogy Saul Karmelbe érkezett, és ott emlékoszlopot állított magának. Azután megfordult, továbbment, és lement Gilgálba.
13 Amikor Sámuel Saulhoz érkezett, ezt mondta neki Saul: AzÚráldottja vagy te! Teljesítettem, amit megparancsolt azÚr.
14 Sámuel azonban megkérdezte: Akkor mi az a juhbégetés, amely a fülembe jut, és az a marhabőgés, amit hallok?
15 Saul ezt felelte: Az amálékiaktól hozták azokat, mert megkímélte a nép a juhok és a marhák legjavát, hogy Istenednek, azÚrnak áldozza. De a többit kiirtottuk.
16 Akkor ezt mondta Sámuel Saulnak: Hallgass! Hadd mondjam el neked, mit mondott nekem ma éjjel azÚr. Saul így felelt: Beszélj!
17 Sámuel ezt mondta: Milyen kicsiny voltál a magad szemében, és mégis Izráel törzseinek a fejévé lettél, felkent téged Izráel királyává azÚr.
18 Azután ezzel a megbízással küldött utadra azÚr: Menj, és irtsd ki a vétkes amálékiakat, harcolj ellenük, míg csak nem végzel velük!
19 Miért nem hallgattál azÚrszavára? Miért vetetted magad a zsákmányra, és miért követtél el olyat, amit rossznak lát azÚr?
20 Saul ezt felelte Sámuelnek: Hiszen hallgattam én azÚrszavára, és végrehajtottam azt a megbízatást, amelyre elküldött azÚr: elhoztam Agágot, Amálék királyát, az amálékiakat pedig kiirtottam.
21 A nép azonban elvette a zsákmányból a kiirtásra szánt juhok és marhák legjavát, hogy feláldozza Istenednek, azÚrnak Gilgálban.
22 Akkor ezt mondta Sámuel:
Talán ugyanúgy tetszik azÚrnak az égő- és a véresáldozat,
mint az engedelmesség azÚrszava iránt?
Bizony, többet ér az engedelmesség az áldozatnál,
és a szófogadás a kosok kövérjénél!
23 Olyan az engedetlenség, mint a varázslás vétke,
és az ellenszegülés, mint a bálványimádás.
Te megvetetted azÚrigéjét,
ő pedig elvetett téged, és nem leszel király!
24 Saul így felelt Sámuelnek: Vétkeztem, mert megszegtem azÚrparancsát és a te beszédedet. Mert féltem a néptől, és hallgattam a szavára.
25 De bocsásd meg ezúttal vétkemet, és jöjj vissza velem, hogy leboruljak azÚrelőtt!
26 Sámuel azonban ezt mondta Saulnak: Nem megyek vissza veled, mert megvetetted azÚrigéjét, azÚrpedig elvetett téged, és nem maradsz tovább Izráel királya.
27 Ezzel Sámuel sarkon fordult, és menni készült. De Saul megragadta a köpenye szélét, úgyhogy az leszakadt.
28 Ekkor így szólt hozzá Sámuel: Így szakítja el tőled azÚra mai napon Izráel királyságát, és másnak, nálad különbnek adja.
29 Izráel fenséges Istene nem hazudik, és nem is bán meg semmit, mert nem ember ő, hogy bármit is megbánjon.
30 Ő pedig ezt mondta: Vétkeztem, de azért add meg nekem a tiszteletet népem vénei és Izráel előtt! Jöjj vissza velem, hogy leboruljak Istened, azÚrelőtt!
31 Ekkor megfordult Sámuel, követte Sault, és Saul leborult azÚrelőtt.
32 Azután ezt mondta Sámuel: Hozzátok elém Agágot, Amálék királyát! Agág odament hozzá bilincsbe verve, és azt gondolta Agág: Bizonyára elkerült a keserű halál!
33 De Sámuel így szólt: Ahogyan gyermektelenné tett asszonyokat a kardod, úgy legyen gyermektelenné anyád az asszonyok között! És felkoncolta Sámuel Agágot azÚrelőtt Gilgálban.
34 Ezután elment Sámuel Rámába, Saul pedig hazament Saul Gibeájába.
35 Sámuel nem is látta többé Sault holta napjáig; de bánkódott Sámuel Saul miatt, mivel megbánta azÚr, hogy Sault Izráel királyává tette.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/1SA/15-f05faa8b43c268db1f518c1ce817c9d7.mp3?version_id=920—