A csüggedéstől a hálaadásig
1 A karmesternek, Jedútúnnak: Ászáf zsoltára.
2 Hangosan kiáltok Istenhez,
Istenhez kiáltok, hogy figyeljen rám.
3 Nyomorúságom idején
az Úrhoz folyamodom,
kezem éjjel is kitárom feléje lankadatlanul,
de lelkem nem tud megvigasztalódni.
4 Istenre gondolok, és csak sóhajtozom,
róla elmélkedem, és elcsügged a lelkem. (Szela.)
5 Szemeimet nyitva tartod,
szótlanul hánykolódom.
6 Gondolkozom a régi napokon,
a hajdani esztendőkön.
7 Eszembe jutnak énekeim éjjelente,
szívemben elmélkedem,
és ezt kutatja lelkem:
8 Vajon végleg eltaszít az Úr,
és kegyelmére többé nem számíthatok?
9 Végképp elfogyott szeretete,
érvénytelen lett ígérete
nemzedékről nemzedékre?
10 Elfelejtette kegyelmét az Isten,
vagy elnyomta irgalmát a harag? (Szela.)
11 Az az én bajom – gondoltam –,
hogy megváltozott a Felséges jóindulata.
12 Emlékezem azÚrtetteire,
visszagondolok hajdani csodáira.
13 Végiggondolom minden tettedet,
elmélkedem dolgaidon.
14 Szent a te utad, Istenem!
Van-e olyan nagy Isten,
mint a mi Istenünk?
15 Te vagy az Isten, aki csodákat tettél,
megismertetted erődet a népekkel.
16 Megváltottad hatalmaddal népedet,
Jákób és József fiait. (Szela.)
17 Láttak téged a vizek, ó, Isten,
láttak a vizek, és megremegtek,
a mély vizek is reszkettek.
18 A felhők ontották a vizet,
a magas fellegek mennydörögtek,
nyilaid pedig cikáztak.
19 Mennydörgésed hangzott a forgószélben,
villámok világították be a világot,
reszketett és rengett a föld.
20 Utad a tengeren át vezetett,
ösvényeid a nagy vizeken,
lépteid nyoma nem látszott.
21 Mint nyájat, úgy vezetted népedet
Mózes és Áron által.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/PSA/77-fcf46d06bd348396c7e28847aba987c6.mp3?version_id=920—