Ötödik csapás: a dögvész
1 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Menj be a fáraóhoz, és így beszélj vele: Így szól azÚr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!
2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és még mindig visszatartod őket,
3 akkor megveri azÚrkeze a mezőn levő jószágodat: a lovakat, szamarakat, tevéket, marhákat és juhokat igen nagy dögvésszel.
4 De különbséget tesz azÚrIzráel jószága és az egyiptomiak jószága között, és egy sem hullik el abból, ami Izráel fiaié.
5 Az időpontot is megszabta azÚr: Holnap cselekszi meg azÚrezt a dolgot az országban.
6 Másnap meg is cselekedte ezt azÚr, és elhullott az egyiptomiak összes jószága. De Izráel fiainak jószágából egy sem hullott el.
7 A fáraó oda is küldött, és kitűnt, hogy Izráel fiainak a jószágából egy sem hullott el. De konok volt a fáraó szíve, és nem bocsátotta el a népet.
Hatodik csapás: a hólyagos fekély
8 Azután ezt mondta azÚrMózesnek és Áronnak: Vegyetek egy tele marok kemencekormot, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szeme láttára!
9 Porfelhővé válik az egész Egyiptom fölött, és hólyagos fekélyeket támaszt az embereken és állatokon egész Egyiptomban.
10 Vették azért a kemencekormot, odaálltak a fáraó elé, és Mózes az ég felé szórta azt. Ekkor hólyagos fekélyek támadtak az embereken és állatokon.
11 A mágusok már oda sem tudtak állni Mózes elé a fekélyek miatt, mert fekélyek támadtak a mágusokon is meg minden egyiptomin.
12 De megkeményítette azÚra fáraó szívét, és nem hallgatott rájuk, ahogyan megmondta Mózesnek azÚr.
Hetedik csapás: a jégeső
13 Azután ezt mondta azÚrMózesnek: Állj oda korán reggel a fáraó elé, és mondd neki: Így szól azÚr, a héberek Istene: Bocsásd el népemet, hogy áldozattal szolgáljon nekem!
14 Mert ezúttal minden csapásomat rád bocsátom meg udvari embereidre és népedre, hogy megtudd: Nincs hozzám hasonló az egész földön!
15 Mert már kinyújtottam a kezemet, és megvertelek téged és népedet dögvésszel úgy, hogy ki is pusztulhattál volna a földről.
16 De mégis megtartottalak, hogy megmutassam neked az erőmet, és hirdessék nevemet az egész földön.
17 Ha továbbra is útját állod népemnek, és nem bocsátod el,
18 akkor én holnap ilyenkor olyan hatalmas jégesőt zúdítok le, amilyen nem volt még Egyiptomban alapítása napjától fogva mostanáig.
19 Most azért üzenj, hogy hajtsák be a jószágodat és mindenedet, ami a mezőn van! Mert olyan jégeső támad, hogy elpusztul minden ember és állat, amely a mezőn marad, és nem megy haza.
20 Aki a fáraó udvari emberei közül megijedt azÚrkijelentésétől, biztonságba helyezte szolgáit és a jószágát.
21 Aki azonban nem szívlelte meg azÚrkijelentését, az a mezőn hagyta szolgáit és jószágát.
22 Akkor ezt mondta azÚrMózesnek: Nyújtsd ki kezedet az ég felé, hogy jégeső hulljon egész Egyiptomban emberre, állatra és minden mezei növényre Egyiptom földjén.
23 Mózes kinyújtotta a botját az ég felé, azÚrpedig mennydörgést és jégesőt támasztott; villámok csaptak a földre, és jégesőt zúdított azÚrEgyiptom földjére.
24 Esett a jégeső, és egymást érte a villámlás a jégesőben. Olyan hatalmas volt, amilyen nem volt még Egyiptomban, amióta emberek lakják.
25 Elverte a jégeső egész Egyiptomban mindazt, ami a mezőn volt: embert és állatot egyaránt. A mező összes növényét is elverte a jég, és összetördelte a mező minden fáját.
26 Csak Gósen földjén nem volt jégeső, ahol Izráel fiai laktak.
27 Ekkor hívatta a fáraó Mózest és Áront, és ezt mondta nekik: Ez egyszer én vétkeztem! AzÚraz igaz, én és a népem pedig bűnösök vagyunk.
28 Könyörögjetek azÚrhoz, mert elég volt már ebből a félelmetes mennydörgésből és a jégesőből. Elbocsátalak benneteket, nem kell tovább itt maradnotok.
29 Mózes így felelt neki: Mihelyt kimegyek a városból, fölemelem kezemet azÚrhoz. Megszűnik a mennydörgés, és nem lesz több jégeső, hogy megtudd: azÚré a föld.
30 Tudom pedig, hogy te és udvari embereid még mindig nem féltek azÚristentől.
31 A lent és az árpát elverte a jég, mert az árpa kalászban volt, a len pedig virágzott.
32 A búzát és a tönkölyt azonban nem verte el, mert azok később érnek.
33 Amikor eltávozott Mózes a fáraótól, és kiment a városból, fölemelte kezét azÚrhoz, és megszűnt a mennydörgés meg a jégeső, és eső sem ömlött tovább a földre.
34 De amikor a fáraó látta, hogy megszűnt az eső, a jég és a mennydörgés, visszaesett vétkébe, és konok maradt a szíve neki is meg udvari embereinek is.
35 Megkeményedett a fáraó szíve, és nem bocsátotta el Izráel fiait, ahogyan megmondta azÚrMózes által.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/9-ea5e14544ca2067f9fd4488f82649269.mp3?version_id=920—