A bálványimádás
1 Megkereshettek volna,
de nem kérdeztek,
megtalálhattak volna,
de nem kerestek.
Itt vagyok, itt vagyok!
– mondtam a népnek,
amely nem hívta segítségül nevemet.
2 Kitártam kezemet naphosszat
az engedetlen nép felé,
amely nem a jó úton jár,
hanem a saját feje után.
3 Ez a nép csak bosszant engem,
dacol velem szüntelen.
Kertekben mutatnak be áldozatot,
téglaoltárokon tömjéneznek.
4 Sírkamrákban üldögélnek,
kriptákban töltik az éjszakát,
disznóhúst esznek,
és undorító moslék van az edényükben.
5 Azt mondják: Maradj távol,
ne közelíts hozzám,
mert én szent vagyok!
Olyanok ezek, mintha egész nap égő tűz
füstje csavarná orromat.
6 Föl van ez írva nálam.
Nem hallgatok,
amíg meg nem fizettem.
De megfizetek nekik, ahogy megérdemlik!
7 Ezt mondja azÚr: A ti bűneitekért,
de egyben őseitek bűneiért is,
akik a hegyeken tömjéneztek,
és a halmokon gyaláztak engem,
régi tetteik büntetését mérem ki rájuk.
Az Úr megmenti híveit
8 Ezt mondja azÚr:
Ha mustot találnak a szőlőfürtben,
ezt mondják: Ne pusztítsd el,
mert áldás van benne!
Ugyanígy bánok majd szolgáimmal is:
nem pusztítom el valamennyit.
9 Adok még Jákóbnak utódokat,
Júdának is, akik hegyeimet öröklik.
Választottaim veszik birtokukba,
szolgáim laknak rajta.
10 A Sárón juhok legelője lesz,
az Ákór-völgy marhák delelője,
népem birtoka;
azoké, akik engem keresnek.
11 De nektek, akik elhagyjátok azUrat,
elfeledkeztek szent hegyemről,
a szerencseistennek terítetek asztalt,
a sorsistennőnek öntötök italáldozatot,
12 fegyver lesz a sorsotok,
valamennyien a vágóhídra kerültök.
Mert szóltam, de nem feleltetek,
beszéltem, de nem hallgattatok rám,
hanem azt tettétek,
amit rossznak látok,
azt választottátok,
ami nem tetszik nekem.
13 Azért ezt mondja az én Uram, azÚr:
Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek!
Szolgáim inni fognak,
ti pedig szomjaztok!
Szolgáim örülni fognak,
ti pedig szégyent vallotok!
14 Szolgáim ujjongani fognak
örvendező szívvel,
ti pedig majd fájó szívvel kiáltoztok,
és jajgattok összetört lélekkel!
15 Neveteket csak átok formájában
hagyjátok választottaimra:
Így öljön meg az én Uram, azÚr! –
Szolgáinak pedig más nevet ad.
16 Mert aki áldást mond a földön,
az igaz Isten nevével mond áldást,
és aki esküszik a földön,
az igaz Istenre esküszik.
Feledésbe mennek a régi bajok,
eltűnnek szemem elől.
Új teremtés
17 Mert én új eget és új földet teremtek,
a régire nem is emlékeznek,
senkinek sem jut eszébe.
18 Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké
annak, amit majd teremtek!
Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem,
népét pedig örömre.
19 Vigadozni fogok Jeruzsálemmel,
és örvendezni népemmel.
Nem hallatszik ott többé
sírás és jajkiáltás hangja.
20 Nem lesz ott olyan csecsemő,
aki csak néhány napig él,
sem öregember, aki magas kort ne érne.
Mert a legfiatalabb is
százévesen hal meg,
és aki nem ér meg száz évet,
átkozottnak számít.
21 Házakat építenek, és ők laknak majd bennük,
szőlőket ültetnek, és ők élvezik majd azoknak gyümölcsét.
22 Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne,
nem úgy ültetnek, hogy majd más élvezze.
Mert népem élete
oly hosszú lesz, mint a fáké,
és amiért megdolgoztak,
választottaim maguk élvezhetik.
23 Nem hiába fáradoznak,
nem veszedelemre szülnek,
mert azÚráldott népe ez,
ők és leszármazottaik.
24 Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok,
még beszélnek, én már meghallgatom.
25 A farkas a báránnyal együtt legel,
az oroszlán szalmát eszik, mint a marha,
és a kígyónak por lesz a kenyere.
Nem árt és nem pusztít
szent hegyemen senki – mondja azÚr.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/ISA/65-2e3894f5443417e57fe2a33c61bc05fb.mp3?version_id=920—