Rendelkezések az elsőszülöttekről és a kovásztalan kenyérről
1 Azután így beszélt Mózeshez azÚr:
2 Nekem szentelj Izráel fiai közül minden elsőszülöttet, amely megnyitja anyja méhét; akár ember, akár állat, enyém az.
3 Mózes ezt mondta a népnek: Emlékezzél meg erről a napról, amelyen kijöttél Egyiptomból, a szolgaság házából, mert erős kézzel hozott ki onnan benneteket azÚr. Ezért nem szabad kovászosat enni.
4 Ma, ábíb hónapban vonultok ki.
5 És ha majd bevisz téged azÚra kánaániak, a hettiták, az emóriak, a hivviek és a jebúsziak földjére, mert megesküdött atyáidnak, hogy neked adja a tejjel és mézzel folyó földet, akkor ebben a hónapban végezd el ezt a szertartást.
6 Hét napig egyél kovásztalan kenyeret, a hetedik napon pedig tarts ünnepet azÚrnak.
7 Kovásztalan kenyeret kell enned hét napon át, és ne lássanak nálad kovászos kenyeret. Még csak kovászt se lássanak sehol a területeden.
8 És mondd el fiaidnak azon a napon: Amiatt történik ez, amit azÚrcselekedett értünk, amikor kijöttünk Egyiptomból.
9 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, hogy azÚrtörvénye a szádban legyen. Mert erős kézzel hozott ki téged azÚrEgyiptomból.
10 Tartsd meg ezt a rendelkezést a megszabott időben évről évre.
11 Ha majd bevisz téged azÚra kánaániak földjére, ahogyan megesküdött neked és őseidnek, hogy neked adja,
12 akkor add át azÚrnak mindazt, ami megnyitja anyja méhét. Minden állatod elsőszülöttje, ha hím, azÚrtulajdona.
13 A szamár elsőszülöttjét juhon váltsd meg. Ha nem váltod meg, szegd a nyakát. Minden ember elsőszülött fiát váltsd meg.
14 És ha majd megkérdezi egykor a fiad, hogy mit jelent ez, akkor mondd el neki: Erős kézzel hozott ki bennünket azÚrEgyiptomból, a szolgaság házából.
15 Mert amikor a fáraó makacsul nem akart bennünket elbocsátani, megölt azÚrminden elsőszülöttet Egyiptomban, az ember elsőszülöttjét csakúgy, mint az állat elsőszülöttjét. Ezért áldozok véresáldozatul azÚrnak minden hímet, amely megnyitja anyja méhét, és ezért váltok meg minden elsőszülött fiút.
16 Legyen ez jelként a kezeden és emlékeztetőként a homlokodon, mert erős kézzel hozott ki bennünket azÚrEgyiptomból.
Az Úr vezeti Izráelt
17 Amikor a fáraó elbocsátotta a népet, Isten nem a filiszteusok országa felé vezette őket, bár arra közelebb lett volna. Isten ugyanis azt gondolta: Nehogy megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatérjen Egyiptomba!
18 Ezért kerülő úton vezette Isten a népet, a Vörös-tenger felé a pusztán át. Hadirendben vonultak ki Izráel fiai Egyiptomból.
19 József csontjait is magával vitte Mózes, mert József ünnepélyesen megeskette Izráel fiait: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen a csontjaimat magatokkal!
20 Azután útnak indultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén.
21 AzÚrpedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek.
22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
—https://cdn-youversionapi.global.ssl.fastly.net/audio-bible-youversionapi/169/32k/EXO/13-95c9c8fd3f3663b6f4ba38bdb4031009.mp3?version_id=920—